Idén július 14. és 16. között rendezik meg először az Örs vezér terétől pár percre, Fehérdűlőn Budapest új zenei fesztiválját, a Reflektort. Izgalmas nemzetközi fellépőkkel találkozhatnak azok, akik stílustól függetlenül folyamatosan keresik a friss zenéket, és azok is, akik most ismerkednének a nagyfesztiválok lineupjának apróbetűs előadóival. Az első nevek között ott van a Temples, Son Lux, Squid, Seafret, Weval és a Porridge Radio is. Early bird bérletek a készlet erejéig elérhetőek a reflektorfestival.hu oldalon.

Nagyon pörög mostanában az instrumentális hiphopot jazzes-funkos ízekkel játszó Jazzbois. Miután tavaly kihozták az év egyik legizmosabb hazai lemezét (Jazzbois Goes Blunt II), bepótolták a vírus miatt elmaradt holland turnét, Àbáseval megbuliztatták Berlint, apokaliptikus klippel köszöntötték a minden eddiginél pocsékabb 2022-es évet, kísérték Beton.Hofit élőben, majd 6363-at lemezen, most pedig egy borospincés live session videóval hangolnak a májusi A38-as koncertjükre, ahol megintcsak a legnagyobb hiphoparcokkal lépnek fel.

Az időegységre jutó zenei meglepetések idei rekordere eddig a Folpak kollektívához tartozó Gyapj. Ez a kritika először a Recorder magazin 92. számában jelent meg.

Colin Farrell egy meghibásodott házirobotot próbál megjavíttatni, miközben meg kell birkóznia a kislánya és a saját érzéseivel a mesterséges intelligencia által vezérelt családtag véglegesnek tűnő elvesztésével kapcsolatban az After Yang című meditatív sci-fiben. Ez a kritika először a Recorder magazin 92. számában jelent meg.

A szlovák-magyar Adela Mede debütáló lemezén a szó erős értelmében kísérletezik, de a népdalokból is merítő zenéhez nem nehéz kapcsolódni. Április 13-án, szerdán Claire Rousay, MA'AM és ZSÜJA társaságában lép fel a Turbinában. Ez a kritika először a Recorder magazin 92. számában jelent meg.

Ritkán játszik hazánkban a The Devil’s Trade, most az Instantba viszi le a magyar népdalok és az észak-amerikai blues dallamvilágának sajátos, borongós ötvözetét.

Újra összeállt a ’90-es és 2000-es évek kultikus rockzenekara, a darkos-gótikus-britpopos hatásokat is felmutató The Perfect Name. A zenekar megújult felállása tavaly debütált a Fekete Zaj Fesztiválon, időközben pedig két új dalt is írtak, amelyek közül az első, a Versenyt ver a szív itt, a Recorderen debütál.

„Ti tényleg nem beszéltek meg előre semmit?” – szokás megkérdezni a Random Tripesektől. És tényleg nem: az improvizációs koncertsorozat varázsa, hogy valóban minden a színpadon jön létre, mégis rádióbarát, táncolható „slágerek” születnek. És minden felállás teljesen egyedi – a szombati különösen az.

Van valami bizsergető abban, ha az ember beleszalad egy szuper lemezbe egy olyan együttestől, aminek csak pár száz hallgatója van a Spotify-on. Nem csodálkoznánk, ha a The Kerosene Hours még sokra vinné, de azon sem, ha nem. Ez a kritika a Recorder magazin 92. számában jelent meg először.

„A MELANCHOLIA kicsit olyan, mintha valami posztmodern electro-rockopera volna” – mondja Füzi Viktor, aki sokáig „a borsodi Marilyn Mansonként” vitte a Dr. Melancholia zenekarát, majd annak feloszlatása után indította el Vic Willow néven az industrial-electro-rockos szólóprojektjét. „Egy kifejezetten nyers és kellemetlen elektronikus hangzás kezdett körvonalazódni, amelyben a gitár még csak szóhoz sem jutott. Ehhez képest másfél évvel később, a munka befejeztével azt kellett megállapítanom, hogy egy furcsa rocklemezt írtam” – mondja a második szólólemezéről, amely a LABYRINTH klipjét követően szintén a Recorderen debütál.

Egy évtized az indie porondon, négy album. És megannyi ellenállhatatlanul furcsa dal három egykori leedsi művészeti iskolás esetlenségében vonzó előadásában: ez az alt-J. Legújabb, The Dream című lemezükkel újradefiniálnak szinte mindent, amit eddig gondolhattunk róluk. Az új álom utazás a valóság mélyére. Ez a cikk először a Recorder magazin 92. számában jelent meg, a zenekar június 28-án ad koncertet a Budapest Parkban.

A HAIL minirovatot indított a Recorder hasábjain, hogy bemutassa a hazai független kiadókat és kurrens anyagaikat. Ugorjatok bele a friss, független megjelenésekbe!

Jobb későn, mint soha – mármint felfedezni a kísérleti pop New York-Párizs tengelyét, avagy a lemez, amiért Jacques Rivette, ha tehetné, kétszer állna sorba. Ez a kritika először a Recorder magazin 92. számában jelent meg.

Március végén, Lukács Miklós cimbalomművész közreműködésével jelent meg az Oláh Krisztián Quartet legújabb nagylemeze. A Crescendo zenei anyagának legnagyobb részét a karantén ideje alatt írta meg az együttest vezető Oláh Krisztián, inspirációt merítve a lezárások alatti erdei futásokból, Dante és Vörösmarty munkáiból, vagy éppen a régi életmód elengedéséből. A Magyarradarunkra is felkerült jazzkvartett videósorozatot indít a lemez hátterének kibontásához, amelyben a zenekarvezető az egyes kompozíciók hátteréről mesél – az első rész most a Recorderen debütál.

Húsz profi népzenész fog össze tizenöt országból, hogy saját otthonukból hozott tradicionális dalaikat kivétel nélkül mindannyian együtt adják elő. Az egyedülálló koncerten az új felállású Góbé a fő attrakció.

Az elefántcsontparti születésű, Párizsban élő jazzfuvolás-énekes, a reggae- és afrobeat-múlttal is bíró Magic Malik lesz Gyárfás Attila (dob), Hock Ernő (basszusgitár) és Pozsár Máté (zongora) vendége április 5-én az Opus Jazz Clubban. A fiatal dobos-zeneszerző csupán néhány dallamot és ritmust írt meg az izgalmas felállású kvartettnek, onnan rugaszkodnak majd el a totális improvizáció felé.

A népzene még kiskorában kúszott be a bőre alá, az elektronikát a Scooter és a Mátrix lopta be az életébe, a jazzt pedig Diana Krall és Harcsa Veronika. Bata István multiinstrumentalistával alkotott duójában, a VENI-ben ezeket a műfajokat keveri össze csodásan egyedi, intim, kifejező hanggá. Az Anima Sound System-főnök Prieger Zsolt mindegyik új, menőnek tartott hazai női előadónál erősebb és spirituálisabb tehetségnek tartja, és nehéz vele vitatkozni. Szász Veronika április 3-án, vasárnap mutatja be a VENI nálunk debütált új lemezét, Az utat zenésztársaival a Magyar Zene Házában. Ennek apropóján beszélgettünk népdalokról, tűsarkús jazzslágerekről, elektronikába foglalt magyarságról, és arról is, milyen érzés a választás estéjén koncertezni egy végletekig megosztott országban.

Egykoron iszonyú izgalmasnak tűnt, hogy a Végzetes vonzerő rendezője egy Patricia Highsmith-regény alapján csinál erotikus thrillert az életben is egy pár Ben Affleck és Ana De Armas főszereplésével. De a Mélyvíz végül elkerülte a mozikat, a színészek rég szakítottak, és mintha már tudomást sem akarnának venni a film létezéséről. Pedig nem is rossz! Ez a kritika először a Recorder magazin 92. számában jelent meg.

A jazz, a világzene és a szabadzene metszéspontján elhelyezkedő csapatban három hangszer és egyéniség alkot meg egy egyedi zenei világot, amelyből most ismét egy koncertnyi ízelítőt kaphatunk.

Rosalía 2018-as, a Recorder kedvenceinek listájára is felkerült urban flamenco-lemeze után elindult a világsztárság felé. Vajon ez azt jelenti, hogy a hosszú várakozás után végre kijött harmadik album a népszerűség kedvéért enged az érzelmi és zenei mélységekből? Ez a kritika először a Recorder magazin 92. számában jelent meg.