Nincs hatalom, csak seggfejek, akik ugatnak. Olyan ember kölke vagyok, nem bírom a láncot. Tudom, már unalmas, hogy csak arról beszélek, hogy mennyi pénzt kerestem és hogy mennyit kefélek. A test a lelke mindennek. Nem a zene van értünk, hanem mi vagyunk a zenéért. A remény, kimondva vagy kimondatlanul. Megyei mumble bajnok, MegaCorp, Duna. Nyald a zsebed! A Recorder új magyar zenéket bemutató rovata.

Hat év után, Láttam a jövőt meghalni címmel jelent meg iamyank második, sötét és monumentális szólólemeze, amire legalább annyira hatott az új Szárnyas fejvadász, mint Lorn jellegzetes soundja. De miért hasonlít a borítón egy munkatáborból szabadult szénbányászra, és mi köze van ehhez minden idők legjobb háborús filmjének? Szorong-e attól, hogy kitör a III. világháború, és milyen volt az a jövő, ami meghalt? yankkal nemcsak azt jártuk körbe, miért tartott hat évig összerakni a Hiraeth folytatását, de elárulta azt is, miért vágatta le derékig érő raszta haját, miért retteg attól, hogy normális ember lesz, és miért támadt kedve annyi év instrumentális zenélés után most torkaszakadtából üvölteni.

Lackfi Dorottya alternatív popos dalait versszerű szövegek, melankolikus és tapadós dallamok jellemzik, és jól konzerválják, milyen most Budapesten élni huszonévesen. Szólóprojektje, az aZorka tavasszal egy abszurd-vicces klippel mutatkozott be a Recorderen, most pedig egyik legjobb dalát, a játékos-boldog Estimesét mutatja be nálunk.

„A hatvanas-hetvenes évek rockjából kiinduló, kortárs gitárzenéktől ihletett, határozottan popos dallamvezetésű zene a MADMIKE és a Kelenføld gitárosától és egy X-Faktort megjárt énekestől” – írtuk a Midnight Millersről, akik itt, a Recorderen mutatták be az első dalukat, és most az első klipjük is nálunk debütál.

Jubileumi Bánfalvi Eszter Kvartett-koncert? Örülünk! A csapat második lemezének bemutatója? Még jobban! És egyben a csapat búcsúkoncertje… micsoda? Azt se tudjuk majd, sírjunk vagy nevessünk, de ott kell lennünk.

A Napfonatból is ismert Tóth Eszter másik zenekara, a Lanou különleges színfoltja az indie-folk műfajnak. A poppal, folkkal, pszichedéliával, rockkal és triphoppal is kacérkodó zenekar legutóbb a covid-időszakot feldolgozó Fekete folyóval szerepelt itt, a Recorderen, most pedig eddigi legszemélyesebb daluk, a második lemezüket felvezető Táncol az éj debütál nálunk.

Új cikksorozatunkban írók, költők elemzik számukra fontos dalok szövegeit, mesélnek a személyes kötődéseikről, és fejtik meg, mitől lesz igazán jó egy dalszöveg. Elsőként az Inkognitó, az Aludnod kellene, és a Beláthatatlan táj szerzője, a pécsi irodalmi folyóirat, a Jelenkor online szerkesztője, az egyidőben kulturális és zenei újságíróként is aktív Kiss Tibor Noé ír a Szövegszerkesztőben kamaszkora meghatározó zenekaráról, a hardcore-klasszikus Leukémiáról, a kilencvenes évek, a fociöltözők, és Pestlőrinc hangulatáról, hardcore és költészet kapcsolatáról, és a felismerésről, hogy a megértés nem minden.

15 év alatt, közös improvizációk során állt össze a Berlinben élő virtuóz szájharmonikás, Mándli Endre Vazul, és a több underground zenekarból (Napokon, SeeN, Soulbreakers, Esclin Syndo, Tranzkaphka live) ismert gitáros, Ratkóczi Huba kiváló duólemeze. Zenéjük a bluesban gyökerezik, pszichedelikusan utaztat, és ambient hangtájakon át a legkülönfélébb földrajzi helyekig jut el a Moszkva tértől Muraközig. De mivel lepték meg őket az újvidéki kocsmában és hogyan lett lemez a szabadon áramló improvizációkból?

Björk tizedik stúdióalbumán, a Fossorán újabb inkarnációjában, természetanyaként sző kárpitot nehéz témákból, holland hardcore technóból és bársonyos klarinétszólamokból. Ez a cikk először a Recorder magazin 98. számában jelent meg.

Lucrecia Dalt egyike azoknak a női szerzőknek, akik elhozták az ambient/kísérleti zenei újhullámot a múlt évtized második felében. A kolumbiai születésű, de egy ideje már Berlinben élő művész a 2018-as Anticlines és a 2020-as No Era Solida lemezeivel olyan elismeréseket söpört be, hogy ma már egyre gyakrabban kérik fel horrorfilmzenék írására is. Ezekről, és az októberben megjelent ¡Ay! című albumáról beszélgettünk vele, ami a várakozásokkal ellentétben egy hagyományosabb, trópusi zenéken alapuló dalgyűjtemény. Ez az írás először a Recorder magazin 98. számában jelent meg.