JPEGMAFIA: All My Heroes Are Cornballs (lemezkritika)

Barrington DeVaughn Hendricks avantgárdrap-projektje eddig pont attól szenvedett, amiből (részben) táplálkozott: az egykor a légierőnél szolgáló veterán politikai dühe mellett elsikkadt, hogy James Ferraro óta senki sem tükrözte vissza jobban a webkettőbe ragadt, a valós szociális érintkezésektől egyre távolabbra kerülő emberiség alapvető létélményét. De míg elődje egyfajta posztmodern tréfamesterként távolról szemlélte az egészet, az All My Heroes Are Cornballs-on Hendricks feltárja magát, és addig nem nyugszik, amíg a hallgató is el nem gondolkodik azon, hogyan látja magát, őt és miért. Eközben pedig mintha ezernyi megnyitott böngészőtabból szólna a zene, amiről eszünkbe juthat a BROCKHAMPTON artrapje, Denzel Curry punk-hiphopja, Frank Ocean pszichedelikus soulja vagy Earl Sweatshirt kollázsszerű mixtape-jei – de a végeredmény egyikre sem hasonlít. JPEGMAFIA a maga útját járja, és egyre magabiztosabban.

8.5/10

Kollár Bálint