„Ha nincs Miattad iszom, te állat, az nem is Junkies-buli” – Koncertsztorik: Junkies

Melyik turnén érezték magukat az élet császárainak? Melyik volt a legdurvább évük? Hogyan fűzték be a csajokat, hogy legyen hol aludniuk koncert után, miért nem kerestek egy fillért sem ’98-ig, és miért az lett az év, amikor teljesen szétcsapták magukat? Hogyan emlékeznek a törzshelyükre, a Pecsa Sörkertre, és milyen volt a legendás Whisky-A-Go-Góban koncertezni? Baj, ha már csak a slágereket kell játszani egy koncerten? Új rovatunkban zenészek mesélnek a legemlékezetesebb turné- és koncertélményeikről, és arról, hogy milyen is a színpadon állni. Elsőként a november 18-án jubileumi bulit tartó Junkies két oszlopos tagja, Szekeres András és Barbaró Attila sztorizik koporsóban turnézásról, brutális telt házakról, Kartelről és Tankcsapdáról, és a próbatermük mellett bujkáló Viszkisről.

Milyen volt az első Junkies-koncert még Csordás Tibivel?

Barbaró Attila: Az első turnéélményem az, hogy a Latvija turnébuszunkkal megyünk Szombathelyre, az LMS Fesztiválra, és úgy érzem, soha nem ér véget az út. Soha nem voltam még olyan messze Budapesttől. Volt egy koporsónk is a show-hoz, és mivel a Latvijában nem volt hátsó ülés, abban ültünk végig.

Honnan szereztétek a koporsót?

Barbaró Attila: Elmentünk egy koporsógyártóhoz, kérdezte, milyet szeretnénk. „Hát, a legolcsóbbat, ami jól néz ki – az ő méretére” – és rámutattunk Tibire. A csávó megrökönyödött, „Miért, meg fog halni?” Akkoriban a Csak a R'N'R támaszthat fellel kezdtük a koncerteket, két technikus hozta be Tibit a koporsóban, abból mászott elő. Volt olyan bulink a Viking klubban, ahol volt egy kétméteres, zenekari árok a színpad előtt, és a roadok annyira be voltak rúgva, és annyira sötét volt a színpadon, hogy koporsóstul beestek az árokba.

Szekeres András: Miután beléptem a zenekarba, megörököltük a koporsót, de én már nem másztam bele. Az Erzsébet királyné útján próbáltunk egy óvodában, de kidobtak minket a próbateremből, mert a koncert utáni kipakolásnál az egyik zenekari tag mindig dudált hajnali háromkor. Azt gondolta, jó vicc. A Nagy Lajos király-Erzsébet királyné sarkán volt egy gyártelep, oda költöztünk át, 1 km-rel arrébb. A koporsót át kellett vinnünk a régi próbahelyről, és aggódtunk, micsoda látványosság lesz, de senki ránk se nézett, mintha a világ legnormálisabb dolga lenne, hogy az Erzsébet királyné útján mászkálunk egy koporsóval. Később egyébként ott rejtőzött a Viszkis a próbatermünktől tíz méterre, a szemben lévő házban hónapokig, miután megszökött a börtönből. Egyszer jöttünk ki a próbáról, és ott állt egymillió rendőrautó, akkor kapták el.

„AZ ELSŐ KONCERTÉLMÉNYEM ELVIS VOLT” – FENYŐ MIKLÓS LEGJOBB KONCERTSZTORIJAI.

És milyen volt az első Junkies-koncert Szekeressel?

Szekeres András: Az első Junkies-koncertem vagy Kazincbarcikán volt a Hordó Sörözőben, vagy a Petőfi Csarnok Sörkertben a Sing Sing vendégeként, 10 nappal a belépésem után. Ott rögtön látszott, hogy rohadt jól működünk együtt. Sokkal nagyobb hatást keltettünk, mint amire számítottunk.

Szekeres András és Barbaró Attila 1997-ben.

Hol volt az első telt házas koncertetek?

Szekeres András: Az első brutális telt ház a Riff Röffben volt 1995. december 16-án. A Káros az egészségre lemezbemutató koncertje volt, és annyian ragadtak kint, mint amennyien befértek. Kicsi klub volt, 300 fő max.

Barbaró Attila: Alig jutottunk ki az öltözőből a színpadig.

Szekeres András: Szegény Csányi Szabit, aki pár számban gitározott vendégként, a közönség adta fel a színpadra, kézről kézre, a feje fölött. Pár éve egyébként előkerült annak a bulinak a setlistje, és meglepődtem, mennyi feldolgozást játszottunk.

Barbaró Attila: A Csordás Tibivel készült lemezről csak 3 számot játszottunk, az Alkoholt, a Szállj ki b.b.-t, és a Csak a R'N'R támaszthat fel-t, úgyhogy feldolgozásokkal töltöttük ki a műsoridőt. A Green Day-től játszottuk a Basket Case-t, a Nirvanától a Breedet, a Skid Row-tól a Riot Actet, meg Ramonest, Sex Pistolst, Warrior Soult.

Szekeres András: Akkoriban nem volt divat a 70 perces koncert, másfél órát le kellett nyomni, és az kurva sok szám, ha mindegyik három perces. 30 dal.

Volt olyan zenekar, akiknek nemcsak a zenéje, hanem az élő kiállása is hatott rátok?

Barbaró Attila: Amikor Andris lett az énekesünk, tudatosan mentünk el ebbe a punk irányba. Akkor még olyan zenék mentek az MTV-n, mint a Nirvana, de mielőtt megjelent a Káros, feljött a Green Day, az Offspring, és velük egy új punk hullám, amit mi is elkaptunk. Volt valami a levegőben, ami Amerikában és itt is ugyanazt hozta ki a zenekarokból.

Szekeres András: A Beatles mellett inspirált minket a Guns N’ Roses, a Skid Row, a Nirvana, a Ramones, és a Wildhearts. De ha egy zenekart kellene mondani, ami a Károsra hatott, az a Warrior Soul volt. Pedig a zenehallgatók 90 %-a valószínűleg nem is hallott róluk.

Barbaró Attila: A másik meg a Bad Religion, az se volt itthon felkapott zenekar. A 21st Century (Digital Boy) akadt be nagyon nálam, és megvettem a Stranger than Fiction lemezt, amire mindannyian rákattantunk. Felváltva hallgattuk a Warrior Soullal, amit meg Riki hozott Amerikából.

SZEKERES ANDRÁS KEDVENC LEMEZEI.

Színpadi jelenlét, kiállás, öltözködés tekintetében voltak meghatározó zenekaraitok?

Barbaró Attila: Ez ösztönből jött. Ott volt Jódli, aki úgy dobolt, mint Tommy Lee, Riki hozta a Los Angeles-i feelinget, Andris meg a seggig érő hajával a magyar Sebastian Bach volt. Ezt megtervezni nem lehetett volna, ez sorsszerűen összejött és százszázalékosan működött.

Szekeres András: Rám nagyon hatott Sebastian Bach, a Skid Row, meg a Guns. Tele volt plakátolva velük a szobám, ugyanolyan nadrágot, csizmát, kabátot, meg hajat szerettem volna, mint az övék volt.

Barbaró Attila: Akkoriban voltak alternatív boltok, a Ciánkáli és társai, ahol tök jó cuccokat árultak. Mindenféle hülye dolgot összevásároltunk, indiai boltokból szereztünk csíkos pulcsikat, nekem volt egy zöld bőrnadrágom is. Mászkáltunk az utcán, „baszki, ez úgy néz ki, mint öreganyám napszemüvege, vegyük meg”. De olyan is volt, hogy megláttunk egy zöld hajfestéket, és befestettük vele Andris haját, az még egy klipbe is bekerült. Ezeket nem zenekarok inspirálták: azt hordtuk, ami megtetszett.

Szekeres András: Nemrég a kezembe akadt egy régi fotóalbum, és tök jól néztünk ki. Organikus volt, ettől működött. A közönség meg zabálta.

A Junkies a Káros az egészségre lemez fotózásán, 1995 augusztusában.

Emlékeztek az első alkalomra, amikor gázsit kaptatok egy koncertért?

Szekeres András: ’96-ban már nagyjából telt házas bulit csináltunk az E-Klubban, de még akkor sem volt gázsink, mert mindent visszaforgattunk a zenekarba. Emlékszem, ’98. január 31-én, Gödöllőn játszottunk, és koncert után Jódli, aki a zenekar ügyeit is intézte, a kezembe nyomott 18 ezer forintot. Az akkor rohadt sok pénz volt.

Barbaró Attila: Nekem kicsivel később, Zalaegerszegen volt az első gázsiélményem, ugyanez, hogy Jódli a kezembe nyom egy valag pénzt, és ott állok, hogy van kajánk, van piánk, számlatartozásom meg semmi, mégis mit csináljak ennyi pénzzel? Mire Andris mondta, hogy Érden, a Kiss Laci hangszerboltjában van egy régi japán Squier Stratocaster gitár 40 ezer forintért, és lecsaptam rá, hogy oké, akkor hétfőn megveszem. Addig csak egy gitárom volt.

NEHÉZFÉMEK – 33 KLASSZIK MAGYAR METALLEMEZ.

Négy évig semmi pénzt nem vettetek ki a zenekarból?

Barbaró Attila: Nem. ’96-ban az Akelával csináltunk egy országos turnét, és úgy utaztunk, hogy Andris elhozta a faterja autóját, vagy az én szakadt Ladámmal mentünk, és a háromnapos turnéra annyi pénzünk volt, hogy az odaútra megtankoljunk. Szállás, kaja, pia: semmi. De valahogy mindig lett piánk, és tudtunk hol aludni.

Szekeres András: Koncert után jártuk körbe a csajokat, hogy kinél aludhat a zenekar, ameddig nem találtunk valakit, aki megetetett minket, és szállást is adott.

Barbaró Attila: De volt olyan is, hogy koncert után egy lakatlan vályogházban volt a szállásunk, ahol se berendezés, se fűtés nem volt, és a legkisebb szobában, egymáshoz bújva aludtunk, hogy ne fagyjunk meg a nulla fokban. Reggel megpróbáltunk megfürödni, de még a barna sörnél is barnább víz folyt a csapból, úgyhogy hagytuk a francba az egészet.

Szekeres András: De akkor ez se számított. Utólag visszanézve ezek voltak a legszebb éveink.

Barbaró Attila: Valahogy mindig berúgtunk. Kaja nem, de pia mindig volt.

Szekeres András: És jók voltak a koncertek.

Hajdúböszörmény, 1998, az első önálló Junkies-turnén. Előző helyszínről korai érkezés, alvás ruhástul a színpadon, a koncert előtt, délután.

Pedig akkor még nem fizették meg a zenekart.

Barbaró Attila: Az Akela-turnén nem kaptunk gázsit, de ez akkor megszokott volt. Más idők voltak. A Károsnál a terjesztés például úgy működött, hogy találkoztunk Vida Ferivel Budaörsön [a Lord egykori basszusgitárosa, aki a kiadójával, az LMS Recordsszal kihozta a Károst - S.T.], és mi csomagoltuk a kazettákat és hajtogattuk a borítókat. Aztán adott nekünk egy doboz kazettát, amit mi elvittünk a lemezboltokba, és bizományba árultuk. Otthagytunk 30-at, azokat eladták, mi meg hetente körbementünk, kifizették, és kezdtük elölről. Gyakran a turnékon is kazettával fizettünk. Volt olyan, hogy koncert után nem volt szállásunk, és találtunk egy éjszakai rockklubot, ahol mondtuk, hogy nincs pénzünk, de adunk pár kazettát egy kis piáért meg azért cserébe, ha meghúzhatjuk magunkat ott éjszakára. Aztán a klubban találtunk egy csajt, akinél aludhattunk.

„KIABÁLJUK EGYÜTT, HOGY SZÁNTÓ-VETŐ-ARATÓ PARASZT!” – A PIRAMIS 1978-AS KARÁCSONYI KONCERTJE

Gázsit csak azután kaptunk, hogy leszerződtetett minket a Warner, megcsináltuk a Nihilt, és elmentünk a Tankcsapdával turnézni. A Warner azt mondta, miután elmeséltük nekik, hogy milyen körülmények között szoktunk turnézni, hogy srácok, ne csövezzetek, hozzatok mindenről számlát, benzinről, kajáról, szállásról, és a kiadó állja a költségeket. Azon a turnén mindenünk megvolt, viszont pénzt még nem kerestünk. De ez a turné és a Nihil annyira bejött, hogy ’98-ban telt házak előtt játszottunk az egész országban, és akkor már olyan pénzeket kerestünk, amivel nem tudtunk mit kezdeni. Ezt ne úgy képzeld el, mint a Mötley Crüe dilemmáit, hogy jaj, most Porschét vagy Rolls-Royce-t vegyek, hanem úgy, hogy van piánk, van kajánk, és még pénzünk is van. Akkor kezdtünk el egyenesbe jönni.

Szekeres András a 25 éves Nihil jubileumi buliján a Barba Negrában, 2022 júniusában. Fotó: Horpáczi Dávid.

A Tankcsapda-turnén volt rivalizálás a két zenekar között? Éreztétek néha úgy, hogy lenyomtátok a főzenekart?

Barbaró Attila: Lukáccsal és Cseresznyével is baráti viszonyban voltunk. Mondták, hogy még nem volt olyan, hogy visszatapsolják náluk az előzenekart, de nem volt rivalizálás, és nem is éreztük úgy, hogy lemostuk volna őket a színpadról. Teljesen odáig voltunk, hogy a Csapda előtt játszhatunk, ráadásul a Connector turnéján, ami lehet, hogy nem volt akkora közönségsiker, mint a korábbi lemezeik, de nekem és Andrisnak is nagyon tetszett.

Szekeres András: Nem voltunk egy súlycsoportban. De azon a turnén mindannyian nagyon jó hullámon voltunk. Az élet királyainak éreztük magunkat.

Barbaró Attila: Úgy éreztük magunkat, mint egy szörfös, akit végre felkap egy kurva nagy hullám.

Szekeres András: Az első ilyen jellegű élményem, amikor megérkeztünk Miskolcra, és rajongók az autó ablakait csapkodják, hogy „Itt van a Junkies!”.

Barbaró Attila: Akkor voltunk a Metal Hammer címlapján.

Szekeres András: És ez a semmiből jött. Előtte is sokan jártak ránk, de…

Barbaró Attila: … nem voltunk benne a médiában, és nem ismertek fel minket, most meg mentünk a körúton, és jöttek oda az emberek. Előtte ilyet csak a Metal Hammer-interjúkban olvastunk.

Barbaró Junkies-rajongókkal a 25 éves Nihil jubileumi buliján a Barba Negrában, 2022 júniusában. Fotó: Horpáczi Dávid.

Jó pár évig klubotok volt nyáron a Pecsa Sörkertben. Hogyan lett az a törzshelyetek?

Barbaró Attila: ’98 után Hangya lett a menedzserünk, aki a Sing Sing Sörkertet vitte a Pecsában, és mivel a Sing Sing feloszlott, mi folytattuk a Junkies-zal. A Hooligansszel játszottunk váltásban szerdánként, egyik héten mi, másikon ők.

Szekeres András: Nagyon szép éveket töltöttünk ott, de ma már teljesen másképp csinálnám. Sokkal tovább juthattunk volna, ha nem játsszuk ennyire szét magunkat. Akkor még nem volt eszünk a szervezéshez, és úgy gondoltuk – nem csak mi, sokan mások is –, hogy elég, ha jó dalokat írunk. Pedig az csak az egésznek a 30%-a, a maradék 70-nel pedig nem voltunk tisztában. Ma már megvan hozzá a know how. Tartjuk az évi négy fővárosi koncertet, és sokkal nagyobb bulijaink vannak. Ha jól jön ki a lépés, 1500 fizető néző is eljön egy nyári koncertre, ami régi léptékkel is jó szám.

Mikor jártak a legtöbben Junkiesra?

Szekeres András: Most járnak. Legalábbis Budapesten. A vidék más kérdés. ’97-98 környékén 600 fizető nézőt csináltunk Debrecenben, ami ma már elképzelhetetlen. Annyi csak a bajom, hogy az akkori teljesítményünkkel nem vagyok teljesen elégedett, mert nagyon éltük a rock and rollt. Nem voltunk annyira fegyelmezettek, mint manapság. Régesrég nem voltunk már részegek koncerten, de akkoriban még néha becsúszott.

Szekeres András 2000-ben.

Csak becsúszott, vagy rendszeres volt?

Szekeres András: Hangya azt mondta, hogy állatok voltunk, mert tök részegen is tök jól játszottunk, de én nem tudom, mi az igazság. Szerintem egyszerűen csak a rutin miatt ment részegen.

Barbaró Attila: ’98 volt az az év, amikor teljesen szétcsaptuk magunkat. Akkor kezdtünk el pénzt keresni, és az ivás meg a bulizás került előtérbe. Volt egy-két koncertünk, amire nem vagyunk büszkék. Ebből csak egyet szeretnék most elmesélni, ami benne volt az újságban is: a bonyhádi Vakegér Klubban játszottunk, és kitaláltuk, hogy igyuk a legdrágább piákat, kaját is rendeltünk, és azt mondtuk, hogy majd a gázsiból kifizetjük. De mire a fellépésre került a sor, annyira be voltunk baszva, hogy csak pár számot tudtunk lejátszani, utána felkaptuk a cuccainkat és leléptünk, a tulaj meg futott az autónk után, hogy „fiúk, a számla, a számla!”. Pár héttel később olvastuk a Rockinformban, hogy bezárt a bonyhádi Vakegér Klub, mert a Junkies akkora számlát hagyott ott, hogy nem tudják finanszírozni a további működésüket. Azért csináltuk, mert részegen jó poénnak tűnt, de visszatekintve egyáltalán nem volt az.

Barbaró Attila: Egy csürhe voltunk.

Szekeres András: Rablóbanda. ’98-ban elkezdtünk egy új turnét, de már az első bulit se kellett volna megcsinálni, mert nem beszéltünk egymással, én külön utaztam. Egyértelmű volt, hova tartunk, mégis beleszaladtunk.

Barbaró Attila: Odáig fajultak a dolgok, hogy Jódli és Andris összeverekedett az öltözőben. Utána lemondtuk a turnét, és elhatároztuk, hogy ez így nem mehet tovább. Jódli kikerült a zenekarból, és Hangya lett a menedzserünk, aki kicsit gatyába rázott minket, de bennünk is megvolt a szándék, hogy valaki gatyába rázzon minket. Utána kezdtünk el úgymond profi zenekarként működni. A 2000-es évek a legsikeresebb éveink voltak.

Pár éve felléptetek Dél-Koreában és Amerikában is. Mikor kezdtetek el külföldön játszani?

Barbaró Attila: ’99-ben mentünk először Erdélybe, a Hooligans helyett, mert Tibi későn jött rá, hogy lejárt az útlevele, és beugrottunk helyettük egy fesztiválon. Aztán szépen bejáratódtak a dolgok, és rendszeresen jártunk a határközeli, magyarlakta területekre.

Szekeres András: 2018 környékén egyszer csak azt vettük észre, hogy állandóan repülőn ülünk. Egy kis London, egy kis Dublin, egy kis Franciaország. 2016-ban volt az első dél-koreai utunk. Egy évvel előtte fellépett nálunk egy dél-koreai zenekar, a NATY, és tartottuk a kapcsolatot a turnémenedzserükkel. Rajta keresztül jött a lehetőség, hogy önköltségen, de felléphetünk a Szöulban. Elhatároztam, hogy ezt most elintézem, és az első év kicsit puritán volt, de elmentünk, jól éreztük magunkat. Utána pedig meghívtak a Gangwon Fesztiválra, ami már egy igazi, nagy fesztivál volt nemzetközi line-uppal. Ott mindegyikünk saját lakosztályt kapott, de annyira megszoktam, hogy egy szobában alszunk Barbaróval a turnékon, hogy pár nap után átevett hozzá a fene. (nevet) Azt mondogattam, hogy ez a jóvátétel a sok hideg, szar öltöző és lepukkant szállás után. Olyan volt, mint egy luxusnyaralás.

Barbaró Attila: Cserébe meg kellett felelni az elvárásoknak, nem lehetett késni, de lesték minden kívánságunkat. Kaptunk egy minibuszt, saját asszisztenssel, és ha arról beszélgettünk útközben, hogy de jó lenne inni egy kis vodkát, mire megérkeztünk, ott várt 3 Absolut vodka, jegesvödörben. Mi a kisszínpadon játszottunk egy sportcsarnokban, és a koncertünk után átszállítottak minket a nagyszínpadhoz, és bemutattak a Rhapsodynak.

Mert ti is európaiak vagytok?

Barbaró Attila: Igen! A Rhapsody persze azt se tudta, kik vagyunk. (nevet) Utána elvittek minket együtt étterembe, együtt buliztunk…

Szekeres András: … és egymást átkarolva olasz dalokat énekeltünk Fabio Lionével. De Amerika is hatalmas élmény volt, a Tankcsapdával mentünk ki 2019-ben. Két koncertünk volt, az egyik a San Franciscó-i DNA Lounge-ban, aztán átvezettünk Los Angelesbe a sivatagon át, pizzáztunk egyet a Rainbow-ban, és felléptünk a Whisky A Go Góban. 14 éves korom óta szerettem volna eljutni oda.

A Junkies a Whisky-A-Go-Góban 2019 októberében. Fotó: Imre Norbert.

Barbaró Attila: Amikor annak idején elkezdtük a Junkiest, gondolni se mertem rá, hogy ilyesmi összejöhet. Van a Whiskyben egy nagy fal, tele graffitivel, Jim Morrison, Janis Joplin, Mötley Crüe… és én is csináltam egyet. (nevet)

Szekeres András: 2019 volt egyébként a legdurvább évünk. Abban az évben négy kontinensen jártam. Nagyon elfáradtam év végére, úgy éreztem, kiégtem. Beszéltük is Attilával, hogy jó lenne egy kicsit mást csinálni, erre tessék, jött a Covid…

NASHVILLE TEENS, TRAFFIC, SPENCER  DAVIS GROUP – HOBO LEGJOBB KONCERTÉLMÉNYEI.

Van olyan dal, amit már halálosan untok, de muszáj játszani koncerteken?

Barbaró Attila: Van csomó, amit muszáj játszani, és emiatt már alig tudunk betenni új számokat, de nem unjuk őket. Sőt! Én jobban szeretem a rutinkoncerteket, mert akkor teljesen át tudok szellemülni, és nem arra figyelek, hogy mit kell játszani, hanem megy magától az egész. És rutinszámokból is annyi van, hogy tudjuk variálni a műsort, nem lesz unalmas. A mostani koncertre hetek óta készülök, mert a Nihil megy már csuklóból, de a Mi van veled? Semmi?-t évek óta nem játszottunk, és néhány számot újra le kellett szednem, hiába én játszottam fel őket. Ez meg azért izgalmas, mert kihívás.

Szekeres András: Én is azt szeretem, ami rutinból megy. Igazából a közönség is. Lassan 30 éves zenekar leszünk, és el kell fogadnunk, hogy az emberek 95 %-a nem az új dalokért jön Junkiesra.

Ez zavar titeket?

Szekeres András: Már nem harcolok ellene. Csinálunk új lemezeket, a legjobb tudásunk szerint, de már nem esik rosszul, ha nem ezeket a dalokat akarják hallani egy koncerten. Ilyenkor mindig a Rolling Stonesra gondolok: ha nincs Gimme Shelter vagy Satisfaction, az már nem is Stones-buli. Ha nincs Miattad iszom, te állat, az nem Junkies-buli. Kezdünk beleszorulni egy sütőformába, ahol nem is kérdés, mi a műsor, mert minden kötelezőt el kell játszani. És ezzel nincs semmi gond, mert nekem is akkor jó a buli, ha a közönségnek is. A mostani turné elején teleraktuk a műsort új számokkal, és nem működött. Menetközben cseréltük le őket az elvárhatóakra, és hirtelen helyreállt a világ rendje.

Barbaró Attila: Minden zenekarnak megvannak a korszakai. Van olyan, amikor új számokkal kell előrukkolni, és van, amikor játszani kell a régieket, és esetleg betenni egy-két újat.

Szekeres András: Néha beeshet egy-két sláger, de ez minden.

Barbaró Attila: Mint a Nem lesz gáz. Az is csak úgy kigurult, és játsszuk, mert bejött az embereknek. Egyébként vannak akusztikus duókoncertjeink is Andrissal, ahol nincs előre összeállított műsor. Ott simán eljátszhatjuk azokat a számokat is, amik a Junkies-koncertekbe nem férnek bele.

Nyáron a Ganxsta Zolee és a Kartelel léptetek fel, húszpercenként váltottátok egymást a színpadon, együtt is játszottatok számokat. Azt gondoltam, azért csinálnak ilyesmit közel 30 éves zenekarok, hogy kicsit kilépjenek a rutinból.

Szekeres András: Ez úgy jött, hogy közös menedzsmentünk van, és megláttuk a naptárban, hogy ugyanaznap van koncertünk. Tudtuk, hogy mi nem játszanánk a Kartel előtt, és azt is, hogy Kartel se játszana előttünk, úgyhogy kitaláltuk, hogy csináljunk egy közös bulit. Jóban van a két zenekar, Vilkó [a Kartel gitárosa – S.T.] Attila mellett a legjobb barátom. Egy hónappal a buli előtt leültünk, megszerkesztettük a műsort, és minden bejött, amit kitaláltunk. Mindig bújom a kritikákat, és ez volt az egyetlen koncert a karrierem során, amiről egy rossz szót se hallottam. 3500 ember volt ott.

Barbaró Attila: Televágtuk a helyet. Ennyi ember előtt se a Junkies, se a Kartel nem szokott játszani. Főleg a műsor miatt, ahogy belejátszottunk egymás számaiba, számomra az év koncertje volt.

Szekeres András: Nekem is. Mindenki imádta.

A Junkies és a Kartel a Barba Negra Trackben, 2022 szeptemberében. Fotó: Dominikusz Photography.

Koncert alatt mi jár a fejetekben?

Barbaró Attila: Az a jó, ha semmi. A koncert teljesen kikapcsolja az agyam, automata üzemmódra váltok, és csak a zenére koncentrálok. Igazából koncentrálni se kell, mert az egész egy lebegés. És amikor vége, azt érzem, de játszanék még. Nekem még mindig a koncert a nap fénypontja.

„AZ SX7-EN MEGNYERTÜK A LOTTÓÖTÖST” – SZEKERES AZ EGYIK LEGJOBB JUNKIES-LEMEZRŐL.

Szekeres András: Volt idő, amikor nem szerettem beszállni a turnébuszba. Volt, hogy más miatt, volt, hogy magam miatt. De ezen a turnén, amit az Aurorával játszunk, mindig könnyű szívvel megyek. Szeretem az embereket, akikkel játszunk, akikkel dolgozunk. Be is párásodott most a szemem… Az az igazság, hogy megöregedtünk. Nagyon szeretek otthon lenni, sörözni is ritkán megyünk el Attilával, most viszont annyira jó a társaság, a roadok, a mörcsös lányok, mindenki kedves, értelmes, nincs semmi feszkó. Ilyen még sosem volt, hogy ennyi szeretet vegye körül a zenekart.

November 18-án a Junkies a Barba Negra Blue Stage-én eljátssza a 25 éves Nihilt és a 10 éves Mi van veled? Semmi?-t. Jegyvásárlás, Facebook-esemény.

interjú: Soós Tamás
headerfotó: Horpáczi Dávid

A Koncertsztorik rovat cikkeinek megjelenését a Hangfoglaló Program keretében a Nemzeti Kulturális Alap támogatta.