"A koncepció megmagyarázza, hogy ilyen hülye frizurám van" - Iceboyz-interjú

Szintipop duó a nyolcvanas évek stílusában, zenéjük egyszerre tűnik szívből jövőnek és ironikusnak. Tavaly februárban adták ki a legelső számukat, szeptemberben már a Budapest Parkban léptek fel a Wellhello előtt, novemberben pedig megjelent az első nagylemezük, a Szerelemámor. Az Iceboyz két tagjával, Fodor Szabolccsal és Nagy Dániellel beszélgettünk. Ez az interjú először a Recorder magazin 120. számában jelent meg.

Mikor születtetek?

Nagy Dániel: 2000-ben.

Fodor Szabolcs: Én 2001-ben.

Hogyan ismerkedtetek meg?

ND: A Kőbányai Zenei Stúdióban jártunk egy évfolyamba.

FSz: Az első találkozásunkkor benyomtam egy perverz poént, amin Dani kiégett. Egy darabig került engem, aztán összehaverkodtunk.

Hogyan jött az ötlet, hogy együtt zenéljetek?

FSz: Dumáztunk, hogy milyen jó lenne ebben a stílusban csinálni valamit, utána volt egy challenge, amit adtunk egymásnak: kitaláltuk a hangnemet és az ütemszámot, és abban kellett mindkettőnknek csinálni egy dalt. Egy hétre rá meghallgattuk egymásét, szerintem Dani nyert, mert az enyém nem lett valami jó.

Ezt a stílust hogyan neveztétek akkor?

ND: Synthwave. Vagy szinyówave.

FSz: De amúgy szintipop az univerzálisabb megnevezése. 

ND: Tavaly nyáron elkezdtük írni a dalokat, és jobban kidolgoztuk a koncepciót. Az ötlet az volt, hogy egy nyolcvanas évekbeli fiúduó modern köntösben.

Mindig is kattanásotok volt a nyolcvanas évek?

ND: Én mindig is szerettem ebből a korból a zenéket, de kattanásnak nem mondanám. Nem úgy élem a mindennapjaimat, hogy minden erről szól. 

Az Iceboyz öt kedvenc dala a nyolcvanas évekből

1. Bonnie Tyler: Total Eclipse of the Heart
2. Bonnie Tyler: Holding Out for a Hero
3. Michael Sembello: Maniac
4. Europe: The Final Countdown
5. Prince: Purple Rain

Miből gondoltátok, hogy ez sikeres lehet?

FSz: Elég sok mainstream előadó van, akik néha csinálnak egy szintipopos dalt. Például Dua Lipa vagy The Weeknd.

ND: Szóval tökre jelen van a nemzetközi téren, itthon meg ez egy piaci rés. Szerintem egyszerűbb egy induló zenekarnak, ha van egy erős ötlet, és arra építik fel az egészet.

Hogyan ástátok bele magatokat ebbe a zenei stílusba?

ND: Sok zenehallgatással. Mire odaértünk, hogy csináljunk számokat, már a kezünkben voltak azok a zenei mondatok és azok a hangzások, amik ebbe a stílusba kellenek. Azért is jött ez az irány, mert mindketten viszonylag otthonosan mozgunk benne.

Az első megjelenéstől a Budapest Parkig alig több, mint fél év telt el.

ND: Érdekes, hogy amikor elkezdtük ezt a projektet, tökre előttem volt a Budapest Parknak a színpada. Hogy ott állunk.

És milyen volt aztán tényleg ott állni?

ND: Olyan, mint az álomban, csak az álomban a közönség szemszögéből láttam magunkat.

FSz: Én nagyon nyugodt voltam. Korábban egyszer már parkoztam a másik zenekarommal, a Heavy Brains-zel, csak ott úgy mentünk ki a színpadra, hogy már teltház volt.

ND: Ha nagy a küzdőtér, és csak elszórtan van a közönség, akkor nekem sokkal nehezebb fellépni, mintha ott van egy nagy massza. Ezt tudni kell kezelni.

A nevetekre nem merült fel más opció?

FSz: Nekem a Budapest Vice tetszett még, ami a Miami Vice-ra utalt volna.

ND: Szerintem tök jó név az Iceboyz. Megjegyezhető, bárki ki tudja mondani, és egyből van benne egy brandszerűség ezzel a jéggel.

Korábban is ez volt a stílusotok öltözködésben és a frizurában, vagy ehhez találtátok ki?

ND: A hajam ugyanez volt. Nyilván ki van találva, hogy a színpadon mit veszünk fel, de én például susogós cuccokat nem hordok az utcán.

FSz: Én szeretem, kényelmes. Már előtte elkezdtem növeszteni hátul a hajamat, mert akartam ilyen mulletsérót, aztán ez tök jól jött. A koncepció megmagyarázza, hogy ilyen hülye frizurám van.

A környezetetek meglepődött azon, hogy popzenekart alapítottatok?

FSz: Van pár zenész haverom, aki nem érti, hogy miért kell ezt, de amúgy tudták, hogy mi ilyen vicces fiúk vagyunk.

Elég sok dalotok van. Könnyen megy a gyártás?

FSz: Megy. Már a lemezbemutatónkon is játszottunk három-négy olyan dalt, ami még nincs kiadva.

ND: És még azokon kívül is vannak, gyakorlatilag egy teljes albumnyi új dal.

Nekem úgy tűnik, mintha kizárólag potenciális slágereket írnátok.

FSz: Tudat alatt lehet, hogy van egy ilyen. Én nem szeretnék olyan dalokat írni, amiket senki nem fog hallgatni utána. Meg ennek a zenének ez áll jól. Egyszerűek a szövegek, megjegyezhetőek a refrének, fülbemászó a dallam. De azért elsőnek még kéne egy sláger.

Quixotic mondta, hogy ma már nem elég, ha csak zenész vagy, hanem egyszerre kell az embernek social media managernek, fotósnak, designernek, rendezőnek, stylistnak meg üzletembernek is lenni. Ezt ti is így látjátok?

ND: Igen, ez tök jó lehetőség, de közben nyűg is. Főleg, amikor szorít az idő.

FSz: Az elején nagyon nyomattuk, egy hónapban kijött húsz reel-videónk, én vágtam őket. Még mindig próbálgatjuk, hogy mi működik, de nyilván az lenne az ideális, ha nem kéne ilyen hülyeségekkel foglalkoznunk, hanem csak zenélni kéne. Koncertezni és dalokat alkotni, és nem azon agyalni, hogy most milyen reelkontentet csináljunk.

ND: De ez még mindig jobb, mintha az lenne, hogy ilyeneket nem tudunk magunknak megcsinálni. Mondjuk, ha a nyolcvanas évek Magyarországán élnénk. Lehet, hogy nem jutnánk el még egy stúdióba se. 

Mesterséges intelligenciát hívtatok már segítségül valamihez?

ND: A borítókat AI-jal szoktuk generálni. Kellett borító, írogattunk arcoknak, nem tetszett egyik sem, és akkor mondtam, hogy próbáljuk meg AI-jal. Beírtam, hogy “eighties, Budapest, palm trees” és tök jókat csinált.

Hogy tetszik az embereknek a zenétek? Milyen visszajelzésnek örültök a legjobban?

ND: Most pont néztem egy posztunkat, és arra nagyon sokan röhögő fejet raktak. Lehet, hogy megosztó, de az nem baj, mert legalább vagy tetszik valakinek, vagy nem, de senkit nem hagy hidegen. Amúgy én a szar kommenteknek is örülök, valamelyikre reagáltam is.

Álmotok, hogy filmben vagy tévésorozatban használják a zenéiteket?

FSz: Abszolút. Meg szeretnék egyszer csinálni egy olyan lemezt, ami egy musical lenne. De az első lemezünk is egy olyan sztorit mesél el, amiből egy filmet is lehetne csinálni.

Elég különleges a lemez szerkezete.

ND: Három felvonása van, ezek a szerelem különböző fázisai. Az elején rózsaszín köd, aztán beüt a valóság, és végül jön a csalódás, a fájdalom és az elengedés.

FSz: Mindenki átélte már azt, hogy összetörték a szívét, megfogadta, hogy többet biztos, hogy nem lesz szerelmes…

ND: …és ez tart három napig.

Mennyire vagytok szerencsések a szerelemben?

ND: Az változó, egy örök körforgás, mint az album. Egyszer fent, egyszer lent. De inkább lent. 

Mik voltak a legpopsztárosabb dolgok, amik történtek veletek idén?

FSz: Jägereztem Fluor Tomival, a Hősökkel is sokat hülyéskedtünk. Ők mindig úgy hívtak minket a backstage-ben, hogy “itt vannak a Nice Guys”.

ND: Mondták, hogy majd beszéljünk, de aztán nem beszéltünk.

És mik voltak a legmegalázóbb, legkínosabb dolgok?

ND: Szerintem ahhoz nagyobb közönség vagy hírnév kéne, hogy igazán méltatlan helyzetekbe kerüljünk.

VILLÁMKÉRDÉSEK

Mi legyen az utolsó vacsorátok?

ND: Sajtburger menü a McDonald’sban.

FSz: A mama pelmenyije.

Melyik filmen sírtál utoljára?

FSz: A Cocón például sírtam.

ND: Én röhögtem.

Láttatok már olyat, amit soha nem fogtok elfelejteni?

ND: Az Újbuda központnál pisilt valaki fényes nappal az utcán. Egyszer a Kőbányai úton az autók felé fordulva pisilt valaki, az is érdekes volt.

Melyik embertől voltatok eddig a legjobban megilletődve találkozáskor?

ND: Karácsony Jánostól és Presser Gábortól.

FSz: Kilencéves voltam, amikor Mága Zoltán zenélt egy templomban, és apukám odaküldött hozzá, hogy kérjek egy képet.

Mitől tör rátok az irigység?

ND: Éhes vagyok, és valaki egy jót kajázik, nekem meg még nincs lehetőségem rá.

FSz: Nem szoktam irigy lenni, de észreveszem az igazságtalanságot.

Melyik híres emberrel csókolóznátok a legszívesebben?

FSz: Beyoncéval.

ND: Nekem nincs ilyen.

FSz: A barátnőd örülni fog, ha majd ezt olvassa.

Mit sírtok vissza a nyolcvanas évekből?

ND: Ez boomer válasz lesz, de a lassabb világot.

FSz: A minőségi zenét. 

Melyik napszakban vagytok a leghatékonyabbak?

FSz: Éjfél környékén, mindig akkor dolgozok.

ND: Én is éjszaka, ha még nem vagyok hulla éppen.

Miről szeretnétek leszokni?

FSz: Arról, hogy hirtelen ideges leszek.

Mit csináltok, ha elszomorodtok?

FSz: Elfoglalom magam, csinálok alapokat, dalt írok.

ND: Van, hogy bennemaradok és próbálom értelmezni. Kicsit megélni.

FSz: Én félek ettől.

Hogyan jöttök ki egymással? Gondolom, a közös munka egy csomó súrlódással is együtt jár.

ND: Igen, voltak konfliktusok, ezt is tanuljuk még kezelni. Ilyen szempontból szerencsétlen, hogy ketten vagyunk, mert nincs egy harmadik fél, aki elbillentse a mérleget bármelyik irányba.

FSz: Nehéz eldönteni, hogy akkor most én vagyok a hülye, vagy te vagy a hülye.

ND: Szerintem az nem baj, ha van összetűzés vagy konfliktus, csak legyen feloldás. 

FSz: És eddig mindig volt.

ND: Olyan alapvető különbségek nincsenek köztünk, hogy mondjuk én elmegyek a Békemenetre zenélni, ő meg a Tisza Párt országos gyűlésén játszik.

interjú: Varga Ferenc