Punk & Roll & Debrecen – Poptörténet a Hortobágy mellől (2. rész: a nyolcvanas évektől napjainkig)

A hatvanas években hívták „magyar Liverpoolnak”. A hetvenes években innen indultak az első országos ismertségű vidéki zenekarok. A kilencvenes években erős volt a rock- és metálszíntér. Manapság pedig az egyik legpezsgőbb kulturális életű város az országban, a fővároson kívül. Cívisvárosi popkrónika a most megjelent 61. Recorder magazin Debrecen & pop fókusztémájának nyitócikkében – két részben: a hatvanas évektől nyolcvanas évekig jutó első fejezet után itt a folytatás napjainkig. Ráadásul most szombaton tartjuk Debrecenben aktuális magazinszámunk első launch partyját, május 5-én pedig lesz egy második bulink is.

Agyarország, Debrecen

A sok metal- és rockkoncert hatására nagyon megszaporodtak a műfaj előadói: a látványos Múzeum (lent) volt az úttörő 1984-ben, de nem nagyon maradt le tőlük az állati metált toló Diktátor sem, ők Omen, majd Morged néven folytatták. Aztán ott volt a dallamosabb, hajmetálosabb Szfinx és Mindscream, a keményebb Icehouse, a hardrockosabb Hammer Head Shark. Mire a punk & roll-lal berobbanó Tankcsapda az évtizedfordulón gyorsan országos ismertségre tett szert, már bőven volt helyi muníció, de persze Lukácsék tényleg rakétasebességgel törtek a legnépszerűbb magyar zenekar pozíciójára. A kilencvenes években nagyon erős lemezekkel és tömegeket megszólítani képes, okos szövegekkel alapozták meg mindezt, majd a kétezres években is tartották a színvonalat, így bármilyen tagcserét túlélve máig őrzik pozíciójukat. A nyomukban nemcsak tovább gyarapodott a helyi rockszíntér, de sokan képesek voltak a komolyabb kitörésre: a Necropsia metálos, az Én és a Magnum klasszikus kilencvenes évekbeli hardcore-ral, a Replika (balra) numetallal, a Wyrfarkas meg azzal, hogy a DVSC híres focistái, Dombi Tibor, Böőr Zoltán vagy éppen Sándor Tamás alkotják a tagságát.

A kilencvenes évek színes tablója

Az évtized azonban a fentieken túl is tudott még színesebb lenni, az etnojazzes Odradek, a jazzrock és posztrock közé belőhető Katakali, a felerősödő blues-os vonal (a tradicionális irányt kiválóan művelő Dr. Valter And The Lawbreakers, a Pocsolyába léptem című slágert megíró Ölveti Blues Band és a bluestól alterrockig jutó Téglagyári Megálló), aztán a zajzenével Jancsó Miklós-filmbe is bekerülő Lyuhász Lyácint Bt. (lent) és a habkönnyű europoppal slágereket jegyző Desperado csak a legjellemzőbb példák.

Tánczene, hiphop

A tánczenei színtér felfutásáról részletesen is szól majd egy cikkünk, az innen indult Grabo’sky és Superstereo mára külföldön is elismertek, akárcsak a global basst nyomó Tshabee, de Rdei, Simulatrix, Kisszántó ezen a területen szintén garantálja a minőségi utánpótlást. Debrecen hiphopjának fő koordinátora a Romlott hazai csoportosulás, az ő nevükhöz buli- (RH Party) és válogatáslemez-sorozat (Eastern Croppaganda) fűződik. Az mc-k közül kiemelkedik Keleti Membrán, a Hírwevők, a KétHázKözt, Skill és Sla, Májkrém, a beatmakerek közül Mr. Die, Pierci, Sonnykraft, Stek, mások mellett.

HIPHOP ÉS VIDÉKE ÖSSZEÁLLÍTÁSUNK, BENNE A DEBRECENI SZÍNTÉRREL.

A 21. század

A skapunk egyik hazai úttörője és élzenekara a debreceni Skafunderz. Rövid életű tündökléssel is perfekt, bár feledésbe merült indierocklemezt hozott össze a kétezres évek közepén a Gonzo. A Petőfi Rádióban népszerűsített pop-reggae-s 2 Joints pedig befuthatott volna országosan, ha nem oszlik fel idejekorán, de így is írtak egy eléggé zöld Debrecen-himnuszt. Az meg külön sajnálatos, hogy a magyar zenei életben is kiemelkedőnek számító indiepunkos Nyolcadikosok (fent) szintén idő előtt oszlott fel (dobosuk Quiet Kid néven folytatja ígéretes dalokkal).

A hatalmasra növő Tankcsapda árnyékában a városból sokan eséllyel próbálkoztak áttörni, de a 21. században ez csak keveseknek sikerült. Jelenleg a poprockos Éva Presszó a legnépszerűbb, rádióban is játszott feltörekvő formáció, a Hangfoglaló Program- támogatásával hosszabb időre is fókuszban maradhatnak. Nyilas Reni és az Ők (balra) is sokra hivatott együttesként bukkant fel néhány éve, de aztán hirtelen abba is maradt aktivitásuk. Pillanatnyilag a Debreceni Egyetemen tanuló nigériai Dubem K (jobbra fent) az egyik legjobb dolog a városban – a 2017-ben a Búzadarával feltűnt szimpatikus énekes-producerről azóta bőven kiderült, hogy nagy potenciál rejlik benne. Utánpótlás persze bőven akad (Emma Undressed, Bad Habit, Pit Of Saron) – a legjobb fiatal zenekarokat, köztük a Flexible Juice-t, a Ljubljanát és a Periheliont hamarosan külön is bemutatjuk –, ahogyan olyan formáció is, amely büszke debreceni kötődésére, de a fővárosban működik, mint például a Sorbonne Sexual (extrém példa a borsodi településről elnevezett, alkalmanként ott alkotó, debreceni zenészekből álló, eklektikus Bódvaszilas Sessions).

A helyi íz

Igaz ez a frontemberével, Szabó Péterrel a címlapunkra is felkerülő hardcore-os Hanoi-ra (fent) is, ami mostanság kétségtelenül műfaja egyik legnagyobb tehetsége és legnépszerűbb formációja – és évekkel ezelőtt Budapestre helyezte székhelyét. A hardcore-nak persze szintén erős gyökerei vannak a városban: a This is Bihar!-bulisorozat futtatta fel a műfajt, amit manapság a Racka Noise szervezőcsapat éltet. Ilyen színtér-összefogó a kortárs múzeumban, a MODEMben zajló BanZaj-eseménysorozat, amelyen kísérleti zene szól. A város önszervező-színtérképző erősségét mutatja a Sofar Sounds, azaz az utolsó pillanatban meghirdetett szobakoncertek, amelyek persze azt a nézetet is erősítik, hogy Magyarországon annyira nem lehet nagy egyik vidéki város sem, hogy ne ismerné mindenki becenevén az összes helyi zenészt. De az alföldi megyeszékhely mára körülmények és lehetőségek tekintetében tényleg kiemelkedik a többi magyar nagyváros közül. Az élénk egyetemi kulturális élet, a klubhálózat (erről hamarosan külön cikkben is szólunk) és az országosan is jelentős fesztiválok mellett (a Campus idén július 18-22. között, a Bor- és Jazznapok augusztus 2-5. között lesz), itt még vannak lemezboltok, jól működik egy rocksuli (Rocksuli Debrecen), a helyi rádióban (FM90 Campus Rádió) az Alföldi Zene című rovat nemcsak helyi, de más hajdú-bihari formációkat is bemutat, a Debreceni Rockmúzeum online és offline műveli a helyi rocktörténetet és úgy általában is tisztességes a zenei élet dokumentálása. Vannak helyi rocklexikonok, itt kapott először utcanevet Bencsik Sándor gitáros, itt kapott először a vidék zenei emléktáblát (előbb az Ifjúságpolitikai Klub, majd az Aranybika szálló Bartók terme). És akkor még ott van az, hogy Debrecen elnyerheti 2023-ban az Európa Kulturális Fővárosa címet, ami, mondani sem kell, még lendítene egy jókorát ezen az amúgy is erős lábakon álló zenei színtéren.

Dömötör Endre

nyitókép: Szepesi Bogi
fotók: www.debrecenirockmúzeum.hu, Bodnár Dávid (Hanoi), Rácz Patrik (Nyolcadikosok), zenekari Facebook-oldalak