„Szeretnénk megmutatni a feltörekvő előadókat, akik piszkosul jók élőben” – Czeglédi Szabolcs az Isolation Budapestről

Az Isolation Budapestnek csupán két év kellett, hogy az ősz egyik kihagyhatatlan fesztiváljává nőjje ki magát. A Liszt Ünnep és az Akvárium Klub közös fesztiválján napjaink legizgalmasabb fiatal előadóit csíphetjük el, akiket itthon másképp talán nem láthatnánk. Tavaly itt volt a Black Country, New Road, idén jön Nick Hakim, Cosmo Pyke, Coucou Chloe, és sok más nagy dobás – köztük a Blur és a Carson Coma kedvencei is.

Az Isolation Budapest ötletgazdájával és főszervezőjével, Czeglédi Szabolccsal beszélgettünk arról, hogyan lehet beindítani egy olyan fesztivált, ami itthon kevésbé ismert nevekre, de annál jobb zenékre épít. A Bánkitó, a La Boum és az Akvárium Klub koncertszervezőjeként, valamint a Platon Karataev menedzsereként is dolgozó Szasza elárulja, honnan kaphatunk tuti tippeket a legjobb friss előadókról, miért varázsolnak az Akvárium kisterméből rozsdaövezetet, és megkérdezzük tőle azt is, hogy szerinte mikor lesz újra King Gizzard & the Lizard Wizard-koncert Budapesten. Az Isolation Budapestre jegyek ide kattintva kaphatók.

Hogyan jött az Isolation fesztivál ötlete?

Mindig csodálattal figyeltem azokat a fesztiválokat, akik egy széles réteg számára vonzóvá tudnak tenni olyan line-upokat, amik nem feltétlen ismert nevekből állnak. A holland Le Guess Who? fesztivál gondolatisága kifejezetten inspiráló, amelynek az alapító-főszervezőjét, Bob Van Heurt személyesen is ismerem, mert régen olyan előadóknak volt az ügynöke, mint Sudan Archives, a SUUNS vagy az Iceage, akiket 2018-ban és 2019-ben hoztam a Bánkitóra. A Bánkitó miatt mindig bújtam a kisebb fesztiválok műsorának apró betűs neveit is, és próbáltam megfejteni, ki miért került be a line-upba, és évről évre jött a felismerés, hogy a novemberi Le Guess Who? fő fellépői nagy százalékban megjelennek friss névként a Primavera és más nagy nyári fesztiválok programjában. A Covid előtti évben írtam is Bobnak, hogy szívesen mennék a Le Guess Who?-ra önkénteskedni, de mondta, hogy már megvan a csapat. Akkor azt éreztem, hogy akkor megpróbálkozom egy hasonlóan király fesztivállal Budapesten, ami idővel talán szintén ekkora hatásúvá tud válni mind a szervezők, mind a zenekarok és a közönség körében.

Czeglédi Szabolcs. Fotó: Kósa Zsolt.

Nem egy klasszikus értelemben vett showcase fesztivált szerettem volna szervezni, amire eljönnek a fesztiválszervezők, hogy innen lekössék a zenekarokat, hanem szimplán csak feljövőben lévő előadókat szeretnénk megmutatni a hazai közönségnek, akikről azt gondoljuk, hogy piszkosul jók élőben és fényes jövő állhat előttük. Óriási dolog, hogy a koncepciót érdemesnek tartották a Liszt Ünnep szervezői és megadták a bizalmat, hogy idén már második alkalommal közösen dolgozzunk az Isolation Budapest megszervezésén. Fontos mérföldkő lenne, ha az Isolation Budapest is referenciává tudna válni, hogy az itt játszó zenekarok lehetőséget kapjanak később nagyobb fesztiválokon is.

SZASZÁVAL A SHOWCASE FESZTIVÁLOKRÓL ÉS A MAGYAR ZENEKAROK KÜLFÖLDI ESÉLYEIRŐL ITT BESZÉLGETÜNK

A Le Guess Who? mennyi idő alatt nőtte ki magát, és téged mi fogott meg ennyire ebben a fesztiválban?

Ez egy 15 éves fesztivál, fő mottójuk a representing the underrepresented. Stílusban szélesebb spektrumon mozognak, a világ minden tájáról reptetnek oda előadókat, sokszor a világzenei közegből, de az első években még Ty Segall játszott ott, Oh Sees és hasonló bandák. Eleinte kurátori rendszerben működött a fesztivál, neves zenészek, például John Dwyer ajánlott öt zenekart, Fatoumata Diawara másik ötöt, és így tovább. Azok az előadók, akiket most az Isolationre hívunk, külföldön már kipróbált előadók, de a Le Guess Who? is így indult, és szép lassan jutottak el oda, hogy ma már világszerte felkutatják az ígéretes produkciókat, amiket az európai közönség sokszor ott, Utrechtben láthat először. Ehhez persze kellettek az elején a húzónevek, de ha ez bejön, akkor el lehet jutni oda, hogy az emberek megbízzanak a fesztiválban, hogy jövőre is csak jó programokat fognak látni ott, és a line-uptól függetlenül elővételben is telt ház legyen.

A magyar közönség általában arra vesz jegyet, amit már jól ismer és szeret. Kisebb a kockázatvállalási hajlandóság, mint nyugaton, amiben nyilván a gazdasági helyzet is közrejátszik, de ez nagy kihívást jelenthet egy olyan fesztiválnak, ami a feltörekvő előadókra fókuszál.

Ezt aláírom. Amikor a tavalyi lineupot összeraktuk, abszolút reális lett volna, ha az első évben 5-600 ember jön el. A világjárvány utáni kulturális klíma nem az induló rendezvényeknek kedvezett, kiszámíthatatlan volt a piac. Végül közel telt házzal futott a fesztivál, ami hatalmas elismerés számunkra. Ez debütnek szuper volt, viszont a tavalyi line-upban volt 3 olyan előadó, akiről azt gondoltam, hogy – viszonylag nagy melóval, de – az önálló headliner koncertjére is el lehetne adni a jegyeket. Ilyen volt Michelle Gurevich, aki korábban még nem járt Budapesten, de a régióban nagy népszerűségnek örvend, és Romániában például egy-kétezer fős helyeken játszik. Vagy ott volt a Black Country, New Road, ami meg pont abban a közegben teljesít nagyon jól, amiről azt gondoljuk, hogy sokan el fognak jönni rá, de végül soha nem jönnek el sokan, aztán vannak mégis olyan nevek, amikre igen. Az Isolation Budapest a Müpával és a Liszt Ünneppel közös koprodukció, és azt gondolom, a Black Country, New Road virtuozitása és hangszeres felállása jól pitchelhető volt a Müpa közönségének is, szóval egy jó ötvözetet sikerült összehoznunk. Harmadiknak pedig ott volt az Efterklang, akik 10 évvel azelőtt jártak utoljára Budapesten, és pont a Recorder írta, hogy akkor az övék volt az év koncertje. Aki ott volt, attól mind azt hallottam, hogy újra elmenne, ha jönnének.

BLACK COUNTRY, NEW ROAD-INTERJÚNK A TAVALYI ISOLATION BUDAPESTRŐL

Nagyon kíváncsi vagyok, hogy az idei fesztiválra hogyan reagálnak majd az emberek, mert azt érzem, hogy sokkal izgalmasabb lett a program, mint a tavalyi. Idén bármelyik terembe mész be, tuti, hogy egy élőben erős előadót fogsz látni. Tavaly volt egy kicsit akusztikusabb jellegű blokk, amikor egy időben volt Westerman, Michelle Gurevich, és még egy downtempós előadó, és azt éreztem, hogy azt az egy órát nem találtam ki igazán jól, így erre idén különösen figyeltünk. Ebből a szempontból most az egész műsor bombabiztosnak érzem, cserébe viszont nincs 3 olyan név, akiről tudom, hogy a piacon biztosan jól teljesít. Bár Nick Hakim abszolút húzónévnek számít, Wu-Lu elképesztő ütemben fejlődik, COUCOU CHLOE, a Chubby and the Gang, vagy a Pom Poko körül pedig szintén ott van az a nemzetközi buzz, amit keresek, de idén talán mondhatjuk, hogy a népszerűséget feláldoztuk az izgalmak oltárán – aki viszont eljön, szerintem még a tavalyinál is jobban fogja élvezni a fesztivált.

Tavaly számomra a Black Country, New Road volt a nagy dobás, akiket pont jókor csíptetek el, függetlenül attól, hogy a zenekaron belül milyen váratlan dráma történt (kilépett az énekes), és a csúcslemezüket nem is játszották el, ami miatt pedig mindenki kíváncsi volt rájuk. De így is egyetértek, hogy az idei lineup összességében még erősebb lett.

Amikor elkezdtem lekötni a fellépőket, kicsit úgy éreztem, mint amikor zenészként írtam egy lemezt, és megvoltak számok, de nem tudtam még, hogy albumként merre tartanak. Nem voltam biztos benne, hogy egy-két nevet hogyan helyezzek el a line-upban, de a végére összeállt egy koherens program. Engem lepett meg a leginkább, hogy a jazz milyen fontos szerepet kap az idei fesztiválon. Ez persze nem szokványos, hanem máshonnan megközelített jazz: Nick Hakim, Cosmo Pyke, a Pom Poko, vagy a portugál szaxofonos, Pedro Alves Souza is egészen eredetien nyúl hozzá, de még Nóvé Soma is Chet Baker-jazzballadákat fog játszani a jazzt inkább trip-hopos irányból megközelítő The Night Of The Vampire formációval.

És nemcsak a program, hanem a termek hangulata is egységes lett: a NagyHall eggyel szofisztikáltabb zenéket tartogat Nick Hakimmal, Cosmo Pyke-kal, Pom Pokoval, de azért ott lesz Wu-Lu is, hogy egy erős, koszos szettel elcsavarja az emberek fejét. A Lokálban az atmoszférikus cuccokban tudsz elveszni, Balla Gergő és konkoi, Pedro Alvas Souza, a Danz Cm, és Nóvé Soma Chet Baker-koncertje is mind félhomályt kíván. A vizuális csapattal pedig azon dolgozunk, hogy a KisHallban meg tudjon jelenni egy kvázi rozsdaövezet-hangulat, mert ott inkább az elvetemültebb garázs-szörfzenék dominálnak majd, Chubby & the Gang, Iguana Death Cult, Darage, de zárásként ott lesz a csontig hatoló, stroboszkópos klubhimnuszokat pöfögtető Coucou Chloe is.

Te melyik koncertet várod a legjobban?

Nehéz kérdés, de talán Wu-Luét. Sok ismerősöm látta idén a MENT-en, és volt, aki azt mondta, hogy ott volt élete top 5 koncertélménye között. Pedro Alves Souzát láttam egyszer Lisszabonban, és elrepített egy másik világba. Kicsit úgy éreztem magam utána, mint amikor kijöttem a moziból a Kaliforniai rémálomról, és kicsit szédültem, hogy a Földön járok-e, vagy máshol. De legalább ennyire várom Nick Hakimot vagy a Pom Pokót. Úgy akarom beosztani az időmet, hogy mindenbe bele tudjak nézni, mert azt érzem, idén nincs üresjárat.

Hol keresel új zenéket és hol találod a legjobbakat? Ezek szerint nem a YouTube és a Spotify-ok, hanem szakmai ajánlások és a fesztiválok névsorai alapján tájékozódsz?

Ritkán van, hogy bedob valamit a Spotify, és úgy fedezek fel egy zenét. Mindig elhatározom, hogy hallgatom az Artist Radiot, mert sok izgi dolgot lehet találni ott, de aztán ez általában elmarad. Régen főleg rockzenéket hallgattam, és a legtöbb új zenét a Galaxisokkal és a Middlemist Reddel töltött kisbuszozások során gyűjtöttem be 2016 és 2018 között. Utána kezdtem el a Bánkitónál dolgozni, aminek a főigazgatója, Schönberger Ádám nagyon érzi a világzenei vonalat, tőle is sokat tanultam. Ott ez a zenei világ nyílt ki előttem, és szűrtem le a számomra izgalmas dolgokat Mdou Moctartól Altin Günig. Aztán a Bánkitóra való zenevadászás miatt elkezdtem végighallgatni az előadókat a kisebb fesztiválok lineupjából. Az Akváriumban pedig végképp kinyílt a zenei ízlésem, mert ahhoz, hogy sikeresen tudj vinni egy ekkora méretű klubot Budapesten, minél több stílussal képben kell lenned. Múlt pénteken a Unique-nak volt 25 éves jubileumi koncertje, de ősszel lesz itt King Krule, Swans és Archive is. Azt se gondoltam volna, hogy az első arénakoncert, amit életemben szervezek, egy Lil Tjay-trapbuli lesz.

CZEGLÉDI SZABOLCS KEDVENC ZENÉI 2021-BŐL – ÉS 2022-BŐL

Ami még jó tájékozódási pont, hogy sok nemzetközi ügynökkel dolgozom együtt, akiktől jó tippeket kapok. Ami hozzájuk eljut, az jó szűrő ahhoz, hogy érdemes legyen velük foglalkozni. De például az idei Isolation Budapest négy nagyhallos fellépője közül kettőt Nóvé Soma mutatott: Cosmo Pyke-ot egyszer egy szalonnasütés során Tökön, Nick Hakimnak pedig több számát is rárakta egy playlistre, amit évekig szerkesztgetett nekem a Spotifyon. Amikor elküldtem neki az idei lineupot, odáig volt, hogy rég várt már fesztivált ennyire.

Ha valaki még a nagy befutásuk előtt szeretne tudomást szerezni a legtutibb fellépőkről, akkor a Le Guess Who? mellett melyik fesztiválok programját csekkolja le?

A Primavera kisebb neveit érdemes figyelni, szerintem ők nagyon jó szelektorok. Bírom még az amerikai Pickathlon fesztivált, az angliai Green Mant, és az End of the Roadot is. Alapvetően a Le Guess Who? és a Primavera szerintem más-más léptékben, de referenciának tekinthető a szervezők számára.

Czeglédi Szabolcs. Fotó: Kósa Zsolt.

Csak érintőlegesen kapcsolódik, de engem nagyon érdekelne: az End of the Roadon ért véget a King Gizzard & the Lizard Wizard nyári európai turnéja, akik legutóbb 2018-ban jártak itt, és a Sziget után másnap az Akváriumban is játszottak. Szerinted miért nem volt azóta King Gizzard-koncert Magyarországon?

Találgatni tudnék csak, ennek ezer oka lehet, de remélem, hamarosan visszatér a King Gizzard Budapestre. Én most azt érzem, hogy míg 2020-ig felzárkóztunk oda, hogy Bécs és Prága mellett jellemzően Budapest is bekerült a turnéhelyszínek közé, most egyre messzebb kerülünk az A-listáról. A Covid után annyira magasak lettek a turnézási költségek, hogy sokkal nagyobb rizikó bevállalni egy zenekarnak, hogy tényleg eljön-e itt annyi ember a koncertjükre, amennyit szeretnének. 2019-ben már szinte minden nagyobb turné elért ide – ez a helyzet most szerintem visszaesett néhány évet. Azt gondolom, hogy még mindig a Sziget az egyik legnagyobb húzóerő, ami miatt zenekarok fontosnak érzik, hogy eljöjjenek ide. Ha kivennénk a Szigetet a képletből, még kevésbé lenne rózsás a helyzet.

Azért vállalnak be egy pesti klubkoncertet, hogy aztán bekerüljenek a Szigetre?

Szerintem benne van, persze. Nyilván ez egy soktényezős képlet, de ha jól sikerül a magyarországi debütálása egy előadónak, izgalmassá válhat a Sziget számára. Az Iceage és a Viagra Boys is szuper koncertet adtak COVID előtt a Bánkitón és később el lehetett őket csípni a Szigeten is. A TV Girl az Akva KisHallban csinált telt házat, idén fellépett a Szigeten. De ott van Mezerg, vagy a Palaye Royale is. Persze nincs egyértelmű összefüggés, de ezek szerintem jó példák arra, hogy a külföldi előadók akár a Sziget felé vezető lépcsőként éljék meg az első magyarországi koncertjüket, ezzel felpezsdítve a hazai zenei színteret.

A hazai fesztiválok is egyre inkább mozdulnak el a mainstream zenék felé, hogy túléljenek. Az Isolationhöz hasonló fesztiválok, amelyek szubkulturálisan releváns, de nem tömegeket vonzó előadókra épülnek, pedig mintha szorulnának a margóra. Te hogy látod ezt?

Valóban kemény a helyzet. Sok független fesztivál számára nehéz az életben maradás, de nem reménytelen. Szigorúan piaci alapon fenntartani egy olyan fesztivált, mint az Isolation Budapest, nagyon nehezen megugorható feladat. A korábban említett Le Guess Who?-ban is van állami támogatás, de ez kell ahhoz, hogy a kulturális fesztiválok eljussanak arra a szintre, ahol már fenn tudnak maradni releváns piaci szereplőként is. Idén itthon is több jó példa volt rá, hogyan lehet állami vagy európai finanszírozásból megvalósítani igényes rendezvényeket. Láttam én is a kommenteket a támogatott fesztiváloknál, hogy „ez NER-fesztivál, ide nem megyek”, de amikor Iggy Pop jön Veszprémbe, meg Kraftwerk és Manu Chao, vagy megvalósul egy INOTA Fesztivál, akkor örülök, hogy ilyen izgalmas programra fordították a támogatást, és nem egy 125. falunapot rendeztek belőle. Az állami támogatás arra kell, hogy egy kulturális fesztivál berúgja az ajtót, aztán keményen kell azon dolgozni, hogy az emberek jövőre is eljöjjenek, és megbízzanak a fesztiválban, hogy a line-up legalább ennyire jó lesz máskor is. Ez több év kemény munkája, de mi most ezen dolgozunk az Isolationnel.

„LESZNEK MÉG ROSSZ IDŐSZAKOK, DE MÁR NEM FÉLEK” – CÍMLAPINTERJÚNK SZASZÁVAL ZENEKARÁRÓL, A RUN OVER DOGSRÓL.

ISOLATION BUDAPEST
Helyszín: Akvárium Klub
Időpont: 2023. október 14. 16.00
Belépő: 11500 Ft (elővételben), 13500 Ft (helyszínen)
Jegyvásárlás, Facebook-esemény.

Az idei Isolation fesztivál programja:

NAGYHALL
18.30 Pom Poko
20.15 Cosmo Pyke
22.00 Wu-Lu
23.30 Nick Hakim

KISHALL
17.30 Darage
19.00 Iguana Death Cult
20.45 Chubby and the Gang
22.15 Panchiko
23.55 COUCOU CHLOE

AKVÁRIUM LOKÁL
17.00 konkoi x Balla Gergely
18.00 Pedro Alves Sousa
19.45 Danz CM
21.30 WAVY
23.00 The Chet Baker Special by The Night Of The Vampire

interjú: Soós Tamás
fotók: Kósa Zsolt