„Szenes Iván slágerei között vannak tök menő diszkó- és beatzenék” – The Qualitons-interjú

Idén lenne 100 éves Szenes Iván, az egyik legtermékenyebb magyar slágerszerző, aki olyan számokhoz írt szöveget, mint a Kicsit szomorkás a hangulatom, a Kislány a zongoránál, a Szeretni bolondulásig, vagy a Nem csak a húszéveseké a világ. Életművét a Qualitons olyan énekesekkel húzza át a Liszt Ünnepen saját, pszichedelikus-funkos-grúvos világába, mint Schoblocher Barbara, Vitáris Iván, vagy épp Áron András. Weil András billentyűs-producerrel az október 21-ei, müpás koncert mellett arról is beszélgettünk, hogyan került űrkocsma az új lemezükre (Club Eco Vol. 1 (The Trail)), mikor játszhatnak újra a legmenőbb amerikai rádióban, a KEXP-ben, és miért jó a Qualitons jolly jokerének lenni.

Dolgoztatok már fel életművet – a Kexét – a Qualitonsszal, de Szenes Iváné azért más zenei világ. Ebben mi volt számotokra a kihívás?

A Szenes Iván-életmű nagyon szerteágazó: dolgozott színházban és kabaréban, írt Hofival, szövegíróként pedig egy csomó beat-pop-diszkó-slágert jegyez. Vannak egészen furcsa szerzeményei is, például az egyik utolsó, ami elmémesült, a Klikkelj rám. De az a korszak, amelyben a legtöbb slágere született, közel áll hozzánk zeneileg, hiszen a mostani lemezeink is a hetvenes-nyolcvanas évek zenéiből inspirálódnak. Újraértelmezni dalokat ebből a világból izgalmas projektnek tűnt. Ebben szabad kezet kaptunk a Müpától: szerkezetben, dallamvilágban követik a dalok az eredetit, de a kíséreteket az ízlésünk szerint modernizáltuk, az énekesekkel közösen. Hatan fognak énekelni velünk: cserihanna, Schoblocher Barbi és Barkóczi Noémi, valamint Vitáris Iván, Áron Andris és Mehringer Marci.

Weil András. Fotó: Kevin Campean.

Szenes Iván annyi slágerszöveget írt olyan sok műfajban, hogy amikor végignézi őket az ember, akkor döbben rá, hogy jé, ezt is ő írta, azt is ő szerezte. Amikor végighallgattátok az életművet, értek kellemes meglepetések?

Ernő (Hock Ernő basszusgitáros) és Ádám (Menyhei Ádám billentyűs) válogatta át az életművet, amiből én már egy szűrt listát kaptam kb. 40 dallal, de ebben is volt olyan, amit nem ismertem, pedig tök menő diszkó- és beatzenék, például Payer András Akkor gyere el, Gábor S. Pál Mondd meg bátran!, vagy épp Ákos Stefi cigarettafüstös, Pest felé szökik a nyár című száma. Szenes az operettgiccstől a kabaréig sok mindent írt, rettentő termékeny szakember volt, aki nap mint nap dolgozott a számokon. A Hofinak írt szövegei is nagyon szellemesek. Mi elsősorban nem a nagy slágereket akartuk átdolgozni, de az viszont kérés volt a Müpa részéről, hogy ezeknek a jelentős része szerepeljen a műsorban.

A Kicsit szomorkás a hangulatomat muszáj eljátszani? Vagy pont ezt akartátok kihagyni?

Azt pont nem játsszuk. Lesz például Kislány a zongoránál vagy Mindenkinek van egy álma, de sok kevésbé ismert szám is előkerül. Most kábé fifti-fifti az arány. Nem arról van szó, hogy nem szívesen játszunk slágereket, mert az Add már, Uram az esőt például egy tök jó trekk, csak próbáltunk olyanokat válogatni, amelyek hozzánk is közel állnak. Ettől lesz önazonos az előadás.

Hozzád melyik áll a legközelebb?

Az Add már, Uram az esőt nagyon dögös, az egy szuper high-speed funk átdolgozást kapott. Az Akkor gyere el pedig J Dilla-tempóra lassult és piszkos jól áll neki.

A dalokhoz választottatok énekeseket?

Volt, akiről tudtuk, hogy jól áll neki ez a korszak, mint Schoblocher Barbi, aki Kovács Kati-stilóban van egy ideje. Ivánról is lehet tudni, hogy egy rockmúzeum, Barna (Szőke Barna, a Qualitons gitárosa) ráadásul most basszusgitárosként játszik a Parazolban. Barkóczi Noémit is mi választottuk: ő például nagyon sajátosan és érdekesen értelmezi a dalokat. Szempont volt az is, hogy több generáció is megjelenjenek a koncerten, és legyenek más körökben ismert énekesek, így Mehringer Marcit és cserihannát a Müpa javasolta, mi pedig örültünk, hogy velük is megismerkedhetünk. Izgalmas, milyen jól simulnak bele az énekesek ebbe a hangulatba és idézik meg a hatvanas-hetvenes évek táncdal-revü stílusát. Jópofa előadás lesz.

„A próbára menet olvastam a neten, hogy feloszlottunk” – Qualitons-interjúnk az újjáalakulásról

Amikor tavaly a Qualitons újjáalakulása kapcsán interjúztunk Ernővel és Levivel, azt mondták, hogy te vagy a jolly joker a zenekarban, és sok apró ötlettel színesítetted az új lemezt, nemcsak zenészként, hanem producerként is. Te hogy érzed magad a Qualitonsban?

Izgi, hogy mindenki kicsit máshonnan jön ebbe a csapatba, és az enyém is egy folyamatosan fejlődő szerepkör. Amikor felkértek a Club Eco Vol. 1 (The Trail) producálására, még szó sem volt arról, hogy beszállnék a zenekarba. Menetközben jöttünk rá, ahogy jöttek az ötletek, és egyre több mindent feljátszottam a lemezre, hogy ezt együtt fogjuk tudni jól előadni, és én is tök szívesen játszanék velük. Azóta nekiálltunk a következő lemeznek, aminél már az elejétől együtt gondolkodunk a zenéken és az én ötleteimből is indultak ki dalok.

A koncerteken pedig próbáljuk úgy kitalálni a hangszerelést, hogy a srácok játszanak a hangszereiken, én pedig azt teszem hozzá a felvételen megálmodott hangszerelésből, amit a legfontosabbnak gondolunk. Ez hol ütősök, hol szinti, hol vokál, hol meg beszállok dobolni és kiváltom Levit. Ebből a szempontból ez tényleg jolly joker szerepkör, amit én tökre szeretek, mert általában csak billentyűs poszton játszottam zenekarokban, de már régóta érdeklődtem más hangszerek iránt, sokat is gyakoroltam, és örülök, hogy most van lehetőségem multi-instrumentalistaként játszani valahol.

Weil András a dobok mögött (jobbra) a májusi lemezbemutató koncerten a Zene Házában. Fotó. Barakonyi Szabolcs.

Tag csak most lettél a Qualitonsban, de Menyhei Ádámot már korábban is helyettesítetted. Ráadásul abban az időszakban, amikor a legmenőbb amerikai rádióba, a KEXP-be is eljutottatok, ahol te beszélgettél a műsort vezető Kevin Cole-lal, mert a te angolod volt a legjobb a bandában. Neked mi volt a legjobb élményed a KEXP-ben?

Utólag az a legérdekesebb, milyen természetes volt az egész. Mindenki azért dolgozik ott, mert imádja a zenét – még a takarító néni is. Ez a szellemiség áthatotta az egész helyett, emiatt végig nagyon komfortosan éreztük magunkat. A KEXP-ben már csak be kellett ülni a stúdióba és egy jót zenélni. Nem lehetett elrontani, mert annyira barátságos volt a közeg, hogy egyáltalán nem éreztük úgy, hogy ez egy téthelyzet, amiben nagyon meg kéne mutatni valamit. Annyira kedvesen és érdeklődően álltak hozzánk, hogy az egy csomó önbizalmat adott. Úgy kezeltek minket, mint bármelyik más világsztárt, aki megfordul nap mint nap a stúdióban. Életre szóló élmény volt, és bízunk benne, hogy vissza tudunk majd látogatni Seattle-be az újabb anyagokkal.

Kevin Cole a Club Eco dalait is játszotta a rádióban. Hívott titeket megint Seattle-be?

Arról egyelőre nem volt szó, hogy a stúdióban készítsünk egy élő felvételt, de mivel az új album iránt is lelkesedik, és folyamatosan kapcsolatban vagyunk bele, ha bedobnánk, hogy ki tudunk látogatni Amerikába, szerintem nyitottak lennének rá. De most nem szeretnénk újra elkövetni azt a hibát, mint az első alkalommal, hogy nem szerveztünk a KEXP-koncert köré semmiféle PR-eseményt, koncertet, showcase-t, mítinget. Nagyon büszkék vagyunk rá, de a zenekar karrierjét tekintve sokkal többet ki lehetett volna hozni abból a lehetőségből, csak nem voltunk rá felkészülve. Ha legközelebb megyünk, akkor valószínűleg zenészvízummal, egy amerikai turné keretében kint töltünk pár hetet.

„A jó illat után megyünk” – The Qualitons-interjúnk a KEXP-fellépésről

Említetted, hogy folyamatosan kapcsolatban vagytok Kevin Cole-lal. Ez mit jelent? Leveleztek?

Barna szokott vele közvetlenül levelezni, és ha van valami újdonság a zenekarral, azt elküldi neki, Kevin meg általában reagál rá. A zenéinket se magától kezdte el játszani, elküldtük neki az új albumot szinte még aznap, amikor lemasztereltük, hogy hallgassa meg, és örülnénk neki, ha a KEXP-n lennének premierezve a dalok. Aztán küldtünk neki vinyleket is. De nemcsak Kevin Cole-nak, hanem több nagynevű dj-nek is eljuttattuk az albumot, emiatt elég jó helyeken játszották. A londoni Jazz FM-en például Dom Servini pörgette a számainkat, mielőtt felkerültek volna a Spotify-ra, az Óceánt pedig Andrew Jervis beválogatta az egyik Bandcamp Weekly rádióműsorába. Kicsit ügyesebben pr-oztuk ezt az anyagot, amit a menedzserünknek, Mozsik Tibinek (DJ Keyser) köszönhetünk.

Szenes Iván 1973-ban a Magyar Rádió stúdiójában, jobbra Szepesi György riporter. Fotó: Szalay Zoltán / Fortepan.

Először csak vinylen jelent meg az album a Zene Házás lemezbemutató koncertetekre, aztán kijött Bandcampen, és csak pár hónappal később, most ősszel került fel streamingre. Bejött nektek ez a megjelenési stratégia?

Majdnem száz vinylt eladtunk a lemezbemutatón, azóta még százat a budapesti lemezboltokban, és volt annyi digitális vásárlás a Bandcampen, hogy azt gondoljuk, megérte. A mi zenénk jól működik vinylen. Ha hamarabb kijön Spotin, akkor nagyobb promóciós ereje van, többen elkezdik hallgatni korábban, ami jó hatással van a koncertjegy-eladásokra, de így, hogy késlelteted az ingyenes kiszórást, több idő van rá, hogy aki támogatni szeretné a zenekart, az megtehesse. Ennek van egy kulturális oldala is, hogy azt kommunikáljuk, nincs ingyen a zene, és ha nem támogatják közvetlenül a zenekarokat, akkor azok hosszú távon nem fognak tudni nívós lemezeket készíteni. Vissza kell szoktatni rá az embereket, hogy aki mélyebben érdeklődik egy zenekar iránt, az valamilyen szinten támogassa azt egy lemez megjelenésekor.

Ernő azt mondta, hogy őt az első Qualitons-lemezre emlékezteti a Club Eco. Téged is?

Ha valamihez kötni kell a diszkográfiában, akkor tényleg az első lemezhez van a legtöbb köze. Amikor Huni (G. Szabó Hunor) gitáros-énekesként előrelépett a zenekarban, akkor az ő ízlése, szerzőisége eltolta a Qualitonst egy pszichedelikus-progresszív rockos irányba. Ez jellemezte a Tomorrow’s News és az Echoes Calling című lemezeket, de Huni nélkül nem akarta volna továbbvinni ezt a vonalat a zenekar. Abban az időben is született egy csomó ötlet, amelyek inkább az első lemezre hajazó, funk-hiphop-afrobeat dalok voltak, csak akkor háttérbe szorultak. De miután Huni mint kreatív vezéregyéniség kikerült a zenekarból, újra előtérbe kerültek.

Most azt játsszuk, ami közös metszet a tagok közt. Ez is egy nagyon széles paletta, egy library musicos behatású, kicsit minimálabb, nyugisabb grúvzenei felfogás. Egyelőre élvezzük, hogy megtaláltuk azt az ízt és azt az érzetet, amivel játszunk, és ami a Club Eco sorozat következő lemezét is még jellemezni fogja. Aztán meglátjuk, lehet, jönnek még rockabb meg punkabb ügyek a jövőben.

Szertelen, lebegős jóérzések. Kritikánk a Club Eco Vol. I (The Trail)-ről

Sokan az Echoes Calling és a Kexek progos-pszichedelikus zenei világával azonosítják a Qualitonst, mert az volt a legnépszerűbb korszakotok. Hogyan fogadta a zenei váltást a közönségetek?

Abból kiindulva, hogy teltházas lett a lemezbemutató, és milyen közönség volt a nyári koncerteken, azt kell mondanom, hogy nagyon kedvesen és örömmel fogadták az új számokat. Biztos más típusú élményt adnak ezek, és kevésbé katartikusak a koncertek, mert kevesebb olyan dinamikai csúcspont van, ami libabőröztet. Ez most egy folyamatos hangulat-zene, ami dinamikailag kiegyenlítettebb, és másképpen lehet szeretni, mint egy rockkoncertet. Folyamatosan dolgozunk azon is, hogy mindig történjen annyi finom apróság a zenében, hogy izgi maradjon, és azt látjuk, hogy a közönség tökre élvezi.

Én is féltem először az új lemeztől, mert az Echoes Callinggal szerettem meg igazán a Qualitonst, és nem tudtam, mennyire tudok rácsatlakozni majd az új vonalra. Elsőre nem is kapott el, de ez szerintem tipikusan az a lemez, aminél egyszer csak azon kapod magad, hogy két hete minden nap lepörgetted, annyira hallgattatja magát. Tényleg nincsenek rajta olyan kiugró csúcspontok, mint mondjuk a Kexek lemezen, de van egy nagyon erős hangulata, ami beszippant és nem ereszt.

Nagyon örülök, hogy ezt mondod, mert cél volt az is, hogy ez egy könnyen hallgatható zene legyen. Biztos, hogy hozzánk hamarabb jutnak el azok a kommentek, amelyek méltatják a zenénket, mint azok véleménye, akik lemorzsolódnak, de egyelőre nem érezzük, hogy megcsappant volna az érdeklődés. Nyilván nincs az a hájp a banda körül, mint 2-3 éve, amikor sok olyan hír volt, ami miatt bekerült a köztudatba a Qualitons, ez a zene meg nem olyan, amivel hirtelen visszarobbanunk és a Sláger Rádió játssza a számainkat.

De nem is attól függ a Qualitons sorsa, hogy mekkora a közönség vagy a hájp, mert eldöntöttük, hogy ha törik, ha szakad, mi ezt csináljuk, egyszerűen azért, mert baromira élvezzük a közös zenélést. Évtizedekre tervezünk, és azért sem ráz meg, hogy egy album épp mennyire sikeres, mert reményeink szerint a következő húsz évben kijövünk szinte minden évben egy lemezzel. Nem érdemes elvárásoknak megfelelve zenélni. Csak csináljuk, ami jön, és biztos lesz, ami jókor lesz jó helyen és szeretni fogják az emberek, és olyan is, ami elmegy mellettük – és ez így teljesen rendben van.

A Qualitons a májusi lemezbemutatón a Magyar Zene Házában. Fotó: Barakonyi Szabolcs.

Többször említetted a library musicot. Ez hogyan hatott ez a Club Ecora? Előtúrtatok egy csomó izgalmas hangszínt és hangzást a hatvanas-hetvenes évek alkalmazott zenéiből és azok inspiráltak?

Az egyik erős oldala a zenekarnak, hogy nemcsak sokat játszanak a többiek, hanem sok zenét is hallgatunk. Van egy csoport, ahol minden nap küldözgetünk egymásnak zenéket. Egyidőben Ernő, Barna és Levi is rengeteg library music lemezt túrt a YouTube-on, amiket megosztottak velünk, és nagyon megtetszett ez a világ és ez a minimalizmus, ami ma már szinte nem is létezik.

Ezek alkalmazott zenék, mégsem számítógéppel összerakott, basic és sablonos zenékről van szó, akkoriban ugyanis nagyon profi, nagyon jó ízlésű stúdiózenészek vagy producerek raktak össze egy-egy anyagot, amiket sokszor kiadtak könnyűzeneként is. Van egy niche közönség, amelyik szereti ezt az érát, és a legtöbb lemezboltban tud ilyen kategóriában keresgélni. A library musicnak a hangulata fogta meg leginkább a csapatot, az az érzet, amivel ezek a lemezek össze lettek rakva, a zene sűrűsége, és igen, a hangszínek, hangszerelések is inspiráltak bennünket.

„Soha ennél rosszabb poplemezt a világnak!” – A Qualitons kedvenc 2023-as zenéi

És a Wumzi bárról mit kell tudni?

(nevet) Az egy űrkocsma. Az elején volt egy olyan ötletünk, hogy az egész albumot egy elképzelt űrvilágban jelenítjük meg, és mi is űrlénykaraktert öltünk, de mire aktuálissá vált kidolgozni a lemez arculatát, addigra annyira elcsépelt lett ez az űrstílus, hogy elengedtük, és úgy döntöttünk, hogy a library music és a minimál stiló lesz a hangulat.

Mondtad, hogy készül a Club Eco folytatása. Jövőre akár ki is jöhet?

Egész biztosan kijön, mert szorgoskodtunk a nyáron, és koncertezés helyett inkább felvettük az új albumot. Már a Club Ecoval is házaltunk kiadóknál, amit végül kiadtuk magunk, hogy ne húzódjon el a dolog, a következőt viszont már a terveink szerint egy német kiadó fogja kihozni.

Utána pedig mentek turnézni Európában?

A német kiadóhoz azok a remények fűznek minket, hogy bevállalnak egy nemzetközi promóciós kampányt, amihez némi büdzsét és a műfajhoz értő szakembereket is biztosítanak. Reméljük, hogy jövőre már néhány kinti koncertünk lesz, de a nemzetközi turnézás 2026-ban teljesedhet ki a következő albummal.

Itthon pedig próbálunk nem kiégni ebben a kevéssé inspiráló könnyűzeneipari környezetben. A fesztiválozós formátum, hogy felrohanunk a színpadra és 40 perc alatt letolunk valamit, aztán megyünk tovább, nem a mi világunk. Próbálunk olyan koncertlehetőségeket teremteni, ahol otthonosabban érezzük magunkat, és több ideje van kibontakozni a zenének és a zenekarnak is. Továbbra sem fogunk sokat játszani, de igyekszünk olyan koncerteket összehozni, ahol a zene van a középpontban. 

The Qualitons presents Szenes Iván 100
Helyszín: Müpa – Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem
Időpont: 2024. október 21. (hétfő) 20.00
Belépő: 3.900-11.300 Ft
Jegyvásárlás. Facebook-esemény. További infók.

interjú: Soós Tamás
nyitókép: Kevin Campean

Egy válogatás Szenes Iván leghíresebb slágereiből:

A Koncertsztorik rovat cikkeinek megjelenését a Hangfoglaló Program keretében a Nemzeti Kulturális Alap támogatta.