Rangsoroltuk a húsz magyar lemezt, ami szerintünk a legjobb volt idén. De húsznál nem tudtunk megállni: itt van összesen ötven magyar album vagy EP, mind jó! Ez az összeállítás először a Recorder magazin 130. számában jelent meg, nézd meg a többi éves toplistánkat is!
20. Hocuspony: Bumeráng alakban repkedő halak
Egyszerű (vagy annak tűnő) garázsrockos dalok, amelyek együttkajabálásra késztetnek, valamint elszálló, olykor keleties beütésű pszichedélia – de ez utóbbi is megőrzi a zenekar rokonszenves közösségiségét. Kritika
19. Sun Kil Moon & Amoeba: Vol. II
Mark Kozelek sztorijai (többek között a magyar barátairól) mellett az Amoeba jóval több mint kísérőzenekar: minden dalnak saját karaktere van, legyen az ravasz minimálfunk, ambient vagy bárzene. Interjú, kritika
18. Gyáva: Új objektivitás
A pengeéles, mániákus noise rock önmagában is párját ritkítaná itthon, de van itt még pszichosludge és elborultan játékos jazz–matekrock is: nemcsak súlyos, hanem súlyosan szórakoztató is. Kritika
17. Cold Gee: Pesten nincsenek istenek
Az alapok ugyan a régisuli műfajait idézik meg szellemesen, Cold Gee mégis bőven használ megoldásokat az újsuliból; lazán vicces és mélyre hatoló rapjei egy összetett figurát rajzolnak ki. Kritika
16. New Fossils: Ecosphere
Merészen váltott a jazz új generációjának egyik legismertebb zenekara: idei lemezén sok dögös groove, lebegő pszichedélia, exotikás álmodozás, sőt afrojazz és franciás könnyedség is helyet kapott. Interjú, kritika
15. Cataflamingo: Döntetlen
A magyar alter új generációjának egyik kiugró, saját útját járó zenekara szenvedélyes és érzékeny éneket társít gazdag, természetesen gördülő, sok különleges ötletet rejtő hangszereléshez. Kritika
14. Nagy Emma Quintet: Altered States
A zenekar már korábban is átlépte a jazz határait, itt pedig aztán minden van – de mindig a történetnek és a dalnak alárendelve. A poptól az art rockon és széttört groove-okon át akár a metálgitárig. Kritika
13. Platon Karataev: Napkötöző
A zenekar eddigi legjobb és legbátrabb lemezén meglepő húzásokkal gazdagítja a folkos, posztrockos pszichedéliát, részben elektronikus megoldásokkal; a szövegek szimbólumrendszere is gazdagabb lett. Kritika
12. girlhood: csendháborítás?!
Fülbemászó dalok mindenki által átélhető problémákról, csúnya szavakkal. Ritka magabiztos és szórakoztató bemutatkozás, amelyről eszünkbe juthat a Metric, a Cure vagy akár Olivia Rodrigo is. Interjú, kritika
11. Co Lee & Kapitány Máté: Gadara
A sokarcú Co Lee nagyot ment 2024-es lemezével, logikus tehát, hogy egy bibliai ihletésű, megszállottságról és tisztánlátásról szóló EP-t adjon ki, Kapitány Máté egyedi, pszichedelikus hatású beatjeivel. Interjú
10. Denevér: Economía Doméstica
Nyugtalanul zakatoló, nyers és feszes dobgépes posztpunk a „Chile–Csepel-tengelyről”, üresjáratok nélkül, mégis változatosan. Egyszerre dühösen szenvedélyes és szenvtelenül hatékony. Kritika
9. DARĀGE: 2045
Krautrockos, de a garázs- vagy akár a szörfrockból is merítő lemez a világvége jegyében és azon is túl – mindezt úgy, hogy megőrzi a „kicsit gyagya és magát nem túl komolyan vevő” mentalitást. Kritika
8. makrohang: makrohang
„Jazz a metálosoknak”, vagy fordítva – tíz év után jelent meg a 2023-ban újjáalakult trió első albuma, amelyben a zúzás, a finomságok és a ravasz groove-ok élő, lélegző megszólalással alakulnak egymásba. Interjú
7. kisbetűs ünnepnapok: az izéből az izé
A magyar altert kinövő fiatal zenekar egyszerre okos és vonzó zenét játszik. Ambiciózus, aprólékosan kidolgozott dalaikban fülbemászó módon áll össze art pop, pszichedélia, jazz–funk, latin és indie. Interjú, kritika
6. Berriloom and the Doom: The Garden of Necessity
Bár talán nem kerek dalokká, de érzelmileg követhető drámákká áll össze a sokfelől merítő zene: a grunge-tól az emóig, a matekrocktól az indie-ig, elektronikusan színezve – néha még viccekkel is. Kritika
5. Mikee Mykanic: Nehézfame
Mikee Mykanic lehengerlően sűrű nyelvi leleményekkel és a felszínnél jóval sokrétűbb tartalommal dolgozik, személyes tétekkel. Stílusok széles sora az old schooltól a drum and bassig, vendégek a nagy öregektől az új generációig. Interjú, kritika
4. Peremgyerek: Ronga
„Lehet rá gyúrni is és sírni is”: elektronikus tánczenékből és indie rockból merítő, Istent elvesztő, kereső és megtaláló dalok. Szórakoztató és komoly, mélyre hatoló, mindig új jelentéseket feltáró album. Interjú, kritika
3. Bongor: Extázis
Függőség, családi trauma (próbáld meg sírás nélkül hallgatni az APÁ-t), terápia, kilábalás: bongor tabuk nélküli albumot írt, amelyen az agyeldobós dalok éppúgy működnek, mint a gyógyulás utániak. Interjú, kritika
2. Дeva: Avar
Népzenés elektronika többszólamú, csodaszép énekkel, aprólékosan kidolgozva. Megvannak Дeva védjegyei, de ez a Csillagnál jóval magányosabb, mélységesen szomorú, az utópia reményéről lemondó lemez. Interjú, kritika
1. glsch & DDT: Demerung
Fejlődéstörténet az elveszettségtől az önmegtaláláson át a társra találásig; életközeli és költői, feltárulkozó és szellemes szövegekkel, a jazzt és a hiphopot a szokásosnál jóval mélyebben összehozó zenével. Interjú, kritika
MÉG 30 MAGYAR LEMEZ, AMIT ÉRDEMES MEGHALLGATNI
Pszichedelikus lo-fi hiphop, élőbeszédszerű ravasz ritmikákkal.
Áramló kreativitás a slágerforma kötöttségei nélkül, sok erős részlettel.
Atmoszferikus / poszt-black metal, kísérletekkel az ipari zenétől a dark folkig.
camille corot: nem látom a végét, talán nem is létezik
Felszabadítóan fájdalmas screamo, progresszívebb durvulásokkal.
csicskakoporsó: csicskakoporsó
„Improvizatív avant-doom temetői metal”, zajongós és dalszerűbb számokkal.
Koszos, improvizatív, pszichedelikus, anarcho-instrumentalista dub.
Félig kilátástalan politikai látlelet, félig párkapcsolati problémák.
Fragda: Glorification Of Witchery
Agresszív és teátrális black és death metal a kelet-európai boszorkányságról.
Metalcore búcsú, pozannal, glitchekkel, trappel, mégis organikusan.
Henri Gonzo és a Papírsárkányok: Vízszemű gyík
Gazdag hangszerelésű kamarapop, meseszerű hangulattal.
Pop, R&B, elektronika, dream pop stb., középpontban az énekkel.
Free rock, improvizáció, hagyományos zenék sodró és játékos számokban.
Kötöttségeknek fittyet hányó filmzene a triphoptól a dadarockig és tovább.
Funky, jazz-footwork, acid és sötét absztrakció kollázsszerű módon összekeverve.
Az etnojazz új generációja szedi szét és rakja újra össze a hagyományt.
Kultivátor: Torzító hegekkel gyógyul
Zajos, hideg, dühösen kavargó posztpunk / noise rock.
Még mindig szintidiszkó, kevesebb szívfájdalommal, több daccal és Trianonnal.
Lil Frakk: A happy end után is van másnap
Önterápiás lemez, poptól hiphopon át R&B-ig, ahogy a történet kívánja.
Nép- és kamarazene, art pop egyéni hangon, szokatlan felállásban.
Mayberian Sanskülotts: Nem álmodom semmiről
Sok elektronikus zenei hatást használó, élettel teli szorongós slágerek.
Húzós rockslágerek, fifikával, odaveréssel és ellágyulással, gúnnyal és érzelmekkel.
Garázs- és szörfrock, pszicho-afrobeat és egyéb ravaszságok.
Pilot Voyager: Grand Fractal Orchestra
3,5 óra gitáros ambient, vendégekkel – de csak látszólag monumentális.
Sötét, misztikus dark folk gitárral, orgonával és harmonikával.
Különleges rituális folk a mesékből rekonstruált, természetvallású Székelyföldről.
Mély, magabiztos, érett és vagányan szexi elektronikus pop.
The Qualitons: Club Eco Vol. II
Misztikus és cuki pszichedelikus funk, törökös, űrelektrós stb. idézetekkel.
Etnikus minták és bass music találkozása rengeteg szellemes ötlettel.
Csúcslemez 24 évvel a megalakulás után, már nem csak a doom jegyében.
Yinna & S Olbricht: Werner Sees Constellations In Marble Caves
Kísérteties, megfoghatatlan dub, ipari elektronika, ambient.
A listát 2024 és 2025 novembere között megjelent lemezekből állítottuk össze Bárdos Kata Kincső, Dezső Bálint, Huber Zoltán, Rónai András és Soós Tamás szavazatai alapján. A szövegeket Rónai András írta.
