A Silver Jews énekes-gitáros-dalszerzője öngyilkossága előtt nem sokkal még felvette karriere egyik legjobb és legintimebb lemezét. De nem kell tudnunk a Purple Mountains hattyúdal-jellegéről ahhoz, hogy megértsük, miért lett David Berman az indie rock színtér egyik ikonikus alakja. Lemezkritika a Recorder magazin 75. lapszámából.
Előadó: Purple MountainsCím: Purple Mountains
Kiadó: Drag City
Megjelenés: 2019. július 12.
Stílus: indie folk-rock
Kulcsdal: All My Happiness Is Gone
Megrázó és fájdalmas végighallgatni ezt a lemezt, de megéri. A Silver Jews énekes-gitáros-dalszerzője, a súlyos depresszióval küzdő David Berman augusztus hetedikén akasztotta fel magát; pedig a költőként is alkotó zenész hosszú szünet után épp idén tért vissza Purple Mountains nevű projektjével, amelynek cím nélküli albuma a halála előtt egy hónappal jelent meg. Berman dalai azonnal hatnak, és nemcsak a karakteres, az indie folk és az alt-country vonalán haladó dalok miatt, hanem a szíven találó dalszövegek miatt is.
9/10
Hó Márton
Ajánlott bejegyzések:
-
Hangerő és súlyosság után fájdalmas szépségek. BIG|BRAVE
-
Mikor már hátradőlnénk chillezni. boebeck: boebeck (lemezkritika)
-
Itt mindig dráma van. Kolibri: Nagyon jó, nagyon rossz, nagyon jó (lemezkritika)
-
"Egybe adod vissza, amit darabokban hagytam el." Kamondy Ágnes: Pest fölött az ég (lemezkritika)
-
A dalmegsemmisítő cumbia-főgonosz. Julián Mayorga: Chak Chak Chak Chak (lemezkritika)
