Az idei év egyik legjobb lemezét kiadó vancouveri Japandroids szeptember 3-án először koncertezik Magyarországon. Önmagában az, hogy egy abszolút aktuális és kiemelkedően jó koncertzenekar Budapesten lép fel, okot ad az örömre, azt viszont talán kevesebben tudják, hogy a nyolc éve alakult duó a kezdeti sikertelenség miatt a 2009-es bemutatkozó album, a remek Post-Nothing megjelenésekor csaknem feloszlott, így már az is kisebbfajta csoda, hogy egyáltalán léteznek még – ha nem folytatják, a világ szegényebb lett volna a három év után elkészült folytatás, a Celebration Rock elsöprően érzelmes energiabombájával, mi pedig az év egyik legfontosabbnak ígérkező budapesti koncertjével. Exkluzív interjú: a Recorder kérdéseire a két frontemberrel felálló kanadai zenekar dobos-énekese, David Prowse válaszolt.

A REC006 fókusztémája a sport és zene kapcsolatát járja körbe az olimpia idején és az olimpia után (lásd a megnyitó ünnepségről és az olimpia hivatalos dalairól szóló cikkeinket). Kétrészes összeállításban mutattunk be ötven sportos lemezborítót, aztán közöltünk egy tizenegy részes, sportolók kedvenc zenészeiről, zenészek kedvenc sportolóiról szóló sorozatot (ők kerültek párba a sportolók és zenészek közül: Jakabos Zsuzsanna/Geszti Péter, Póta Georgina/Ligeti György, Tóth Krisztina/Richie P, Káté Gyula/Dopeman, Imre Géza/Takáts Eszter, Lékó Péter/Szarvas Árpád, Szamoránsky Piroska/Fejes Tamás, Hoffmann Nóra/Minda Endre, Dudás Ádám/Lukács László, Erdei Zsolt/Sub Bass Monster és Nagy Péter/Ganxsta Zolee) és a Szigeten is fellépett Citizens! zenekart is sportos kérdésekkel bombáztuk. A témát átfogó kétrészes nagy cikkünkben a sport és a zene érintkezési felületei mentén a foci és az ökölvívás után az autóversenyzés, a tenisz és a krikett mellett még számos másik sportágat tárgyaltunk. A fókusztémán belül irányítottunk már fókuszt a brandekre, a különböző versenyek előtt elhangzó himnuszokra, most lássuk milyen zenére sportolhatunk a konditeremben. Persze nem mindenki rajong a mozgás közben szóló dalokért, viszont ha valaki egyszer már megtapasztalta, hogy milyen az, amikor valamilyen technikai probléma miatt elhallgat a konditeremben szóló zene, tudja, nagyon is szükség van erre a háttérzajra. A kínos fújtatások és nyögések közben a végén még felmerül a kérdés: mégis mit csinálunk itt ezekkel az ismeretlen emberekkel egy légtérben? Lássuk, milyen zenére számíthatunk, ha gyúrni megyünk.

(XL / Neon Music, 2012)

A REC006 fókusztémája a sport és zene kapcsolatát járja körbe az olimpia idején és az olimpia után (lásd a megnyitó ünnepségről és az olimpia hivatalos dalairól szóló cikkeinket). Kétrészes összeállításban mutattunk be ötven sportos lemezborítót, aztán közöltünk egy tizenegy részes, sportolók kedvenc zenészeiről, zenészek kedvenc sportolóiról szóló sorozatot (ők kerültek párba a sportolók és zenészek közül: Jakabos Zsuzsanna/Geszti Péter, Póta Georgina/Ligeti György, Tóth Krisztina/Richie P, Káté Gyula/Dopeman, Imre Géza/Takáts Eszter, Lékó Péter/Szarvas Árpád, Szamoránsky Piroska/Fejes Tamás, Hoffmann Nóra/Minda Endre, Dudás Ádám/Lukács László, Erdei Zsolt/Sub Bass Monster és Nagy Péter/Ganxsta Zolee) és a Szigeten is fellépett Citizens! zenekart is sportos kérdésekkel bombáztuk. A témát átfogó kétrészes nagy cikkünkben a sport és a zene érintkezési felületei mentén a foci és az ökölvívás után az autóversenyzés, a tenisz és a krikett mellett még számos másik sportágat tárgyaltunk. A fókusztémán belül irányítottunk már fókuszt a brandekre, most viszont visszatérünk a versenypályákra, ahol gyakran hangzanak fel az egyes nemzetek himnuszai – emlékezhetünk, hogy a londoni olimpián is mekkora felhördülés volt az első magyar arany után lejátszott, nem igazán pontos himnusz miatt. A himnusz és a különböző sportesemények összekapcsolása megszokott jelenség, de amíg itthon legtöbbször egy instrumentális változattal elintézik a dolgot, Amerikában az árukapcsolás jegyében gigantikus popsztárok állnak ki a nézők elé, tehát popkulturális eseményről beszélhetünk. Íme, utóbbi évtizedek legjobban eltalált vagy éppen legrosszabbul sikerült, vagyis emlékezetes előadásai – amerikai és hazai példákkal.

A Dead Can Dance 2012 augusztusában (a legtöbb európai országban augusztus 13-án), tizenhat év szünetet követően jelenteti meg Anastasis címmel kilencedik stúdióalbumát. A nyolcvanas évek elején alakult zenekar 1996-ban adott ki utoljára stúdiólemezt (Spiritchaser) és 1998-ban fel is oszlott, de aztán 2005-ben egy rövid turné erejéig visszatért a Lisa Gerrard-Brendan Perry páros, majd újabb hét év után ismét bejelentettek egy turnét és ezúttal egy friss nagylemezt is. Bár már 2005-ben is dolgoztak egy új albumon, most meg is született a sokak által várt stúdiólemez (melyről az Amnesia című dalt külön is bemutattuk), sőt az ehhez tartozó új turné Magyarországra is elér majd: október 17-én a Papp László Budapest Sportarénában lép fel a 4AD kiadó egyik legsikeresebb formációja. A még Írországban élő, de családjával hamarosan Franciaországba költöző Brendan Perryvel nem csak a zenekar múltját és jelenét tekintettük át, de szóba került a jövője is.

A REC006 fókusztémája a sport és zene kapcsolatát járja körbe az olimpia idején és az olimpia után (lásd a megnyitó ünnepségről és az olimpia hivatalos dalairól szóló cikkeinket). Kétrészes összeállításban mutattunk be ötven sportos lemezborítót, aztán közöltünk egy tizenegy részes, sportolók kedvenc zenészeiről, zenészek kedvenc sportolóiról szóló sorozatot (ők kerültek párba a sportolók és zenészek közül: Jakabos Zsuzsanna/Geszti Péter, Póta Georgina/Ligeti György, Tóth Krisztina/Richie P, Káté Gyula/Dopeman, Imre Géza/Takáts Eszter, Lékó Péter/Szarvas Árpád, Szamoránsky Piroska/Fejes Tamás, Hoffmann Nóra/Minda Endre, Dudás Ádám/Lukács László, Erdei Zsolt/Sub Bass Monster és Nagy Péter/Ganxsta Zolee) és a Szigeten is fellépett Citizens! zenekart is sportos kérdésekkel bombáztuk. A témát átfogó kétrészes nagy cikkünkben a sport és a zene érintkezési felületei mentén a foci és az ökölvívás után az autóversenyzés, a tenisz és a krikett mellett még számos másik sportágat tárgyaltunk. A fókusztémán belül most viszont máshová helyezzük a fókuszt: a brandekre. Zene és sport kapcsolata amilyen triviális, annyira laza: zenére sportolni bizonyítottan teljesítménynövelő dolog, a sportolás pedig jótékony hatással lehet a zenei / zenészi teljesítményre – na bumm! De ugyanennyire nincsenek szoros viszonyban a sportruhamárkák a sportolással, hiszen viselésük már régen nem korlátozódik az aktív testmozgást művelőkre, ugyanakkor jó ideje beszivárogtak a popkultúra terepére. Nézzük, mit kezdenek a világ vezető sportruházati brandjei a zenével!

Elég kicsit is otthon lenni a hardcore/punk színtéren ahhoz, hogy ismerjük a Los Angelesben született és felnőtt, magyar felmenőkkel bíró Téglás Zolit, aki az Ignite zenekar élén tett szert hírnévre, emellett Zoli Band névre hallgató szólóprojektjével is bizonyított, de világszerte ismert mégis a legendás kaliforniai Pennywise-zal lett, ahol 2010 februárja óta szintén énekel. Pár hete egy műtéten esett át, az idei Szigetre nem is tudott eljönni az Ignite-tal, de a tavalyi Hegyalja Fesztivál emlékezetes Pennywise-koncertje előtt emlékezetes interjút is adott a fesztivál backstage-ében. A történethez hozzátartozik, hogy a kérdezz-felelek nem várt nehézségek miatt az eredetileg tervezettnél rövidebbre sikerült, ám az igazán szórakoztató, bennfentes sztorik bőven kárpótoltak bennünket. 

A REC006 fókusztémája a sport és zene kapcsolatát járja körbe az olimpia idején (lásd a megnyitó ünnepségről és az olimpia hivatalos dalairól szóló cikkeinket, illetve a sportos lemezborítókból válogató kétrészes összeállításunkat), aztán közöltünk egy tizenegy részes, sportolók kedvenc zenészeiről, zenészek kedvenc sportolóiról szóló sorozatot (ők kerültek párba a sportolók és zenészek közül: Jakabos Zsuzsanna/Geszti Péter, Póta Georgina/Ligeti György, Tóth Krisztina/Richie P, Káté Gyula/Dopeman, Imre Géza/Takáts Eszter, Lékó Péter/Szarvas Árpád, Szamoránsky Piroska/Fejes Tamás, Hoffmann Nóra/Minda Endre, Dudás Ádám/Lukács László, Erdei Zsolt/Sub Bass Monster és Nagy Péter/Ganxsta Zolee) és a Szigeten is fellépő Citizens! zenekart is sportos kérdésekkel bombáztuk. A foci és az ökölvívás után most pedig jöjjön átfogó nagy cikkünk második része, mely az egyéb sportágakat tárgyalja a sport és a zene érintkezési felületei mentén. Menjünk ki egy meccsre, mi szól a szünetben? Nézzük, ahogy a ringbe vonulnak a bokszolók, mi hallatszik felvezetésképp? Kezdjünk el kocogni, minek a ritmusára a legjobb? Naná, hogy a zene. Hogy mi a legegyszerűbb húzás, ha ki szeretnél emelkedni a szürke masszából? Kezdj el sportolni és bálványozni fognak a pompomlányok, csodálva bámulni a fiúk. Vagy alakíts zenekart. Egyre megy.

(Wichita/Neon Music, 2012)

A washingtoni születésű, New Yorkban letelepedő 28 éves Lissy Trullie egy rövid modellkarrier után/mellett kezdett el komolyabban is zenélni, bár már gyerekkorától tanult különféle hangszereken. Első EP-je, a beszédes című hatszámos Self-Taught Learner 2009 februárjában jelent először, majd októberben a jónevű Downtown Records bővített újrakiadásában (a tévésorozatokba is bekerülő Hot Chip-féle Ready For The Floor feldolgozás mellett további még egy hatásos átirattal, mely Biz Markie nyolcvanas évekbeli hiphop slágeréből a Just A Friendből készült és Adam Greennel közösen adják elő). Ez a második verzió már tartalmazza a Don't Do It című dalát is, amely slágerességével komoly potenciált villantott fel, Trullie-t azonban inkább csak a szakma vette észre. Először az ex-Suede gitárosból csúcsproducerré előlépett Bernard Butlerrel kezdett el dolgozni bemutatkozó albumán Angliában, de aztán némi keresgélés után hazájában talált rá a megfelelő hangzáscsinálókra. A John Hill (M.I.A., Santigold, Lykke Li stb.) és a TV On The Radio gitáros-billentyűs-zenei agya Dave Sitek (producerként: Yeah Yeah Yeahs, Liars, Scarlett Johansson, Holly Miranda stb.) felügyeletével készült cím nélküli debütálásra Trullie a korábbiaknál sokkal erősebb és kompaktabb popdalokat írt, nagynevű segítői pedig agyas trükközések helyett azonnal ható megszólalásba csomagolták a végeredményt.

Miután a 20. évforduló kapcsán visszaemlékeztünk a Sziget legemlékezetesebb pillanataira (az 1996-os Stone Roses-afterpartyra külön is) majd sorba szedtünk egy tucatnyi kihagyhatatlan koncertet a jubileumi fesztiválon, következzék a talán leginkább várt fellépés felvezetője, a REC006 címlapján is szereplő The Stone Roses újbóli eljövetele elé igazított profilunk. Az újra eredeti felállásban működő, tizenhat év után (a Szigetre is) visszatérő manchesteri kvartett debütáló lemezének megjelenésekor, 1989-ben a világ tetején állt. Aztán ennek az első lemeznek a kiadójával folytatott jogi hercehurcák, majd mindenféle tökölés miatt csendben lecsúszott a csúcsról, és eltűnt a sűrűben. Legendája, hatása és rajongótábora azonban egyre nőtt, visszatéréséről évek óta pletykák keringtek. A come back akkor valósult meg, amikor már senki sem hitt benne – a jóból ráadásul nekünk is kijut: fő fellépők lesznek a 20. Szigeten.