Szertelen, lebegős jóérzések. The Qualitons: Club Eco Vol. I - The Trail (lemezkritika)

A direktebb szórakoztatáshoz visszanyúlva, laza groove-okkal, lebegő pszichedéliával és szertelen kalandozásokkal csábít a visszatérő Qualitons-lemez. Ez a kritika először a Recorder magazin 115. számában jelent meg.

A nyitó Dolly mókásan gyagya bárzenéje azért megijesztett, de az csak egy vicc; azt viszont jelzi, hogy a Qualitons részben visszatér ahhoz a direktebb szórakoztató zenéhez, ahonnan indultak, mielőtt a nagyívű prog-pszichedélia felé fordultak.

Másrészt a feloszlásból G. Szabó Hunor nélkül visszatérő zenekar továbblép egy jóval szellősebb megszólalás felé (aminek voltak előzményei, például az Elszállt egy hajó a szélben). A pszichedélia itt nem elszállós, sokkal inkább lebegős; a sokfelé (krimijazztől desert bluesig) kalandozó szerzeményeket laza, funky groove-osság fogja össze. A kanyarok improvizatívnak hatnak, nem egy előre eltervezett ív részeinek: azért van itt mondjuk diszkós gitározás, mert pillanatnyilag jó ötletnek tűnt.

Van egyfajta szertelensége a lemeznek (lehetett volna húzni belőle), ami megakadályozza, hogy olyan koncentrált remekművek jöjjenek létre, mint a Zöld-sárga vagy az All We Can Do. De nem is ez a cél: ez leginkább egy feel good album, és mivel nyilván rendkívül tehetséges zenészekről van szó, ezért nemcsak a Qualitons, hanem a hallgató számára is az.

Előadó: The Qualitons

Cím: Club Eco Vol. I - The Trail

Kiadó: szerzői kiadás

Megjelenés: 2024.május 31.

Műfaj: psych-funk

Kulcsdal: Óceán

7,5/10

Rónai András

Lemezkritikánk elkészítését a Hangfoglaló Program keretében a Nemzeti Kulturális Alap támogatta.