„A próbára menet olvastam a neten, hogy feloszlottunk” – The Qualitons-interjú

Az év egyik legjobb híre az év végére maradt: másfél év után újjáalakult a KEXP-t is megjárt The Qualitons, igaz, karizmatikus énekes-gitáros frontembere, G. Szabó Hunor nélkül. Feloszlásról, visszatérésről, és az új Qualitonsról Boros Leventével (dob) és Hock Ernővel (basszusgitár) beszélgettünk. Ez a nyomtatott Recorder magazin 110. számában megjelent interjú alaposan bővített változata.

Meglepő volt a feloszlásotok, hiszen zeneileg és minden más szempontból is 2020 körül értetek fel a csúcsra, amikor jött az Echoes Calling (kritikánk), a KEXP-fellépés, és a Kexek lemez. Miért lett mégis vége a Qualitonsnak?

Boros Levente: Hunor akkor már nem akart zenekarozni, elfáradt a sokévnyi munkában, illetve kicsit mindannyian elfáradtunk. Későn jött a siker, addigra már sokszor kiégtünk a próbálkozásokban. Sokáig tartott az is, amíg ezt a helyzetet átbeszéltük, letisztáztuk, és ez is legyengített minket kicsit. Végül úgy voltunk vele, hogy ezt most inkább tegyük le, aztán meglátjuk, mi lesz.

Hock Ernő: A sajtósunknak már többször rajta volt a keze a gombon, hogy kirakja a feloszlásról szóló hírt, de többször is elhalasztottuk. Végül annyira elengedtük a helyzetet, hogy már nem is beszéltünk meg konkrét időpontot, csak azt, hogy egy-két héten belül kikerül. Emlékszem, 2022. április 20-ára lebeszéltünk egy próbát, és a próbára menet olvastam a neten, hogy feloszlott a Qualitons. Ott röhögtünk rajta, hogy itt játszanánk, miközben feloszlottunk.

B.L.: Olyan volt, mintha a saját temetésünkön lennénk a hátsó sorban. Aztán elkezdtünk játszani, és azóta is tart ez a kamaszos lendület.

A másfél évvel ezelőtti hír a The Qualitons feloszlásáról

Ha nem megy ki az a poszt, akkor fel se oszlotok?

H.E.: De. Ennek meg kellett történnie. Ez volt a mi furcsa elválásunk Hunitól.

B.L.: 2020 nyarán volt egy eszem-iszom, dínom-dánom zenélős elvonulásunk Ernő apjának tanyáján, ahol született pár értékes téma. Ott nulláról kezdtünk mindent, szabad volt az is, hogy ki milyen hangszeren játszik. Hunira is gondoltunk dobosként, basszusgitárosként, én is szívesen odamentem a szintihez. Fantasztikusakat zenéltünk, Huni is olyan jókat játszott, hogy váó. Később viszont azt mondta, hogy ő ebben már nem akar részt venni.

Miért nem?

B.L.: Nem gyökeresen, de kicsit tényleg megváltozott a zenénk. Jamelősebb lett. Ő a saját bevallása szerint is olyan zeneszerző, akinek kell egy erős vázlat, hogy rá tudjon csatlakozni. Mi viszont jamelős zenészek vagyunk, és már jó ideje próbáltuk ebbe az irányba terelni a Qualitonst. Ebből korábban nem volt sok konfliktus, mert valaki mindig jött egy vázlattal, amit kidolgoztunk, és szívesen játszottuk egymás témáit. De Ernővel és Barnával (Szőke Barna gitáros - a szerk.) közben mi összejártunk külön is, és 2019 körül majdnem csináltunk egy side zenekart a kissé Khruangbin ízű zenéinknek.

Azután, hogy a feloszlást követően rögtön elkezdtetek próbálni, hogyan jutottak el odáig, hogy akkor legyen újra Qualitons?

H.E.: Mindig is tudtuk, hogy lesz, de sokáig nem beszélgettünk róla.

B.L.: Úgy voltunk vele, hogy csak jöjjünk össze és zenéljünk, ne foglalkozzunk azzal, hogyan állunk majd megint pályára. Ez olyan hatékonyan ment, hogy rengeteg téma született. Ezért is említettem a kamaszos lendületet. Egy idő után le kellett állítani magunkat, hogy már ne termeljünk többet, hanem dolgozzuk ki őket. Van elég anyagunk még egy lemezre.

A búcsúposztban volt rá utalás, hogy talán nevet váltotok.

B.L.: Sokat beszélgettünk erről, kikértük a barátaink véleményét is, de arra jutottunk, hogy így kell folytatni.

Miért dilemmáztatok egyáltalán?

B.L.: Mert rendbe akartuk tenni ezt az időszakot. A névváltás azt is jelezte volna, hogy egy új dolgot szökkentünk szárba. De amikor megéreztük, hogy ezek is ugyanúgy mi vagyunk, akkor könnyű szívvel belenyugodtunk.

Hunor mit szólt hozzá?

B.L.: Ő volt az első, aki ezt ajánlotta. Amikor bejelentette, hogy kilép, mondta, hogy folytassuk nyugodtan nélküle, akár Qualitons néven is. Utána még folyamatosan hívtuk próbákra, sőt, amikor elkezdtük a felvételeket, akkor is mondtuk, hogy még mindig jöhet, ha van kedve. Aztán egy idő után már nem hívtuk, mert túlzásnak éreztük. Megbeszéltük vele, hogy a zenekarnak ebben a fázisában ő nem tud részt venni.

Ha holnap hívna, hogy most már lejönne egy próbára, mit mondanátok?

B.L.: Király lenne próbálni…

H.E.: …de nem vágnám rá, hogy yes.

B.L.: Kicsit fura lenne, miután ennyire kategorikusan elzárkózott tőle. Azon gondolkodnánk, hogy és akkor holnap megint kilépsz? De emberileg és szakmailag is nyitottak lennénk rá, ha rendesen át tudnánk beszélni, hogy mi a helyzet. De ezt most nehezen tudnám elképzelni. Már ő is máshol tart és mi is.

Az felmerült, hogy bevegyetek egy énekest?

H.E.: Nem.

B.L.: Weil Andris viszont látens ötödik taggá vált a zenekarban. Ő helyettesítette Ádámot (Menyhe Ádám billentyűst) egy ideig, például a KEXP-s felvételen is. Az új lemezen is játszik, perkázik, vokálozik, billentyűzik. Producerként pedig rengeteg apró ötlettel csiszolta jobbá az anyagot. A Qualitons magját négyen alkotjuk, erre jön rá Andris.

H.E.: Nekem mindig a libero poszt jut eszembe róla, ami a jolly joker emberé a röplabdában.

B.L.: Andris is ilyen. Több hangszeren játszik remekül, jó füle van, jól vesz fel.

Az a terv, hogy mindannyian énekelni fogtok?

H.E.: Igen. Alapból több többszólamú vokállal dolgozunk, mint régen, és akinek volt ötlete, dallama, szövege egy dalhoz, az vihette is. Ő lett a lead, a többiek meg vokáloznak.

B.L.: Az is döntő volt, hogy kinek mi fekszik orgánumban. Sokszor szólamduplázások vannak, ketten éneklik a verzét, egyszerre, oktávpárhuzamban, a következő részt meg másik ember. De olyan is volt, hogy az vitte a könnyebb szólamot, aki a bonyolultabb hangszeres részt játssza.

A régi számokat hogyan dobtátok szét?

H.E.: Itt még nem tartunk, egyelőre az új számokat gyakoroljuk. Nyilván lényegesen kevesebb számot játszunk majd a régiek közül. Nem csak amiatt, mert felmerül, hogyan pótoljuk a Hunit. Hanem mert az új számok miatt kevesebb régi fog beférni. Egy-két fontosabbat eljátszunk, de olyan is lesz, hogy egy-két fontosabbat nem játszunk el. Annyi régi számot hanyagoltunk az elmúlt években, hogy nem tartok tőle, hogy ez problémát okozna.

Katartikus pillanat volt, amikor Kexet játszottatok a KEXP-ben, a Kexek pedig az életmű egyik csúcsa lett. Számotokra mit jelent az a lemez, és mekkora szerepet kaphat az új Qualitonsban?

H.E.: Huni dalát (Piros madár) nyilván nem fogjuk játszani, de a többit simán. Az a lemez amúgy sem volt rendesen kifuttatva, mert közbeszólt a covid.

B.L.: Elég összetett anyag, nem tudtuk eléggé begyakorolni és koncerteken lazán prezentálni. De nagyon szép lemez lett, néha eszembe is jut, és meghallgatom. Azon megmutatkozik, ki hogyan gondolkodik a Qualitonsban a zenéről. Fogunk róla játszani, de a hangsúly az új dalokon lesz.

Akkor ez egy teljesen új szakasza lesz a zenekarnak. Volt már ilyen a Qualitons életében.

H.E.: Igen, ez már a harmadik vagy negyedik szakasz. Káosz Kapitány találta ki a Qualitonst, és eleinte instru funkot játszottunk Benkő Dáviddal. Aztán előbb Dávidtól váltunk meg (és jött helyére Premecz Matyi), aztán Káosztól is. Utána egy új korszak kezdődött Hunival, aki énekelt is, majd jöttek Leviék a Menyhe Ádival, én viszont egy időre kiköltöztem Berlinbe. Ott volt egy kis egy helyben toporgás, aztán jött az RHCP-sztori.

Amikor a Budapesten koncertező Chili-tagok meghallottak titeket a hotelszobájukból, és lementek a pontoonos koncertetekre. Ez a sztori bejárta a sajtót, de Barna egyszer azt mondta nekem, hogy nem is ez a felhajtás volt a legnagyobb hozománya az RHCP-sztorinak, hanem az, hogy nem oszlott fel a zenekar.

H.E.: Ez tényleg így volt. Miután elment a siserehad, egy órakor ott ültünk a Pontoonon, hogy akkor most mi van? Nyomjuk tovább? És nyomtuk.

Tényleg felmerült, hogy befejezitek?

H.E.: Akkor is az történt, hogy elfogyott a zenekarból – meg belőlem is – a lendület. Nem a Qualitonsból, inkább az itthoni zenei létből lett elegem, és elmentem Németországba. Akkor kicsit leeresztett a lufi, és nem láttuk, merre mehetnénk tovább, szóval pont jókor volt ez a sztori. Aztán beálltunk egy jó vágányra, jött az Echoes Calling lemez, aztán a KEXP fellépés, majd a Kexek. Utána meg a Covid…

Az Echoes Callingtól a Kexekig tartó időszakban voltatok a legnépszerűbbek. Sokan akkor ismerték és szerették meg a zenekart, és lehet, hogy ezt a stílust várják majd az újjáalakult Qualitonstól is. De nem azt fogják kapni.

B.L.: Valóban nagyon más dalok lesznek az új lemezen.

H.E.: Ez azért előfordul zenekaroknál. Nem gyökeres váltásról van szó, inkább elmozdulásról. Ezzel sok mindenki jönni fog, és sok mindenki nem. Sok mindenki pedig először nem fog jönni, aztán majd csatlakozik.

Akkor ezen nem aggódtok?

H.E.: Nem igazán. Pont azért, amiről az elején beszéltünk: nem arra hegyezzük ki a dolgot, hogy hány ember fogja ezt hallgatni. Mi élvezzük, ez a lényeg.

Úgy éreztem a korábbi interjúitokból, hogy amikor kicsit elfogyott körülöttetek a levegő, és nem éreztétek, hogy érdekli a zenekar az embereket, akkor a ti motivációtok is csökkent.

H.E.: Ez jogos észrevétel…

B.L.: …de már máshol van a fókuszunk. Volt egy időszak, amikor elsősorban Huninak volt egy nagy lendülete, és mi nem mentünk vele annyira, amennyire mehettünk volna. Játszottunk sok más zenekarban is, és bár fontos projekt volt nekünk a Qualitons, nem volt annyira fontos, mint neki. Ő akkor kilépett majdnem minden zenekarából, hogy a Qualitons haladhasson, és egy kicsit elfáradt abban, hogy mégsem jöttek úgy a sikerek.

„A JÓ ILLAT UTÁN MEGYÜNK” - Qualitons-interjúnk a KEXP-fellépés után

H.E.: Fárasztó volt azon aggódni, hogy miért nem működik, ha nem működik.

B.L.: És mi is kicsit rágörcsöltünk erre.

H.E.: Leginkább Barna. Hunival teljesen szétbuzzolták egymást ezen.

Ez melyik időszak volt?

B.L.: Ami odáig futott ki, hogy játszottunk az Akváriumban a Nagy-szín-pad tehetségkutatón. A szakma mindig szerette a zenekart, de ez a közönségszámban nem mutatkozott meg. Az Echoes Calling lemezbemutatóján 300 ember volt az A38 Hajón. Az a lemez akkor nem ütött nagyot. Próbáltuk gyurmázni a dolgot, hogy oké, ez jó zene, meg sokat beszélnek róla, de nem volt igazán aktív közönségünk. De aztán a Chili meg a KEXP nagyon sokat dobott rajta. Főleg a KEXP. Amikor az a sztori egy-két hónap alatt lecsapódott az embereknél, utána jöttek a dupla teltházak.

H.E.: Mostanra levetkőztük az elvárásokat, és nem feszülünk azon, hogy ki fogja hallgatni a zenénket. Az elmúlt másfél évben beláttuk, hogy egyszerűen szeretünk együtt zenélni. Bármennyire triviális kimondani, de ez van. Nincs kalkulálás, hogy ha ott egy másik akkordot játszol, akkor majd többen fogják hallgatni. Zenélünk, mert működik, mert inspirál, ennyi.

Ezt a felismerést a Covid hozta el, vagy a feloszlás?

H.E.: A kettő együtt.

B.L.: Ez inkább az utóhatása a Covidnak. Akkoriban mindenkinek mocsári volt a gondolatvilága, és csak próbáltuk megoldani, hogy egyáltalán haladjunk valamerre, és ha nem megy, akkor mondjuk ki, hogy vége. És amikor letettük a zenekart, egyből jött minden.

H.E.: Varázsütésre. Ahogy elhalt, úgy szárba is szökkent a zenekar, tök természetesen. Annyira jó volt zenélni, hogy nem volt kérdés, mi legyen, vagy mi ne.

Zeneileg milyen lesz az új Qualitons? 

B.L.: Szabadjára eresztettük magunkat minden téren. Sokféle zenét hallgatunk és játszunk is, és most bármi jöhetett. Van rajta afrobeat, hiphoposabb cucc, de elektromos hangszerelésű, 80-as évekbeli bűnüldöző sorozatzene is.

H.E.: Sokkal coolabb az egész. Nyugisabb. Tisztább. Nincsenek hosszú, többtételes dalok, de ez a fajta strukturáltság megmaradt, csak összetolt harmonikai állapotban. Nagyon egységes a lemez, nem lóg ki semmi róla, mindegy, hogy melyik dal kit mire emlékeztet. Káosz Kapitány hatására őrült nagy library music-túrásba csúsztunk bele. Főleg a 70-es és 80-as évekbeli alkalmazott zenékre csúsztunk rá, amik reklámokhoz, tévéműsorokhoz, sorozatokhoz, egyebekhez készültek. Elképesztő kincseket lehet találni az absztrakt őrületektől a groovy dolgokon át a legfurább hangszerelésekig. Ez a hatás erősen érződik a lemezen.

B.L.: Olyannyira, hogy az attitűd és a sokszínűség miatt majdnem az lett a lemez címe, hogy Library Music.

És végül mi lett?

B.L.: Club Eco. Ez a side triónk fantázianeve volt. Eredetileg egy ruhaszárítóállvány márkája, amiről Barnának volt egy plakátja a régi Dürerben. A borítón egy fiktív, Mos Eisley-féle klubvilág fog megjelenni.

Menetrend?

B.L.: Idén kijön még két single, jövőre pedig egy nagylemez, amit tavasszal mutatunk be a Magyar Zene Házában. Elsősorban dalírással, zenekészítéssel szeretnénk foglalkozni, és csak egy-egy nagyobb, támpontszerű koncertet adni. Nem akarunk visszalépni a darálóba, csak élvezni, hogy együtt játszunk.

interjú: Soós Tamás
fotó: Frank Olivér