Láttam magamban már a szörnyet - Rec.hu

Sokan mondták rám, hogy pesszimista, de fejben süt a nap. Sötétben látom csak szépnek a lelked. Ej, nem szeretem az idő járását. A kelet-európai boszorkányság ősi ereje. Gyorsvasút a hálószobában, teljes illúzióvesztés, cringe naplemente. A Recorder új magyar zenéket bemutató rovata.

Berta'Lami tél végén hozta ki első dalát a bemutatkozó nagylemezéről, és akkor elmondta a hátterét is: egy évéről szól, "amikor belecsúsztam a féktelen züllésbe, és ezzel párhuzamosan volt egy eléggé para, se-veled-se-nélküled kapcsolatom egy nárcisztikus szociopatával, ami nyilván nem segített rá az eleve zűrös életformámra". Az őszinte szövegek ("nyitott napló vagyok" - hangzik el a nyitó Igaz-hamisban) hitelesen szólnak tőle, a kortárs pop elharapós, sebezhető éneklésmódjával, erős R&B-s hatással. Ez utóbbi a kíséretben is ott van, az elektronikus pop sötétebb formáival, latinos dalokkal, afrobeatsszel, klasszikusabb hangszerelésű balladával stb. együtt. A hangszerelésben vannak meglepetések, pl. a Nárciszban hárfa(szerűség) is hallható, meg sötét-lassú drop. Sokszor szól gitár is; a Felhőtlenül kék is részben ennek köszönhetően hoz pozitív lezárást az érzelmileg hullámzó album végére. (Ő látható a nyitóképen, Ornella Mari fotóján, a cím pedig a Beastből való.) Facebook, Instagram

A New Fossils a jazz legújabb, a korábbi műfaji korlátok közül kitörő generációjának talán legismertebb zenekara. A korábban kijött számok alapján tudni lehetett, hogy az első kettőnél is sokszínűbb lesz a harmadik album, de az Ecosphere felülmúlta a várakozásaimat. Tulajdonképpen közelebb áll a Qualitons legújabb inkarnációjához, vagy a Jazzboishoz, mint egy szűk értelemben vett jazzalbumhoz. Vannak itt komoly groove-ok (a Lato egészen fura dobalapja emelkedik ebből a szempontból), elrebbenő mókás exotica, afrojazz stb. - de persze azért a lelkesítő szólókról sem kell lemondanunk. Nagy Emma vendégeskedése a Being Lostban nyilván adta magát (ettől persze jó), viszont a záró Brian's Tea-be nagyobb meglepetés is jut - tényleg olyan, amit nem akarok igazán elspoilerezni.* Zeneileg új szint az album, és ha minden jól megy, akkor a New Fossils közönségét is tovább bővítheti. Facebook, Instagram 

2022 végén jelent meg a Mordái második albuma, az Álom esett a szememre, ami az elsőnél kevésbé egyértelműen volt rockos. Több mint két évvel később itt a Porzik, ami ugyan csak egy 18 perces EP, de így is egy kompakt alkotás. "Kicsit talán szofisztikáltabb hangképben, struktúrákban. Itt-ott jazzesebb – de csakis jó értelemben. A 60-as évek klasszik jazz- és progresszív rockjára emlékeztet" - mondta róla Nóvé Soma. Összesen nyolcan játszanak rajta, az előző lemezen hallható hat zenész (Nóvé Soma: ének; Szabó Sipos Ágoston: dob, ének; Kosztolánszki Dominik, Varga Dániel: szaxofon, Vértesi Ferenc: gitár, ének, Csernovszky Márton: basszus), valamint a korábbi felállásból Porteleki Áron (brácsa, ütősök), továbbá egy számban ifj. Csoóri Sándor, aki Nóvéval egy duót is csinál. A számok továbbra is egy-egy népdal köré épülnek fel, de sokrétűek, mind szerkezetileg, mind a hangzásban. Az első néhány hallgatás után az a határozott benyomásom, hogy nem merítettem még ki az EP teljes gazdagságát. Facebook, Instagram

KOBANYA3000 tavaly nyáron jelentette meg első nagyobb kiadványát, februárban pedig már Unlocked Grooves néven új kiadót indított a Keret cikke szerint. Az  Osaka EP című megjelenése groove-os, húzós techno, sok nosztalgikus kikacsintással, legyen szó a TR-909-ról, Amen breakről, diszkós szintikről, funky basszusokról vagy ghetto techről. Az első számot az oszakai gyorsvasút ihlette, "egy budapesti hálószoba-stúdióból elképzelve". Facebook, Instagram

sabw nem sieti el a kiadványok készítését: 2014-es első EP-jét 2019-ben követte a második, 2022-ben a Nordess trió tagjaként jelentkezett, nemrég pedig megjött a harmadik EP. A Completed Disillusionment címe kifejezetten sötét zenét sejtet, a kísérőszöveg pedig "megoldhatatlan egzisztenciális és érzelmi dilemmákról" szól, "amiket lehet, hogy szégyellünk, de ettől még hatnak ránk". A zene mégsem dark ambient, sőt, a nyitó Elephant inkább a műfaj drone-os, emelkedettebb változatát hozza. A You can't take this away from me dobokat is használ, némi posztrockos íze is van annak, ahogy építkezik. A Delayed Sleep Phase Disorder úgy indul, mintha már rákészülne a kitörésre, de a második fele inkább lebegősebb, és a záró Dream Deferral is hasonló ambivalenciát hoz majd' negyedórában. Nem mintha baj lenne, hogy nem dark ambient, sőt. Mindegyik számhoz lesz majd vizuális kíséret, elsőként Polonyi András filmje érkezett, ami egy évig készült, "forgatott anyagok, a klasszikus 3Ds technikákkal keszült snittek ötvöződnek a mesterséges intelligencia által nyújtott lehetőségekkel" - olvasható az Electronic Beats az alkotói folyamatot bemutató cikkében. Facebook, Instagram

A Fragda Ferenczi "Moth" Márton gitáros projektjeként indult, második lemezére már öttagú zenekarrá lett; olyan együttesekből érkeztek zenészek, mint a Rivers Ablaze, Insane, Niburta, Svoid, From the Sky. A Glorification Of Witchery címe alapján már sejthető, hogy ez konceptalbum lesz, és valóban. Ahogy a Nuskullnak leírták, a lemez "a kelet-európai boszorkányság ősi erejét idézi meg a black metal, a modern death metal és a filmszerű, sötét atmoszférák merész elegyén keresztül. Ez nem csupán egy lemez - ez egy rituális invokáció: nyers agresszió, teátrális hangulat és hipnotikus intenzitás." A lemez tényleg össze tudja hozni ezeket, vagyis az agressziót és a teatralitást; igen hatásos és bőven alkalmaz meglepő húzásokat is. Facebook, Instagram

doktorhokashi tavaly nyáron adta ki Montage című downtempo-triphop lemezét, főleg sötét hangulatú, de néha könnyedebb dalokkal. Március végén megérkezett hozzá a remix, vagyis Re-Montage lemez, 13 újraértelmezéssel, jól ismert és fiatalabb producerekkel (köztük egy angol és egy amerikai remixerrel). Szinte minden van itt: könnyed táncosabb, elmerengő és súlyosabb darabok; triphop, idm, mély dubstep, tribal, drum and bass, electro. doktorhokashi a Lángoló cikkében mindegyiket részletesen ismerteti. Honlap, Facebook, Instagram

Máhé első EP-jéről azt írtam, hogy a downtempo átlagához képest jóval mélyebb szomorúságot tükröz. A március végén megjelent Skins EP ehhez képest jóval könnyedebb; kis melankólia azért még mindig van az akusztikus hangszereket és elektronikát összehozó számokban, de lazább, felhőtlenebb az összkép - sőt, a záró, füttyös Mellow kifejezetten behízelgő. Instagram

Idén 30 éves a Sugarloaf, úgyhogy eljött az idő az életükben, hogy amikor "kicsit mást akartak csinálni", kísérletezni, szakítani a konvenciókkal - mondta Tóth Szabolcs az RTL-nek. Azért ne ijedjünk meg, nagyrészt rádióbarát, könnyed és mókás pop-rock továbbra is, bár vannak "energikus, kicsit dühösebb" dalok is, de hát mihez képest. Meg diszkó, szintipop, musicales dráma és hülyéskedés - zárásként pedig Kyrie címmel szimfonikus-elektronikus pszeudofilmzeneszerűség. Honlap, Facebook, Instagram

* Horváth Áron cimbalmon játszik.

Rónai András

Márciusban a következő lemezeknek, EP-knek volt a premierje itt a Recorderen: Labek & Chrobak: Perception (nyers klubenergiák és a mélyebb, atmoszferikus hangulatok, plusz Deva és Nóvé Soma vendégként), Constant K: Enkore (feelgood elektronika, vagyis french electro, bloghouse, filter house, synthwave), Artur: Folyton aggódom (szorongásos alternatív/poszt/indie/art-rock), Bigfoot Preston: Light Up My Darkness (southern rock, folk-rock, alternatív country, westernes felhangokkal), Gyárfás Attila: Magnified Solos (extrém halkan előadott, aztán radikálisan felhangosított dobszólók), Beach Beach & The Boogey Mango: Gonosz Buda EP (garázs-szörf-punk a budai vámpírokról); valamint a következő klipeknek, daloknak: The Qualitons: Lil' Club / Lil' After, DJ Bootsie: Nudlie's For Children, kkoneko: memento: 404, Henri Gonzo és a Papírsárkányok: Epreskert 1921, fllozz: lighter, Szalai Anna, Tövisházi Ambrus, Fodor Máriusz: A holdon minden rendben, Pátkai Rozina: Világosságot! / Ébredj, hazám!, Anna and the Barbies: Magam után, Hippikiller & Stranowski: Sose bánd a balfácánokat, Dupla Eutanázia: csecs 2, Blahalouisiana: Gyönyörű rendetlenség, Lóci Játszik: Csík n’ Boogie, Soviet Monday: Cegléd.

Az előző számunk címlapján szereplő Barkóczi Noémi új lemezéről volt kritika és nagyinterjú; a tíz év után megjelent Makrohang-albumot interjúban jártuk körül, a Minden rendben filmzenéjéről is írtunk, ezt Fodor Máriusz és Tövisházi Ambrus jegyzi.