"Összébb rándult" - kisbetűs ünnepnapok-interjú

Ambiciózus, de könnyed és játékos második lemezével szintet lépett a kisbetűs ünnepnapok. Bonyolultság és átélhetőség viszonyáról, elrontott szexes groove-okról és csócsálhatóságról beszélgettünk a trióval. Ez az interjú először a Recorder magazin 122. számában jelent meg.

Szerintem két fő jellemzője van az Az izéből az izé című második albumotoknak, az egyik, hogy ambiciózus.

Velek Domonkos (ének, billentyű): Ezt elfogadjuk, abban az értelemben, hogy általam vakmerőnek gondolt zenei megoldásokkal is éltünk.

Úgy is értem, hogy sok mindent tudtok, és ezt meg is akarjátok mutatni. 

VD: Ez így van, bár mi inkább úgy fogjuk fel, hogy pont hogy nem tudunk bizonyos konvenciókat, amik ezáltal nem viszik a zenénket a könnyű befogadhatóság irányába. De nem is volt cél, hogy az legyen.

Gollob Márton (ének, gitár): Az előző lemezhez képest azért sikerült a gondolatainkat átélhetőbben megfogalmaznunk, annak ellenére, hogy egyesek számára még így is közérthetetlen. Összébb rándult a zene, jobban megfeleltünk a saját mércénknek. De még mindig a határainkat feszegetjük, csak most másokat.

VD: Van bennünk egy nagy akarat arra is, hogy sokan meghallgassák, ami eléggé kontrasztos azzal, amit és ahogy csinálunk. Sokat foglalkozunk azzal, hogy eljusson az emberekhez.

A másik jellemző, hogy könnyed és játékos. 

VG: Ez a zenei inspirációkból is fakad, sok latin érzet és ilyen dreamy dolog van rajta, ami csak úgy működik, ha könnyed.

GM: Ha a hallgató csak azt a felületét hallja, hogy ez bonyolult, akkor az már nem feltétlenül jó zene szerintem. A legtöbb ember az érzésekért hallgat zenét. Közben az is fontos nekünk, hogy legyenek rétegek a zenében és a mondanivalóban. Az arany középutat szeretnénk megközelíteni.

Tizennégy éves korotokban alapítottátok az együttest. Mikor lett ebből egy más szintű tudatosságot igénylő zenélés?

VD: Bennem az, hogy tudatosultak dolgok, a Beatles-életmű mélységében való feltérképezéséhez köthető. Több könyvet olvastam arról, hogyan írták a dalokat, hogyan dolgoztak a stúdióban, és ez a marginális dolgokat is annyira felnagyította, hogy a saját zenénkben is azt éreztem, hogy mindennek jelentősége van. Innen gyorsan jött, hogy figyeljek, hogy melyik akkord vezet rá a refrénre. Zenekarként pedig akkor lettünk komolyabbak, amikor a második dobosunk, Kiss Konrád belépett 2021-ben [2023-ig volt tag – a szerk.], mert ő egyfajta külső kontroll volt, ügyes is volt a hangszerén, és onnantól ráhergeltük magunkat.

Torda Barnabás (ének, basszusgitár): Akkor lettünk tizenkettedikesek, de úgy voltunk vele, hogy érettségi ide vagy oda, szeretnénk több energiát a zenekarba fektetni, mert látjuk a jövőjét. 2022-ben az első klubkoncertünkre a saját ballagásunkról jöttünk el.

VD: Nyilván tinédzserként semmit sem értettünk a zeneiparból, hanem inkább megszállottság volt bennünk, és abból lett a tudatosság. A zene mellett az így megismert közösség, a barátok is hajtanak minket.

2020-ban adtátok ki az első két számotokat; a Visszafojtott ásítás hallgatottsága 100 ezer fölött van a Spotify-on. 

VD: Nem tudjuk, miért hallgatják ilyen sokan, főleg ahhoz képest, hogy tragikusan rossz az a felvétel, egy lábdob nincs a helyén. Szerintem azért, mert jó a refrén.

GM: Meg jó a verze és a szöveg.

VD: Nagyon szeretjük a zenénket. De azért néha leszedetném a netről.

TB: Az egy popos felépítésű dal, de ez zsigerből jött. Nekem csak az Édenpark körül kezdett összeállni, hogy milyen zenei részek vannak, verze, refrén satöbbi. Olyan dalokat írtunk, mint a Csillagfelezés, ami annyira megfoghatatlan volt, hogy úgy voltam vele, hogy csak játszunk dolgokat.

Korábban is voltak jazzes megoldásaitok, most újabb műfajok jöttek be. Mennyire vagytok képzett zenészek?

GM: Én tizennégy éve tanulok gitározni, ebből hat éve jazzgitárt. Most fogok diplomát szerezni a Zeneakadémián elektronikus zeneszerzésből, aztán jazzgitár szakra fogok jelentkezni. Tehát én a zenéléssel szeretnék foglalkozni, aztán ki tudja, mit hoz az élet.

VD: Ha a jazz megjelenik a kontextusban, akkor én nem tartom magam képzett zenésznek, mert egy jazz-zenész gyakorlottsága, rálátása a zenére jóval meghaladja az enyémet. De a magyar alternatív hagyományokhoz képest van egy olyan rutinom és agyműködésem, ami a képzettebbek közé tesz a koromhoz képest. De én mindig úgy képzeltem el magamat, hogy nem a zenei képzettségem az, ami segít a zenekarozásban. Amikor azt éltem meg, hogy szarul billentyűzök, akkor arra gondoltam, hogy legalább jól éneklek; ha azt élem meg, hogy szarul éneklek, akkor: legalább jó szövegeket, dalokat írok; amikor azt, hogy szar szövegeket, dalokat írok, akkor: legalább sok energiát beleteszek...

TB: Nekem igazából a jazz-zenészekhez sem kell viszonyítanom magam, hogy ne érezzem magam képzettnek... De én is billentyűztem hat évig, mielőtt megfogtam a basszusgitárt, főleg azért, mert az kellett az együttesbe. Hat éve játszom rajta, három éve járok tanárhoz, és nagyon megszerettem. De nekem fontos, hogy legyen a zene mellett polgári végzettségem, ha beüt bármi krach.

VD: Nekem ilyen biztosítékaim nincsenek.

A Nyállámálló vezette fel a lemezt, aminek háromszor kellett elolvasnom a címét, mire megértettem.

VD: A többiek sem értették sokáig... Ez azt az erkölcsi sekélyességet jelenti, ami fenyeget minket, ha nem állunk ki a véleményünk, döntéseink mellett, hanem hagyjuk magunkat korrumpálni. A nyál annak a szimbóluma, amivé válunk, a mállás pedig a folyamat, ahogy ez megtörténik.

Közben ez egy fülbemászó dal.

VD: A munkacíme az volt, hogy Indie fos, annyira szégyelltem a többiek előtt, hogy milyen közérthető. Marcinak meg a Nincsen semmi bajjal volt ilyen problémája.

GM: Csak az nyugtat meg a Nincsen semmi baj kapcsán, hogy nem volt egy nagy szülés összerakni, és ehhez képest nem annyira egyszerű.

A lemez első száma, a Fej elindul, és egy percen belül már teljesen máshol vagy. Ebben is azt érzem, hogy van egyfajta belépési küszöb: akkor hallgass, ha ezt bírod.

VD: Ebben nincs egy olyan szándékosság, hogy mi exkluzívak szeretnénk lenni, amit ha ért a hallgató, akkor azt gondolhatja, hogy ő most valami nagyon jót hallgat, hogy vájtfülű. Nem így áll össze egy dalszerzési folyamat. Például a Fej esetében az, hogy egy percen belül tök más a lüktetés meg tempóérzet, azért van, mert a dobintrót a végén raktuk hozzá.

GM: Mondták is, hogy milyen szexes dob-groove-val indul, de aztán átmegy 11/8-adba, és „tönkre lett téve a 4/4”.

VD: Értelmet adunk a saját ötleteinknek, mert annyit foglalkozunk velük. Értelmesek, csak nem konvencionálisak.

Vannak már komoly eredményeitek. Milyen jövőt láttok a zenekar előtt?

VD: Szeretnénk, hogy sok embernek tetsszünk és fontos zenekar legyünk. Ez gyakorlatban számomra azt jelenti, hogy amíg még van hajunk, csináljunk egy önálló Budapest Parkot.

GM: Meg fesztiválokon nagyobb színpadokat.

VD: Annyiféle zenekar, inger, hangzás van, hogy ha valaki szeretne szomorút hallgatni, azt megkapja tíz zenekartól; ha szeretne olyat hallgatni, amiben elmondják, hogy mennyire nehéz a felnövés, arra is van tíz zenekar. Nem látom értelmét, hogy mi legyünk a tizenegyedik; azt szeretném, hogy olyan zenekar legyünk, amit meghallgatsz, azt mondod, hogy ilyet nem kaptam mástól. Hogy ne kielégítsünk egy vágyat, hanem megteremtsük. Ne vegyünk részt abban, hogy „eladhatónak” tartott zenét csináljunk, ami szépen megfogható, megcsócsálható, és versenyzünk, hogy melyikünk a legmegcsócsálhatóbb.

TB: Bár csócsálni mindig fognak az emberek.