6. Failed Emptiness / Epäonnistunut tyhjyys (Mika Taanila)
Néhány elcseszett szabadnap egy szingli nő lakásában – nagyjából ennyiből áll Mika Taanila csodálatos kísérleti filmjének csupasz cselekménye, amely kizárólag hőkamerával rögzített képekben beszél a saját világukba zártak magányáról, s ezzel a szokatlan megoldással a legbanálisabb látványokban és a legszürkébb eseményekben is képes kikutatni a festőiséget. Taanila mozija a modern hétköznapi élet negatívját mutatja meg, ami ebben a kifordított formájában egyszerre tűnik ijesztőnek, szépnek és viccesen bumfordinak.
5. Bramayugam – The Age of Madness (Rahul Sadasivan)
Ez a baljósan dübörgő maláj folkhorror három törülközőbe csavart, félmeztelen férfi között komponál tébolyult hatalmi harcot egy dzsungelmélyi palotában, ami bizonyos távolságból nézve A világítótorony, a Drakula-mítosz és a Ritwik Ghatak-melodrámák perverz frigyének látszik – még távolabbról pedig komikus és rémületes allegóriának a foucault-i kormányozhatóságról, s egészen pontosan arról, hogy a bennünk élő gonosz goblin végül úgyis megszerzi fölöttünk a hatalmat.
4. Being John Smith (John Smith)
Az angol avantgárd film érces hangú veteránja legújabb művében a nevéről és névtelenség kínjairól mesél – méghozzá megindítóan mezítlábas módszerekkel: családi fotók, önreflektív inzertek és blazírt monológok révén. Ez a lefegyverzően személyes naplófilm végre igazságot szolgáltat minden Varga Ferencnek, Nagy Gergelynek, Kovács Ákosnak meg az összes többi tucatnevű nyomorultnak, akik csak bólogatva, vérző szívvel és széles vigyorral fogják tudni végignézni.
3. Duck (Rachel Maclean)
Nincs ma kurrensebb mozgóképes látvány, mint az AI generálta deepfake videó – s a hibbant animációkról nevezetes Rachel Maclean egy negyed órás paranoiathrillert épített erre a technikára. A végeredmény olyan, mint egy kretén vicc és egy lázas rémálom delejes ötvözete: Marilyn Monroe meghal és feltámad, az ufók kacsákká alakulnak, Sean Connery pedig vadul menekül Roger Moore és a többi Bond-színész elől, majd beszorul velük egy zuhanó autóba, ahol kiderül: a valóság már nem is létezik.
2. Under a Blue Sun (Daniel Mann)
Daniel Mann bájos és szívszorító esszéfilmje lényegében egy kupacnyi homokról szól az izraeli sivatag közepén, ahol 1988-ban valóságos háborút folytatott a Rambo 3 stábja, ma viszont csak néhány szerencsétlen beduin hadakozik errefelé a kilakoltatni érkezett izraeli rendőrökkel. De a túlpénzelt akciófilm és a szegénysori küzdelmek valójában tükrözik és kommentálják egymást – s egymás mellé helyezve a legsúlyosabb kérdéseket pedzegetik az imperialista erőszakról, az anyaföld iránti ragaszkodásról és a képek politikájáról.
1. La Fille qui explose / Eat the Night (Caroline Poggi, Jonathan Vitel)
A kortárs film legizgalmasabb rendezőpárosa idén arra vállalkozott, hogy számítógépes játékok kulisszái között ragadja meg a Z-generáció sajátos melankóliáját – s ezt éppúgy sikerült összehozniuk a folyton felrobbanó lányról mesélő rövid animációban, mint egy lehengerlő lendületű gengszter-noirban. Utóbbi teli van droggal, elvágyódással, és csupa eleven, nyers színészi pillanattal, de a legerősebb képsorai azok a szüzsébe ékelt CGI-jelenetek, amikor a gamer főhősök gyilkoló avatárjai valahogy megbékélnek a pixelek között, vagy éppen megfogják egymás kezét.
Nagy V. Gergő
