„A jó illat után megyünk” - The Qualitons-interjú

Magyar előadók közül a The Qualitonst hívták meg elsőként a legendás seattle-i KEXP rádió műsorába, ahol korábban olyanok léptek fel, mint Father John Misty, a The National és Regina Spektor. A tízéves zenekar énekes-gitárosa, G. Szabó Hunor, és basszusgitárosa Hock Ernő mesélt az amerikai Tilos Rádióról, az álmodozásról negyven felett, a hatvanas évek zenéjének megkerülhetetlenségéről, és arról, kire cserélnék le a Red Hot Chili Peppers énekesét. Ez a Recorder magazin 74. számában megjelent interjú bővített változata.

Hogyan kerültetek a KEXP műsorába?

Szabó Hunor: Onnan indult az egész, hogy Kevin Cole [a KEXP programigazgatója, zenei főszerkesztője] a ljubljanai MENT showcase-fesztiválon találkozott Zanzingerrel, aki adott neki néhány magyar lemezt, köztük a miénket is. Kevint nagyon érdekli, milyen zenék vannak szerte a világon, kisebb országokban. Szeret a magunkfajta zenekaroknak lehetőséget adni. Nem sokkal később ránk írt, hogy tetszünk neki, és nem bánnánk-e, ha játszaná a rádióban a második lemezünk – akkor még csak az jelent meg – nyitódalát, a Walkin’ On Watert. Így vettük fel vele a kapcsolatot, és a KEXP-s rádiómeghívás is ennek lett a folyománya.

Miben különleges ez a műsor? Már azon kívül, hogy eleve amerikai rádióba kaptatok meghívást.

G.SZ.H.: Nem vagyok annyira járatos az amerikai rádiózásban, de tudom, ebben a szcénában a KEXP a top rádiócsatorna. Leginkább Kevin Cole személyiségének köszönhető, hogy ilyen jó hírnévre tett szert, ő ugyanis hatalmas szaktekintély. 

Hock Ernő: Miközben alapvetően hippi rocker. Már hatvan fölött jár, és igazi punk forma. Brutális darálóban dolgozik, jóformán berúgja az ajtót, beül a mikrofon elé, a fejére adják a fejhallgatót, visszaszámolnak, és már megy is az adás. Ehhez képest rezzenéstelen arccal, kedvesen, nyugodtan viselkedett végig.

Kevin Cole (balról a harmadik) és a The Qualitons tagjai a KEXP stúdiójában

G.SZ.H.: Fontos tudni, hogy a KEXP nonprofit rádió, szívből csinálja mindenki, és csak a küldetéstudatuk alapján szervezik a munkájukat. Kizárólag adományokból működnek, a hallgatók tartják fent; tulajdonképpen mondhatjuk, hogy ez az amerikai Tilos Rádió.

H.E.: Még a frekvenciaszám is ugyanaz, FM 90,3.

Hogyan állítottátok össze a számlistát?

G.SZ.H.: Az volt a fő szempont, hogy az új anyagról játsszunk, hiszen annak van most aktualitása. Illetve a Zöld sárga című KEX-feldolgozást, magyarul. Azt a dalt korábban csak angol szöveggel hoztuk ki az interneten, a KEXP-ben pedig azzal indítottunk. Gondoltuk, ha már amerikai rádióban szerepelünk, kezdjünk magyar szöveggel.

Mindig elmondjuk rólatok, hogy a 60-as, 70-es évek zenéiből táplálkoztok, de nem egy retrózenekar vagytok; úgy érzem, nem dobozba zárva mutogatjátok a régi műfajokat, hanem a jelennel akarjátok összekötni.

G.SZ.H.: A Qualitons megalakulásakor Kanada Káosznak az volt a feltett szándéka, hogy olyan bandát szervez, ami a hatvanas évek hangulatát hozza vissza élőben a budapesti éjszakába. Jól rajtunk is ragadt, hogy mi játsszuk ezt a fajta zenét a leghitelesebben. De úgy gondolom, abban a műfajban, amit képviselünk, a hatvanas évek megkerülhetetlen. Evidencia. Persze, fontos szempont, hogy tegyünk bele újítást, ne csak a másolatra asszociáljanak rólunk.

G. Szabó Hunor a KEXP stúdiójában

H.E.: A gitárzene ezen alapszik. Nyilván ez a korszak a leginkább önazonos, ehhez kötjük magunkat a legjobban, de bármit bele lehet integrálni. Ilyen értelemben nincsenek is stílusok. Kit érdekelnek a stílusok?

G.SZ.H.: Attitűdök vannak. Ha bármilyen műfajt megvizsgálunk, minden a hatvanas évekből indul, csak más attitűddel. A Beatles mindent megírt a könnyűzenében. Ők kezdték, és az utolsó lemezükkel le is zárták.

TAVALY A SOUTH BY SOUTHWESTES ÉLMÉNYEIRŐL IS MESÉLT NEKÜNK A QUALITONS

Néha konkrét előadókhoz nyúltok vissza: dolgoztatok fel Bergendy-számot, játszottatok Kovács Katival, most a KEX dalait veszitek elő. Ebből gondoltam, hogy titeket is hajt egyfajta küldetéstudat.

G.SZ.H.: A kezdeti időszakban, és akkor is inkább Csabit [Kanada Káosz – szerk.]. Nekünk nem volt olyan fontos a tisztelgés az előadók előtt – bár a KEX-nél most mégis az, mert elég elfeledett zenekar, és megérdemelnék, hogy újra felfedezzék őket. Lényeg, hogy a régi zenészek csak azzal törődtek, hogy kurvajó számokat csináljanak, és hitelesen előadják. Nem építgették, hogyan fussanak be. Manapság egy zenekarnál ez az elsődleges szempont.

G. Szabó Hunor és Boros Levente a KEXP stúdiójában

H.E.: Mi még most sem vagyunk teljesen tudatosak ilyen értelemben. Ennek részben örülök is. Ha kiveszik a zenéből a zsigeriség, az nem jó. Tíz zenekarból nyolc abba a hibába esik, hogy elkezd zenélni, mert látja, hogy jó móka, és nem csak a pénzről szól, aztán mégis sokkal hamarabb abba az irányba keverednek.

G.SZ.H.: Részben ezért sem vagyunk elég népszerűek. Nem gyúrtunk rá akár a hazai, akár a külföldi népszerűségre. Persze, nem vetnénk meg a sikert, de ahhoz nem vagyunk elég populárisak, elég fiatalok, elég menők. De ez másodlagos kérdés.

H.E.: A Bergendyre vagy Kovács Katira visszatérve: a jó illat után megyünk. Ha jó illatot érzünk valahonnan, meg kell kóstolni.

Hock Ernő a KEXP stúdiójában

A legutóbbi lemez, az Echoes Calling hosszabb dalai, elszállósabb, folyamatzenésebb pszichedéliája a stúdióban született meg, vagy az hívta életre, hogy ilyesmit akartatok majd játszani élőben?

G.SZ.H.: A dalok a próbafolyamatok során álltak össze. Nem úgy futottunk neki, hogy „csináljunk egy kilencperces számot”. Van egy számkezdemény, eszünkbe jut egy másik rész, amivel összefűzzük. A koncerteken pedig a lemez alapján játsszuk a dalokat.

H.E.: Büszke vagyok magunkra, mert két-két és fél hónap alatt megírtuk ezt a lemezt. December elején elkezdtük, és február elején már felvettük. Koncerten néha belefutunk emiatt nehézségekbe, egy-két dalnál felmerült a probléma, hogy arra nem gondoltunk a stúdióban, hogy hogyan játszhatóak élőben. De jól kimartuk a lemez számait abból az időszakunkból.

LEMEZKRITIKÁNK AZ ECHOES CALLINGRÓL

A KEXP-s szereplésből mit szeretnétek kamatoztatni?

G.SZ.H.: Megnyithat kapukat, de fogalmunk sincs, mi lesz belőle. Július elején jött ki a videó, kíváncsian várjuk a reakciókat, és hogy mennyire tud elterjedni a neten (húsz nap alatt 65 ezer megtekintésnél tart - a szerk.). Sok KEXP-s videó pár ezer megtekintés után eltűnik a süllyesztőben, de megeshet, hogy emiatt felkapnak egy zenekart, mert megtetszik valakinek, aki előbbre tudja mozdítani őket. Nyitottak vagyunk bármire.

Szóba jöhetnek még külföldi tervek? Tízéves a zenekar, ti már harmincasok vagytok…

G.SZ.H.: Már negyvenesek.

Huszonévesen többet bevállalnátok?

G.SZ.H.: Ez nehéz, aktuális kérdés a zenekar életében. Egyfelől zeneileg, szakmailag is szétaprózódunk, ezer helyen játszunk. Másrészt családjaink vannak, nehéz összeegyeztetni a privát és szakmai életet. Akár európai, akár amerikai, akár magyarországi terveket akarunk szőni, meg van kötve a kezünk. Húszévesen biztos szívesen elmennénk két-három hétre európai turnéra, játszanánk szállásért és kajáért a klubokban. De ez nehezen kivitelezhető olyan életkörülmények között, ahol most harmincas-negyvenes éveinkben tartunk.

H.E.: Mondanám, hogy első körben szívesebben koncentrálnék külföldi lehetőségekre, de itthon is be lehet fürdeni egy-egy egyszerűbb koncert megszervezésével is. Akár több éves kapcsolat is csődöt mondhat – próbálsz leszervezni tavalyi, tavalyelőtti meg azelőtti koncertek alapján egy fesztiválos fellépést, és nem sikerül. Külföldön ez még egy fokkal nehezebb ügy. De nagy erőkkel dolgozik ezen a menedzserünk. Néha még aktívabb is, mint mi vagyunk.

Zárásként muszáj feltenni egy obligát Red Hot Chili Peppers-kérdést… [Három éve a fővárosban koncertező RHCP tagjai lenéztek a Qualitons koncertjére – a szerk.]

H.E.: Találjunk ki valami újat, amit még nem mondtunk el sehol.

G.SZ.H.: Na, most a Recordernek elmondhatjuk, hogy tegnap találkoztunk Ozzy Osbourne-nal…

Pont ez lett volna a kérdésem: ki lenne az az előadó, akinek nagyon megörülnétek, ha egyszer csak megjelenne a koncerteteken?

G.SZ.H.: Teljesen hidegen hagy minket ez a kérdés. Nemrég egy hasonló beszélgetésben szóba került Paul McCartney neve, kérdezték, hogy ha ő dolgozna producerként egy Qualitons-lemezen, annak azért örülnénk-e. Reflexből válaszoltam: „leszarom Paul McCartney-t”. Annak ellenére, hogy gyerekkorom ikonja, és a Beatles mindenek fölött áll. Mi a Qualitons vagyunk, teljesen mindegy, ki lát minket, ki nem.

H.E.: Nem fogja befolyásolni a dolgainkat, hacsak nem ad százmillió dollárt.

G.SZ.H.: A saját utunkat járjuk, a saját zenénket játsszuk. A Red Hot Chili Peppersös történet nagyon vicces, és tök pozitív kicsengésű dolog volt, de szóra sem érdemes, főleg ennyi idő távlatából. De, tudod mit, válaszolok a kérdésedre: legyen Paul McCartney. John Lennon már nem tud megjelenni, de Paul McCartney odajöhetne hozzám, hogy „nagyon jó volt, srácok”. Jobban örültem volna Paul McCartney-nak, mint Anthony Kiedisnek. (nevet)

H.E.: Mondjuk kicsit én is. Na, ezt így leírhatod.

interjú: Huszár András
fotó: Niffer Calderwood