Gudenus Géza közel harminc éve készíti dogma stílusú amatőrfilmjeit, ennyi idő alatt pedig szinte bravúrosnak mondható, mennyire sikerült elkerülnie a profizmust, annak minden buktatójával együtt. Az amatőr esetében nem pejoratív jelző, sokkal inkább stílusszervező elv, és a szabad alkotás záloga. A kis kézi kamerával készült, szűk baráti körben forgatott filmjei a túltolt fikciós melodráma és a nyers dokumentumszerű házi videók határán egyensúlyoznak, hol erre, hol arra billenve. Az eredmény pedig egy különös, groteszk nihillel átitatott életmű, ami a mainstream filmkultúra számára szinte teljesen láthatatlan. Ez a cikk először a Recorder magazin 108. számában jelent meg.
tovább →