„Vécékefével mosholtak, majd felgyújtották a nappalit” – Hanoi-búcsúinterjú

Májusban elbúcsúzik az ország egyik legjobb és legnépszerűbb hardcore/punk zenekara, a Hanoi. Április 22-én Debrecenben, május 5-én Budapesten csapnak még egy utolsó bulit, aztán vége. Szabó Péterrel (ének), Kóti Péterrel (gitár) és Hetey Szabolccsal (basszusgitár) a zenekar legjei mentén beszéltük át a Hanoi történetét, amiben volt minden, ami egy punkzenekar életébe kell: csövesben tolt turnék, nagy megborulások, metálkodó papok, szemétgödörbe lógatott dobos, menekülés a próbateremből, és persze: közösségteremtés, bitangjó és alulértékelt lemezek. És közben az is kiderült, miért oszlik fel a Hanoi.

Milyen volt a legelső Hanoi-próba?

Peti: Konkrétan az elsőre nem emlékszem, de ha 13 évvel később most itt beszélgetünk erről, akkor biztosan jó! Alapvetően hármónknak volt a Hanoi előtt egy punkzenekarunk, ami Rebezlee néven futott. Ott szükségét éreztük már egy doboscserének, valamint egy komolyabb névnek, így jött életre a Hanoi. Volt legalább 3-4 dal, amit a Rebezlee-ből hoztunk át szinte készen, szóval volt egyből mivel dolgozni.

Egyébként az első próbatermünkből elég kalandos úton jöttünk el. A kipakolás közben megtalált minket a portás azzal, hogy lógunk neki valami 20-30 ronggyal, ami csupán az ő fantáziájának a szüleménye volt. Így miután bepakoltunk a kisbuszba, csak fogtuk magunkat és elhajtottunk a telepről, vissza se néztünk. Az új teremben a kipakolás során szembesültünk vele, hogy Kóti 100 wattos Fender kombóját valószínűleg otthagytuk… Ha jól emlékszem, éjszaka a srácok visszamásztak az erősítőért, de már nem lett meg sajnos. Lényegében kifizettük a kamu tartozást.

Szasza: Konkrétan a legelsőre én se emlékszek. Annyi viszont élesen megmaradt, hogy Kóti csak a sokadikon jelent meg először. :)

Kóti: Római jogot tanultam otthon.

A Hanoi 2011-ben Prágában.

Mi volt a legelső dal, amit megírtatok?

Peti: Ahogy említettem, volt pár dal, amit az előző zenekarunkkal már összeraktunk. Ami ezek közül a leginkább megragadt, az az Üzenet az ellenség falán volt, amit akkoriban még én is gitároztam. Szeretem azt a számot, szerintem tök menő, hogy kiállta az idő próbáját és nem árulok el nagy titkot vele, hogy a búcsúbulikon is játszani fogjuk. Az első, amit már együtt raktunk össze Olival, az akkori dobosunkkal, az talán a Kutya című szerzemény volt.

Szasza: Erre tisztán emlékszek. Ez a dal a Túl kevés volt (az első lemez utolsó dal) és ezt szinte egy próbán raktuk össze Petivel (akkor még ő is gitározott) meg Olival. Azért maradt meg ennyire, mert az volt az első dal, aminek a gitárját a Hanoi-ra szántam. Megmaradt az egész próbatermi folyamat a fejemben.

Kóti: Igen, a Túl kevés volt! Lényegében ez egy átdolgozás volt Szasza Püré nevű előző punkbandájának egyik dalából, már ami a szöveget illeti. De nekem ezt csak valami rossz minőségű videón mutatták, vagy max. eldúdolták, mert nem voltam ott.

Hogyan sikerült az első Hanoi-koncert?

Peti: Az első Hanoi-koncert Szolnokon volt a Western Pubban a Kötelező Közhelyekkel. Nem sok emlékezetes dolog történt, voltak a zenekarokon kívül kb. 15-en. Egy kép ragadt meg arról a buliról, hogy a koncert után Szasza joghurtot evett és azzal basztatott, hogy kicsi a szobám. Voltak emlékezetesebb estéink…

Szasza: Szolnok volt az első. A bátyám vitt le minket, mert senkinek se volt még jogsija a zenekarból. Volt rajtunk kívül még Kötelező Közhelyek meg És én mit szóljak. Nem maradt meg semmi erről a buliról, azonkívül, hogy Barczi Andris a KK-ból a koncertjüknek egy pontján bekapta az egész mikrofont egybe. Azon a tavaszon volt jó pár másik bulink, amik jobban elsültek.

Mi volt a legpunkabb élményétek a Hanoival?

Peti: Azért a turnéinkat általában viszonylag csövesben toltuk, főleg az elején. Volt olyan, hogy nyomtunk egy Szeged-Magyarkanizsa-Balatonalmádi kört vonattal meg távolsági busszal. Az például az egyik kedvenc hétvégém volt. Aludtunk mindenféle helyen, a legparább talán egy foglalt krematórium volt Szlovéniában. Azért ha punkzenekarod van, megtanulod leadni az igényeket, ha arról van szó, ami szerintem egy jó skill az életben. Plusz a turnék során a problémamegoldó képességed biztosan fejlődni fog. Volt olyan, hogy Lipcsében játszottunk és másnapra day offunk volt, a koncert után egy órával már szerveztem másnapra egy bulit. Szerintem ez is punknak mondható.

Szasza: Nekem is külföldi turnék jutnak eszembe. Hogy milyen helyeken játszunk és hol alszunk utána, azok közül volt sok punk élmény, de szerintem ez a turnézás velejárója. Ami nekem most eszembe jutott, az inkább abszurd, mint punk. Franciaországban játszottunk Verdunban, és a koncertünk előtt a helyi pap megvendégelt minket vacsorára a paplakban többedmagunkkal. A vacsora után volt egy pont, amikor bement mindenki egy szobába, a pap bekapcsolta a hi-fit és míg körülöttünk mindenki egy félkörben állt, meghallgattuk a Hanoi-számokat együtt. Mindezt úgy, hogy ők franciák voltak, a szövegek magyarok, es a pap meg áll velünk szemben reverendában meg egy Iron Maiden-pólóban és közbe mondja nekünk vigyorogva hogy „good music”. De ezenkívül egy rakat egyéb sztorink van még, amiket fel lehetne idézni.

Peti: Igen, a legpunkabb sztorikat napestig tudnánk mesélni és akkor sem érnénk a végére.

Kóti: Egyszer Spanyolországban az autópálya-pihenőben véletlen kidobtuk a kisbusz kulcsát a kukába. Ez egy 2 méter mély földbe ásott gödör volt, és csak úgy tudtuk kihalászni, hogy Olit a lábánál fogva fejjel lefelé belógattuk szemétbe.

A Hanoi és a francia pap, Maiden-pólóban.

Melyik a legjobb és melyik a legalulértékeltebb albumotok?

Peti: A magam részéről nem tudok egy legjobbat kiemelni, mindegyiket másért szeretem és másért fontos. Ha mégis mondanom kell egy legjobbat, akkor talán a Csak egyszer éltünk-et mondanám. Ott találtunk meg leginkább a saját hangunkat és szerintem annak lettek a szövegei is összességében a legjobbak. A legalulértékeltebb pedig egyértelműen a Vizek és hegyek, pedig ebbe tettük magasan a legtöbb melót. Pont a Covid elején jöttünk ki vele, nem tudtuk turnéztatni és szerintem emiatt elveszett kicsit a süllyesztőben.

Szasza: Én a legjobbnak és legalulértékeltebbnek is az utolsót mondanám, a Vizek és hegyeket. Zeneileg is meg emberileg is ott érettünk meg igazán. Addigra már megismertük egymást annyira, hogy tudtuk, kinek hol vannak a határai, ki mit tud magával hozni a kreatív időszakban. Már megértettük egymást fél szavakból és emiatt az egész lemez evolúciója egy jó ívet ment, a maga nehézségeivel együtt is. Másfelől jó pár dal arról a lemezről nekem kihorgonyzási pont az akkori életemre visszatekintve. Kár, hogy nem olyan volt a fogadtatás, és megkaptuk „a régi Hanoi jobb volt” öregbítő jelzőt. :)

SZASZA KEDVENC 2021-ES ZENÉI

Kóti: Szerintem a Látóképek a legmeghatározóbb lemezünk. Olyan őszinteséggel és dühvel sikerült megragadni azt a helyzetet és korszakképet, amit a magyar valóságra éppen ajtót nyitó generációnk élt át akkoriban, amire sokan rá tudtak csatlakozni. Saját magunknak és társainak is kapaszkodó volt minden hibájával együtt. Rengeteg munkánk volt abban, hogy megszülessen, gyakorlatilag próba próba hátán és a koncertek, ez volt az életünk abban a pár évben, és tudtuk, hogy valami fontosat fogunk létrehozni.

A Vizek és hegyeket mondanám én is. Sikerült levetkőzni a Látóképek gyermekbetegségeit és sokat fejlődtünk zeneileg, és a hangzásban Dexter kezei közt előre tudtunk lépni. Nagyon érett és változatos számok ezek, amire büszke vagyok. Minden anyag egy új állomás a felnőtté válásunkban, ami jól nyomon követhető a dalszövegekben, és tükrözi az évek során megélt személyes változásainkat, életutunkat.

Melyik Hanoi-szövegre vagytok a legbüszkébbek?

Peti: Itt sem fogok tudni egyet mondani. A Látóképek végén nagyon szeretem az utolsó két dal (Lépést tarts!, Szakasztörés) szövegét. Ezeket egyébként Kóti írta. A sajátjaim közül a Két szint közt-ön és a Hegyeken érzem azt, hogy a legjobban ki tudtam fejezni az engem szorongató érzéseket/kérdéseket. Közel áll még hozzám a Márai egyik novellája alapján írt Fényévek is. Sokszor eszembe jut róla nagyapám, akit tavaly vesztettem el.

Van pár politikai meg gazdasági problémákat fejtegető dalunk, de szövegileg jobban szeretem azokat, amik inkább a belső vívódásokról szólnak. Azonban mindig úgy voltam vele, hogy punkzenekarként minden lemezre kell legalább egy dal, ahol állást foglalunk politikai kérdésekben.

Szasza: Az utolsó három lemezünkről jó párra. Nagyon büszke vagyok Szabókára meg Kótira, hogy ilyen szövegeket írtak. A Fényévek személyes okokból hozzám is nagyon közel áll. Korábban egyébként kaptunk egy levelet egy sráctól, hogy az egyik dalunk a Látóképekről mennyit jelentett neki az édesanyja halálának feldolgozásában. Azóta is nagyon büszke vagyok erre, hogy Petiék olyan szövegeket írnak, amik rekreációs erővel bírnak.

Peti: Egyébként ezzel szembesülni, hogy vannak szövegeink, amikből emberek bizonyos élethelyzetekben erőt merítenek, egy nagyon jó érzés, és ennyi idő távlatából úgy gondolom, hogy felelősség is. Gyakran elfelejtem, hogy amit megírok, az hatással lehet bárkire is rajtam kívül.

Kóti: A Látóképekről a Szélcsend, a Lépést tarts és a Szakasztörés egyfajta trilógia, ami a teljes megsemmisüléstől a kételyeimen át az újrakezdésig vezet, ami egyfajta ars poetica is. Építs, törd össze, azaz pusztítsd el, ami nem szolgál már téged, és kreálj helyette új utakat. Ezt a szubjektív látásmódot viszi tovább a Vizek és a Hegyek c. dal is két albummal későbbről, az örökös belső változás és önmagunk megtalálása. Itt Peti nagyon ráérzett a szövegem (Vizek) személyes belső érzésvilágára, és a saját hatásai alapján írt egy szorosan rákapcsolódó dalszöveget, a Hegyeket. Ez a szimbiózis 20 év barátság lenyomata, ami számomra nagyon kedvessé teszi. De mondhatnám még Peti szövegei közül az Átoksúlyt a maga nyers és elementáris kifejezésmódjával, valamint az Állapotfrissítést és az Életre ítélvé-t tőle. Ezek nagyon belülről jöttek és nem félnek sebezhetőnek mutatkozni, az ilyen dalokhoz nagy bátorság kell, hogy letörj egy darabot magadból és kitedd az ablakba a világ elé.

PUNK & ROLL DEBRECEN – POPTÖRTÉNET A HORTOBÁGY MELLŐL

Melyik az a Hanoi-sor, amit magatokra varratnátok?

Peti: „Mindenki a saját szintjén nyomorog.”

Kóti: „Felhők jönnek-mennek, de az égbolt marad.”

Melyik dalotokat érzitek a legsikerültebbnek?

Peti: Erre a kérdésre valamiért intuitívan az Életre ítélve ugrott be, ezért nem is gondolkozom tovább rajta.

Szasza: Most azt érzem, hogy a Vizek az utolsó lemezről.

Kóti: A búcsúzó utolsó dalunk, ami Ennyi volt címmel jött ki nemrég.

És melyiket volt a legjobb élőben játszani?

Peti: Az Ennyi maradt-ot mondanám. Mindig arra indulnak be legjobban az emberek, úgyhogy részemről ez egyértelmű.

Szasza: Kicsit a korszaktól is függ, amiben voltunk épp, de az Ennyi maradt az talán átívelő volt nekem is.

Kóti: Tánc, a végén a bugi miatt.

Mi volt a legnagyobb megőrülésetek a színpadon?

Peti: Sajnos konkrét koncerteket konkrét esetekkel nem tudok felidézni, de az Ennyi maradt végén az együtténeklős résznél azért szoktak megborulások lenni. Dereng valami olyan, hogy berohantam ennél a résznél a tömegbe, és pár másodperc múlva egy „kicsi a rakás” alján találtam magam és onnan nyomtam. De hogy ez hol és mikor volt, azt az Istenért sem tudnám megmondani.

Szasza: Színpadi megőrülés? Személy szerint én sose őrültem meg színpadon, vagy csak a magam módján. Általában nézem, hogy Ádám odarakja-e a pergetést meg a fokozást, ahova kell, meg hogy Peti merre kolbászol a színpadon, hogy össze ne gabalyodjon a kábelünk. Olyan viszont többször volt, hogy egy-egy felfokozottabb résznél jöttek emberek együtt énekelni, meg body szörföltetni minket stb. Mondjuk ezeknek egy jelentős részénél színpad se volt. :)

Kóti: Amikor az utolsó trekkben Peti átvette a gitárt Szaszától, ő pedig a mikrofont Petitől, majd a közönségbe omlott, így zártuk a koncertet. Meg egyszer Oli az egyik gitárkiállásban kiszaladt mosholni a tömegbe, majd ahol be kell szállni a dobnak, visszaért és játszott tovább.

Fotó: Bodnár Dávid.

Mire vagytok a legbüszkébbek abból, amit a zenekarral elértetek?

Peti: Én személy szerint arra, hogy tiniként elkezdtünk csinálni egy punkzenekart, amin keresztül rengeteg élményt éltünk meg, tapasztaltunk és legfőképp barátokat szereztünk. Az pedig, hogy a zenénk sokaknak még tetszik is és ezáltal számtalan koncert- és turnélehetőséghez jutottunk, már csak hab a tortán. Rengeteget köszönhetek a zenekarnak és benne a barátaimnak.

Szasza: Én az egészre. Arra, ahogy kihoztuk belőle a maximumot, ahogy elkezdtük gyerekfejjel, meg amivé vált az egész, meg arra is, ahogy lezárjuk. Arra, hogy kiadtunk lemezeket és irtunk számokat, amik emberekre hatottak. Arra, hogy DIY-turnékkal bejártuk Európa egy jelentős részét, meg arra, hogy ez az egész együtt járt azzal, hogy rengeteg jó emberrel találkoztunk, akiknek egy része még most is a baráti körünk. Anno, amikor megvettem az első gitáromat, az volt az elképzelésem, hogy írok vele egy-két punk számot, vagy esetleg fellépek valahol egyszer, ehelyett meg kaptam ezt. :)

DUPLA INTERJÚNK A TANKCSAPDA ÉS A HANOI FRONTEMBEREIVEL

Kóti: Én arra, hogy mennyire önazonosan jártuk be ezt az utat így együtt. A zenekar története a mi felnövésünk története is egyben. Ahogy pár zajongó, deszkázó vad gyerekből eljutottunk oda, hogy ennyien megszerették a zenénk és a mindsetet, amit közvetítünk a zenén keresztül. Örülök, hogy tudunk adni ezen keresztül valamit és kapcsolódni más emberekkel, de közben végig csak őszintén azt hoztuk, ami bennünk van.

Mi volt minden idők legjobb Hanoi-koncertje?

Peti: Ha egy legjobbat kell kiemelnem, akkor talán a 2019. decemberi Düreres bulit mondanám, ott egy nagyobbacskát mentünk, úgy emlékszem. A régi debreceni This is Bihar!-ok is faszák voltak, meg Egerben is voltak nagyon jó koncertjeink. Meg néha egészen váratlan helyeken alakult jó buli. Az Isten háta mögötti kisebb települések voltak a legizgalmasabbak, mert sosem tudhattuk, hogy csak 3 random arc lesz-e ott, akiknek nem akadt jobb dolguk aznapra, vagy olyan emberek, akik vágnak minket és kirúgják a ház oldalát.

Szasza: Voltak jók. Volt egyszer egy egri bulink valami olyan helyen, ahol volt felül egy karzat. Alapból az egész estén minden zenekarra őrjöngés volt, de emlékszem, hogy valaki a mi koncertünkön beugrott szörfölni a tömegbe a karzatról. Na, az a buli fixen jó volt. A This is Bihar-os debreceni bulik is nagyon jók voltak annak idején.

Kóti: Az is jó volt, amikor Nyíregyházán egy házibuliban játszottunk, és vécékefével mosholtak az emberek, majd felgyújtották a nappalit és kijött a rendőrség.

És a Hanoi történetének abszolút csúcspontja?

Peti: Az még várat magára. 2023. május 5., Dürer Kert! :)

A vécékefével mosholós nyíregyházi házibuli.

A feloszlás okáról azt mondtátok, elfogyott kicsit a lendület a zenekarból, félgőzzel pedig nem akartátok csinálni. Mi minden vezetett oda, hogy befejezzétek a zenekart? Mekkora szerepe volt ebben a járványhelyzettel járó kétéves leállásnak és mekkora minden másnak?

Peti: Ebben alapvetően én voltam a gyenge pont. Már egy ideje ingadozott a motiváltságom a zenélést illetően. Amikor a Covid elején kijött a Vizek és hegyek, az adott egy plusz lökést, le volt kötve pár itthoni buli plusz egy török turné. Na, egyikből sem lett semmi, és emiatt a lemez sem ment akkorát, amekkora potenciál lett volna benne. Amikor megint elkezdtünk koncertezni, azt éreztem, hogy ugyanazokat a köröket futjuk, és nekem már nem esik jól ennyi energiát beletenni. Aztán volt egy düreres buli, amin nagyon trének éreztem magamat. Utána eldöntöttem, hogy nem szeretném ilyen módon folytatni, mert ez a zenekar többet érdemel ennél. Voltak idők, hogy mindent beleadtunk, és nem akarom, hogy önmagunk árnyékai legyünk. Most a búcsúdal stúdiózásánál és a búcsúbulikra készülve megint mindent beleadunk, ami jó érzés. Ezt így kell csinálni, ez a pörgés újra motivál. Azonban örülök, hogy látom a végét, mert hosszú távon nem lenne már annyi bennem, hogy tovább fenntartsam ezt a lendületet.

Szasza: Tavaly év végén mondta el Peti, hogy ez részéről nem megy, és nem akarja már folytatni. Én (meg szerintem Kóti és Ádám is) láttam még irányt, amibe mehettünk volna zeneileg, de ez így egyértelmű volt számunkra, hogy ha Peti nem akarja már, akkor hagyjuk az egészet. Együtt kezdtük el, hagyjuk is így abba.

EGY ÉS UGYANAZ? – GENERÁCIÓVÁLTÁS A MAGYAR HARDCORE/PUNK SZÍNTÉREN

Mi lesz az első dolgotok a búcsúkoncert után?

Peti: A koncert után azért gondolom lesz egy kisebb bulika, koccintgatások, jattolgatások, ahogy az illik. Egyébként konkrét terveim nincsenek. Egyelőre semmi kreatív dolgot nem látok magam előtt, amit szívesen csinálnék, aztán majd idővel eldől, hogy lesz-e valamire igényem.

Szasza: Ugyanaz, mint az összes többi Hanoi-buli után: szépen összepakolom a cuccom a színpadon… gitár, kábelek, ne vesszen el semmi… aztán meg bulizok a barátaimmal.

Kóti: Megölelem a barátaim. Ezenkívül szeretnék új energiákat gyűjteni és csinálni valamit, mert a feloszlás ráébresztett, hogy a zenélés mennyire fontos nekem. Egy biztos, Szaszával és Ádámmal csináljuk tovább a Soft zenekart, amire így több idő fog jutni.

A Hanoi április 22-én a debreceni Víztoronyban (vendég: BetterThanEver, Blackhoney) (Fb-esemény), május 5-én pedig a Dürer Kertben ad búcsúkoncertet, a Téveszme, a Cvlt of Grace és az Oaken társaságában (Jegyek, Fb-esemény).

interjú: Soós Tamás