„Elvitorláztam a Zöld-foki-szigetekig, utcazenéltem, ahol csak kikötöttem” – Dal- és klippremier! Flamisch Péter: Orient Point

Flamisch Péter egy nap fogta magát, a félretett pénzéből vett egy vitorláshajót, és körbevitorlázta Nyugat-Európát, majd eljutott egészen a Zöld-foki-szigetekig. Közben utcazenélt, ahol csak lehetett vagy kikötött. Azóta visszatért Budapestre, élményeiből pedig az elektronikus zene sodrását idéző, szépen delayezett akusztikus dalt írt.

„Édesapám a 80-as években sokat járt nyugatra és hozta haza a jobbnál jobb lemezeket. Még parabolaantennánk is volt, így tudtuk fogni az MTV-t, dedósként tátott szájjal bámultam az akkori nagyok koncertjeit. A nyarakat Balatonfüreden töltöttem a nagyszüleimnél. Nagyapám hajós ember volt és minden nap elvitt vitorlázni. Még Füreden történt, hogy egy barátom mutatott egy Guns N’ Roses-koncertfilmet, ennek hatására viszonylag későn, 18 évesen kezdtem el gitározni. Rengeteget gyakoroltam, jártam tanárhoz, és szerencsémre három évvel később felvettek a Kőbányai Zenei Stúdióba, ez alapozta meg és indította el a zenei pályám.”

A zenekaraiban azonban nem tudott kiteljesedni, megcsömörlött, le is rakta a gitárt egy időre. „Egy reggel jött a gondolat, hogy teljesen áthangolom a hangszert, rákényszerítve magamat arra, hogy elhagyjak minden eddigi sémát. Ekkor már külföldön éltem és rájöttem, nem is kell ide zenekar” – meséli Péter, hogyan kötött ki a pengető nélküli, egy szál gitáros hangzásnál. Időközben Londonba költözött, hogy összegyűjtse a pénzt egy vitorlásra. „Tudatosan készültem az utcazenélésre, elterveztem, hogy egy nap világgá megyek. Meg is vettem a hajót, és még aznap beintettem a raktárban, ahol dolgoztam. Végigvitorláztam Nyugat-Európát, és egészen a Zöld-foki-szigetekig jutottam. Fantasztikus emberekkel találkoztam, utcazenéltem, ahol csak lehetett vagy kikötöttem. A hajós út életre szóló élményekkel gazdagított, mely újabb dalok megírására inspirált. Az utcazene révén kialakult egy családias követőtáborom, akikkel a mai napig tartom a kapcsolatot.”

A világjáró hajózás három éve véget ért, és Péter visszaköltözött Magyarországra. „Beálltam ismét a darálóba, hétfőtől péntekig melózom, ugyanúgy állok a dugóban, fizetem a számlákat, hétvégén pedig több formációban is muzsikálok. Eleinte úgy éreztem magam, mint egy partra vetett hal. Kellett ismét találnom egy vezércsillagot, egy célt, ami irányt mutat, mint a hajósnak az iránytű. Bízva követi, és tudja, hogy ott lesz valahol a szárazföld a horizont mögött, de még nem látja. Először fel-felsejlik valami tünemény az éjszakai égbolt alján, majd előbukkan a világítótorony, és a fénye belesüt a szemébe. Ez a szimbolikus kép formálta ezt a dalt. Az Orient Point egyébként egy létező világítótorony. Most nekem mutatja az utat vissza az óceánra.”

Magáról a dalról is mesélt Péter: „Igyekeztem elektronikus zenét imitálni egy akusztikus gitáron, és ez lett belőle. Ez az első felvételem, amiben torzítom, delayezem, visszhangosítom az akusztikus gitár hangját. Emellett egy stomp boxot használok, melyre egy kikevert elektromos kick hangja van töltve. A dal magja a delayeffekt, amely megadja a lüktetést, mivel a visszatérő hangra játszom rá tempóban.”

És akkor itt van az Orient Point klipje:

Flamisch Péter a Facebookon

A cikk megjelenését a Hangfoglaló Program keretében a Nemzeti Kulturális Alap támogatta.