„Engem mindig a megújulás foglalkoztat” – Závada Péter és Ratkóczi Huba az új Tranzkaphka-lemezről

„Ha attól félnék, hogy a közönség mit fog szólni az éppen aktuális mániáimhoz, akkor már az AKPH-t sem lett volna szabad abbahagyni” – mondja Závada Péter, aki hat éve az újhullámos rap egyik hazai alapművét rakta le a Kastély EP-vel, most pedig legutóbbi verseskötetét, a Gondoskodást zenésítette meg Ratkóczi Hubával és Boros Leventével. A kizárólag pendrive-on kapható, a politikai és esztétikai hatalom természetét pszichedelikus, meditatív zenével és az Akkezdet Phiai rímbravúrjait elhagyó, kötetlenebb versekkel vizsgáló Gondoskodást február 19-én, a Trafóban mutatják be az angol jazzszaxofonos-rapper Soweto Kinch koncertje előtt. A lemezről az egyik dal, a Kastély a Recorderen hallható először.

Elsőre az jutott eszembe a lemezről, hogy olyan, mint egy hangoskönyv, csak végre jó zenével. Honnan jött az ötlet, hogy megzenésítsétek a Gondoskodást?

Závada Péter: Lassan tíz éve játszunk már együtt Ratkóczi Hubával duóban, számtalan koncertünk volt, ahol ő gitárokkal, loop- és effekt-pedálokkal, olykor hegedűvonóval, vagy egy bemikrofonozott réztálcával játszott, én pedig a verseimmel léptem föl. Az együttműködésünk eleve verses projektnek indult. Törvényszerű volt, hogy a raptől kicsit távolabb húzódva a versfelolvasásban találom meg a számomra adekvát formát. Szóval a közös dalaink évek óta íródnak, és csak a számunkra legkedvesebbeket vettük föl a lemezre.

Eleve úgy írtad a Gondoskodást, hogy tudtad, lemez is lesz belőle?

Závada Péter: Nem, ezek a szövegek eredetileg hagyományos, olvasásra szánt versek. Eleve így is írtam őket, tudva, hogy könyvben fognak megjelenni. De az persze mindig benne van a pakliban, hogy az ember zenével vagy zene nélkül majd föl is olvassa őket. Mivel régóta kísérletezem zenére mondott versekkel (ez talán az amerikai spoken word-hagyományhoz áll a legközelebb), magától értetődött, hogy amikor megjelent a Gondoskodás, kipróbáltuk Hubával, hogy működnek az új versek zenére.

MINDIG IS IZGATTAK A HATÁRÁTLÉPÉSEK: INTERJÚNK ZÁVADA PÉTERREL OPERETTRŐL, SAKKVERSENYEKRŐL ÉS A RAP JELENÉRŐL.

Hangsúlyosan repititívek, mégis izgalmasan változatosak Huba és Levi atmoszférafestő zenéi; akad köztük bluesos, doomos, pszichedelikus, és noise-os is. Hogyan alakult ki a versek zenei kísérete?

Ratkóczi Huba: A kettőnk belső világa között van egy speciális kapcsolat, valamiféle erős rokoni szál. Szerintem Peti ezt hallotta meg, amikor tíz éve egy klubkoncertem után megkérdezte, volna-e kedvem valami közös muzsikát összehozni a jövőben? Én akkor egyáltalán nem követtem sem a hazai, sem a külföldi hiphop világát, így nem is tudtam, ki ő, de mivel szimpatikus volt, mondtam, hogy persze. Aztán kiderült, hogy a szövegeit olvasva, hallgatva nekem azonnal egy mozifilm forog a fejemben. A versek képei, mintha a legjobb operatőr kezében lévő kamerán tűnnének föl, sokszor David Lynch-, máskor Jim Jarmusch-szerű a látvány, ami elém tárul. Ez engem egyfajta meditatív állapotba hoz, kicsit ki is esek magamból, amikor együtt játszunk. Ugyanakkor mindig is szerettem zenével „narrálni”, illusztrálni. Így általában megmutatom neki azokat a zenei alapötleteket, amiről azt sejtem, ő is csípi majd, és együtt kiválogatjuk a tényleges befutókat. Nekem csak annyi a dolgom, hogy figyelek rá, és úszom az árral.

Van olyan dal, amelyik különösen közel áll hozzátok?

Závada Péter: Nekem per pillanat az itt debütáló Kastély a kedvenc számom.

Ratkóczi Huba: Ha egy kedvencet kéne megnevezzek, nehéz lenne, mert mindegyiket szeretem,
és Peti le is csapott a „slágerre”, de legyen a Franciakert, tán az a „legmoziszerűbb”.

Mi alapján válogattátok ki, hogy melyik versre szülessen zene és melyiket hagyjátok le a lemezről? Ha jól számolom, 9 dalban 12 verset dolgoztatok fel, azokat is inkább a kötet első feléből.

Závada Péter: Évek óta lépünk föl ezekkel a versekkel, már a kötet megjelenése előtt is olvastam föl belőlük a koncerteken. Alapvetően tehát azok a szövegek kerültek az anyagba, amelyek kiállták az idő próbáját. A kötet második felében egy homogénebb, szövevényesebben burjánzó poétika érvényesül, míg a különböző hangulatú dalokhoz inkább karakteresebb, egymástól könnyebben megkülönböztethető szövegeket szerettünk volna válogatni. Ezek pedig a kötet első felében szerepelnek.

MOST MINTHA MÁRKOT LÁTNÁ A KÖZÖNSÉG ÉS NEM SAIIDOT: INTERJÚNK SAIIDDAL AZ AKPH FELOSZLÁSA UTÁN.

Nem féltek tőle, hogy a Tranzkaphka név miatt sokan a Kastélyhoz fogható, újhullámos rapzenét várnak a Gondoskodástól, és majd csalódnak, ha meghallgatják?

Závada Péter: Ha attól félnék, hogy a közönség mit fog szólni az éppen aktuális mániáimhoz, akkor már az AKPH-t sem lett volna szabad abbahagyni. Engem mindig a megújulás foglalkoztat. Az újhullámos trapből pedig azt hiszem, kihoztam annyit, amennyit tudtam. Egyébként minden fórumon világosan kommunikáljuk, hogy ez a lemez a legutóbbi verseskötet anyagából készült. Huba csak rá jellemző gitárjátéka és Boros Levente különösen érzékeny és sodró dobolása, azt hiszem, elég izgalmat tartogat mindenki számára.

Mi volt az, ami a Gondoskodás írásakor a legjobban foglalkoztatott?

Závada Péter: A hatalom természete. Legyen az politikai vagy esztétikai hatalom. A kettő egyébként összefügg. Hogyan lehet egy új (esztétikai) nyelv megteremtésével egy új (politikai) hatalomra szert tenni. És ezt nem csak a politikusok, hanem a filozófusok és a művészek is alkalmazzák. Egy új elméleti keretrendszer vagy versnyelv kidolgozása ugyanúgy egyfajta stratégiai lépés, mint egy offenzíva idején zajló csapatmozgások eltervezése. Azért élek ilyen militáns hasonlatokkal, hogy érzékeltessem, hogy a hatalmi pozíciók mindenhol jelen vannak, tűnjön egy-egy helyzet mégoly ártatlannak is, mint például a versírás. Azt remélem, hogy a Gondoskodás reflektáltan viszonyul önmaga nyelvteremtő gesztusához.

SZUPERHŐSÖK IS VANNAK KÖZTÜNK: INTERJÚNK SOWETO KINCH-CSEL.

Az Akkezdet Phiai, főleg az első lemez idején, híres volt a bravúros rímekről, szójátékokról. A Gondoskodás viszont szembeszökően rímmentes szöveg.

Závada Péter: Majdnem húsz évig írtam rímeket. Egy idő után más kezdett el érdekelni: a vers gondolati tétjei, költői eszközei, jól kitalált dramaturgiája vagy épp töredékessége. A rímelési tapasztalataimat manapság főleg a színházban hasznosítom: dalszövegek, opera librettók írásánál. Nagyon jól jön egyébként, hogy nemcsak a kötött versformák, hanem a dalszövegírás terén is van némi gyakorlatom.

A felolvasás, pláne az olyan elmélyült, talán többszöri nekifutással járó, amilyet egy lemezfelvétel megkíván, hogyan változtatta meg a viszonyodat a szövegekhez?

Závada Péter: Nagyon izgalmas, ahogy zenére fölolvasva megmutatkozik a szövegek belső ritmusa még annak ellenére is, hogy eredetileg nem zenére szántam őket. Illetve egy-egy zenei téma hangulata alapvetően változtatja meg egy-egy szöveg érzelmi hangoltságát. Valamikor épp a zenének köszönhetően könnyebb befogadni egy szöveget, máskor pedig épp emiatt túltelítődik az ember.

Egyelőre csak pendrive-on vásárolható meg a lemez, nincs fent a streaming-felületeken. Miért így adtátok ki a lemezt?

Závada Péter: Az olyan, nagy streaming-szolgáltatók, mint pl. a Spotify, a legszélesebb körben elérhetővé teszik ugyan a zenekarok lemezeit, de ha a banda nem kiemelkedően ismert, és nincs több milliós követőtábora, akkor a lemezek gyakorlatilag számokban alig kifejezhető bevételt produkálnak. A Spotify egy 2019-es felmérés szerint 0,004 dollárt fizet lejátszásonként. Ez a jelenlegi dollárárfolyam szerint 1 forint 256 fillér. A zenekarok nyilván koncertezésből élnek, de megint csak: egy kevéssé ismert zenekarnak a Spotify sem tud akkora reklámot generálni, hogy jelentősen föllendítse a koncertbevételeit. Ráadásul rászoktatja a hallgatókat a binge-listeningre (habzsolásra), vagyis mindent azonnal, egyszerre és nagy mennyiségben fogyasztanak úgy, hogy még várniuk sem kell rá. Így a lemezek értéke is iszonyú gyorsan inflálódik. Nem beszélve arról, hogy semmilyen fizikai hordozót nem kap kézhez az ember, így zenét többé ajándékozni sem lehet. Szerettünk volna tehát egy szokatlan, kézzel fogható, igényes formátumot ennek az anyagnak. Ezek a megfontolások vezettek a pendrive-hoz. Egyébként elkerülhetetlen, hogy a lemez előbb-utóbb felkerüljön majd a zenemegosztókra, de addig húzzuk, ameddig csak tudjuk.

RATKÓCZI HUBA ZENEKARA, A NAPOKON NEMRÉG A RECORDEREN MUTATTA BE ÚJ LEMEZÉT A PÓRUL JÁRT BIBLAI HŐSÖKRŐL.

Felmerült reális opcióként a kazetta-, CD- vagy vinyl-kiadás?

Závada Péter: A CD mint formátum szinte teljesen elavult, már alig van valakinek otthon cd-lejátszója, hacsak nem zeneínyenc az illető, és a jazz- vagy komolyzenei kollekcióját egy erre kialakított hangrendszeren hallgatja. A bakelitlejátszó még ennél is partikulárisabb és ritkább: a vinyl-gyűjtés tényleg csak a vájtfülűek hobbija. De az elől nem zárkózunk el, hogy esetleg kiadjuk a lemezt ebben a formátumban is.

A trafós koncerten mire számíthat a közönség?

Závada Péter: Egy új, koncertzenekari felállással adjuk elő a lemezt: Ratkóczi Huba gitáron, Czitrom Ádám gitáron, Kolozsi Péter basszusgitáron, Boros Levente dobon játszik majd, én pedig verset olvasok. A fantasztikus vizuálért Koltay Dorottya Szonja, képzőművész felel, aki kifejezetten ehhez az albumhoz készítette el a koncert látványvilágát. A Kastély című szám videója hivatalos videoklipként itt látható és hallható először, a Recorderen. A pendrive egyébként a helyszínen megvásárolható lesz.

Mennyire lesztek aktívak a közeljövőben?

Závada Péter: Ez, azt hiszem, erősen függ a mindenkori hangulatunktól és a vírushelyzettől is. Idén nyáron több koncert is tervben van.

Tranzkaphka live és Soweto Kinch február 19-én a Trafóban, jegyvásárlás, Fb-esemény. A Gondoskodás megrendelhető emailen / postai úton is, ha elkülditek az 1tranzkaphka@gmail.com-ra a neveteket, címeteket és elérhetőségeteket.

interjú: Soós Tamás