A REC006 fókusztémája a sport és zene kapcsolatát járja körbe az olimpia idején (lásd a megnyitó ünnepségről és az olimpia hivatalos dalairól szóló cikkeinket, illetve a sportos lemezborítókból válogató kétrészes összeállításunkat), aztán közöltünk egy tizenegy részes, sportolók kedvenc zenészeiről, zenészek kedvenc sportolóiról szóló sorozatot (ők kerültek párba a sportolók és zenészek közül: Jakabos Zsuzsanna/Geszti Péter, Póta Georgina/Ligeti György, Tóth Krisztina/Richie P, Káté Gyula/Dopeman, Imre Géza/Takáts Eszter, Lékó Péter/Szarvas Árpád, Szamoránsky Piroska/Fejes Tamás, Hoffmann Nóra/Minda Endre, Dudás Ádám/Lukács László, Erdei Zsolt/Sub Bass Monster és Nagy Péter/Ganxsta Zolee) és a Szigeten is fellépő Citizens! zenekart is sportos kérdésekkel bombáztuk. A foci és az ökölvívás után most pedig jöjjön átfogó nagy cikkünk második része, mely az egyéb sportágakat tárgyalja a sport és a zene érintkezési felületei mentén. Menjünk ki egy meccsre, mi szól a szünetben? Nézzük, ahogy a ringbe vonulnak a bokszolók, mi hallatszik felvezetésképp? Kezdjünk el kocogni, minek a ritmusára a legjobb? Naná, hogy a zene. Hogy mi a legegyszerűbb húzás, ha ki szeretnél emelkedni a szürke masszából? Kezdj el sportolni és bálványozni fognak a pompomlányok, csodálva bámulni a fiúk. Vagy alakíts zenekart. Egyre megy.
Kemény sportok
1992-ben szerepeltek először NBA játékosok az amerikai olimpiai csapatban, a Dream Team elképesztő fölénnyel verte ellenfeleit, minden idők legnagyobb csapata volt. Míg a világ az afro-amerikai sztárokat, Michael Jordant, Magic Johnsont és társaikat csodálta, Los Angelesben randalíroztak és gyújtogattak a feketék a Rodney King elleni rendőri erőszak miatt. Michael Franti és a Spearhead Dream Team című dalában pont ez a kettősség a téma (képünkön is látható Usher pedig addig ment kosárszenvedélyében, hogy 2005-ben társtulajdonosa lett a Cleveland Cavaliers NBA csapatának).
A diszkókban gyakran előfordul verekedés, persze nem valószínű, hogy pont ez járt Carl Douglas fejében, amikor Kung-Fu Fighting című klasszikusát komponálta. Az Ash-nek is volt Kung-Fu címmel kislemeze, borítóján a kilencvenes évek egyik legendás sport-rock'n'roll fotójával: a Manchester United fenegyereke, Eric Cantona éppen lekaratézik egy Crystal Palace-szurkolót. Görbe Nóráról, a Linda című tévésorozat sztárjáról mindenki tudta, hogy taekwon-do-zik, mert mondjuk az egész film erről szólt, de a biztonság kedvéért első lemezének is Zöld Öv volt a címe (rajta a Kung-fu lett a párom című dal). Harmadik korongja már Piros Öv alcímmel futott, ezek szerint feljebb lépett a ranglétrán.
Ganxsta Zoli foci és jégkorong rajongása közismert, az 1997-es Jégre teszlek című Kartel lemezen Híva Suomi dallal állított emléket a finnek 1995-ös világbajnoki győzelmének és Knézy Jenőnek. Az Iron Maiden énekese Bruce Dickinson viszont a vívásra esküszik. Nagy tisztelője a magyar bajnokoknak, Érsek Zsolttal és Kamuti Jenővel már személyesen is találkozott, sőt, edzője is magyar volt, a Nagy-Britanniában élő szakember, Vadászffy Zsolt.
Autófényezés
Egy száguldó versenyautó mindig hálás rockzenei metafora. George Harrison motorsport mániája 1979-es Faster kislemezén is tetten érhető, az egy évvel korábban elhunyt Ronnie Peterson emlékének ajánlott dalhoz az 1978-as brit nagydíjról vágtak effekteket. Az ex-Wham-tag Andy Ridgeley és Chris Rea is űzte/űzi a sportot – Rea Saudade című dalában a verseny közben elhunyt háromszoros brazil világbajnokot, Ayrton Sennát gyászolja. A svájci Yello legismertebb számát szintén ez a közeg ihlette. Az 1988-as The Race tele van motorbömbölős effektekkel és jó sok adrenalinnal – azóta is a tévés sportszerkesztők nagy kedvence. Magyarországon 1986 augusztusában rendezték az első Forma 1-es futamot, ez volt az év szenzációja, Korda György (Robog a Forma I), a miskolci Rotor (Forma-1) és Fábián Éva (Forma 1) is lecsapott a témára. Azt azért el kell ismerni, hogy a Neoton jócskán megelőzte a többieket, ők 220 felett című dalukban már '81-ben összefoglalták a száguldó cirkusz lényegét: „Valaki kiszáll, valaki elszáll, valaki a pálya szélén hot dogot és hideg sört kínál." A pole pozíció azonban mégse őket, hanem a P. Mobilt illeti, 1979-es Forma 1 című kislemezük miatt. Az igen tehetséges Kesjár Csaba lehetett volna az első magyar forma-1-es pilóta, 1988-ban azonban edzésen korlátnak rohant és életét vesztette – róla szól Delhusa Gjon Gyertyák a síron című száma. És Rea mellett egy hazai versenyző, Gerendás Péter is megemlékezett Sennáról, Adeus Ayrton (Búcsú Sennától) dalában.
Kerékpár, szörf, tenisz
Ha kerékpársport, akkor Tour De France. A francia körverseny ihlette Freddie Mercuryt a Bicycle Race megírására, 1978-ban. A Queen dalban még kerékpárcsengő-szóló is hallható, a klipet pedig a wimbledoni agárverseny-stadionban forgatták, 65 pucér bicikliző modellel. A Kraftwerk Tour De France dala 1983-ban jelent meg először. A lemez borítóján látható képet egy – a Népstadion megnyitására kiadott – bicikliversenyzőt ábrázoló, 1953-as magyar postabélyeg ihlette.
A hullámszörf olimpiai sportág ugyan sosem lesz, de a hullámok hátán jaszkarizókat ez nyilván a legkevésbé sem érdekli – és milyen igazuk van! A hullámlovaglás még a Dolly Rollt sem hagyta hidegen (Windszörny), de ez a sport nyilvánvalóan a Beach Boyshoz tartozik. Brian Wilsonék surf-dalai között tényleg lehet válogatni, de az ultimát-himnusz minden bizonnyal az 1961-es Surfin' USA lesz.
„Anyone for tennis?" – kérdezte a Cream 1969-ben. A dal persze nem annyira a fehér sportról szólt, inkább a hatvanas évek kissé zűrzavaros végéről és a vietnámi háborúról. Az úri sportnak is volt rock'n'roll fenegyereke, az amerikai John McEnroe, akinél néha látványosan elszakadt a cérna. Az End Of A Year nevű punk banda dalt írt róla (McEnroe), de a House Of Pain is említi Jump Around című slágerében. A kapcsolat itt nem ér véget, McEnroe felesége Patty Smyth rockénekes, ő maga pedig Eric Claptontól tanult gitározni. A hatvanas-hetvenes évek nagy amerikai sztárja volt Billie Jean King, a Philadelphia Freedoms teniszcsapat tagja – sokáig úgy terjedt, róla szól Michael Jackson Billie Jeanje. Ez ugyan téves információ, ám Elton John tényleg neki írta a Philadelphia Freedom című sikerszámát. A spanyol Wimbledon győztest, Conchita Martinezt a Saint Etienne örökítette meg dalban, az ütéseihez hangosan nyögő, és teniszmeccsen megkéselt Szeles Mónika kapcsán pedig Hó Márton fejében gyulladt fel a villanykörte (Hó Márton és a Jégkorszak: Szeles Mónika, 2010).
Brit és amerikai identitás sportok
A krikett a briteken és az egykori brit gyarmatokon kívül nem igazán érdekel senkit, jellemzően csak szigetországi példákat tudunk hozni erre a sportra. A folk legenda Roy Harper 1975-ös When An Old Cricketer Leaves The Crease című dala két játékost (Geoff Boycottot és John Snow-t) is említ, és John Peel nagy favoritja volt, de annyira, hogy azt kérte, ezt játsszák halála napján a rádióban. Az angol krikettjátékos, Matthew Maynard pedig a nagy sportrajongó Nicky Wire kedvence, ezért is hívja fel rá a figyelmet a Mr. Carbohydrate című Manic Street Preachers számban – „have you heard of Matthew Maynard, he's my favourite cricketer, I would rather watch him play than pick up my guitar."
Mondjuk a britek amúgy sem normálisak. Náluk még snooker bíróról is született dal (újra a hülye címek világbajnoka, a Half Man, Half Biscuit: The Len Ganley Stance), versenylóról meg lemezcím, a Crazyhead nevű garage-punk-grebo banda a nyolcvanas évek sztár telivérje, Desert Orchid után nevezte el albumát. Az ötvenes években a futball után a második legnépszerűbb sport az agárverseny volt arrafelé, a Blur britpop klasszikusa, a Parklife lemez borítóján két greyhound (angol agár) vicsorít, a hátoldalon pedig a híres agárverseny-pályán, a kelet-londoni Walthamstow Stadionben pózolnak a tagok. Az Underworld Born Slippy-jének címszereplője pedig egy agár volt, akire fogadtak a zenészek és nyertek...
Amerikában nemhogy a krikett, vagy az agarak, de még a futball (vagyis soccer) sem érdekel senkit, a baseball viszont már annál inkább. Joe DiMaggio, a negyvenes évek szupersztárja annyira híres volt, hogy még egy Nobel-díjas könyvbe is bekerült (Hemingway öreg halásza emlegeti a nevét). Tekintve, hogy egy időben Marylin Monroe férje volt, ez így együtt már elég hálás téma: említi őt Billy Braggtől kezdve Bon Jovi-n és Madonnán át Tori Amosig mindenki. A Simon and Garfunkel duó pedig Mrs. Robinson című dalában tette fel a költőit, hogy „Where have you gone Joe DiMaggio? A nation turns his lonely eyes on you?". Úgy tartja a fáma, a sportlegenda zokon vette a dolgot. Mivel, hogy ő nem tűnt el sehova, most is itt van. Még pert is fontolgatott. Aztán egy étteremben összefutott Paul Simonnal. Kérdőre vonta, ő pedig elmagyarázta, hogy ez a sor csak egy metafora az amerikai hősökről, ikonokról, akik valahogy kezdenek eltünedezni. Innentől már szent volt a béke.
DiMaggio John Fogerty Centerfield című, 1985-ös baseball-himnuszában is szerepel. Ez minden idők legnépszerűbb baseball dala, rendszeresen játsszák meccseken, a dal 25 éves évfordulóján még a Baseball Hall Of Fame beiktatási ceremónián is elő kellett adnia. Még DiMaggio előtt, a húszas-harmincas években volt ikon Babe Ruth, akiről egy angol rockbanda nevezte el magát – ő a Was Not Was Shake Your Head című dalában is szerepel.
Az öltöző felé...
Számtalan példát lehetne még hozni a curlingtől kezdve a rögbiig, de ezt a cikket is le kell fújni valamikor. Fejezzük hát be a golffal, aminél anti-rockandrollabb sport kevés létezik. Ám úgy tűnik, ez a következő szint, ha az ember belefárad a drogokba és groupikba – lelkes golfozó a Red Hot Chilli-s Flea, (a képünkön is látható) Alice Cooper, Eddie Van Halen, Meat Loaf és a Doors gitáros Robby Krieger is. Hát, lelkük rajta.
Fábián Titusz
