Indulhat a lapkeresés: elkészült és utcára került a REC006, a nyomtatott Recorder magazin 2012. július-augusztusi száma, mely kb. 100 budapesti helyen, köztük kiemelt Recorder Pontjainkon már fel is kapható. Az egyetlen magyar nyelvű, ingyenes zenei prémiummagazin a popzenéről és annak határterületeiről a megszokott módon érdekesen, értékes információkkal, sokszínűen kínál bőséges olvasnivalót. A friss lapszámban a 2011. júliusi REC001 Popzene és nyár, a 2011. szeptemberi REC002 Popzene és homoszexualitás, a 2011. novemberi REC003 Popzene és gyerekek, a 2012. februári REC004 Popzene és drogok és a 2012. júniusi REC005 Vidék vs főváros viszonyait körüljáró cikksorozataink után most, a londoni olimpia idején mi mást is választhattunk volna, mint hogy a sport és zene közötti kapcsolódási pontok közül járjunk körbe néhányat. A REC006 címlapsztárja a jubileumi 20. Sziget Fesztivál leginkább várt produkciója, a popzenei színpadokra tizenhat év után visszatérő legendás The Stone Roses, mely komoly focimániájáról is ismert – a United-hívő manchesteri kvartett nagyon kis részben, de azért is állt újra össze, mert tagjai egyszer azt a felelőtlen nyilatkozatot tették, hogy csak akkor egyesítik ismét erőiket, ha bajnok lesz a városi ellenlábas ManCity. Néhány éve ebben még nem sokan hittek volna, de idén megtörtént. És mi minden van még a lapban?
A fókusztéma az Ellentétes félidők után című, a sport és a popzene legváratlanabb helyeken és módokon megesett összefonódásairól szóló nagy cikkben nyer bő kifejtést, de természetesen megkérdeztük kedvenc zenéikről olimpikon és nem olimpikon sportolóinkat is (Jakabos Zsuzsanna úszótól Imre Géza párbajtőrözön át Erdei Zsolt ökölvívóig sokakat), valamint jónéhány olyan zenészt is, akinek köze van vagy köze volt a sporthoz – akár igazolt versenyzőként is.
Punkok a magyar sportban? Korabeli, több mint 30 évvel ezelőtti fotókkal tárjuk fel, mi köze a futballdinasztia Mészöly-család tagjainak a punkhoz, minden idők egyik legsikeresebb magyar edzőjével, a jelenleg a férfi kosárlabda válogatottat irányító Rátgéber Lászlóval pedig szintén a punkról és az abból fakadó elvhű attitűdről beszélgettünk.
Miért zenélnek híres emberek, amikor más híres emberek éppen kifújják magukat sportolás közben? Nem mehetünk el szó nélkül a Super Bowl szünetében tartott popzenei koncertek jelensége és jelentősége mellett sem, sőt ha már úgyis megálltunk vizsgálódni, a sporteseményeken hallott legemlékezetesebb himnusz-előadásokat is egy cikkbe tereltük.
Hol fonódik össze legfinomabban, mégis talán legerősebben a zene a sporttal? Nos, például a reklámokban. A magazin egyik cikke a márkaépítés és a popkultúra határterületeit mutatja be, néhány világhírű és néhány kevésbé ismert (de nem kevésbé izgalmas) mini esettanulmányon keresztül.
És hogy hol futhatunk még bele a leghétköznapibb módon a zenébe sport közben? Hát persze, hogy a konditermekben, és hát persze, hogy a testedzőhelyek zenei választékáról is szól egy írásunk.
Ki gondolta volna, hogy a lemezborítók egyik legkedveltebb témája is a sport? Hát mi – és be is mutatunk egy nagy adagot a legkülönfélébb sportágakat reprezentáló LP- és CD-illusztrációkból.
Időben, térben és zenei zsánerekben egyránt mélyre túró Lemeztáska rovatunk szereplőit is a sportoló-zenész koordinátarendszerből választottuk: egyrészt Dombi Tibor válogatott labdarúgó (aki szabadidejében a Wyrfarkas nevű debreceni rockzenekar dobosa) mutatja be kedvenc zenéit, az előadók oldaláról pedig a közismerten nagy focirajongó Anima-vezető, a szombathelyi Prieger Zsolt árulta el, hogy mikor mi kerül lejátszójába.
Ha nyár, akkor még mindig fesztiválszezon, ezúttal nyilván a Szigettel a fókuszban. Idén húsz éves a fesztivál, összeszedtük hát a húsz legérdekesebb, legfontosabb, legemlékezetesebb pillanatot a rendezvény 19 éves történetéből. Természetesen kiemeljük a szerintünk várhatóan legizgalmasabb idei Sziget-koncerteket is, de beszámolunk a legutóbbi barcelonai Primavera fesztiválról és ajánlunk nívós közeli rendezvényeket a nyár hátralevő részére (és a kora őszre is).
Címlapunkra a Sziget fő headlinerét, a Stone Roses-t tettük, így hát természetesen egy alapos anyagban be is mutatjuk az idén visszatért igen fontos zenekart, madchesterestől. Sőt, e két előző témát egyesítve Fan Page rovatunkban visszaemlékezést közlünk a zenekar 1996-os, első szigetes fellépéséről, illetve az azt követő emlékezetes, spontán szerveződött indie-partyról, melyen még a Stone Roses basszusgitárosa, Mani is tiszteletét tette.
És ha nyár, akkor nyári lemezek is: szégyenérzet nélkül helyezünk piedesztálra szégyentelenül nyolcvanas évekbeli fülledt lemezeket a Duran Duran és a Spandau Ballet legmelegebb LP-itől a Wham! és az R-Go kollektív tudatba kitörölhetetlenül beleragadt-beleégett kiadványaiig, a legaktuálisabbak közül pedig bemutatjuk a második albumát júliusban megjelentető félig afrikai The Very Bestet és ehhez kapcsolódva szétnéztünk, hogy mi most a menő Afrikában, popban.
És ha már múlt, akkor legyen aktuális múlt is: profilozzuk a nem eléggé elismert, de a nyáron friss lemezzel jelentkező Van der Graaf Generatort, valamint a német Can vadonatúj, kiadatlan anyagokat tartalmazó albuma kapcsán összefoglaljuk, miért is marad örökre kúl és folyamatosan nagy hatású a hetvenes évekbeli germán krautrock.
Interjúkból kiadhattunk volna akár egy külön mellékletet is, hiszen megszólaltatjuk a Budapesten járt Warpaintet, Big Daddy Kane-t, az egykori Dead Kennedys-es Jello Biafra a VHK-aktuális dokumentumfilmje miatt érdekes, a dEUS és a Citizens! Sziget-fellépőként is ideillik, de az egyik legérdekesebb beszélgetésünk alighanem a rocksztárként elképesztő történeteket mesélő Glenn Hughes-zel, a Deep Purple és a Black Sabbath egykori énekes-basszusgitárosával volt. Új lemeze lesz a Bloc Party-nak és a Dead Can Dance-nek (utóbbi októberben fel is lép Budapesten), hát beszélgettünk egy jót Kelével és Brendan Perry-vel is.
Új rovatunk van, a Könyvajánló. Természetesen zenéhez kapcsolódó témájú kiadványoknál maradunk, itt és most egy hazai szerző Amerikában kiadott, filmzenékről szóló kötetét mutatjuk be.
Egy másik új rovatunk is van, a Profül, melyben zenészek ajánljanak egy-egy aktuális, szerintük figyelemre méltó nagylemezt, első körben ICR vesézi ki Lorn albumát. Szerkesztőségünk kritikusai a frissebb megjelenések közül a Dirty Projectors és Bobby Womack új albumait tartják a legjobbnak, de sok-sok másik kiadványról is összefoglalják röviden a véleményüket.
Természetesen ezúttal is a Kijáratnál köszönünk el a magazin olvasóitól: a REC006 zárócikke a Roxy Music búcsúalbumát, az idén harminc éves Avalont méltatja.
