Melyik a kedvenc Galaxisok-számod?

Június 15-én rendhagyó koncertet ad a Galaxisok a Müpában, ahol a személyes kedvenceiket játsszák a repertoárjukból. Ezek pedig köztudottan és nem feltétlenül egyeznek a rajongótábor favoritjaival (erről Szabó Benedek anno dalt is írt), szóval a diszkográfia rejtett kincseire rávilágító koncertre számítunk, amire egy kis zenészvélemény-kutatással is készültünk: megkérdeztünk a zenekarhoz közel álló, a tagokkal különböző formációkban (egykor és most) együtt játszó, a lemezeikhez kreatív formában hozzájáruló zenészeket/alkotókat/zenei arcokat, hogy nekik mik a kedvenceik a Galaxisoktól.

Csordás Zita, a Mayberian Sanskülotts énekese, a Történetek mások életéből és a Lehet, hogy rólad álmodtam borítójának alkotója, az Első szám vokalistája:

Béci

Amikor felkértek minket, hogy írjunk pár sort egy Galaxisok-számról, akkor egyből ez a dal jutott eszembe. Elképesztően nosztalgikus, egyszerre megnyugtató, mint egy régi, nyár eleji, kicsit homályos, de fényes emlék, és egyszerre szomorú, mert valami olyasmiről szólhat, amiben nem is vagyok egészen biztos, de mégis úgy érzem, hogy az én, vagy bárki egyik régi élményemből is táplálkozhatna. Számomra ez a dal egy időben és térben kallódó, megfakult, de körvonalait még tisztán őrző portré egy rég nem látott, jobb sorsra érdemes barátról, vagy akár önmagunkról.

Középsulis szerelmes szám

Sajnos nem tudtam dönteni, hogy a kettő közül melyiket ajánljam, de ha valaki imádja a Roxy Musicot, mint én, akkor feltétlenül hallgassa meg ezt a dalt, ami pont olyan, mintha már ezerszer hallotta volna az ember, és olyan banális érzelmekről szól, amik nevetségesen is hathatnának, a kompozíció mégis annyira tökéletesen egyensúlyoz a giccsesnek ható téma és a legtisztább és legsallangmentesebb tinikori, őszinte és mindent elsöprő szerelem érzése között, hogy nem jut az egynyári slágerek sorsára, sőt, szerintem az egyik legtökéletesebb magyar nyelvű szerelmes dal.

Fotó: Komróczki Dia.

Mészáros Zsolt, a Forum és a Gyökkettő gitárosa: Nehéz feladat, mert oly sok dal felmerül, de talán a Legkedvesebb nyári élményemet mondanám, és nem azért, mert egy rövidke szólóm van benne, hanem azért, mert a klipforgatás helyszínéhez, a Tanyához (Benedek gyermekkori lakhelyéhez) engem is rendkívül sok élmény köt. Laktam is ott 1979-ben, és az egész 70-es években – még Benedek születése előtt – hatalmas bulik voltak ott 100-140 fővel. Aztán a 80-as évek elején ott vettük fel a Forum demóanyagát, később pedig ott forgatott velünk az akkori valamelyik tévécsatorna, Gesztivel az uccsó Ász műsor miatt, amiben újra fellépett a Forum x év után. De volt, hogy Lajkó Félixék játszottak a klubban. Az akkori zenészélet nagyjai közül sokan megfordultak. Komár, akit kísértünk is, meg a KFT, akikkel sok közös fellépés volt, vagy D. Nagy Lajos, de hosszasan sorolhatnám a halfőzéseket, bulikat. És közben Benedek lassan felcseperedett. :) És mikor felnőtt, egyszercsak engem is meghívott zenélni a Gyökkettőbe, pedig már 52 voltam. (Most 68.) Szóval a mi életünk hosszú ideig összefonódott, lévén az apja a gyermekkori barátom. És kicsit úgy gondolom, az én zenészmúltam hozzájárult ahhoz, hogy ő is zenész lett, NEM IS AKÁRMILYEN!

Lévai János, a Galaxisok egyik törzshelyének számító Beat On The Brat vezetője: Tudni lehet rólam, hogy a Jesus And Mary Chain közelebb áll a szívemhez, mint Cseh Tamás. Ebben a korai szólódalban sikerült a kettőt ötvözni. Sok számot szeretek a Galaxisok gitárcentrikusabb lemezeiről, de nekem még mindig a Huszonöt a kedvencem, ez van.

Horváth Kristóf, az Esti Kornél és a Rühös Foxi gitárosa: Már megint. Talán a közös turnénkon hallottam először ezt a dalt – ami akkor még nem volt rajta egyik lemezen sem –, és egyből azt éreztem, ez az én dalom. Maximálisan átérzem a szöveget és imádom a gitártémát is, szerintem negyvenszer mondtam ezt el a skacoknak is, akik emiatt zavarukban sok koncerten át nekem küldték a dalt, amiért utólag is nagyon köszi és bocsi!

Lázár Domokos, az Esti Kornél és a Lázár tesók gitáros-énekese: A ‘17-ben megjelent Focipályákon sétálsz át éjszaka lemezt együtt csináltuk a srácokkal, mármint, hogy én voltam a hangmérnök-producer és az egyik legkedvesebb munkámként gondolok rá a mai napig. A lemezen szereplő Soha nem veszi fel az első dal volt, amin együtt dolgoztunk. Épp akkor próbáltam kétségbeesetten összejönni egy lánnyal, aki azóta már a feleségem. Ez az egész akkoriban viszont nagyon nem ebbe az irányba tartott. A Soha nem veszi felt a keverés miatt eleve ezerszer végighallgattam ebben az időszakban, a dal hangulata, a szöveg pedig szép lassan egybeolvadt a saját életemmel. Heteken át ment a fejemben az a sor, hogy „de én akkor is ugyanúgy szeretem, mert csak ő érti, amit igazából mondok.” Ezt Benedeknek se mondtam el, pedig biztosan az egyik legszemélyesebb, legfontosabb zenei élményem.

Szabó Ambrus, a Gyökkettő dobosa, Benedek öccse: Cherokee esküvői jegyzet fiamnak. Benedek szövegeit hallgatva gyakran olyan érzésem támad, mintha egy emlékes dobozt nyitnék fel. Benne eltűntnek hitt érzések kazlaival, közös élmények fakó emlékével és reménnyel, hogy lesz még ezekből egy másik dobozra való is.

Hó Márton: Fehér földek. Ez olyan, mintha én írtam volna. :D

A Galaxisok (és egyben a Platon Karataev ritmusszekciója) 2017-ben. Fotó: Komróczki Dia.

Balla Gergely, a Platon Karataev énekes-gitárosa: Nem tudok egy számot választani, ahány lemez, annyi életszakasz, annyi meghatározó pillanat a dalokkal. Az első lemezről a Galaxisok, ami szinte egy gyermekdal, talán emiatt is, amikor először hallottam, olyan érzésem volt, mintha mindig is ismertem volna. Platon duóval ez mindig a visszataps számunk, játszottuk már Szöulban, Tel-Avivban, Brémában – mindig a koncertek egyik legkedvesebb pillanata számomra.  A philip morris blue a capella része a Budapest Parkban, 2017-ben, melynek nyarán csak a Focipályákon sétálsz át éjszaka lemezt hallgattam, mindig egyben, körbe-körbe. A Lehet, hogy rólad álmodtam, ami számomra minden idők egyik legjobb magyar lemeze, az M6 monoton himnikussága, vagy a Történetek mások életéből eklektikussága – nem is érnék a végére, szóval inkább csak azzal zárnám, hogy hála van bennem, hogy ezek a csodálatos zenészek, emberek a barátaim.

Nóvé Soma, a Middlemist Red, a Mordái és a Samurai Drive frontembere: A Cím nélküli ötödik lemezt többször is meghallgattam, amikor kijött. Talán ez volt az a lemezük, ami leginkább rezonált velem. Az M6-ot sokat hallgattam délutáni séták alatt, a Városmajor környékén. Azt hiszem, van benne egy olyan nosztalgikus, ábrándozó hangulat, mint amit a Moszkva tér című film nézése közben szoktam érezni.

Rözge Maxim, a Meteo frontembere: Nekem nincsen konkrétan egy kedvenc dalom a Galaxisoktól, amit életem valamelyik szakaszán infiniti loopban pörgettem, De sok dalukat szeretem. Tudom, hogy Benedekék, akárcsak én, szeretik az outsider, lo-fi alternatív előadókat, mint pl. Daniel Johnston és hasonlók. Úgy gondolom, ez a zenei irány vagy filozófia hatott valamelyest az ő zenéikre, és én az ilyen szellemben íródott dalaikat szeretem a legjobban. A konkrét kérdésre az Éjszakák a nyúldomb mellett és az Utolsó találkozás a Zöld szamár teraszán című dalokat választom, együtt hallgatva. Az első dalt hallgatva képzeletben mindig egy tágas mezőre érek, ahol nagyon kellemes a hangulat, majd a következő dalt hallva, a mezőre hatalmas színpad épül, ami előtt dülöngélnek az emberek, és amikor a számban elkezdenek fuvolázni, akkor rájövök, hogy Woodstockban vagyok, és várom, hogy valami Creedence Clearwater Revival-szerű zenekar kezdje a koncertjét.

Mindkettő nagyon szép, melankolikus vidám dal.

Barkóczi Noémi énekes-dalszerző: Ezzel a feladattal nagyon megszenvedtem, szerintem minden újabb Benedek/Galaxisok-időszakban van egy kedvenc dalom, de most végül az Éter nyert, mert az egyik ember szemszögéből a másikéba sikló mesélő valami zseniális, emlékszem, amikor először hallottam és azt gondoltam: Váó!

Rusek (Molnár Alexandra), a Galaxisok rezidens kliprendezője: Húsvéti reggeli a Sátánnal. Nekem egy szuper utazás érzését adja. A Boldoggá akarlak tenni klipforgatása közben felvettünk ehhez a dalhoz is egy videót, ott hallottam másodszorra. Utána éjszakai vezetés közben, nyári grillezős bulin is, és minden helyzetben ugyanúgy működött.

Mészáros Anna, a Kapuzárási piknik és A legszebb éveink lemezborítóinak alkotója: A Galaxisok-dalokat hallgatva gyakran fog el az érzés, hogy pontosan ezeket a gondolatokat próbáltam már én is megfogalmazni, csak nekem nem sikerült. Tűpontos korkörkép, amit Benedek a dalszövegeiben rögzít, így az ő szavaival íródik be még inkább az emlékezetembe.

A Janó és Dzsó a kedvencem, mert ez az a dal, aminek minden szava és hangja hátborzongatóan a miénk. Benedekkel együtt nőttünk fel Baján, Janó az ő apja, Dzsó pedig az enyém. Ez a valóságunk, ők pontosan ilyenek voltak régen és szerencsére ilyenek most is. Sokat nevetnek, sárgadinnyét is esznek, néha biciklivel járnak borért és tényleg bármennyit képesek álmodozni. Ez a dal az aláfestő zene, ahogyan a boldog és gondtalan múltról bevillanó képek pörögnek a szemünk előtt.

Bárki magáénak érezheti, mert ez nemcsak a mi kis bajai valóságunk, hanem maga a magyar valóság. Sokan vagyunk, akik úgy nőttek fel, hogy életük része volt egy Janó és Dzsó, akik a hetvenes évekből átmenekített szabadságvágyukból és jókedvükből mit sem engedve kísértek minket idáig, ahol most vagyunk. A „nyolcvanasok” – bármire is számítottak – végül minket hoztak el nekik. Azt még nem tudjuk biztosan, hogy örökre itt maradnak-e, de szerencsére nem felejtettek el bennünket is megtanítani álmodozni, szóval lehet.

A Janó és Dzsó maga a keserédes nosztalgia, ami a gondtalan ifjúságot idézi. Biztosan tudod, hogy soha nem lesz már semmi olyan jó, mint régen, de holnap is nap lesz és még előttünk az egész élet.

Cz.K. Sebő Band. Fotó: Komróczki Dia.

Cz.K. Sebő, a Platon Karataev énekes-gitárosa, aki saját zenekarában Bradák Soma mellett Szabó Benedekkel is együtt zenél: Nagyon nehéz válaszolnom a kérdésre, egyrészt, mert nem szeretek kedvenceket megnevezni, másrészt mert hatalmas Galaxisok-rajongó vagyok, így sok dalt rongyosra hallgattam. Ez még bőven a tagokkal való megismerkedésem és összebarátkozásom előtt kezdődött, de azóta is lelkes hallgató és koncertlátogató vagyok. Természetesen minden lemezről van kedvencem, van kedvenc lemezem is, és van a fejemben most egy kedvenc dal is, de fontos megjegyeznem, hogy valószínűleg holnap vagy egy hét múlva mást mondanék mindegyikre. Hát akkor leírom bátran: Ragrímek!

u.i.: Amit koncerten legjobban szeretnék hallani: Hőlégballonok Budapest felett.

Horváth „Tojás” Gábor: Túl könnyű lenne megnevezni a Gyuri elmegy otthonról című dalukat, amiben én is zongorázom, és nagyon jó móka volt elkészíteni a felvételt a karanténidőszak alatti napi rutinokból kiszakadva. De ha egy dalt kellene mondanom, akkor az a Hexanol lenne. Benedek ugyanis járt hozzám zongorát tanulni. Tehetséges, érdeklődő, szorgalmas és alázatos volt a zongorázás iránt. Azért ez tetszik, mert ez egy klasszikus „hangulat-mood” dal, amiben megjelennek olyan akkordok, amikkel akkoriban foglalkoztunk, mint a domináns 5 kereszt 10 bé vagy a moll 7/9-es, és tanárként is jó volt ezek visszahallani, ahogy be tudta építeni a saját dalszerzésébe és zongorajátékába.

Tóth Marcell Soma szaxofonos: A Nosztalgia a kedvenc dalom tőlük. Ebben volt szerencsém játszani, mikor előzenekarként léptünk fel előttük, és a játékom hallatán felhívtak az utolsó számra. Később pedig meghívtak, hogy játsszak ismét benne velük és többedmagukkal egy felvétel erejéig. Zeneileg meghatározóak voltak számomra, és mindennek a szimbóluma nekem ez a dal. Hangulatában nemcsak hogy passzol a lelki világomhoz, de fel is zaklatja azt, párhuzamos valóságokat keresve, amikben felköltöztem Pestre.

Gay Tamás, a Forum és a GM49 billentyűs-énekese, az Edda volt billentyűse: Elfogult vagyok, nem kicsit. Egyik legjobb gyermekkori barátom fiáról, zenekaráról, daláról kell írjak és örömmel teszem. Nehéz választani, mert nagyon sok számuk igen közel áll hozzám, de legyen a Legkedvesebb nyári élményem. Ha generációs eltéréssel is, de közös gyökereink vannak Szabó Benedekkel. Az a nagyon erős költői képvilág, amit használ, nálam déjà vuként működik. Mivel ebben a dalban régi kollégák, barátok is közreműködnek, és közel áll a 60-as évek igazi, kezdeti beatzenéihez, nagyon szívesen ötleteltem, hangszereltem bele pár apróságot, no meg egy kis vokált. Remélem, sokak örömére!

Kirschner Péter, a Müller Péter Sziámi …AndFriends, az Ónodi Eszter & the Open Pub és Bródy János gitárosa, zeneszerző-producer: Számomra a legkedvesebb Galaxisok-dal talán a Focipályák éjszaka. Ez a szám költőiségében, könnyű lebegésében, kedvességében, egyszerűségében és finomságában is az a Galaxisok-dal, ami a legjobban megérintett. Annyira könnyű volt átélni és megérteni ezt a dalt, amilyen könnyű volt sétákat tenni kamasz- és fiatal felnőttkoromban a Városligetben meg a Margitszigeten éppen így, focipályákon át. Külön bónusz életem első és így legfontosabb Beatles-lemezén, a Rubber Soulon található In My Life című Lennon–McCartney-dal gitármotívumát egy pillanatra leheletfinoman megidéző gitárdallam. <3

Mindig megdöbbentett Benedek költészetének mélysége és pontossága, valahol azt éreztem, hogy itt van egy srác, aki képes egyszerre felidézni számomra Cseh Tamást, de egyben úgy folytatni azt a szellemi örökséget, hogy minden ízében és minden alkalommal valami olyan újat és eredetit tud, ami ennyire talán senkinek sem sikerült. És hát ott van az egész csodálatos zenekar is, kivételes alkotótársaság.

Az egész Focipályák albumnak a dobtrackjeit én vettem fel, most is megvannak az eredeti sávok, s már a felvételek készítése során pontosan lehetett tudni, hogy ez egy nagyszerű album lesz, mint ahogy az is láttuk, amint Szalai Attila barátommal (az Esti Kornél, később a Bagossy Brothers menedzsere) a Kobuciban álltunk a nézőtéren, hogy a zenekar is rendkívül sikeres lesz, és nagyon is megérdemelten. Benedeknek (és a többieknek, Lacinak, Somának és Ákosnak) a kezdetektől fogva szurkoltam, és amikor módom volt, segítettem a munkájukat. Benedekkel és Lacival közösen készítettünk egy Kaláka előtt tisztelgő lemezt fantasztikus feldolgozásdalokkal, szóval igen sok kapcsolódási pont van köztünk, és remélem, eztán is lesz.

Hogy ezek közül mennyi egyezés van a zenekar saját kedvenceivel, az kiderül június 15-én a Müpában, ahová jegyek még korlátozott számban kaphatók.

headerfotó: Komróczki Dia