2019 legjobb lemezei a Recorder szerint

Nemrég megmutattuk, mik voltak idén a kedvenc magyar lemezeink, most pedig eljött az ideje annak az évösszegző listának, amin nem csak magyar lemezek szerepelnek. Az összesített szerkesztőségi lista mellett a Recorder munkatársai ajánlanak még egy-egy albumot, amit nagyon szerettek, aztán pedig még 25 lemez következik, amiket szintén érdemes meghallgatni. Ez a cikk először a Recorder magazin 78. számában jelent meg. (Nyitóképen: Dua Lipa és St. Vincent a 2019-es Grammy-díjátadó gálán.)

#1 Dorota: Solar The Monk

A Dorotánál természetesen megy át a nyers punk keleti transzzenébe, épül improvizáció egy gospelminta köré, tutul bele a kazu garázsrock és etnojazz amúgy is valószerűtlen ötvözetébe. Mély gondolatisága, felszabadult zeneisége és a szellemes ötletek sokasága mellett-előtt páratlan szabadsága teszi az év legjobb lemezévé. Meghallgatom. RA

Korábban: kritikánk az albumról

#2 Billie Eilish: When We All Fall Asleep, Where Do We Go

Fura vizuállal kitalált klipek, egyszerre kellemes nosztalgiával és üde frissességgel összerakott hangok, na meg kortalan mondanivaló – mindez az újpop jegyében, egy 17 éves lánytól. És remélhetőleg ez még csak a kezdete valami igazán zenetörténeti jelentőségűnek. Bravó, Billie, ez a te éved volt. Meghallgatom. VZ

Korábban: A világ szar, híresnek lenni meg szívás

#3 The National: I Am Easy To Find

Matt Berninger ismét hajnali szorongásainkat énekli meg, ám most nem hagy magunkra: női vendégszólamokkal harmonizál, ellenpontoz, a törékeny-töredezett hangszerelést a nézőpontok megsokszorozásával társítva. A lemez – és a hozzá készült csodás kisfilm – mentőkötél a gödörbe: nagy szükségünk van rá. Meghallgatom. HA

Korábban: Szomorú számok züllött szerelmeseknek - portrénk a zenekarról, kritikánk az albumról

#4 Thom Yorke: Anima

Szétesett ritmusok, kísérleti elektronika, rideg szintik, elcsúszott énektémák, szívre ható dalok - ezek azok a szavak, amikkel körbe lehet írni a Radiohead énekesének legjobb szólólemezét, de egyszerűbb, ha azt mondjuk: ez egy kibaszott szép album. Pont, mint amilyen a netflixes kísérőfilm. Meghallgatom. HM

Korábban: kritikánk az albumról

#5 Kim Gordon: No Home Record

Amikor nem azt kapjuk, amire számítunk és ez nagyon jó. Kim Gordon első szólólemezén nagy hangsúlyt kapott az elektronika, és ez hihetetlenül jól áll neki. Énekhangja az idő múlásával még karakteresebb lett, így nagyon modern és a szó legjobb értelmében szokatlan a végeredmény. Meghallgatom. RL

Korábban: Randiznék ezzel a lemezzel - Szurcsik Erika Profül-ajánlója

#6 FKA twigs: Magdalene

A 2010-es évek emblematikus énekesnője visszatért és végleg felült a popzene trónjára: egyszerre törékeny és magabiztos énekhangja, valamint a különböző sztárproducerek által összerakott alapok együtt egy olyan érzelmi utat mutatnak be, amihez hasonlót csak Kate Bush vagy Björk tudott. Meghallgatom. KB

Korábban: kritikánk az albumról

#7 Tyler, The Creator: IGOR

Miután a 2017-es Flower Boy-on őszinte kitárulkozásra cserélte a dühödt provokációt, az egykori Odd Future-alapítótag megírta második aranykora magnum opusát. A Pharell Williamst idézően kortalan R&B-soul-pop-hiphop dalok slágeressége meglepően mély érzelmi töltetet rejt. Meghallgatom. KB

Korábban: Ez tényleg egy album - Kapitány Máté Profül-ajánlója

#8 Nick Cave & The Bad Seeds: Ghosteen

A Bad Seeds minimalista albumtrilógiájának megosztó záródarabja nem is zenekaros lemez, inkább puha textúrájú ambient, Brian Eno-féle űrszintikkel, Angelo Badalamenti-s összehúzódásokkal, akár egy sebzett szív óvatos dobbanásai. A veszteséggel küzdő Cave éneke talán még sosem volt ilyen érzelemgazdag. Meghallgatom. HA

Korábban: kritikánk az albumról

#9 Solange: When I Get Home

Ez az album pont annyira hangszeres és pont annyira elektronikus, amennyire kell. Olyan arányt sikerült megtalálnia, ami jól jellemzi 2019 zenei kifinomultságát, ráadásul Solange hangja sokkal simulékonyabb nővéréénél. Az év egyik legkellemesebb, a funk és a soul határmezsgyéjén mozgó lemezét kaptuk. Meghallgatom. RL

Korábban: kritikánk az albumról

#10 Sleater-Kinney: The Center Won't Hold

St. Vincent gépolajosan szeduktív-erotikus, sötéten rétegzett hangzása drasztikusan átformálja a Sleater-Kinney dinamikáját. A dobosnak ez nem tetszett, nekünk igen: a zenekar megélezi körmeit, fűrészesre reszeli a fogait, és a világot elborító tűzvész tornácán sutba dobja a régi receptet. Meghallgatom. HA

Korábban: Férfihölgyek, a nagy frászt! - portrénk a zenekarról

#11 Earth: Full Upon Her Burning Lips

Az idén 30 éves Earth nem akar megfelelni senkinek, nem dől be semmilyen trendnek. Csak megy előre magányosan a kijelölt úton a szokásos mély, lassan építkező, instrumentális Americana-drone metallal. A hangulatok viszont természetes módon érnek idővel. Ez a világ rendje és jól is van így. Meghallgatom. RL

Korábban: kritikánk az albumról

#12 Vampire Weekend: Father Of The Bride

A Vampire Weekend hangzását meghatározó szintis, Rostam Batmanglij közreműködik ugyan, de a dupla album már nélküle született meg. Olyan stílusgyakorlatok is megjelennek a lemezen, amelyeket korábban még nem hallhattunk Ezra Koenigéktől. Kicsit hosszú, de azért emlékezetes visszatérés. Meghallgatom. HM

Korábban: kritikánk az albumról

#13 Purple Mountains: Purple Mountains

Az év legfájdalmasabb lemeze, amit nehéz végighallgatni, de nagyon is megéri. Másként hallgatunk meg egy albumot, ha tudjuk, hogy a mögötte álló David Berman a megjelenése után egy hónappal felakasztotta magát? Másként, nyilván, de talán pont ezért kell elengedni ezt a szomorú árnyékot. Meghallgatom. HM

Korábban: kritikánk az albumról

#14 Denzel Curry: zuu

29 perc simán elég egy remek hiphoplemezhez, ezt bizonyítja a zuu is, ami energiabombaként csapódik a hallgató arcába, és mire feleszmélnénk belőle, már vége is van. Ki ne akarná ezt újra meg újra átélni? Plusz riszpekt az electrofunk vibe-okért, azok mindig pimpelnek. Meghallgatom. VZ

Korábban: kritikánk az albumról

#15 Big Thief: U.F.O.F.

A brooklyni Americana-folkrock zenekar harmadik lemezén még erősebb Jeff Buckley és Elliott Smith hatása; Adrianne Lenker időtlennek érződő énekhangja és végtelenül intim, mégis mélyen átélhető szövegei pedig továbbra is elvarázsolóak. Az ilyen lemezekre mondják azt, hogy teljesen a maguk univerzumában léteznek. Meghallgatom. KB

Korábban: kritikánk az albumról

#16 clipping.: There Existed An Addiction To Blood

Ez a horrorcore műfajjal eljátszó, kísérletező hiphoplemez csúcsra járatja a történetmesélést. Egy vámpírok lakta, sötét világ a helyszín, de játszódhatna akár a mi életünkben is. Nagyot lépett ezzel előre a clipping., a történetüket nem felejtjük el egyhamar. Meghallgatom. VZ

Korábban: kritikánk az albumról

#17 JPEGMAFIA: All My Heroes Are Cornballs

Barrington DeVaughn Hendricks avantgárdrap-projektjében ott kavarog a BROCKHAMPTON artrapje, Denzel Curry punkos hiphopja, Frank Ocean pszichedelikus soulja és Earl Sweatshirt kollázsszerű mixtape-jei is, a végeredmény mégsem hasonlít egyikre sem. Az év legegyedibb, bátran a saját útját járó raplemeze. Meghallgatom. KB

Korábban: kritikánk az albumról

#18 Richard Dawson: 2020

A free folk legegyénibb hangú képviselője látszólag rockosabbá, sőt, poposabbá tette zenéjét, ám „az idegösszeomlás szélén álló kortárs brit társadalom” mindennapi rémtörténeteit elbeszélő dalokban annyi a váratlan kanyar, hogy minél többet hallgatod, annál inkább kiismerhetetlennek tűnnek. Meghallgatom. RA

#19 Equiknoxx: Eternal Children

A kollektíva absztrakt, mégis dögös instrumentális dancehall-lal vált ismertté Jamaicán kívül. Ez az első nemzetközi lemezük férfi és női vokalistákkal, amiről kiderül: tudnak úgy fülbemászó, napfényes dalokat írni, hogy közben nem engednek a furaságból, a valószerűtlen hangmintákból és az aszimmetrikus ritmusokból. Meghallgatom. RA

#20 Mark Lanegan: Somebody’s Knocking

A Joy Division szellemét táncra hívó, kellően feketére színezett, leleményes gótpop a grunge-generáció Tom Waitsétől, aki ezúttal kifejezetten feldobottan énekel a démonairól. Mark Lanegan legteljesebb slágergyűjteménye a Blues Funeral óta. Meghallgatom. ST

A RECORDER-SZERZŐK KEDVENCEI, AMIK NEM KERÜLTEK A KÖZÖS LISTÁRA

Hó Márton - Panda Bear: Buoys

Alig több mint 30 perc az Animal Collective műhelyéből ismert Noah Lennox, azaz Panda Bear hatodik lemeze, amin ismerős, de újszerű, játékos elektronika találkozik kísérletezős puttyogásokkal és instant ható melódiákkal. Ilyen kedves is lehet a zenei szürrealitás.

Huszár András - Little Simz: Grey Area

Az észak-londoni rapper mixtape-jei és az Alice Csodaországban-ihletésű konceptlemeze után most találta meg az igazi hangját, és akár chillezős r’n’b ódában énekli meg önzőségét, akár beatmángorló hiphoppal hetvenkedik – „I’m Jay-Z on a bad day, Shakespeare on my worst days” –, benne van a dög.

Kollár Bálint - Blood Incantation: Hidden History Of The Human Race

A Tomb Mold mellett a Blood Incantation is épít ugyan a klasszikus death metal-panelekre, mégis teljesen új módon használja őket; egyszerre pszichedelikus, filmzenés, technikás és brutális amalgánjuk olyan, mintha egy stúdióba terelnénk a Rush-t, a Demilich-et, a Pink Floydot és a Morbid Angelt.

Reszegi László - Telefon Tel Aviv: Dreams Are Not Enough

Minden korábbi TTA-lemeznél álmodozóbb, űrbélibb és merengősebb, és ezek kifejezetten jól állnak ennek a produkciónak. 10 év szünet után tért vissza Joshua Eustis fő projektjéhez, amely korát meghaladó módon szólal meg és varázsol el. A dalcímek összeolvasva egy nem túl vidám verset adnak ki.

Rónai András - Boobs of DOOM: Kozmic Cognitive Dissonance Inception Engine

Nem egy lemez, hanem egy havi lemezsorozat , amit a különösen szar 2018-ra reakcióként indítottak. Mindig vártam az újat, és sosem okozott csalódást az dub-hiphop-zaj-drone-metal különféle árnyalataival, amit nagyon vicces címek és leírások ellenpontoznak. „Igazságosságot eszünk, megtorlást szarunk.”

Velkei Zoltán - Freddie Gibbs & Madlib: Bandana

Pár perc hallgatás után egyértelmű, hogy ez már most egy klasszikus; tök jó hallgatni, hogy a hiphop két veteránja számtalan év és projekt után még mindig ekkora profizmussal és ilyen lazasággal el tudja szórakoztatni egymást a stúdióban.

MÉG 25 LEMEZ, AMIT NAGYON AJÁNLUNK

75 Dollar Bill: I Was Real
Angel Olsen: All Mirrors
Bell Lungs: Wolves Behind Us
Black Pumas: Black Pumas
Blanck Mass: Animated Violence Mild
Bon Iver: i,i
BROCKHAMPTON: Ginger
Carly Rae Jepsen: Dedicated
Charli XCX: Charli
Danny Brown: uknowhatimsayin¿
DIIV: Deceiver
Florist: Emily Alone
Flume: Hi This Is Flume
Flying Lotus: Flamagra
Hatchie: Keepsake
HTRK: Venus In Leo
Inter Arma: Sulphur English
Jessica Pratt: Quiet Signs
Joy Williams: Front Porch
King Gizzard & the Wizard Lizard: Infest The Rats’ Nest
Lafawndah: Ancestor Boy
Lana Del Rey: Norman Fucking Rockwell!
Mourning [A] BLKstar: Reckoning
slowthai: Nothing Great About Britain
Sote: Parallel Persia

szerzők: Rónai András, Hó Márton, Huszár András, Kollár Bálint, Reszegi László, Soós Tamás