Az év végi összegzés hagyományos módja a Recordernél, hogy a közösen összeállított Top 50-es albumlista után kedvenc dalainkat szerzőnként publikáljuk. A 2011-es, 2012-es, 2013-as, 2014-es és 2015-ös sorozat után kezdődik a 2016-os daldömping, a stáb ABC-rendjében haladunk, a felvételek egy rögtön meghallgatható playlistben, rövid kommentárokkal – Szepesi Dániel a mai dj (nyitóképen Young Thug).
2016-OS RECORDER-BULI JANUÁR 7-ÉN LESZ A BEAT ON THE BRATBEN!
A 2016-os személyes kedvenc dallisták sorát Biczó Andrea nyitotta, aztán Blaskó Zsófia, Csada Gergely, Elekes Roland, Forrai Krisztián, Kálmán Attila, Kollár Bálint, Komróczki Diána, Lékó Tamás, Mihályi Dávid, Mika László, Németh Róbert, Rónai András, Salamon Csaba, Soós Csaba, Szabó Benedek és Szabó Csaba volt a dj.
A RECORDER SZERZŐINEK – KÖZTE SZEPESI DÁNIELNEK A – KEDVENC 2016-OS ALBUMAI.
Jenny Hval: Conceptual Romance
Bár a Blood Bitch nem lett a kedvencem, ennél szebb dallal nem lehetne indítani a playlistet.
Chairlift: Crying In Public
A méltatlanul alulértékelt Moth leggyönyörűbb pillanatai.
Blood Orange: Hadron Collider (feat. Nelly Furtado)
Minden hónapra jut egy thinkpiece Nelly Furtado 10 évvel ezelőtti csúcspontjairól, pedig nem a Timbaland-korszakot kell visszahozni: elég lenne egy közös Hynes x Furtado lemez.
Mitski: Your Best American Girl
A dal, amit Rivers Cuomo húsz éve próbál megírni.
Hamilton Leithauser + Rostam: 1000 Times
Rostam kiválásával könnyen lehet, hogy annyi a Vampire Weekendnek, de amíg ilyen előadások készülnek helyette, addig nem is baj.
Brandy: Beggin’ & Pleadin’
Skandallum, hogy a mértékadó zenei sajtó meg sem említette Brandy idei dalát, holott ennél energikusabb teljesítmény nem sok volt 2016-ban.
Kanye West: Ultralight Beam (feat. Kelly Price & Chance The Rapper)
Legalább annyira Chance, mint Kanye dala ez. A kevés olyan hiphopdal egyike idén, amelyikre megérdemelten sütötték rá a gospeles jelzőt.
Chance The Rapper: No Problem (feat. 2 Chainz & Lil Wayne)
Saját jogán semmi érdemlegeset nem tett le az asztalra Lil Wayne, de közreműködőként nagyszerű év áll mögötte. Simán fel tud nőni a csúcson lévő Chance és a folyamatosan megbízható 2 Chainz mellé.
Lorenzo Senni: Win In The Flat World
Senni előző lemezén még nem éreztem túlzottan a pointilista trance-vonalat, azonban a Personát felvezető dal maximálisan meggyőzött: minden egy fokkal grandiózusabb, tisztábban szólnak a szintetizátorok, szebben szólnak a szétszabdalt ütemek.
AJ Tracey: Leave Me Alone
Évről-évre bukkannak fel a jobbnál jobb fiatal grime-előadók, aztán rendre el is tűnnek a következő évben (lásd Stormzy eseménytelen 2016-os évét). Csak remélni lehet, hogy AJ Tracey megőrzi momentumát, amit a tengerentúli munkákkal (Denzel Curry) és a műfajokon való átlépdeléssel (Murlo) elért.
Gucci Mane: 1st Day Out Tha Feds
Gucci kijött a börtönből, Mike Will Made-It berángatta a stúdióba és pár óra alatt összerakták Gucci legőszintébb dalát.
Travi$ Scott: Pick Up The Phone (feat. Young Thug)
Tényleg minden oldalról bele lehet kötni ebbe az emberbe, sokan meg is teszik. A Quietus a 2015-ös LP kapcsán rámutatott, hogy igazából semmi értelme felhorkanni Travis hitelességén, a rajongóit nem érdekli, számuk pedig egyre csak nő, mert a tavalyihoz hasonlóan a 2016-os album is tele van energiával, laboratóriumi körülmények között kimért ütemváltásokkal. Lehet rajta fanyalogni, de tökéletesen működik.
Young Thug: With Them
Mindent összevetve 2016 egyértelműen Young Thug éve. Mindhárom Thugga mixtape csodálatos pillanatokat tartogatott, de talán a Slime Season 3 nyitódala az abszurd első sorokkal a legszórakoztatóbb dal mind közül.
Dae Dae: What U Mean
Bobby Shmurda óta tele vagyunk mémmé váló rapslágerekkel. Szerencsére az infantilis Juju On the Beatekre mindig jut egy valóban hallgatható dal is. Idén ez a Wat U Mean volt.
Kodak Black: Too Many Years (feat. PnB Rock)
Egészen furcsa párosítás: reménytelenség, jövőtlenség árad Kodak Black és PnB Rock soraiból, mindeközben ott vannak a sodró, pattogós ütemek és a legfülbemászóbb refrén 2016-ban.
Bankroll Mafia: Out My Face
Keresztapa (T.I.) maga köré gyűjti a trónkövetelőt (Young Thug) és a kis unokákat (Shad Da God és London Jae).
Desiigner: Tiimmy Turner
Az XXL videó után sokan csalódásként élték meg a Tiimmy Turner stúdióváltozatát, pedig egyáltalán nem az. A legjobban mormogható refrén idén!
Kamaiyah: I’m On
YG havernője egyszerre nagyon szórakoztató és személyes dalai közül a legjobb.
D.R.A.M.: Broccoli (feat. Lil Yachty)
Földönkívüli zongorázós-velőrázós basszus, tróger szövegek (“beat that pussy like Hulk Hogan”) és hozzá a nagyszerű klip.
Lil Yachty: Minnesota (feat. Quavo & Skippa da Flippa)
Lil Yachty cérnahangon cincog a mélyben halkan mindent szépen elsodró basszusra. Quavo (aki tényleg nagyon nagyot ment 2016-ban) meg megkoronázza az egészet.
T-Pain: Dan Bilzerian (feat. Lil Yachty)
Nagyon nagy reményeket fűzök T-Pain visszatérő lemezéhez. Ha a Dan Bilzerian az indikátor, akkor remek albumra van kilátás.
Sicko Mobb: Expensive Taste (feat. Jeremih)
Személyes küldetésem, hogy a Sicko Mobb nagyszerűségét mindenhol terjesszem, ahol csak tudom. Bár a Super Saiyan harmadik kiadása nem ér fel az első kettő színvonalához, de a Jeremih vendégszereplésével megszólaló Expensive Taste szépen megmutatja, hogy mégis miért érdemes odafigyelni a két chicagói fiatalemberre.
21 Savage: Ocean Drive
A Savage Mode nihilista vagánykodásának meglepően szép lezárása.
Charli XCX: After the Afterparty (feat. Lil Yachty)
Három előadó/csoport, mely küzd az öndefiniálással: Charli XCX aki egyszerre próbál különleges lenni a PC Music-SOPHIE vonalon és a popbirodalom tagjaként. A PC Music, mint a sajtó által lesajnált jelenség, azonban kiadóként mégis nagyon sikeres évet zárhatnak. És Lil Yachty, akit a raprádiós közeg előbb meghurcolt, majd keresztre feszített, mert nem megfelelően nyilatkozott azokról a rapperekről, akik akkor vonultak nyugdíjba, amikor ő született. Nem gondolom, hogy az After The Afterparty hozzásegítené őket a stabilitáshoz, de az biztos, hogy mindhárman a legjobbjukat pakolják bele a dalba.
Babyfather: Meditation (feat. Arca)
Pulzáló, egyszer halkuló, majd erősödő basszusok. Egy nő kétségbeesetten veszekszik valakivel, farol a járgány, Dean Blunt pedig ezzel a dallal kezdi meg az év legfurcsább lemezét. Én pedig ezzel zárom a playlistet.
SZEPESI DÁNIEL KEDVENC 2015-ÖS DALAI ITT HALLHATÓK.
