Érzelmesen éneklő robotnők. Lee Gamble: Models (lemezkritika)

A brit klubzenét ravasz koncepciók alapján újragondoló lemezei után Lee Gamble éneklésre bírta a mesterséges intelligenciát. Az eredmény meghökkentő - és még meglepőbb módon sokszor hallgatható. Ez a kritika először a Recorder magazin 110. számában jelent meg.

Lee Gamble a brit klubzene múltját ravasz koncepciók alapján újragondoló zenékkel lett ismert, de itt valami mást csinál, bár a konceptuális megközelítés megmaradt. Neurális hálók (röviden: MI) által létrehozott női énekhangok köré épít dalokat a dream popból, triphopból, trance-ből, ambientből összeszedett elemekből. Az ének olykor nagyon szintetikus és természetellenes, széteső; máskor közelíti az emberit, de csak annyira, hogy az eredmény kényelmetlen legyen (ez az ún. uncanny valley).

Ugyanakkor az a legfurább, hogy ezek mégiscsak, tényleg érzelmes, leggyakrabban elvágyódó és/vagy szomorú dalok. A fenéket azok! Dehogynem, hát hallgasd meg, és meg fognak érinteni! Ez a feszültség akárhány hallgatás után is megmarad – eleve meglepő, hogy milyen sokszor hallgatható ez az album, amiről nem kis részben az (elsőre amolyan kiegészítőnek látszó) kíséret tehet. Pont így, pont ezért erős, agyas/érzelmes, pop/nempop /mindkettő a Models, Lee Gamble egyik legjobbja.

Előadó: Lee Gamble

Cím: Models

Kiadó: Hyperdub

Megjelenés: 2023. október 20.

Műfaj: MI-dreampop

Kulcsdal: Blurring

8/10

Rónai András