„Néha fel is oszlunk egy-egy keményebb meccs után” – Koncertsztorik: Platon Karataev

Hogyan hódították meg Szöult, mit kerestek egy punk kommuna istállójában, és mitől lesznek katartikusak a koncertjeik? Lebombázott templomromok, emlékezetes bakik és nagy kedvencek: a május 11-én a Budapest Parkban eddigi legnagyobb fellépésére készülő Platon Karataev tagjai mesélték el a legjobb koncertsztorijaikat.

Hogy sikerült az első Platon Karataev-koncert?

Balla Gergely: 2016 áprilisában volt egy Normafa Records label nighton. Akkor még hárman voltunk, nyolc dalt játszottunk el, köztük egy Jackson C. Frank-feldolgozást. Nagyon sok barátunk, ismerősünk eljött, rogyásig volt a hely és hatalmas visszatapsot kaptunk, így jobb híján az Elevatort még egyszer előadtuk a végén.

Bradák Soma: Azt hiszem, utána mondtam is a többieknek, hogy soha többet nem játszhatunk el egy dalt kétszer egy koncerten.

Czakó-Kuraly Sebestyén: Azt gondolom, hogy minden induló előadót a baráti hálója tud az elején bedurrantani. Nagyon sokat köszönhetünk a barátainknak, akik támogattak minket az elején és telt házat csináltak a Gólyában anno. Nagy lökést adott a támogatásuk, hatalmas élmény volt az a koncert.

A háromfős Platon a Gólyában.

Van valamilyen rituálétok fellépés előtt?

Balla Gergely: Közös zenekari rituálé nincs, én fejben végig szoktam menni a koncerten, nagyobb fellépések előtt, ha tehetem, akkor hamarabb odamegyek a helyszínre és a színpadon csinálom ezt. Van, hogy meditálok koncert előtt, de ez is változó, függ attól, hogy mire van lehetőség, milyen a setting és nekem milyen hangulatom van épp.

Bradák Soma: Én a koncert előtti utolsó 15-30 percben szeretem minél jobban kizárni a külvilágot, aminek a része, hogy bemelegítek és nyújtok, hogy fizikailag is felkészüljek a koncertre.

Sallai Laci: Ebből a szempontból másmilyen vagyok, mint a többiek. Nekem teljesen működik az, hogy koncert előtt pár perccel még beszélgetek valakivel, vagy híreket olvasok, aztán teljesen zökkenőmentesen át tudok menni koncert-üzemmódba.

Czakó-Kuraly Sebestyén: Én inkább otthon készülök mentálisan, lelkileg még indulás előtt. A koncertek előtt már csak a helyzetben próbálok lenni, szeretnék a lehető legjobban jelen lenni, átélni a szituációt, átvenni a klub vagy fesztivál szellemiségét, hangulatát és menni vele.

Sokszor beszéltetek arról, hogy szeretnétek, ha lenne egyfajta szentsége a Platon-koncerteknek. Ezt hogyan lehet elérni?

Balla Gergely: Szerintem itt fontos az, hogy eleve a dalok már sokat merítenek a vallásokból, hagyományokból, misztikumból, így ez már azelőtt kijelöl egy ösvényt, hogy színpadra állnánk. Amúgy meg nekem az a törekvésem, hogy a lehető legmélyebben kapcsolódjak a dalokhoz, sorokhoz, és minél intenzívebb jelenlétem legyen. Egy jó koncert mindig egy merülés-élmény is egyben. Én ezt a szakralitást nem kifelé próbálom sugározni, inkább magamban próbálok olyan mélyfúrásokat végezni, hogy a rajtam túlmutatóval találkozzak.

EZEKET A ZENÉKET TALÁLTUK BALLA GERGELY LEMEZTÁSKÁJÁBAN.

Melyik volt a legkatartikusabb Platon Karataev-koncertetek?

Sallai Laci: A tavaly nyári Művészetek Völgyés koncert jut eszembe. Jó formában volt a zenekar, hálás volt a közönség, valahogy minden klappolt mindennel aznap.

Bradák Soma: Nekem is a tavalyi kapolcsi koncert ugrott be, hihetetlenül elsöprő volt a közönség reakciója.

Czakó-Kuraly Sebestyén: Ehhez én is maximálisan tudok kapcsolódni.

A Platon Karataev a 2022-es Művészetek Völgyében. Fotó: Bodnár Márton.

Magasztos vagy inkább banális dolgok járnak a fejetekben koncert közben?

Balla Gergely: Szöveges részeknél mindegyik sort próbálom a lehető legintenzívebben átélni, a szavak teljességével együtt, instrumentális szakaszoknál pedig csak menni a zenével. Vannak koncertek, amikor nagyon sűrű a jelenlétem, és azt érzem, hogy mindent kiadok magamból, de olyan is van, amikor visszapattanok a dalokról és elveszek a technikai részletekben, hibákban, emberi dolgokban.

Sallai Laci: Lehet, hogy kiábrándító, de nem lehet szerintem teljesen a koncertben maradni több mint egy órán át. Többnyire a dalokkal kapcsolatos praktikus dolgokon gondolkodom, például, hogy mikor kell rálépnem a kóruspedálra, de azért előfordul, hogy egy szám közben bevillan, hogy el ne felejtsek holnap vajat venni a boltban.

Bradák Soma: Főleg a dalokra figyelek és arra törekszem, hogy a lehető legnagyobb átéléssel játsszam el őket.

Czakó-Kuraly Sebestyén: Szerintem ami magasztos lehet, az nem a fejemben történik. Próbálok nem gondolni semmire, csak érzésben menni a dalokkal. Persze ez sokszor nem sikerül, amikor a képzetlenségem miatt nagyobb hangszeres koncentrációra van szükségem. De ezen próbálok javítani.

Mennyire hangulatgyilkos a Platon zenéjét világosban játszani?

Balla Gergely: Az talán túlzás, hogy hangulatgyilkos, de a mi zenénk valóban jobban érvényesül sötétben, illetve olyan helyeken, amiknek különleges atmoszférája van, akár természeti, akár ember által épített szakrális helyeken. Keressük is a lehetőségeket, hogy kilépjünk a hagyományos klubzenei keretek közül és időnként egy-egy extrémebb koncert is legyen, szerencsére volt már ilyenekre lehetőség, és lesz is még, akár idén is! Gledebergben egy punk kommuna istállójában léptünk fel, de duóban játszottunk a lezárt Szabadság-hídon naplemente közben, valamint a Magyar Nemzeti Galériában is zenéltünk, úgy, hogy Csontváry Magányos cédrusa volt velünk szemben, ez nagyon meghatározó volt számomra.

Czakó-Kuraly Sebestyén: Én nagyon nem szeretek világosban játszani. De igazából a sötét színpadokon is általában becsukom a szememet. Szerintem egy jó fénytechnikus iszonyú sokat hozzá tud adni egy koncerthez, és ezt elsősorban hallgatói-nézői szempontból tapasztalom. Érdemes megnézni Lóri munkáját (Kiss Lóránd), aki iszonyatos érzékkel nyúl a fényekhez és nagyon felkészül a zenekarból és a dalokból, ha valakivel dolgozik. Sokszor fel sem fogja az ember, hogy mennyire segíti a koncertélmény befogadását a fények játéka. Ez ugye egy dolog a sok közül, ami világosban nem tud érvényesülni.

Sebő behunyt szemmel. Fotó: sinco.

Melyik fellépésetek előtt izgultatok a legjobban?

Balla Gergely: Az első Gólyás koncert, valamint a Müpa előtt. A Gólya előtt nem volt még klasszikus koncertélményem előadóként, így egy ugrás volt a sötétbe, a Müpában pedig annyi új, még soha elő nem adott dalt játszottunk, hogy a nagy presztízsű hely mellé bejött egy nagy bizonytalanság is, egyszerűen túl sok volt az ismeretlen változó az egyenletben, ilyet többet nem is szeretnék csinálni.

Hogy sült el végül az a koncert?

Balla Gergely: Nem volt hibátlan koncert, de nem dobott le minket magáról a színpad, úgy gondolom, hogy a helyszínhez méltó koncertet adtunk. Személyesen egy hatalmas dolognak éltem meg, mert a felkészülés és maga a koncert is a szónak a pozitív értelmében nagy munka volt és mindenki rengeteget beletett.

A Platon 2021-ben a Müpában. Fotó: sinco.

Czakó-Kuraly Sebestyén: Szerintem én is a Müpa-koncert előtt izgultam a legjobban, illetve talán az első showcase fellépésünk előtt. Gergővel duóban kezdtük meg a Zandari Festát Szöulban. Szasza (Czeglédi Szabolcs), a menedzserünk rengeteg nagy szakmai nevet elhívott a kis klubba, ahol felléptünk, ráadásul az első külföldi koncertünk volt, még egy kis jetlaggel a fejünkben. Azért ott megremegett a láb… De végül az is tök jól sikerült. Elvileg tetszett a szakmai arcoknak, akik ott voltak és így megjött a kedvük a teljes zenekari koncertünkre is elnézni pár nappal később.

Januárban felléptetek Európa legrangosabb showcase fesztiválján, a Eurosonicon is. Hozta a koncert, amit vártatok?

Sallai Laci: A Eurosonic régóta bakancslistás volt nálunk, meglepően sokan voltak rajtunk és mi is jó formában voltunk, ráadásul egy elég pöpec hajón volt a szállásunk. Ugyanakkor az első dolog, ami eszembe jut, hogy elég feszes volt a programunk, emiatt három nap alatt több mint 30 órát ültünk a buszban. Jól bírom a buszozást, de azért a végén már mindenki nagyon várta, hogy beforduljunk a próbateremhez.

Balla Gergely: A külföldi tervek most egy ideig hátrébb kerülnek a prioritási listán, inkább jó előzenekari lehetőségeket keresünk, vagy olyan fesztivál fellépési lehetőségeket, ami sokat jelent számunkra, de nyilván ha jön ezeken kívül bármi izgalmas, akkor nyitottak vagyunk rá.

MIT CSINÁLT A PLATON AZ EUROSONICON? A MENEDZSERÜK ELMESÉLTE.

Mi a legjobb és mi a legrosszabb dolog a koncertezésben?

Balla Gergely: Számomra az, amikor nagyon együtt vagyunk négyen és látom, hogy mindenki teljesen elveszik a zenében. Vagy az, amikor a közönséggel együtt énekelhetjük ezeket a sorokat. A legrosszabb a sok technikai részlet, hogy igazából elég a rengeteg kábel közül egy, ami hirtelen elromlik, és borulhat minden. De szerencsére azért nem sok ilyen van.

Sallai Laci: A koncertezésben a legrosszabb szerintem a várakozás és a beállás. Azt viszont nagyon szeretem, amikor valami spontán ötlet eszembe jut egy dalhoz, és aztán a többiek rámvigyorognak.

Vigyorgás, már a színpadon kívül.

Hány koncertetek van egy évben? Ez pont elég vagy néha már sok?

Balla Gergely: Kb. 40-50, ez változó. Duókkal tud még több is lenni. De ugye a többiek több projektben is vannak. Nekem pont elég, ami van, sőt, néha kevesebb is jó lenne, hogy inkább az alkotásra tudjunk fókuszálni.

Sallai Laci: Nekem tavaly hetvenvalahány koncertem volt. Ez persze sok, de inkább a nyár volt nagyon kimerítő, akkor átlagosan nagyjából háromnaponta játszottam valamelyik formációval.

„INNENTŐL KEZDVE A MI NYELVÜNK IS ZSIBBAD” – PLATON-INTERJÚNK AZ ATOMSRÓL.

Mikor bakiztátok a legnagyobbat a színpadon?

Sallai Laci: Én szeretem bemozogni a színpadot, viszont hajlamos vagyok megcsúszni a kábelemen, ami néha olyannak tűnhet távolról, mintha részegen dülöngélnék. Nem túl méltóságteljes.

Bradák Soma: Nem szeretem, ha kicsúszik a dobverő a kezemből, de megesik néha, és akkor jön a pánik. De egy ideje elkezdtem azt is gyakorolni, hogy ilyenkor mit kell csinálnom, amíg új verő kerül a kezembe.

Czakó-Kuraly Sebestyén: Nagyon hosszú listát kéne végigbogarásznom a fejemben, hogy rájöjjek, melyik bakim lehetett a legnagyobb. Ezt engedelmetekkel – saját lelki egészségem érdekében – most nem tenném meg.

Balla Gergely: Nálam is hosszú a lista, amiről válogatni lehetne, talán most azt emelném ki, amikor egyszer elnéztem a setlistet, és átugrottam egy számot. A Partért kiáltó és az Elmerül is beszámolással indul, szóval Soma beszámolt, én pedig az utóbbit kezdtem el játszani. Nagy antré volt, de szerencsére viszonylag hamar rendeződött a helyzet, mentünk tovább.

Szoktatok azzal álmodni, hogy koncerteztek?

Balla Gergely: Szerencsére ritkán álmodok koncerttel, mert ha igen, akkor vagy elkések egy fellépésről, ahol sokan vannak, vagy zenélünk, de nincs rajtunk senki, vagy szintén tömegek vannak ott, de borzasztóan játszunk.

Sallai Laci: Visszatérő rémálmom, hogy nem szól az erősítő a színpadon, és valamiért mindig az Akvárium Nagyhall a helyszín, ahol egyébként sosem volt technikai problémánk. És már nincs is erősítőm.

Czakó-Kuraly Sebestyén: Nekem is szokott olyan lenni, hogy nagyon készülök egy koncertre, felmegyek a színpadra és teljesen üres a nézőtér. Illetve az is, hogy teljesen leblokkolok és elfelejtem, hogy mit kéne játszanom. Konkrétan semmit nem tudok a hangszeremről és a dalokról. Borzasztó érzés.

„NYUGIS, MERENGŐS, MAGÁNYOS” – A PLATON KARATAEV KEDVENC 2022-ES ZENÉI

Melyik dalotokat szeretitek a legjobban élőben játszani, és van olyan, amit már kicsit untok?

Balla Gergely: Nálam ez folyamatosan változik, de most talán a Partért kiáltót szeretem a legjobban játszani, a maga monotonitásával és hömpölygésével. Emellett azokat a részeket szeretem, ahol nem kell gitároznom, csak énekelnem, mint az Elmerül vagy a Vízből van c. dalok acapella részénél. A jelenlegi koncertműsorból a VHK-feldolgozást is nagy élmény játszani, azt nagyon várom minden koncerten, talán abban van most a legnagyobb extázis számomra. A For Her-ös dalok teljesen, de néhány kivétellel az Atoms lemezes számok is kezdenek kicsit kipörögni nálam, mostanában a Wide Eyes-t és az Atoms-t is egyre inkább idegen testnek érzem a műsorban, de az Ocean, a Wolf Throats és az Aphelion még jól tartja magát.

Sallai Laci: Érdekes, hogy a felvételeket már nem feltétlenül hallgatja meg az ember szívesen, de játék közben nincs olyan, hogy azt érezném, unom. Ettől függetlenül az első két lemez dalai tényleg kicsit sajátos blokkot alkotnak most a koncerteken, bár szerintem néha jót is tesz a koncert dinamikájának, hogy nem teljesen homogén a műsor.

Bradák Soma: Unni nem unok semmit, kedvenceim viszont vannak: Wolf Throats, Partért kiáltó és a VHK-feldolgozás.

Czakó-Kuraly Sebestyén: Én erre a kérdésre minden héten mást válaszolnék. Amiket pedig untam már, azokat nem játsszuk egy ideje.

Mi az, ami nem hiányozhat egy Platon-turnéról sem?

Sallai Laci: Valami probléma a busszal, külföldi lemezboltokból hozott kincsek és feleslegesen hurcolászott ételek.

Bradák Soma: Én általában minden városban szeretek meglátogatni egy lemezboltot és egy jó kávézót, ami persze nem mindig jön össze.

Balla Gergely: Jó esetben PS és Fifa a turnébuszban, vérre menő csörték az autópályán, néha fel is oszlunk egy-egy keményebb meccs után, de a koncertig mindent rendezünk általában.

„NAGYON SZÉP LELKE LEHET ENNEK AZ EMBERNEK” – A PLATON KARATAEV 2021-ES KEDVENCEI.

Mi a legnagyobb kincs, amit egy Platon-turnéról hoztatok?

Balla Gergely: Én egyszer egy német turné végén vettem egy fikuszt Berlinben, de sajnos már elpusztult.

Sallai Laci: Az XTC-gyűjteményem hiányzó darabjai, legutóbb az Apple Venust és a Wasp Start vettem meg egy prágai lemezboltban.

A Platon a hamburgi Imperial Theatre-ben.

Van olyan előadó, akire felnéztek a koncertteljesítménye, az élő jelenléte miatt?

Sallai Laci: Tinédzserkorában az ember lehidal minden túlnyújtott gitárszólón, vicces konferáláson, zenei poénon. Mostanság már sokkal jobban izgat, hogy mennyire önazonos egy zenekar a színpadon és mennyire tud egy olyan világot létrehozni, amit tényleg nem tudok más koncerten elképzelni. Tavaly például Bécsben voltam The Mountain Goatson, ami évek óta az egyik legjobb koncertélményem volt, de például a Fekete Zajos Melt-Banana is hatalmas élmény volt, amire még úgy sem számítottam, hogy egyszer már láttam őket korábban.

Bradák Soma: A magával ragadó színpadi jelenlétre gondolva egyből beugrik a Wovenhand, akiknek nagyon kevés magyarországi koncertjét hagytam ki, illetve a 2014-es amszterdami Jack White és talán ugyanabban az évben az A38-as St. Vincent. Aztán vannak olyan zenekarok, akik csak szimplán nagyon jó zenéket írnak és a zenei világukat élőben is piszok erősen tudják prezentálni. Ezek közül a kedvenc koncertélményeim a Warpainthez (ilyen ma már talán meg se történhetne, de éjfélkor kezdődött a hajón), a Deerhunterhez, a King Gizzard & the Lizard Wizardhoz, Anna Calvihoz, a Quilthez és Andy Shaufhoz kötődnek. És aztán vannak olyanok, akik mindezeken felül tíz-húsz-harminc éve ugyanabban a felállásban játszanak és látszik, hogy egy közösséggé formálódtak, akik rezdülésekből is értik egymást, mint a The National vagy a Yo La Tengo. Ha egy vágyam van a zenéléshez kapcsolódóan, akkor az az, hogy legalább egy ilyen zenekarom legyen.

PLATON KARATAEV-INTERJÚNK A PARTÉRT KIÁLTÓ LEMEZRŐL.

Többször is turnéztatok már Európában, például az izlandi Árstíðirrel, legutóbb pedig április elején a The Devil’s Trade-del. Mik a legjobb emlékeitek a külföldi utakról?

Sallai Laci: Nekem mindig a különlegesebb helyszínek jutnak eszembe, például hogy milyen izgalmas volt Lipcse mellett egy lebombázott templomromban vagy egy hamburgi színházban egy Edgar Wallace-darab díszlete közt játszani.

Bradák Soma: Én mindig örülök, ha sikerül egy kultikus vagy menő klubban játszani, és szerencsére össze is jött eddig pár, mint például a Melkweg, az Arena Wien, a 007 Strahov, de mondjuk a fribourgi Fri-Sonról nem hallottam előtte, aztán Lacival csak ámultunk a plakátokat nézve, hogy kik játszottak ott korábban.

Czakó-Kuraly Sebestyén: Nekem nagyon megható és maradandó élmény olyan helyeken fellépni, ahol tudom, hogy anno apám is játszott a VHK-val. Ilyen volt a Melkweg Amszterdamban és a hannoveri Glocksee, ahol ráadásul megdöbbentő teltház fogadott minket, amire egyáltalán nem számítottunk.

A Platon Karataev a wachaui templomromban.

Miről álmodoztok, hol lépnétek fel a legszívesebben?

Balla Gergely: Ember által épített környezetben katedrálisok és planetáriumok a befutók nálam, amúgy pedig minél izgalmasabb helyeken a természetben.

Mi volt minden idők legjobb Platon Karataev-koncertje?

Balla Gergely: Ha minden idők legjobb Platon-koncertjéről van szó, akkor az szerintem még nem történt meg, de úton vagyunk felé. Úgy gondolom, hogy a negyedik lemezzel érik majd be úgy a zenekar, hogy mi is bajban leszünk, hogy melyik dalokat hagyjuk ki a műsorból, emellett rendelkezünk a megfelelő eszközökkel, rutinnal és úgy elő is tudjuk adni a dalokat, ahogy szeretnénk.

A Platon Karataev május 11-én, azaz most csütörtökön játszik játszik a Thy Catafalque-kal közösen a Budapest Parkban. Jegyvásárlás. Facebook-esemény.

interjú: Soós Tamás
headerfotó: Bodnár Márton

A Koncertsztorik korábbi részei:

Junkies

Kerekes Band

Bohemian Betyars

Mayberian Sanskülotts

Dope Calypso

Barkóczi Noémi

Korai Öröm

Tátrai Tibor

A Koncertsztorik rovat cikkeinek megjelenését a Hangfoglaló Program keretében a Nemzeti Kulturális Alap támogatta.