Az év végi összegzés hagyományos módja a Recordernél, hogy a közösen összeállított Top 50-es albumlista – után kedvenc dalainkat szerzőnként publikáljuk. A 2011-es, 2012-es, 2013-as, 2014-es és 2015-ös sorozat után kezdődik a 2016-os daldömping, a stáb ABC-rendjében haladunk, a felvételek egy rögtön meghallgatható playlistben, rövid kommentárokkal – a sort Biczó Andrea nyitja (a nyitóképen Metronomy).
2016-OS RECORDER-BULI DECEMBER 29-ÉN LESZ A BEAT ON THE BRATBEN.
Nem tartok sok hagyományt, de a dallistámra sosem írok olyat, amit a lemezlistám már tartalmaz. Na, ez most sem lesz másképp. Helyette persze megint vannak nagy jövőévi albumreménységek, és olyanok is, akik 10 számon keresztül már untattak, de ha kiragadunk egy mozzanatot, akkor az tényleg igazán jó. Note to myself: jövőre hallgass kicsit több vidám zenét!
A RECORDER SZERZŐINEK - KÖZTE BICZÓ ANDREÁNAK A - KEDVENC 2016-OS ALBUMAI.
Yeasayer: I Am Chemistry
Az áprilisban megjelent Amen & Goodbye albumot felvezető első kislemez alapján joggal reménykedtem, hogy már idejekorán meglesz az év albuma. Aztán nem lett, de ez a dal valahogy mégis egészen mostanáig beragadt.
Radiohead: Daydreaming
Fontosnak tartom, hogy megemlékezzek arról, hogy idén hosszú évek után először tényleg megkedveltem a Radioheadet. És az új lemezről meg ez a kedvencem.
The Stone Roses: Beautiful Thing
Őszintén szólva én az a típusú ember vagyok, akinek viszonylag nehéz három percen túl lekötni a figyelmét, a Stone Roses visszatérése meg hétperces, és így is rengetegszer meghallgattam, szóval mindenképpen itt a helye.
M83 (feat Mai Lan): Go!
Ez a lemez olyan, hogy ha az elmúlt két hónapban jött volna ki, akkor jó eséllyel ment volna az albumlistámra, viszont igen hamar kiderült róla, hogy nem túl időtálló. Persze még így is Anthony Gonzales (és csapata) koncertje volt a legjobb dolog, ami a Szigeten idén történhetett.
At The Drive-In: Governed By Contagions
VISSZATÉRT AZ AT THE DRIVE-IN!
Metronomy: Miami Logic
Joseph Mounték legutóbbi lemeze egészen klassz kis időutazás, nem váltják meg vele a világot, de van rajta néhány dal, aminél semmi sem esett jobban azokon a bizonyos nyári éjszakákon.
Kllo: Walls To Build
Ennek az ausztrál unokatesó-duónak már volt korábban egy EP-je, és már egész sok helyen menőnek számítanak, én viszont csak idén fedeztem fel őket. Hazudnék, ha azt mondanám, az idei Well Worn című EP-jük minden dala lenyűgözött, de a nyitószámban van valami bújtatott dög, miközben az egész olyan végtelenül naivnak, romantikusnak és cukinak hat.
Solange: Don’t Touch My Hair
Én tényleg nagyon vártam Solange új albumát, és valószínűleg nem is az ő hibája, hogy nem talált be nálam maradéktalanul. Inkább nekem vannak időszakaim, amikor valamiért sokkal kevésbé vagyok fogékony az R&B-re. Ettől függetlenül talán két év múlva előveszem majd ezt a lemezt és rongyosra hallgatom. Addig pedig maradnak a kiemelkedő dalok, mint ez, ami számomra azért is fontos, mert a világon kevés dolgot rühellek jobban, mintha valaki hozzáér a hajamhoz. Még ha ennek a számnak nem is ez a lényege.
Flume ft. Tove Lo: Say It
Ez egy tök jó popsláger is lehetne, egyébként pedig bármikor szívesen elbulikáznék Flume szettjére.
Bat For Lashes: Sunday Love
Egészen biztos vagyok, hogy a budapesti koncertje óta elfogult vagyok Natasha Khannal, mert előtte alig akaródzott végighallgatni a Bride-ot, most meg már kedvenc számot választok róla. Még szerencse, hogy ez egy szubjektív lista.
+1 Father John Misty: Come To Mama
Egyáltalán nem volt rossz Lady Gaga idei lemeze, sőt. Viszont amint meghallottam a Come To Mama című dal eredetijét drága szerelmem, Joshua Tillman előadásában, végigfutott rajtam a hideg, és úgy éreztem, ez így önmagában már tökéletes. Képtelen voltam levenni az ujjam a repeat-gombról.
+2 Sigma ft. Birdy: Find Me
Az idei év bűnös örömök-dala. Nyilván dobott rajta, hogy épp a legnagyobb Stranger Things-rajongásom közepette láttam a klipet, amiben Milly Bobby Brown szerepel. De nem akarok mentegetőzni. Megtörtént és kész.
BICZÓ ANDREA KEDVENC 2012-ES DALAIT ITT HALLGATHATOD.