„Megvan a szépsége a magárahagyatottságnak is” – Gosheven-interjú

Szabó Bálint ismerős lehet az elektroakusztikus improvizatív zenét játszó 12z-ből, de ő a trafós zenei programok kurátora – és jelenleg ő szervezi az Electrify-sorozatot is (Molnár András segítségével). Idén pedig Gosheven néven elindította a szólóprojektjét, amelynek debütalbuma (Leaper) májusban jelent meg a jó nevű Opal Tapes-nél (és ennek apropóján a jó nevű Wire zenei magazin interjúzott is vele). Ezt követi az első koncert ma, október 2-án, az UH Festen. Goshevennel beszélgettünk a maszkulinitás árnyoldalairól, arról, hogy segített-e a 12z karrierjén, hogy Nicolas Jaar szerződtette őket, és hogy hogyan kapcsolódik a hangolástörténet az emberiség történetének folyásához.

Mesélj a kezdetekről, mikor és minek a hatására indult el a Gosheven története?

Elég régről indult, nagyjából hat-hét éve olvashattam Krasznahorkaitól Az ellenállás melankóliáját, amiben egy kolosszális hangolástörténet szerepel pár oldalban, irányát tekintve nevezhetnénk elhangolástörténetnek, vagy a hamissá válás történetének, metafizikai értelemben pedig az emberi lealacsonyodás egyik lakmuszpapírjának is. Zenészként és olvasóként egyaránt felforgatott a könyv ezen szakasza, szóval én is intenzív nyomozásba kezdtem. Terveztem is a témából PhD-t, ami végül nem jött össze, de talán nem is baj, mert nagyobb lendületet adott, hogy elkezdtem gyakorlati oldalról megközelíteni a problémát, és mivel gitáros vagyok, adva volt, hogy első körben a hangszeremmel kéne kezdeni valamit, hogy végre valóban tisztán megszólaltathassam. Ez nem ment egyik pillanatról a másikra, évek teltek el, de a végén csak sikerült! A debütlemezemen még egy szoftveresen áthangolt gitárt hallani legnagyobbrészt – ennek szakmai részébe nem mennék bele, csak a beavatottaknak lenne izgalmas –, de idén nyáron sikerült teljesen átalakítanom egy másik gitárt, bizonyos szabályrendszer szerint új helyekre tettem a bundokat, ráadásul egy oktávban a szokásos tizenkettő helyett húsz bund van, szóval bőven van lehetőség mikrotonalitásra, és szépen megszólaltatható a hangszer tiszta hangolásban is, még ha sok szempontból több is a technikai korlát a rajta való játékban, mint egy hagyományos gitáron.

Hogyan definiálnád a hangzásodat valakinek, aki még nem hallotta a Leapert?

Igyekeztem az áthangolás akusztikai élményét minél több emberhez eljuttatni, ezért tudatosan befogadhatóbb irányba tereltem a témákat, leginkább az ambient farvizein kenuzgatva. A visszajelzések alapján jól sikerült, és elég az első számba belehallgatni egy kicsit és rögtön kaphat egy képet róla az ember, mennyire különös világ ez, mégis mennyire negligált mind a mai napig.

Már a zenekarod, a 12z kapcsán is sokszor szóba került a Werckmeister harmóniák, aminek központi gondolata, hogy az Andreas Werckmeister által bevezetett Werckmeister-hangolás – avagy jóltemporált hangolás – a zene történetének egyik katasztrófája és a Goshevennél is visszatérő elem ez az elgondolás. Miért rezonál különösen erősen benned ez az idea?

Erre részben válaszoltam az első kérdésben. Mindig is vonzódtam azokhoz a világlátásokhoz, amelyek az emberiség történetének folyását és irányát alapvetően elhibázottnak és végzetesnek tartják. Nem tudom, hogy ennek egy kamaszkori sérülés vagy egy felfokozott érzékenység és világban levés az oka. De végtére is teljesen mindegy, a lényeg, hogy a hangolástörténet tökéletes szimbóluma és párhuzama annak az iránynak, amerre kollektíve metafizikai értelemben tartunk. Pontosan ennek ellenébe megy a hangszer újrahangolása, a zene alapelveinek teljes újragondolása, mint egy erőfeszítés abba az irányba, hogy megfordítsuk ezeket a kollektív tendenciákat. Meg persze jó dolog meghallani a tiszta hangolásban a tisztaságot, már önmagában ezért megéri ez az egész vesződés.

A Goshevenben a gitárod hangolása mellett az énekhangoddal, az intonációddal is sokat kísérleteztél, hasonló okok miatt?

Elsősorban a gitárom újrahangolását kellett technikailag megoldanom, az volt a nehéz feladat, onnantól a mai digitális technológiával már nem nagy szám egy szintetizátort vagy akár az éneket más hangolásokban megszólaltatni, pofonegyszerű az egész.

A 12z-nek két lemeze is megjelent Nicolas Jaar Other People nevű kiadójánál, de saját bevallásod szerint az emberek „nem értették” őket és nem keltettek túl nagy visszhangot. Kifejtenéd ezt?

Egyszerre gondolom sorsszerű pechnek és felfoghatatlan csodának, hogy felfedezte a zenénket. Beindult egy hype a 12z körül, amit szerintem részben Jaar személye indított el, külföldön is sok ember fülébe eljutottunk, de alapvetően irányt tévesztett a dolog, hiszen Jaar kiadója a személye köré épül, és az ő zenei világával a 12z univerzuma csak éppen hogy érintkezik véleményem szerint. Ettől függetlenül nagyon hálásak vagyunk a támogatásának, mert menők lettünk, és a többi meg úgyse számít, mint tudjuk.

A 12Z BEKERÜLT A SHAPE PROJEKTBE IS, ITT MESÉLNEK ARRÓL, HOGY MI EZ ÉS HOGY MIÉRT JÓ.

A Leaper egyik központi témája a maszkulinitás árnyoldala, az, ahogy a társadalmi nemekről gondolkodunk. Mesélj erről, mit tanultál magadról a lemezírás folyamata alatt?

Nyilván ez is egy több éves belső munka egyik kicsúcsosodása. Azt hiszem a lemez készítése közben, vagy vele párhuzamosan eljutottam oda, hogy csomó tanult és automatikusan átvett vagy lemásolt szerepet, maszkot, tendenciát ha nem is egy mozdulattal ráztam le magamról, de fokozatosan egyre tudatosabbá váltam, észrevettem ezeket a folyamatokat. És nem gondolom, hogy ez egy ponttal végződő történet, sokkal inkább pont pont ponttal… Meg persze egy mosolyjellel.

Vannak olyan előadók, akikről úgy érzed, hogy hozzád hasonlóan gondolkodnak ezekről a kérdésekről, nem csak a felszínét kapargatják?

Nagyon nehéz egy lemezbe belesűríteni olyan gondolatokat, amelyekhez sokszor egy regény megírása se lenne elég. A zenei piac (pfuj!) úgy működik, hogy kell image, kell sztori, kell izgalom, mindig vannak kurrens témák, egy jó pár éve a nemiség kérdése mindenképp az. Számtalan példaképem van, ha a kérdéseddel erre céloztál, de közben elég öntörvényű is vagyok, megyek a saját fejem után, mert van egy erő, ami hajt és nem hagy nyugodni. Zsigeri és intuitív a dolog. És a zenében is ezt szeretném elsősorban megjeleníteni: meg szeretném őrizni a zene formátlanságát és anyagtalanságát azáltal, hogy lehetőleg a legkevesebbet magyarázok, sztorizok – a zenének önmagában kell működnie, és a rezgő levegőnek a fülbe jutva a lélekig kell hatolnia – csak ez számít, a többi csak körítés.

Mennyire volt más trió helyett egy szólóprojektben gondolkodni, egyedül írni a számokat? Mesélj kicsit a Leaperre került dalokról!

Teljesen más. A zenélés számomra elsősorban egy közösségi aktus, szóval ebből a szempontból mindig volt bennem hiányérzet. Ezzel együtt viszont megvan a szépsége a magárahagyatottságnak is, még akkor is, ha sokszor szenvedősebb, főleg amikor az emberben az inspiráció nem buzog, sokszor előfordult. De van olyan szám is, amit egy szuszra játszottam fel, full impró, nulla editálással, ilyen volt például a Well Tuned Dreams, de voltak persze, amik jóval nehezebben jöttek össze. Mégis mindvégig fenntartottam a 12z-ben megszokott, alapvetően ösztönös és intuitív hozzáállást, mert hosszú távon nekem ez működik a legjobban.

Az UH Fest keretében október másodikán adod az első koncertedet, az Artus Stúdióban. Mire számíthatunk majd? Ideális esetben – ha minden úgy megy, ahogy elképzeled – mit szeretnél, hogy a közönség mit vigyen haza magával a fellépésedről?

Nagyjából az albumot adom elő, elég nagy szabadságot hagyva magamnak, mert szeretem, ha minél élőbb a fellépés, és minél kevesebb az előre bekészített konzerv cucc. Szóval játszom a szoftveresen újrahangolt gitáromon, előkerül majd az újrabundozott gitár is, lesz egy külön erre az alkalomra készített vetítés is, amit én gyűjtöttem és vágtam össze, a többi meg maradjon meglepetés.

Tervek, álmok, rémálmok?

Folyamatban van egy egyeztetés egy külföldi ügynökséggel, mivel az elmúlt hónapokban egyre több időmet felemésztette az önmenedzselés, nem beszélve arról, hogy a Trafóbeli koncertek szervezése is sokszor egész embert kívánó feladat. Szeretnék jövőre egy újabb albummal előállni, de még csak körvonalak vannak a fejemben, semmi konkrét. Gondolom lesz pár külföldi fellépés is.

Tavaly Hamvas Bélához hasonlóan te is készítettél magaddal egy (ön)interjút, mert más nem tette fel azokat a kérdéseket, amikre te szívesen válaszoltál volna. Adja magát a kérdés, hogy most kimaradt-e valami?

Nagyon örülök a megkeresésnek, tök inspirálóak voltak a kérdések! Szóval ha következőleg öninterjút terveznék, előtte megkereslek, ha neked is oké.

interjú: Kollár Bálint

Gosheven első koncertjének Facebook-eseményoldala

Gosheven kiváló debütlemeze, a Leaper: