A Morrissey halálát váró punk rapper legújabb albuma az eddigi legjobbja is; egyben tökéletes bizonyítéka annak, hogy JPEGMAFIA hangzása és stílusa tényleg senki máshoz sem hasonlítható. Lemezkritika a Recorder magazin 76. lapszámából.
Előadó: JPEGMAFIACím: All My Heroes Are Cornballs
Kiadó: EQT Recordings, LLC
Megjelenés: 2019. szeptember 13.
Stílus: experimentális hiphop
Kulcsdal: Jesus Forgive Me, I Am A Thot
Barrington DeVaughn Hendricks avantgárdrap-projektje eddig pont attól szenvedett, amiből (részben) táplálkozott: az egykor a légierőnél szolgáló veterán politikai dühe mellett elsikkadt, hogy James Ferraro óta senki sem tükrözte vissza jobban a webkettőbe ragadt, a valós szociális érintkezésektől egyre távolabbra kerülő emberiség alapvető létélményét. De míg elődje egyfajta posztmodern tréfamesterként távolról szemlélte az egészet, az All My Heroes Are Cornballs-on Hendricks feltárja magát, és addig nem nyugszik, amíg a hallgató is el nem gondolkodik azon, hogyan látja magát, őt és miért. Eközben pedig mintha ezernyi megnyitott böngészőtabból szólna a zene, amiről eszünkbe juthat a BROCKHAMPTON artrapje, Denzel Curry punk-hiphopja, Frank Ocean pszichedelikus soulja vagy Earl Sweatshirt kollázsszerű mixtape-jei – de a végeredmény egyikre sem hasonlít. JPEGMAFIA a maga útját járja, és egyre magabiztosabban.
8.5/10
Kollár Bálint
Ilyen pedig JPEGMAFIA idei Pitchfork Music Festivalos fellépése:
Ajánlott bejegyzések:
-
Mikor már hátradőlnénk chillezni. boebeck: boebeck (lemezkritika)
-
Két őrült rapper, a legőrültebb formájában. JPEGMAFIA & Danny Brown: Scaring The Hoes (lemezkritika)
-
Huszonegy percnyi súlyos téboly. Húszéves a Meshuggah monumentális száma
-
És előkerült a gitár. Húszéves Squarepusher mesterműve
-
Az atya új felekezete. God Bullies: As Above, So Below
