„A legjobbakat általában másnap elmesélik“ – Koncertsztorik: Dope Calypso

Egy Dope Calypso-koncert mindig csupa móka, őrület és irónia: játszottak már táncoló cápával, csillámló zakókban, és karácsonyfa-világításban is, de náluk a félmeztelen, színpadon fetrengős gitározás is elhagyhatatlan showelem. Ki volt a zenei Travolta-mém a csapatban, és melyik fesztivál után cseszték le őket, hogy így nem lehet a színpadon viselkedni? A Dope Calypso triója mesélt a Spinal Tapbe illő koncertjeikről.

Milyen volt az első Dope Calypso-koncert?

Sarkadi Miklós: Elég útkereső és visszafogott volt emlékeim szerint, egy RNR666 bulin (ami azóta is az egyik legjobb hazai booking szervezet), de akkor még fényesnek tűnt a jövő, pontosabban senkit nem érdekelt a fény hiánya a jelenben (a múltban már megszoktuk). Valaki szerint akkor még voltak elveink, mert akkor még csak külföldi zenekarokkal játszottunk, ami elvek, azt hiszem, már a második koncerten sem voltak meg, azaz már akkor a káosz jegyesei lettünk.

Kelemen László: Hozzá kell tenni, hogy az az első koncert még a Bakó Balival volt, aki először dobolt a Dope Calypsoban, de aztán elhívta az úr egy nemesebb útra, így helyette érkezett Vasaló.

Emlékeztek az első alkalomra, amikor pénzt kaptatok egy fellépésért?

Miklós: Ha jól meggondolom, én még soha nem kaptam pénzt érte.

László: Miklós szavai annyiban nem igazak, hogy én egyszer tisztán emlékszem, hogy 10.000 Ft-ot szétosztottam egy gázsiból a zenekar minden tagjának. Természetesen a helyre és az időre sem emlékszem, de minden bizonnyal nekem nagyon kellett a pénz, hogy ezt így megszavaztuk, hogy legyen osztás.

A Dope Calypso Halloweenja. Fotó: sinco.

Hol volt az első telt házas koncertetek?

Miklós: Dürer középső terem, valami húsvéti koncert volt, és csodálatos este volt permanens bodysurfinggel és sok bolondos részlettel. Nem tudom, volt-e más telt házas koncertünk amúgy.

László: Szerintem amúgy nem volt telt házas koncertünk.

Szabó Áron Vasaló: Egyszer volt egy telt házas beállásunk az Orfűn!

Miklós: Mindenkinek az önsajnálatát el kell fojtsam, mert bizony az a bizonyos Dürer teltházas volt.

Mi volt a legnagyobb megőrülésetek színpadon?

Miklós: Nekem az, mikor látványosan földhöz vágtam egy mikrofonkábelt, mert rombolni akartam, de utána fizetni nem, ennél szánalmasabbat valószínűleg ki sem lehetne találni.

László: Szerintem a 2020-as Kolorádó zárókoncertje. Imádtam egy hét múlva felvenni a telefont a Kisfaludy Gabának, aki elküldött minket a faszba, hogy hogy viselkedhetünk így színpadon, és mit képzelünk mi magunkról. A sztori amúgy annyi, hogy mocskos sár volt a Kolorádón abban az évben, a színpad eleve úgy nézett ki, mint egy disznóól, és a koncert közepétől kb. plusz 20 ember tartózkodott a színpadon rajtunk kívül (Deep Glaze, Puma Danger, Middlemist Red stb.), és ÁLLÍTÓLAG, meg nem erősített hírek szerint, valaki kiborított egy dobozos sört!

Sarkadi Miklós a 2017-es Campus Fesztiválon. Fotó: sinco.

Van valamilyen rituálétok fellépés előtt?

Miklós: Próbálunk egyet, aztán izgulunk, hogy nullára kijöjjünk.

László: Persze, hogy van. 3-kor találkozó a teremnél, bepakolás, elindulás, nagyon meditatív az egész…

Hogyan hozzátok hangulatba magatokat, ha épp semmi kedvetek koncertezni?

Miklós: Mindig udvariasan mindent elfogadunk, amivel kínálnak, így mire színpadra jutunk, mindig van kedvünk ott lenni. Néha kicsit túl sok is.

Mikor bakiztátok a legnagyobbat a színpadon?

Miklós: Mikor Portugáliában valahol rendelt az egyik tagunk biztos, ami biztos, „még egy üveg vörösbort” fellépés előtt. A házigazda illedelmesen, kóddal védve küldte el a koncert linkjét, amit az adott tag azonnal törölt a levelezésből, de senki nem is akarta megnyitni. A Cure, vagy valami hasonszőrű zenekar valamiféle menedzsere szerint amúgy – aki persze valami nagyon fontos panelbeszélgetésen vett részt a zeneipar mint olyan jövőjéről – szenzációsak voltunk, ennyit a zeneipar prominens szereplőiről és az ép eszükről.

llletve én egyszer Hamburgban nem voltam eléggé felkészülve lelkiekben arra, hogy két koncertünk lesz aznap, és a másodikra már úgy érkeztem meg, hogy már a megérkezésre sem emlékszem, de mindenki azt mondta, hogy az átvezető szövegek ugyan valószínűleg halandzsa latinul mentek, de minden más a szokásos volt, ami persze bármit jelenthet – számomra azt, felesleges törni magam. Másnap persze egy gumilepedőn ébredtem nyakig hugyosan, különösen jót tett az egómnak a dolog.

Melyik dalotokat a legjobb élőben játszani?

Miklós: Nekem mindig a legfrissebbet, amit senki nem ismer, mert furán kellemes érzés, hogy az ember egyáltalán dalokat ír, mert ha belegondolunk, végül is minek?

László: Én nagyon sokáig a Hollywood Sex Circle-t szerettem, mert azt legalább nem rontottam el folyamatosan. De mostanában már a 6. lemez dalait szeretem, mert azokat begyakoroltam!

Van olyan dalotok, amit már nagyon untok, de muszáj játszani élőben?

László: Boys From Heaven.

Miklós: A mennyből a fiúkákat élőben szívem szerint elcserélném bármilyen klasszikusok pánsípon típusú megoldásra.

Honnan jött az ötlet, hogy gyakran félmeztelenül álljatok színpadra?

Miklós: Mire a koncertre kerül sor, rájövünk, hogy nincs náluk semmi menő ruha.

László: Illetve a Vasalónak olyan teste van, amit érdemes megmutatni. Kár, hogy a dobok mögött ül mindig.

Melyik volt a legextrémebb fellépőruhátok?

Miklós: Sajnálom, de még közelébe sem szagoltunk az extrémitásoknak.

Vasaló: Az aranyrojtos gerincrögzítő fűző a sérv után.

Fotó: sinco.

Mióta Tonyó kilépett a zenekarból, újra trióban játszotok. Mennyire hiányzik a billentyű a koncertekről? Fel szokott még lépni veletek Molnár Bencze?

Miklós: Nekem annyira hiányzik, hogy billentyűk vannak a szívemben születésem óta. Bencze hála égnek elég elfoglalt a Jazzboissssszal, és ott sokkal jobban a helyén is van – a mi fura, minimalista szemétkupacunk közelében valószínűleg zenei Travolta-mémként létezett.

László: A zenekar kapcsolata a billentyűsökkel valahogy mindig egy regresszióban végződik. De hát ez ilyen, vannak dolgok az életben, amelyek elhervadnak, elsorvadnak, átalakulnak. Felismertük és elfogadtuk a sorsunkat néhány évvel ezelőtt, már nem küzdünk ellene. Ez nekünk felettébb jó, azoknak a cseh fesztiválszervezőknek, akik csak a billentyűs számok meg az 5. lemez (ahol nagyon sok a billentyű) miatt hívtak meg minket játszani nyáron Csehországba, na, nekik nem volt jó.

Mit szerettek a legjobban a triófelállásban?

Miklós: Azt, hogy így maximum két hülyét kell a harmadiknak elviselni.

László: A többieket. Illetve hogy mindenkinek külön sor jut a buszban, meg hogy több pénz marad.

Melyik volt az a koncertetek, amelyik a Spinal Tapbe is befért volna?

Miklós: Mindegyik koncertünk 100% Spinal Tap-kompatibilis, az összes epikusnak gondolt ötletet csodásan elbasszuk.

Fotó: sinco.

Mi jár a fejetekben koncert közben?

Miklós: Nekem hála égnek semmi, minden megy a maga útján, ha bármi eszembe jut, mindent azonnal elrontok, mert ha koncert közben bármi eszembe jut, az mindig a miért kérdéssel kezdődik, és erre soha nincs válasz.

László: A következő szám.

Vasaló: A gázsi.

Miklós: Ami ugye nincs, lásd a második kérdést.

SARKADI MIKLÓS KEDVENC ZENÉI.

Milyen zenéket hallgattok a turnébuszban?

Miklós: Bármit hátrafelé játszva, lelassítva és latin szövegekkel, de a Sátán még nem áldott meg senkit permanens merevedéssel és őrületes dákóval így sem, talán azért, mert az Úr még így is kedvel minket a petyhüdt mélységesen emberi dákócskáinkkal együtt és soha nem engedi el kezünk.

László: Nincs turnébuszunk, nem is turnézunk. Legutóbb a lemezfelvételen Miklós valamilyen obskúrus 80-as évekbeli metálválogatását hallgattuk Maribortól Bresciáig, meg is lett az eredménye, hallható a 6. lemezen.

Miklós: Az, kérem, Midnight volt amúgy, és csak úgy hangzik, mintha ’80-as évek végi lenne, azaz valószínűleg egy kazal pénzt költöttek arra, hogy egy négysávos Fostex magnóval rögzített demót mímeljenek valami A-kategóriás amerikai stúdióban.

Hány koncertetek van egy évben? Ez pont elég vagy néha már sok?

Miklós: Amint kezdtük unni a koncertezést, egy vírust egyből rászabadítottunk a világra, hogy nyugtunk legyen, és tök jól sült el a dolog, így most pont jó.

László: Jelenlegi számításaim alapján ebben az évben 9 koncertünk volt. Én nem tudom eldönteni, hogy ez elég vagy éppen sok, ezt mindenkire rábízom, ki-ki döntse el magának!

Mi okozza a legnagyobb katarzist egy koncerten?

László: Hát, mostanában már a vége, mert 90 perc után már önmagamat nagyon unom. De egyébként néha az is király, amikor látom az embereket pogózni, ez mondjuk eddig nem sokszor fordult elő.

Fotó: sinco.

Ha bármennyi pénzetek lenne rá, milyen színpadi show-t csinálnátok?

Miklós: Kétszer annyi babaolajjal dörzsölnénk be magunkat, és még az is lehet, hogy vennék egy kényelmes pumpálós cipőt csak a koncertek miatt, és kiharcolnám, hogy legyen fűtés a buszban akkor is, ha az 5 ezer forinttal drágábban visz majd le Kisvárdára.

László: Ehhez szerintem legálisnak kellene lennie valamilyen pszichedelikus szernek is, hogy élvezhető legyen.

KELEMEN LÁSZLÓ KEDVENC 2021-ES ZENÉI.

Minden idők legjobb Dope Calypso-koncertje?

Miklós: Sajnos vissza kell utalnom egy előző pontra, a legjobbakat általában másnap elmesélik, mert semmire nem emlékszem, de általában közepesen trágár, egyben gyors és frappáns megoldást nyújtok szóban a világ összes létező problémájára. Gondolom, hivatalosan a primaverás fellépést illene mondani, ami amúgy remek volt, de végül is minden koncert remek lesz a végére valami ősi ismeretlen mágia okán, egy-két kivétellel, amikre persze sokkal jobban emlékszünk. Sőt, az a baj, hogy kizárólag azokra emlékszem az idő előrehaladtával, ami remekül előrevetíti, hogy a biográfiámból sem fogok fényesen megélni, mert nem lesz bestseller olyan kérdéseket feszegetve, hogy: „Fetrengjünk-e egy hétköznap este a színpadon Székesfehérváron 3 fizető nézőnek, amikor Székesfehérvár olyan közel van Budapesthez, hogy még csak tisztességesen be sem tudtál rúgni koncert előtt, elkerülve főleg önmagad számára a kényelmetlen kérdéseket, amiket most színpadon folyamatosan felteszel magadnak, aka édesanyádnak igaza volt-e mindenben veled kapcsolatban?”.

A Dope Calypso 2018-ban a Primaverán. Fotó: sinco.

László: Szerintem minden olyan Dope Calypso-koncert minden idők Dope Calypso-koncertje, amin a Vasalónak nem kell minimum 5 perc egészségügyi szünetet tartania.

Miklós: Ezek szerint ez még akkor várat magára.

A Dope Calypso december 30-án előszilveszteri bulit tart az Akváriumban, vendég az Abigél, jegyek, Facebook-esemény.

A Koncertsztorik korábbi részei:

Szekeres András és Barbaró Attila (Junkies)

Fehér Zsombor (Kerekes Band)

Bohemian Betyars

Mayberian Sanskülotts

interjú: Soós Tamás
headerfotó: Varga Csabi

A Koncertsztorik rovat cikkeinek megjelenését a Hangfoglaló Program keretében a Nemzeti Kulturális Alap támogatta.