Amikről más nem ír dalokat. Richard Dawson: End Of The Middle (lemezkritika)

Az angol folk egyik legeredetibb hangja ezúttal mindennapi történeteket mesél el dalaiban, igaz, morbid fordulatokkal és villámként becsapó klarinéttal. Ez a kritika először a Recorder magazin 122. számában jelent meg.

Éppen (megint) folk revival van Nagy-Britanniában, és ugye mindig kérdés, hogyan lehet aktuálissá tenni a megörökölt formákat. Richard Dawson már jó ideje ezt csinálja, az ő válasza az egyediségeket felvállaló személyesség, legyen szó a védjegyszerű, tökéletlen-de-csak-azért-is használt falzettjéről vagy majdnem szabályos, de befejezetlennek, csiszolatlannak ható gitárjátékáról. Pont ez a személyre szabás teszi lehetővé azt, hogy a folkot különféle figurák megalkotására, koncepciózus, sokféle nézőpontot bemutató történetek elmesélésére használja.

Dawson nem fél a nagyszabású gesztusoktól, de a múlt-jelen-jövő tematikájú albumtrilógiáját követő End Of The Middle mai, mindennapi történeteket mesél el – igaz, gyakran természetfeletti vagy akár morbid fordulatokkal; de fontosabb, hogy olyan részletekkel, amikről más nem ír dalokat. Csak ritkás dob kíséri, időnként „villámként” klarinét csap bele a dalokba.

Nem a legambiciózusabb, nem is a legjobb Dawson-lemez, de így is tele van iszonyú erős pillanatokkal, és jó bejárat az életműbe.

Cím: End Of The Middle

Kiadó: Weird World

Megjelenés: 2025. február 14.

Műfaj: folk

Kulcsdal: Bullies

8/10

Rónai András