2025 különösen erős év volt a mozikban. A Filmrecorder rovat szerzői (Beleznai Márk, Bertók Flóra, Bujdosó Bori, Dezső Bálint, Greff András, Huber Zoltán, Huszár András, Madarász Isti, Onozó Róbert. Rácz Viktória, Soós Tamás és Varga Ferenc) összeszedték a húsz filmet (igazából huszonkettőt), amit a legjobban szerettek idén. De itt van a legjobb idei magyar kisfilmek és a leglelkesítőbb magyar filmes történések listája is. Ez az összeállítás először a Recorder magazin 130. számában jelent meg, nézd meg a többi éves toplistánkat is!
Milyen lenne egy fanfiction a francia újhullámosokról, ha vérprofi rendező filmesíti meg? Richard Linklater rendezése a Kifulladásig forgatásáról megadja erre a választ. A fekete-fehér frankofón hommage csak cinefileknek ajánlott, közülük is azoknak, akik a „De mit gondolna erről Jean-Luc Godard?” kérdés feltevése helyett élvezettel nézik, milyen az, amikor pár szerethetően öntelt fiatal véletlenül filmtörténelmet ír. Rácz Viktória (Netflix)
19. Miroirs No. 3.
Biztosan nem ez a film lesz a kapudrogja annak, aki nem ismeri Christian Petzold munkásságát, ahogyan a hitetleneket sem fogja megtéríteni. Aki azonban szereti a német rendező utánozhatatlan hangulatú világát és finom humorát, arra most is csodálatos másfél óra vár. Petzold ezúttal is titokzatos nőket kever bajba és identitásokkal játszik, de nem a bűnös nagyvárosban, hanem egy vidéki házban, ahol olyan események kavarják fel a hétköznapokat, mint egy elromló mosogatógép. A mélyben persze izzik a dráma, de olyan könnyed emberséggel elővezetve, ahogyan csak Petzold tudja. Huber Zoltán (mozi)
18. Csupasz pisztoly (The Naked Gun)
Pont mikor már bőven elegünk lehet az iróniában tocsogó, nézőkre folyamatosan kikacsingató humorral operáló vígjátékokból, megérkezett Leslie Nielsen helyett Liam Neeson, csodás faarca körül pedig az év legnagyobb sóhajtásait produkáló szóviccek, akaratlan nyomozások, kiöregedett főgonoszok, fájdalmas hotdogzabálás és a legjobb értelemben vett olcsó humor. Külön öröm, hogy Csupasz pisztoly rebootja nem változtat a bevett formulán, és legalább olyan vicces és üdítően értelmetlen, mint az eredeti széria. Bertók Flóra (mozi/VOD)
17. Marielle mindent tud (What Marielle Knows)
Frédéric Hambalek filmje egy zseniális alapkoncepciót bont ki izgalmas irányokba: vajon máshogy élnéd az életed, ha a gyereked minden pillanatban látná és hallaná, mit csinálsz? Közben mellékesen feldolgozza az egyik legidegesítőbb munkahelyi parát is — amikor rajtad kívül mindenki imád egy kis sunyi, törtető kollégát —, ráadásul húsz évvel a Sophie Scholl után visszahozza az életünkbe az isteni Julia Jentsch-t. És mindezt mindössze 86 percben! Varga Ferenc (Cinego)
16. Véletlenül írtam egy könyvet
Igazán jólesett végre feltételek nélkül lelkesedni egy magyar filmért, aminek a forgatókönyve, a színészei, a kinézete, a rendezése és a produceri munkája is kifogástalan. Egy szerethető, romantikus és életigenlő ifjúsági film, ami pontosan azt képes adni a nézőinek, mint amit a műfaja ígér és a címével ellentétben ezt egyáltalán nem véletlenül teszi. Madarász Isti (Netflix)
15. 28 évvel később (28 Years Later)
Bár szimpla zombihentelésként is zseniális, a 28 évvel később valójában egy szívfacsaró halálmelodrámába és szürreális szatírába oltott, furcsa és megható horrorfilm egy széthulló családban felnövő fiúról, akinek az a szuperereje, hogy képes empátiára akkor is, amikor a világot már csak dühöngő őrültek és veszélyes diktátorok lakják. A 28 nappal később stílusteremtő kultfilmje után ez egy kifejezetten merész és csavaros harmadik film, amivel Danny Boyle-éké lett a filmtörténet egyik legfaszább trilógiája. Soós Tamás (mozi/VOD)
14. Bűnösök (Sinners)
A Fekete Párduc-filmek után kreatív energiaforrásaira újfent rálelő Ryan Coogler érzéki bizonyítékot szolgáltat rá, hogy ma sem csak szupernyomasztó, dokumentarista mozgóképekben lehet fontos kulturális és politikai állításokat tenni, amennyiben egy blaxploitation-ízű, R&B-ritmusban levezényelt vámpírmoziban mesél a fekete kisebbség súlyponti helyéről az amerikai társadalmi felépítményben – mit mesél, énekel, hogy se kihegyezett karó, se nézői szem ne maradhasson szárazon. Greff András (HBO Max)
13. Pillion
Szadomazo bőrgatyás motorosokról szóló, explicit indie, egyben 2025 egyik legoptimistább párkapcsolati dramedy-je. Nem biztos, hogy a páros két tagját az isten is egymásnak teremtette (Alexander Skarsgardot viszont egész biztos nekünk), de a főhős szexuális felnövéstörténete okosan tesz különbséget a BDSM és e konkrét kapcsolat között, olyan kérdéseket feszegetve szeretetreméltó humorral, mint hogy hol vannak a határaink, mennyire kell alkalmazkodnunk, és mi az, amire igazán vágyunk. Huszár András (BIFF)
13 MAGYAR KISFILM, AMIT SZERETTÜNK 2025-BEN
Barátságunkról ennyit mondhatok (Gál András)
Dögsúly (Komáromy Bese)
Jobb levegő (Incze Kata)
Két felnőtt (Szántó Fanni)
Kutyafül (Vácz Péter)
Lilláéknál (Lukács Gergely)
Majdnem (Zseni Márton)
Ne Nézz a Napba (Kisházy Eszter)
Softener (Kereszty Róza)
Somerthing Wild (Konrád Zsuzsanna)
(terep)SZEMLE 3 (Tóth Barnabás, Simonyi Balázs)
Túlpart (Tóth Kristóf Zsolt)
Világvége (Hajmási Péter)
12. Fegyverek (Weapons)
Az idei kiváló horrorfelhozatalból is kiemelkedik ez a fanyar humorú és a megfelelő helyeken idegborzoló, kiszámíthatatlan kanyarokat leíró kisvárosi legenda. A rejtélyek felgöngyölítését szépen megfűszerezik a változó nézőpontok, a repülőző gyerekek képe instant klasszikus paráztatás, és végre egy horror, ami nem vaskos metaforát akar lenyomni a torkunkon, hanem inkább igazi közönségfilmként veszettül szórakoztat. HA (HBO Max)
11. Páratlan párosok (Splitsville)
A való életben is hatalmas arc lehet Michael Angelo Covino és Kyle Marvin, hiszen írtak maguknak egy filmet, ahol nemcsak Dakota Johnson és Adria Arjona a nőik, de még cserélgethetik is őket. A házastársi perpatvaros vígjáték ráadásul tele van váratlan kanyarokkal és csodálatosan abszurd pillanatokkal, de az azért az tényleg elképesztően bizarr, hogy itt látható az évtized talán legjobb filmes verekedése. HZ (mozi)
10. Tánc a sivatagban (Sirāt)
A nyitány sivatagi rave bulija rögtön az év legeksztatikusabb vizuális és hangorgiáját ígéri, és (ha kellően nagy vásznon és jó hangrendszerrel nézzük) ezt úgy megkapjuk, hogy majd' leviszi a sivatagi szél a fejünket. A cselekmény Hollywoodot gúnyoló, brutális fordulataitól pedig hüledezve röhögünk, ha oda merünk nézni egyáltalán. A konformitás elleni lázadás arca nem sokat változott a Zabriskie Point óta, mégis teljesen egyedi, amit Oliver Laxe rendező itt ad. Ha bejött, javaslom A félelem árát, imádni fogod. Bujdosó Bori (mozi)
9. Csak egy baleset volt (It Was Just an Accident)
Irán meghatározó kortárs rendezője, Jafar Panahi titokban készítette el a cannes-i fődíjat elnyerő filmjét, ami egy örökérvényű problémát jár körbe. Ha bosszút állunk a rossz embereken, nem válunk-e mi magunk is rosszá? Segít-e egyáltalán a traumafeldolgozáson az elégtétel? Panahi ezt a dilemmát még megtoldja a csavarral, hogy a volt politikai fogoly hősei nem tudják biztosan, tényleg egykori kínzójuk került-e a kezeik közé. Feszült, fájdalmas, keserű humorú látlelet a (túl)élés lehetetlenségéről egy elnyomó rendszerben. RV (mozi)
8. Kontinental ’25
Orsolya (Tompa Eszter), a kolozsvári magyar végrehajtó közvetve szerepet játszik egy román hajléktalan öngyilkosságában, amikor kilakoltatja őt egy luxushotel építése miatt; a nyomában egy iPhone-nal loholó Radu Judénak köszönhetően viszont végigkövethetjük, ahogy férj, barátnő, kolléga, volt tanítvány és egy pap is sorra feloldozza bűnei alól, nevezetesen, hogy kiszolgál egy kizsákmányoló rendszert. Önigazolást kereső kálváriáján hiába mantrázza, hogy őt jogilag nem terheli felelősség, Orsolya szerencsétlen béka módjára lassan megfő a globális vadkapitalizmus sárga-savanyú levében, miközben magyar és román kölcsönösen basszák egymást. Beleznai Márk (mozi)
7. A szeretet, ami megmarad (The Love That Remains)
Izlandi filmrendezőnek lenni csalás, mert ha a szigetország bármely pontján gondolkodás nélkül leszúrsz egy kamerát, garantáltan lenyűgöző beállítás fog születni. Hlynur Pálmason pedig – a rá jellemző kontemplatív, statikus képeivel – sosem átallott ezen előnyével komoly mértékig visszaélni. Szerencsére az izlandi tájba ezúttal belerendez egy családot is, amiben a szeretet nem vész el, csak szépen, lassan, néhol álomszerűen átalakul. BM (mozi)
10 LELKESÍTŐ MAGYAR FILMES TÖRTÉNÉS 2025-BEN
Dezső Bálint fotója Tarr Béláról és Pogány Juditról
A második BIFF
14 év után újabb rész készült a (terep)Szemléből
A Cine-Collegium Budapest
Új mozi nyílt Kalocsán
A MASZEK filmklub
A Véletlenül írtam egy könyvet sikere
Volt magyar film a Berlinalén, Cannes-ban, Karlovy Varyban, Torontóban és Velencében is
Elkészült Sophy Romvary első filmje (Blue Heron) millió magyar vonatkozással
Leos Carax-retrospektív a Mester közreműködésével
6. Csendes barát
Létezik a világon néhány művész, aki csak azért is az emberi kultúra örök alaptételeivel bíbelődik. Enyedi Ildikó ezúttal a „minden egy” tézisét lengi faágként – és egy mutatós ginkgo bilobát is munkára bírva – körül, aminek során a három különböző fajta, egyként alaposan kidolgozott képi stílus és a markáns(an megengedő) humor mellett a megtanulhatatlant is megcsodáljuk: annak a módját, ahogy a legrövidebb, legegyenesebb utakon a hétköznapoktól a poézis szövőszékéhez jutunk. GA (mozi)
5. Szerelem/Szex/Álmok (Love/Sex/Dreams)
Pride-betiltogatós és dicső történelmi filmekre pénzt égetős kis országunkból nézve sci-finek tűnhet Dag Johan Haugerud Oslo-trilógiája, amelyben a középkorú doktornő tinderezéssel (Szerelem), a házas kéményseprő pedig homoszexualitással kísérletezik (Szex), míg a tizenéves diáklányt anyja és nagyanyja is arra biztatja, hogy adja ki novellaként a franciatanárnője által kiváltott szexuális ébredését (Álmok). Ráadásul a polgárpukkasztónak szánt témákat minden különösebb felhajtás nélkül, kulturáltan, finom humorral és leginkább olyan szintű empátiával beszélik át, hogy az embernek a hideg ellenére is kedve támad Oslóba költözni. OR (mozi/HBO Max)
4. Bugonia
A Buharov fivérek (Melegvizek országa) után most Lanthimos nyúlt inspirációért hazánk legfontosabb folyóiratához, a Hihetetlen Magazinhoz. Na jó, igazából egy koreai filmet remake-elt, de a felvázolt mítosz – miszerint a világot uraló gazdasági-politikai elit igazából megszálló űrlényekből áll – nem cseng idegenül egy tisztes összeesküvés-hívőnek sem. A film két balek főhősének sem, így el is rabolnak egy befolyásos CEO-t, és pincéjükben boszorkányvallatják, hogy bizonyítsák igazukat. A film sajnos egy kérdésre nem ad választ: lehet Gattyán György is reptilián? Δ Dezső Bálint (mozi)
3. Nincs más választás (No Other Choice)
A barokkosan esztétikus erőszak és abszurdba hajló drámai feszültség dél-koreai királya, Park Chan-wook újabb munkája a társadalmi szatírák honfitárs mestere, Bong Joon Ho alapállásából építkezik. Ez már önmagában ünneplése adhatna okot, de a vetélytársait levadászó papíripari mérnök vesszőfutása úgy illeszkedik tökéletesen a vérbő rendezői életműbe, hogy a kapitalizmus maró kritikája is találó. Bónuszként pedig van itt minimum két jelenet, ami nemcsak felvillanyozóan szórakoztatóvá, de instant filmtörténeti klasszikussá emeli a filmet. HZ (mozi)
2. Bocs, kicsim (Sorry, Baby)
Aki a témaválasztás (#metoo) alapján prédikálós, moralizálós filmet vár, nem is tévedhetne nagyobbat. A Bocs, kicsim ugyan alaposan körbejárja egy egyetemi zaklatás rövid- és hosszútávú következményeit, de közben az év egyik legviccesebb és legreménytelibb filmje. Elképesztő, hogy Eva Victornak mindez az első filmjével összejött, írói, rendezői és főszereplői teljesítménye olyan üstökös-szerű berobbanásokra emlékeztet az utóbbi évekből, mint Phoebe Waller-Bridge-é (Fleabag) vagy Michaela Coelé (Tönkretehetlek). Onozó Róbert (mozi)
1. Egyik csata a másik után (One Battle After Another)
Paul Thomas Anderson legújabb filmje mozgalmi és mozgalmas: mikor a terrorakciókból rég kiégett, a forradalom lángja helyett már csak e-cigit hevítő Bob (Leonardo DiCaprio) lányát elrabolja egykori ellensége, a kanapéapukának a kvázi-polgárháborús hangulatú országgal a háttérben kell újra felvennie a régi szálakat.
A több mint két és fél órás, grandiózus apa- és akciófilm még úgy is bőven túlszárnyalja az Eddington nagyívű, kortárs Amerika-értelmező kísérletét, hogy egyébként egy kilencvenes évekbeli Pynchon-regény laza adaptációja, sőt, még emberi melegséget is tartalmaz. Akit nem kötnek le a közösségi létezés buktatói és a banális politikai cselekvések zsákutcái, az csodálkozhat az elképesztő neveken, nézhet örökzöld neonácikat, és liftező gyomorral élheti át minden idők legdimbes-dombosabb autósüldözését is. BF (mozi)
