Nick Cave & The Bad Seeds: Ghosteen (lemezkritika)

Nick Cave legújabb lemezéről a The Guardian azt írta, hogy pályafutása legszebb dalai szerepelnek rajta, míg mások szerint az ausztrál énekes-dalszerző előállt "a saját Carrie & Lowelljével". De vajon tényleg olyan jó a Push The Sky Away – Skeleton Tree trilógia lezárása, mint amilyennek mondják? Lemezkritika a Recorder magazin 77. lapszámából.

Előadó: Nick Cave & The Bad Seeds

Cím: Ghosteen

Kiadó: Ghosteen Ltd. / Bad Seeds Ltd.

Megjelenés: 2019. október 4.

Stílus: ambient-gyászfeldolgozás

Kulcsdal: Hollywood

Az életrajzi tények megkerülhetetlenek. Nick Cave fia, Arthur 2015-ben egy baleset következtében elhunyt. A 2016-os Skeleton Tree a megrázkódtatás közvetlen pillanatképe. A dupla meglepetésalbumként kiadott Ghosteen már a gyászmunka következő fázisát tükrözi, de ez nem jelenti azt, hogy kevésbé fájdalmas, kevésbé nyers. Sőt. Ez Nick Cave legsebezhetőbb és legszebb lemeze, amely mentes mindenfajta ornamentikától. A zenei hangzásvilág ennélfogva lecsupaszodik, dob, vagy bármiféle ritmus minimális, csak a monumentális zárószám teremt fojtott lüktetést. Nem is zenekaros lemez ez, inkább ambient, Brian Eno-féle űrszintikkel, posztrockos folyamokkal, Badalamentis kitárulkozással és összehúzódással, akár egy sebzett szív óvatos dobbanásai. A keresetlen egyszerűségükkel szívbe markoló szövegeké a főszerep, meg Cave énekhangjáé, ami talán még sosem volt olyan érzelemgazdag, mint a Waiting For You refrénjében. Puha textúrájú lemez ez, mely reménnyel ellenpontozza a veszteséget, de szerkezete szembemegy a feloldozás patentos-patetikus ívével: a törékeny fényből épphogy a záróakkordra ereszkedik vissza a sötétbe.

9.5/10

Huszár András

JÖVŐ JÚNIUSBAN NICK CAVE VISSZATÉR BUDAPESTRE.