Az év végi összegzés hagyományos módja a Recordernél, hogy a közösen összeállított Top 50-es albumlistát követően kedvenc dalainkat szerzőnként publikáljuk. A 2011-es, 2012-es, 2013-as és 2014-es sorozat után itt a 2015-ös daldömping, a stáb ABC-rendjében haladunk, a felvételek egy rögtön meghallgatható playlistben, rövid kommentárokkal – a sort Biczó Andrea és Csada Gergely nyitotta, Dömötör Endre, Elekes Roland, Judák Bence, Kálmán Attila, Lékó Tamás, Mika László, Németh Róbert, Rónai András, Simon José, Soós Csaba és Szabó Benedek válogatása után a finisbe érkeztünk, még néhány playlist van hátra, ma Szepesi Dániel a dj! (Nyitóképen a Future.)
A RECORDER SZERZŐINEK - KÖZTÜK SZEPESI DÁNIEL - KEDVENC 2015-ÖS ALBUMAI.
Tate Kobang: Bank Rolls (Remix)
Baltimore-i fiatal a semmiből megcsinálta az év legjobb hiphopdalát. Felesleges tovább ragozni, kötelező.
Freddie Gibbs (feat. Black Thought): Extradite
Idén Magyarországon is megismerték néhányan Gary városának a nevét, ahonnan Freddie Gibbs is származik. A tavalyi, Madlibbel közös Pinata után saját hangon is kiadott egy erős lemezt, aminek az Extradite az egyik legjobb dala. A roots-os Black Thought pedig egyre inkább bizonyítja, hogy featureként sokkal jobban megy neki a szövegelés, mint Questlovék mellett.
Boogie: Oh My
2014 egyik legütősebb slágare a Hot Nigga Jahlil Beats produceri munkájának köszönheti a sikerét. Igaz ez az Oh My-ra is. Annyi a különbség, hogy úgy tűnik Bobby Shmurda marad egyslágeres Vine-sztár (amin nem segít az sem, hogy az egész évet börtönben töltötte, nincsenek Gucci Mane-szintű kvalitásai) Boogie azonban egy sokkal ügyesebb rapper, sokkal fényesebb jövővel.
Jazz Cartier: Stick & Move
Torontóból érkezik Jazz Cartier is, akárcsak Drake, de egy egészen új arcát mutatja meg a városnak. Sokkal közelebb áll a zenéje Chicago 2010 utáni új generációjához, mint Drake-hez.
E-40: Choices (Yup)
Bár a Bay Area hiphop a 90-es évek óta csak a második vonalban mozog, E-40 az elmúlt pár évben mintha a reneszánszát élné: a közreműködéseknek köszönhetően egyre többen ismerik meg a nevét és sorra dobja ki a jobbnál jobb dalokat, lemezeket. Nagyon jó példa erre az akadozó, néha fel-feltörő ütemekre épülő Choices.
Future: March Madness
Bár lehet lamentálni azon, hogy ez akkor most Drake vagy Kendrick éve volt-e, de ha teljesen józanon akarjuk értékelni 2015-öt, akkor a legnagyobb meglepetéseket Future szállította. Elképesztő formában tolta végig az elmúlt 12 hónapot. Legalább tíz nagyszerű dalt lehet a neve mellé írni, de a legtöbb energia a March Madness-ből árad, ezért az kerül ide.
TK N Cash: 3 Times In A Row
A Mind Right 2014 egyik legszórakoztatóbb dala volt, a 3 Times In A Row-ra pedig idén lehetett nagyon sokat bólogatni. Simán benne van az atlantai duóban, hogy ők lesznek az új Rae Sremmurd.
J Hus: Lean & Bop
Van, aki szerint a dancehall és a grime között köti össze a szálakat. Van, aki szerint afropopot csinált J Hus. Mindegy is, a Dem Boy Paigon-nal együtt a Lean & Bop bármelyik klubban működik.
Stormzy: Shut Up
Bár Stormzy kampánya – hogy a Shut Up legyen a karácsonyi első helyezett a brit slágerlistákon – nem lett sikeres, de Stiff Chocolate aka Wicked Skengman (igen, ez mind az ő beceneve, és még van egy pár) talán az egyik legfontosabb szereplője a grime újkori virágzásának. A Shut Up esetében például az XTC grimekörökben klasszikus Functions On The Low instrumentáljára rappel.
Skepta: Shutdown
És itt a másik fontos szereplője az előbb említett reneszánsznak. Lehet vitázni arról, hogy mennyire forradalmiak a grime 2010 utáni vadhajtásai, arról meg egyenesen érdemes beszélni, hogy mennyire lesz hasznos a műfajnak, ahogy amerikai előadók sora próbál a tengerentúl még mindig frissnek ható grime hátán népszerűségre szert tenni (Drake, A$AP Mob, Kanye), de az biztos, hogy a Shutdown nélkül másabb (rosszabb) lett volna az idei év.
Young Thug: Pacifier
Ha Future-nek nagyszerű éve volt, akkor Young Thugnak legalább olyan nagyszerű. Egy nagyon fontos album és két maratoni mixtape mellett még a Soundcloud-loosiek is zseniálisak voltak. Szerepelhetne itt akár a Best Friend, akár valamelyik Metro Boomin munka is, de ahogy a Pacifier beröffen az első másodpercekben az utánozhatatlan. Mike WiLL Made-It!
Travis Scott: Antidote
A Kanye-protezsé, aki Exodus-pólóban és New Order-kabátban bármire képes a kúlfaktor növeléséért a Rodeón összegyűjtötte a létező összes kurrens amerikai hiphoptrendet, összegyúrt belőle egy az elsőtől az utolsó pillanatig szórakoztató 75 perces lemezt, aminek közepén ott pihen a négy és félperces csoda az Antidote formájában.
Rich Homie Quan: Flex (Ooh, Ooh, Ooh)
Bár a Young Thuggal közös Rich Gang 2.0 sajnos befuccsolni látszik, de Rich Homie 2013 után idén is versenyben volt, hogy övé legyen a nyár dala.
Drake: Hotline Bling
A co-signok idén még tovább sokasodtak, de szerencsére mások dalainak lenyúlása Drake esetében legtöbbször még mindig azt eredményezi, hogy csak jobbá teszi az eredeti változatokat. A Cha Cha fontos és jó dal volt idén, de Drake és a direkte mémforrásnak készült klip nélkül D.R.A.M sem tartana most ott ahol.
Mike WiLL Made-It (feat. The Weeknd, Swae Lee & Future): Drinks On Us
Bár a rengeteg feltörekvő producer mellett Mike WiLL Made-It jelentősége mintha csökkenne, de 2015-ben talán jobb formában volt, mint valaha. A Drinks On Us tökéletesen foglalja össze a dekadens atlantai estéket.
Kelela: All The Way Down
DJ Dahiról a kelleténél kevesebbet beszél a sajtó, pedig nagyszerű producer. Elég csak a Worst Behaviour-re, a Money Trees-re vagy a Bout It Bout It-ra gondolni. Idén a három kedvenc hiphoplemezem közül kettőn is fontos szerepet játszott (Summertime ’06, Tetsuo & Youth) és egy gyönyörű dalt rakott össze Kelelával.
Jeremih: Pass Dat
Jeremih a 2012-es váratlanul nagyszerű mixtape óta a személyes kedvencem. Nagyon szomorú és frusztráló kálvárián van túl a kiadójával: üzengetések és mindenféle csúsztatások után a lemeze másfél év késéssel jelent meg idén év végén. A lesajnált, szorult helyzetből azonban egy szuper formában lévő Jeremih emelkedett ki, aminek a Pass Dat a legjobb bizonyítéka.
BJ The Chicago Kid (feat. Chance The Rapper & Buddy): Church
2016-ban érkezik BJ soron következő második lemeze. Ha a Church minőségét sikerül tartani, akkor Jeremih-val együtt Chicago még fontosabb helyszíne lesz az R&B-nek.
D.R.A.M. (feat. Donnie Trumpet): $
A Cha Cha-változatoknál szerintem Drake nyert, de D.R.A.M. ennek ellenére az egyik legizgalmasabb feltörekvő R&B-előadó 2015-ben, köszönhetően az olyan daloknak, mint a $ és az idén érkezett két EP-nek. Sikerült is bizonyítania, hogy sokkal több ő, mint az egyre sokasodó one hit wonderek.
Ty Dolla $ign: Horses In The Stable
Személy szerint Jeremih lemeze mellett Ty Dolla $ign debütáló albumát vártam 2015-ben a legjobban. Az ő esete sem egyszerű, több megjelenési dátumot toltak el a Free TC-nél is, akárcsak a Late Nights-nál, de a végeredmény hasonlóan nagyszerű, mint Jeremih-nál. Ty Dollának egyébként is jól indult az éve: Paul McCartney-val együtt társsszerzője volt Kanye Only One-jának. Az év közben pedig szépen megágyazott a jobbnál jobb dalokkal a novemberben érkező lemezének. A Horses In The Stable-ben arról énekel, hogy milyen érzés, amikor az ember minden egyes városban más lánnyal tölti éjszakát. A téma mellé pedig valami egészen gyönyörű zenei körítést sikerült odarakni dobgépekkel, gitárral és zongorával. Egy olyan körítést, amit nem giccsnek érez a hallgató, sokkal inkább az üresség, céltalanság kerített a hatalmába a dal végére. A végére szinte már sikerült is megsajnálnom Ty Dollát. Ami lássuk be nem egyszerű feladat, amikor az első verze első négy sorában négy lánynevet is sikerül felsorolni, akiken már túl van. A legadekvátabb zárása a playlistnek.
Aki esetleg ennél is bővebb playlistet szeretne meghallgatni 2015 legjobb hiphop-, r&b- és grime-dalaiból annak itt egy bővített, 50 számos válogatás.
