A REC006 fókusztémája a sport és zene kapcsolatát járja körbe az olimpia idején és az olimpia után (lásd a megnyitó ünnepségről és az olimpia hivatalos dalairól szóló cikkeinket). Kétrészes összeállításban mutattunk be ötven sportos lemezborítót, aztán közöltünk egy tizenegy részes, sportolók kedvenc zenészeiről, zenészek kedvenc sportolóiról szóló sorozatot (ők kerültek párba a sportolók és zenészek közül: Jakabos Zsuzsanna/Geszti Péter, Póta Georgina/Ligeti György, Tóth Krisztina/Richie P, Káté Gyula/Dopeman, Imre Géza/Takáts Eszter, Lékó Péter/Szarvas Árpád, Szamoránsky Piroska/Fejes Tamás, Hoffmann Nóra/Minda Endre, Dudás Ádám/Lukács László, Erdei Zsolt/Sub Bass Monster és Nagy Péter/Ganxsta Zolee) és a Szigeten is fellépett Citizens! zenekart is sportos kérdésekkel bombáztuk. A témát átfogó kétrészes nagy cikkünkben a sport és a zene érintkezési felületei mentén a foci és az ökölvívás után az autóversenyzés, a tenisz és a krikett mellett még számos másik sportágat tárgyaltunk. A fókusztémán belül irányítottunk már fókuszt a brandekre, most viszont visszatérünk a versenypályákra, ahol gyakran hangzanak fel az egyes nemzetek himnuszai – emlékezhetünk, hogy a londoni olimpián is mekkora felhördülés volt az első magyar arany után lejátszott, nem igazán pontos himnusz miatt. A himnusz és a különböző sportesemények összekapcsolása megszokott jelenség, de amíg itthon legtöbbször egy instrumentális változattal elintézik a dolgot, Amerikában az árukapcsolás jegyében gigantikus popsztárok állnak ki a nézők elé, tehát popkulturális eseményről beszélhetünk. Íme, utóbbi évtizedek legjobban eltalált vagy éppen legrosszabbul sikerült, vagyis emlékezetes előadásai – amerikai és hazai példákkal.
- Marvin Gaye az 1983-as NBA All-Star kosármeccsen énekelt The Star-Spangled Bannerje megkerülhetetlen ebben a témában. A minimál dobgéppel kísért soulos dal közben könnyű megfeledkezni arról, hogy ez valójában egy himnusz és nem Gaye sajátja.
- A '91-es Super Bowlt fehér tréningruhában nyitotta meg Whitney Houston, aki ugyan playbackelte az amerikai himnuszt, de előadása a Gaye-féle verzióhoz hasonlóan klasszikusnak mondható, és nem csak a sporteseménynek, hanem az éppen akkor zajló Öbölháborúnak is szólt (akárcsak Neil Young korabeli turnéján játszott feldolgozása szintén a Star-Spangled Bannerből).
- Carl Lewis atléta az 1993-as Chicago Bulls-New Jersey Nets összecsapás előtt próbálta meg elénekelni a himnuszt, ami gyanúsan rosszul kezdődött a minden idők leghosszabban kitartott oooh-zásával, és legalább olyan kínosan végződött kizárólag hamis hangokkal és összekevert sorokkal.
- A 2001-es Indianapolis 500 autóversenyen az Aerosmith-énekes Steven Tyler harmonika szólóval indított, aztán sajátos visongós stílusában, átvariált szöveggel énekelte el a himnuszt, több-kevesebb sikerrel.
- Michael Bolton nem bízta a véletlenre, és mikor elfelejtette a szöveget egy 2003-as baseball-mérkőzésen, csak rápillantott az ujjára írt sorokra, majd zavartan folytatta az éneklést.
- Beyoncé sem maradhatott ki a Super Bowl-előadók sorából. 2004-es fellépése olyan jól sikerült, hogy a dalt kislemezen is kiadták – ráadásul jótékonysági céllal.
- A hazai példák között ott van Vikidál Gyula, aki 2001-ben az MLSZ 100 éves évfordulóján rendezett mérkőzésen össze-vissza énekléssel gondoskodott az esemény legkínosabb másfél percéről.
- Király Linda a 2002-es Kelet-Nyugat Kosárgálán felejtette el a Himnusz szövegét, de hiába kért segítséget, a sótlan közönség kifütyülte a tinédzser lányt.
- Az Anima Sound System 2000-ben állt elő a Himnusz újraértelmezett, remixelt változatával, ami ellen kiszámítható politikai erők emelték fel hangjukat, a Kisgazdapárt még közleményt is kiadott a tiltakozásról. Az együttes hatásosabb reklámot nem is kívánhatott volna magának, és a felvétel még a Bujdosó című EP-n is megjelent.
Sugó Lilla
Marvin Gaye emlékezetes előadása 1983-ból:
Whitney Houston playback-je 1991-ből:
Carl Lewis kudarcos próbálkozása:
és Beyoncé jóval sikeresebb előadása:
Király Linda kellemetlen égése a Himnusz közben:
az Anima Sound System Himnusz-remixe:
