„Halálra izzadva léggitároztam 3 akkordot 8 órán keresztül, permanens görcsbe állt kézzel” – Dope Calypso-klippremier!

A 2010-es évek közepén a Dope Calypso igazán termékeny időszakát élte, évente jelentettek meg új lemezt – volt, hogy egy éven belül kettőt is –, most viszont egy hosszabb kihagyás után jövő tavasszal jelentkeznek új albummal. Ennek első előfutára a most megjelenő I Always Try To Make You Cry. Tuti hősmetál-pózok, fekete humorba oltott giallo-hangulat és csodás szürrealitás a friss Klipszemle-díjas zenekar új videójában.

Az új dal a Dope Calypso korai időszakát idézi friss ötletekkel és szokatlan megoldásokkal – ilyen például a citerák családjába tartozó különleges japán hangszer, a koto, amit bizonyos körökben a menyasszonyoknak kötelező tudnia, hogyan kell rajta játszani. Apropó, menyasszonyok. A dalhoz készült álomszerű kisfilm egyik főszerepét Kis-Juhász Fábián alakítja, aki menyecskeként járja a várost, és kétségbeesetten keresi párját a Dope Calypso gitárosának, Kelemen Lászlónak a személyében, miközben a zenekar különféle extrém outfitekben egy ‘80-as évekbeli rockbandát idéz meg. Ahogy a frontember, Sarkadi Miklós fogalmaz:

„Boldog voltam amiatt, hogy nem én voltam a főszereplő, egy ennyire kifacsart amorózó szerepre is roppant bölcsnek és méltóságteljesnek (azaz elhízott vén szivarnak) éreztem magam. A lelki szemeim előtt lebegett, ahogy Lacival vég nélkül forgatnak, miközben én a lugasban lustán fröccsözgetek, néhány „csak így tovább!” kiáltás megeresztésének kíséretében.”

EZEK SARKADI MIKLÓS KEDVENC ZENÉI.

„Nincs turnébuszunk, nem is turnézunk. Legutóbb a lemezfelvételen Miklós valamilyen obskúrus 80-as évekbeli metálválogatását hallgattuk Maribortól Bresciáig, meg is lett az eredménye, hallható a 6. lemezen” – mesélte a Dope Calypso koncertsztorijai között a gitáros. A zenéről aztán kiderült, hogy Midnight volt, azaz nyers, maszkos-bőrös black/speed/trve metal („csak úgy hangzik, mintha ’80-as évek végi lenne, azaz valószínűleg egy kazal pénzt költöttek arra, hogy egy négysávos Fostex magnóval rögzített demót mímeljenek valami A-kategóriás amerikai stúdióban” – pontosít Miklós.) Így pedig mindjárt jobban érthető, mi is történik a klipben, illetve a zenekar következő nagylemezén.

A videoklip Anna Zaboeva és Suzanne Ranovich közös munkája, akik a képi világ megalkotásakor olyan kulcsszavakra építettek, mint a megszállottság, a bálványozás vagy a tárgyiasítás – vagyis olyasmikre, amik (ahogy a dal címe is mondja) sírásra késztetik az embert. Különös figyelmet fordítottak a dizájnra, ami a végeredményen is meglátszik. Ahogy Sarkadi meséli:

„Én már szívtam meg sokszor forgatás után a festést, mindig azt mondják, könnyen le fog jönni, és hát soha nem jön le sehogy, és a mai Magyarországon kicsit nehézkes másnap zellerszárat vásárolni a piacon csillámos szemhéjjal vagy egy hatalmas lila rombusszal az ember homlokán. Így roppant boldog voltam, mikor sikerült úgy manőverezni, hogy a dobosunkat, Vasalót festik be. Sajnos a sikereimet erősen beárnyékolta, hogy végül Vasaló remekül mutatott pirosra festve a latexnadrágjában, Laci pedig a hastáncos maszkjában és az áttetsző nejlon neglizséjében, én pedig szolid, bár kissé különc kisázsiai kőművesként álltam ott mindössze egy fekete asszonyverő trikóban, amiben teljesen jogosan némileg alulöltözöttnek éreztem magam a zenekar többi tagjához képest.”

De nem kell félni, végül Miklós is csodás kiegészítőt választott magának: egy vörösrókabőrt, ami saját bevallása szerint végül egyáltalán nem volt olyan komfortos viselet, mint amilyennek első ránézésre tűnt. „Az lett a vége, hogy halálra izzadva léggitároztam 3 akkordot 8 órán keresztül egy dögmeleg rókával a nyakamban, permanens görcsbe állt kézzel.”

Nem ez volt az első alkalom, hogy a Dope Calypso a megpróbáltatások ellenére kiváló klippel állt elő: legutóbbi, Szabó Áron rendezésében készült Killdozer című kisfilmjük nemrég elnyerte a francia székhelyű Red Movie Awards Legjobb videoklip díját, illetve bezsebelték a Magyar Klipszemle Legjobb rendezés elismerését is.

A szintén Klipszemle-díjas Anna és Suzanne képi világa is csodásan lavíroz a groteszk abszurditás és az ízlésesség határmezsgyéjén, és remekül ábrázolja a Dope Calypso jelenét. A zenekar tehát most teljes gőzerővel az új dalokra koncentrál, amikből élőben is mutatnak párat december 30-án a Turbinában, ahol immáron hagyományosnak mondható, év végi, kifejezetten szilveszter-utálóknak szóló koncertjüket adják.

„A LEGJOBBAKAT ÁLTALÁBAN MÁSNAP ELMESÉLIK“ – KONCERTSZTORIK: DOPE CALYPSO

Dope Calypso a Facebookon.

Fotó: Mészáros László.