„Bravúr volt, de mindenképp csücskös szitu” – Koncertsztorik: Felső Tízezer

Mi döbbentette le őket már az első koncertjükön? Mire költötték az első gázsijukat? Melyik Felső Tízezer-refrént a legjobb a végtelenségig énekelni? Miért lepte meg őket a gitárosuk, Korándi Dávid visszatérése? A pénteki, Kozmosszal közös Düreres koncertjük – a Kicsi forradalom lemezbemutatója – előtt beszélgettünk a Felső Tízezer három tagjával jófej rajongókról, a legjobb felállásról és necces élő szitukról.

Hogy sült el a legelső Felső Tízezer-koncert?

Sallai Laci: 2016 januárjában volt a Toldiban, a Haunebuval játszottunk együtt. Akkor már több mint két hónapja megjelent az első lemezünk, a Normális élet, amit még lényegében duóként vettünk fel Dáviddal, és tulajdonképpen az első rendes próbáinkat is csak akkoriban kezdtük el a zenekarral, úgyhogy eléggé izgultunk. Mindenesetre tök jól sült el, már csomóan jöttek ránk és voltak, akik már énekelték a dalokat, ami elég döbbenetes volt egy első koncerten.

Mennyi volt az első gázsitok?

Laci: Gyors fejszámolás után úgy saccolom, hogy olyan 30-40.000 forint lehetett a gázsi ránk eső fele. Nagyjából ugyanennyi pénzből készült az első album Nagy Bence (Belle Belle, a lemez producere) nagyvonalúságának köszönhetően, úgyhogy hamar visszahozta az árát.

Korándi Dávid: Szerintem én kb. 10.000 forintot kaptam a koncertért kápéban, a koncert után rögtön. Elköltöttem egy pár cipőre, ami túl nagy volt rám. Ráadásul még ocsmány is volt. Különösek ezek a koncertek.

Első teltházas buli?

Laci: Ha jól sejtem, akkor a 2017-es GMK-s Új városok épülnek című EP-nk bemutatója lehetett az első, bár a sportértékéből némileg elvesz, hogy ingyenes volt. Az egy elég kemény nap volt egyébként, mert előző éjszaka a heves esőzés miatt több mint egy méter magas víz lett a pincénkben, szóval a koncert hajnalán még az önkéntes zuglói tűzoltók segítségével szivattyúztuk a vizet. Ezen a koncerten volt az első Cappuccino Projekt-koncert is, amiben egyébként a teljes akkori F10-tagság is benne volt.

Dávid: Czeglédi Szasza azt mondta akkor, hogy az év koncertje volt. Persze ma már inkább csak emlék, mint ahogy a GMK is csak emlékként él többé.

Melyik koncertetek előtt izgultatok a legjobban?

Laci: Szerintem a legelső előtt, meg talán az első Budapest Parkos koncert előtt, amikor a 30Y előtt játszottunk 2022 tavaszán. Egyébként szerintem nem egy olyan nagyon stresszes zenekar a mienk általában, nem emlékszem olyanra, hogy testületileg remegtünk volna koncert előtt.

Kelecsényi Donát: Én azért minden koncert előtt szoktam, de legjobban az első előtt izgultam, ami ráadásul A bonyolult világ lemezbemutatója volt. Amikor kimarad két-három hónap, akkor azért vissza kell rázódni, meg amikor új számokat játszunk, azoktól is szoktam félni elsőre.

Dávid: Az első Felsőtíz-koncert előtt. Azelőtt csak zenesulis hangversenyeken játszottam, meg a gimis osztálytársak előtt részegen. Felszabadító volt megízlelni a színpad adta furcsa szerepet. Azóta is izgulok minden koncert előtt, de megtanultam emlékeztetni magam arra, hogy ide akartam eljutni.

Felső Tízezer a Budapest Parkban a 30Y előtt, hidegben-esőben. Fotó: Bódis Krisztián.

Laci nemrég azt mondta egy interjúban, hogy „Dávid visszatérése minket legalább annyira meglepett, mint amennyire a közönséget.” Titeket miért lepett meg?

Laci: Dávid egy olyan pillanatban érkezett vissza a zenekarba, amikor éppen kicsit a tönk szélén voltunk. Justin előtte egy lemezfelvétel közben távozott, és azt is tudtuk, hogy néhány hónapon belül Both Marci, az akkori dobosunk is külföldre költözik. Elég sorsszerűnek tűnik, hogy bár égett a talpunk alatt a talaj, de a gitároskeresésbe se nagyon kezdtünk bele, mert éppen ahhoz se volt kedvem, aztán egyszer csak Dávid felhívott, hogy üljünk le egy sörre, pedig előtte nagyon sok ideig nem beszéltünk. Ez pár nappal később meg is történt a Gutenberg téren, ami egy utcára van attól a próbateremtől, ahol anno az első lemezt felvettük. Néhány hét múlva pedig már ismét együtt próbáltunk.

Donát: Tisztán emlékszem, ahogy Laci mondta, mielőtt találkoztak, hogy mekkora lenne, ha azt mondaná Dávid, hogy visszaszállna a zenekarba. Mekkora megérzés! Óriási legjobb dolog, hogy Dávid visszatért!

Donát és Dávid. Fotó: sinco.

A mostani a legjobb felállás? Hogyan változott az elmúlt időszak tagcseréivel az élő hangzásotok?

Dávid: A mostani a legjobb felállás. Egyrészt azért mert ma van ma, és nem érdemes a múlton vagy a jövőn szorongani. Másrészt pedig azért, mert mindenki a felállás része. Úgy értem, hogy a múltban játszó tagok (Justin, Pisti, Marci, Gergő) szintén hozzátettek, és formálták a zenekart. Mondhatnánk úgy is, hogy amikor mozdulunk, ők ölelik egymást.

Laci: Fontos elv volt, hogy amikor üresedett egy hely a zenekarban, soha nem az előző embert akartuk pótolni zeneileg. Így minden tagunk zeneisége beépült a zenekarba: Pisti punkos gyökerei, Justin amerikai zenei neveltetése, Marci swinges ritmusai, vagy épp Gergő brutális, stadionszerű rockdobolása. Ez szerintem sokat hozzátesz ahhoz, hogy a Felső Tízezer egy örökké változó organizmus volt az elmúlt tíz évben, és emiatt furcsa is lenne hasonlítgatni, mindenesetre én nagyon patentnek érzem a mostani ötöst.

Donát: Én nem tudom, de nagyon szeretem a mostani felállást, az biztos.

Melyik dalotokat szeretitek a legjobban élőben játszani, és van olyan, amit már kicsit untok, mégis muszáj?

Dávid: Szerintem egyik számot se unjuk, mert szimplán jó játszani élőben, legyen az bármelyik trekk. Én max azt „unom”, hogy nincs lehetőség még több számot játszani régről. A legjobb mostanában a Valóra váltot játszani.

Laci: Az ilyen emberek, mint én című dalt mostanság nagyon szoktam élvezni. Vannak dalok, amik a kezdetek óta nem estek ki a műsorból, például a Süllyedő hajó, de nekem se jut eszembe, hogy „oh basszus, már megint”, amikor éppen az kerül sorra.

Donát: Hirtelen azt mondanám, hogy a Majd lesz valahogy és a Valóra vált atom! Meg a krautrockos számok is. Én sem unom egyiket sem, szeretek zenélni.

Lesz jövő, még ha Tarr Béla rendezi is. Kritikánk a Kicsi forradalomról.

A Kicsi forradalomról melyik a legtutibb koncertdal?

Laci: Valóra vált.

Dávid: Egyetértek.

Donát: Én is.

Fent van YouTube-on egy korai Kuplungos koncertetek, amin Laci felemleget egy kommentet, amit a Hip-hip-hurrára kaptatok: „Hányszor lehet büntetlenül elénekelni egy refrént?”. „Kicsit magunkra vettük, de ennél sokkal többször is el lehet énekelni egy refrént. Jó lenne egy EP-t csinálni, amin csak refrének vannak” – mondtad aztán. Melyik Felső Tízezer-refrént a legjobb a végtelenségig énekelni?

Dávid: Hip-hip-hurrá.

Laci: Az tényleg ilyen, de az új dalok közül például a Lefelének is hasonlóan egymásba lehet tekerni a refrénjeit.

Donát: Az ilyen emberek, mint én.

Volt olyan koncerttel kapcsolatos beszólás, amit magatokra vettetek?

Dávid: Én egyszer beszóltam egyet, amikor a közönségben voltam, de állítólag senki le se szarta. Nekem ez azért rosszul esett.

Laci: Nem nagyon emlékszem rá, azt viszont gyakran megkapjuk, hogy élőben sokkal harapósabb és keményebb a zenekar, mint lemezen, de én ezt mindig bóknak veszem. Viszont volt egyszer egy olyan, hogy egy szerintünk jól sikerült szegedi koncert után pakoltunk be a buszba, majd egy lány odajött, jelentőségteljesen a szemembe nézett és azt mondta, hogy „ne adjátok fel”. Nem adtuk fel, de ez a jelenet ihlette az Adjátok fel című dalunkat.

Donát: Tisztában vagyok vele, hogy nem én vagyok a legnagyobb zenész a Földön, szóval nem szoktam semmit magamra venni, sőt inkább örülök, amikor valaki nem csak annyit mond koncert után, hogy jó volt, hanem megmondja, mi a hányás.

Laci, hogy érzed, frontemberként miben vagy jó, és miben szeretnél még fejlődni?

Laci: Az tuti, hogy ebben az országban van 37 nálam sokkal jobb frontember, de nem vagyok benne biztos, hogy a Felső Tízezernek is jól állnának ők. Szerintem elég önazonos, amit frontemberként csinálok, nálunk nincs tapsoltatás meg fejen állás, de az nagyon hülyén is nézne ki ebben a zenekarban. A szarkasztikus humor sokkal jobban működik nálunk két szám között, és szerintem a közönségünk is veszi ezt. A váratlan helyzetekre viszont szeretnék sokkal jobban és spontánabb módon reagálni, de erre meg készülni nem nagyon lehet.

A konferálás szükséges rossz vagy az évek múltával egyre jobban élvezed?

Dávid: Szükséges rossz.

Laci: Az elején nagyon utáltam, de igazából nem is nagyon találtam szerintem akkoriban ennek a funkcióját. Mindenesetre arra azért törekszünk, hogy ne egy stand-up műsor legyen ez némi zenével, szóval hosszas szövegelések nincsenek és vannak 2-3 számos blokkok, amiket egybekötünk koncerten és ez a konferálásban is egy egészségesebb arányt eredményez.

„Kedves zenék kedves emberektől” – A Galaxisok és a Felső Tízezer kedvenc 2023-as zenéi

Mikor bakiztátok a legnagyobbat színpadon?

Dávid: Egyszer játszottunk az MR2 Akusztikban, és nem volt elég a műsoridő, úgyhogy Lacival előkaptunk egy számot, amit Gallusz és Pisti ott hallott először. Tökéletesen lehozták, szóval inkább bravúr volt, de mindenképp csücskös szitu.

Laci: Valamikor 2017 táján volt egy koncertünk a Kuplungban, ahol A tévedés áldozata közben teljesen leállt az agyam. A szöveg megvolt, de az istennek nem jutott eszembe, hogy mit kellene csinálnom a gitáron, úgyhogy talán az utolsó refrénben sikerült csak visszakapaszkodnom.

Donát: Amikor azt gondoltam jó ötlet, ha én éneklek. Szerencsére ez nem a Felső Tízezerben történt.

A Felső Tízezer 2024-ben (b-j): Balogh Gallusz, Gressai Ferdinánd, Korándi Dávid, Sallai László, Kelecsényi Donát. Fotó: Tóth Gábor.

Mi volt a legnagyobb megőrülésetek koncerten? Gitárzúzás, húrtépés, crowdsurf?

Dávid: Rendszeresen vérezni kezd az ujjam a zúzástól A tévedés áldozatában, és néha a Valóra váltban.

Laci: Ezek a klasszikus rockklisék elég messze állnak tőlünk, úgyhogy ilyesmire nem nagyon emlékszem. Egyszer viszont egy budaörsi koncertünkön két srác nekiállt pogózni és kivezették őket a biztonságiak. Nem volt veszélyes helyzet, vigyáztak egymásra és másokra is, úgyhogy megkértük az illetékeseket, hogy engedjék őket vissza, mert ilyet lehet, úgyhogy happy end lett a vége.

Donát: Nemrég véletlenül kiesett a hajgumi a hajamból a nagy rokkolásban, azt hiszem kb. ez volt a legnagyobb.

„Ha felszállok a villamosra, nem feltétlenül jönnek a zseniális sorok” – Sallai Laci A Nagy Évem podcastban

Van valamilyen rituálétok fellépések előtt?

Dávid: Neurotikus rángások és üveges tekintet, szigorúan 10 perccel a kezdés előtt, egészen a rajtpisztolyig.

Donát: 3 sör evés nélkül.

Laci: Közös rituálé nincsen, szeretettel megpaskoljuk egymást, jó szerencsét kívánunk egymásnak és felmegyünk.

A koncert előtti/alatti piálásról hoztatok valamilyen szabályt a zenekarban?

Donát: Hajjaj.

Dávid: Huh. Naná.

Laci: Hivatalos szabályzat nincsen, mindenkinek a saját belátására van bízva, hogy mennyi és mikor. A kezdeti években vadabb volt a Felső Tízezer, az utóbbi időben kirívó problémára nem emlékszem. Ellenben van a most már hagyományosnak mondható évzáró Gólyás feldolgozásbuli, ott azért az kicsit hasonlít egy év végi céges karácsonyi bulira, annak minden szépségével és szörnyűségével együtt.

Mi a legjobb és mi a legrosszabb dolog a koncertezésben?

Dávid: Rossz: utazások, legjobb: a fent lévő 1-2 óra.

Donát: Én minden részét szeretem, kivéve, ha rohanni kell és nincs idő nyugodtan beállni, pakolni és cigizni.

Laci: Én a beállásokat eléggé utálom a kezdetek óta, ez nem változott azóta sem. Színpadon lenni viszont jó dolog, csak egy bizonyos életkor felett az ember egyre kevésbé örül, hogy az egyórás koncert valójában egy tízórás program bepakolástól hazaérésig.

„Nem az elmúlt évek adták a legnagyobb löketet a jókedvnek” – Idei interjúnk Sallai Lacival

Ki volt a legjobb fej Felső Tízezer-rajongó, akivel találkoztatok?

Laci: Elég szerencsések vagyunk, a közönségünk nagyon jófej. Én nagyon szoktam élvezni a koncert utáni beszélgetéseket, a sztorikat, amiket elmesélnek a mi dalaink kapcsán és sok ember rajongóból lett kedves ismerőssé, ami egy tök nagy dolog szerintem. Ami még most hirtelen eszembe jut, hogy nemrég írt nekünk valaki, hogy a Semmi pánik 2 szövegét felhasználta egy irodalomterápiás alkalmon olyan kreatív feladatokkal, amik nekem tanár létemre sose jutnának eszembe. Nagyon jólesett.

Mi volt minden idők legjobb Felső Tízezer-koncertje?

Donát: A Fishinges koncertek nagyon jók szoktak lenni.

Laci: Szerencsére sokat ki lehetne emelni, nekem valamiért a Hiúzzal közös Akváriumos koncert jut az eszembe. Jó párosítás volt, mi is remek formában voltunk és a közönség is parádés volt. A fesztiválos koncertek közül pedig az idei Fishinges viszi a prímet, rossz koncertünk még sosem volt ott, a mostani viszont mindegyik korábbit felülmúlta.

Felső Tízezer a Hiúz után az Akvában 2023 áprilisában. Fotó: Sipos József.

Még több koncertsztori: Platon Karataev, Ricsárdgír, Barkóczi Noémi, Dope Calypso, Junkies, Mayberian Sanskülotts stb.

interjú: Soós Tamás
nyitókép: Bands Through The Lens

A Koncertsztorik rovat cikkeinek megjelenését a Hangfoglaló Program keretében a Nemzeti Kulturális Alap támogatta.