A Recorder 2012-ben is elkészítette az év legjobb lemezeit bemutató listáját. 2010-ben Joanna Newsom, 2011-ben PJ Harvey lett az első, idén pedig egy olyan album, amit a Recorder szerzői toronymagasan szavaztak meg a legjobbnak, de még a második helyezett is kiemelkedett az összesítések alapján. A Recorder 2012-es listája szerzőink szavazatai alapján állt össze, egyetlen kivétellel csak sorlemezek szerepelnek rajta (kislemezek, EP-k, koncertlemezek, válogatások, újrakiadások, mix- és remixlemezek nem - a kivétel pedig egy kiadatlan dalokat és néhány ritkaságot összefoglaló, albumértékű remek anyag). Külön cikkben közöljük a legjobb magyar lemezeket és hamarosan a szerzők egyéni listáit is.
Íme, 2012 legjobb albumai a Recorder szerint:
50. Anais Mitchell: Young Man In America (Wilderland)
Mitchell helyenként a country hagyományait idéző lemeze az otthon és annak felbomlásából adódó elveszettség szívhezszóló lenyomata, amely a túlzó pátosz szorításából is könnyedén menekül a biztos múlt és a homályos jövő nap mint nap bárki által átélhető ellentétének felrajzolásával. CsG
Kulcsdal: Young Man In America
.
49. Lower Dens: Nootropics (Ribbon Music / Neon Music)
Igaz, hogy az androgün külsejű Jana Hunter zenekarának két évvel ezelőtti bemutatkozása elég kellemes folklemez volt, de azért nem gondoltuk volna, hogy másodjára ekkorát dob. A Nootropics egy törékeny kis remekmű, sötét zajfüggöny mögül leselkedő éteri dallamokkal. SzB
Kulcsdal: Brains
.
48. Julian Cope: Psychedelic Revolution (Head Heritage)
Cope néhány éve újra magára talált dalszerzőként, és azóta csak ritkán hibázik: idei lemeze (melyet két, félórás CD-re osztva jelentetett meg) is majdnem remekmű, melyen a pszichedelikus, folkos popdalokba a nyugati demokráciát éles hangon bíráló szövegeket csomagolt. DL
Kulcsdal: Roswell
.
47. Go-Kart Mozart: On The Hot Dog Streets (Cherry Red Records)
Hát ezt bizonyára nem sokan ismerik, pedig milyen kár. A Felt és a Denim után Lawrence újra arat, így a harmadik Go-Kart Mozart-lemez idióta, ám sziporkázóan szellemes, szintis-glames fülbemászó popja legalább akkora istenség, hogy csoda, hogy nem emeltek még neki templomot. JB
Kulcsdal: West Brom Blues
.
46. Laurel Halo: Quarantine (Hyperdub)
A brit Hyperdub kiadó kétségtelenül legbevállalósabb idei kiadványa: az amerikai Laurel Halo ambient avant-elektronika zenéje álom és valóság, digitális és emberi lét fura, hipnagóg határmezsgyéjére visz, miközben rendre arcon csap bennünket idegesítően nyújtott-hajlított énekhangja. Csak konfrontatív élményt kedvelőknek! FK
Kulcsdal: Thaw
.
45. Jam City: Classical Curves (Night Slugs)
Ahogy a UK Funky az ellaposodáson kívül nem nagyon tud mit kezdeni magával, úgy a bass music útja a techno felé vezet. Ebben pedig ez a Night Slugs-nál kijött, csak ritkán táncos album remekel - látszólagos egyszerűsége ellenére viszont van benne egy olyan svág, hogy arra még Prince is bemozdulna a negyedik dimenzióban. UA
Kulcsdal: The Courts
.
44. Toy: Toy (Heavenly)
Gondoljunk álmaink nőjére, akinek bőre puhasága és illata egyből levesz minket a lábunkról, de aztán kiderül, hogy igazából férfi, viszont annyira tökös és kemény fickó, hogy még ekkor sem dobjuk ki az ágyunkból. Valami ilyesmit sugároz a Toy debütáló, kraut-popos, a Horrors világától sem távoli albuma. ER
Kulcsdal: Motoring
.
43. Cloud Nothings: Attack On Memory (Carpark Records / PIAS / Neon Music)
A clevelandi Dylan Baldi kicsit súlytalan, maszatos lo-fi együtteséből Steve Albininek is köszönhetően az új lemezen már egy karakteres és erős Rockzenekar lett; szúrós gitárokkal, szaggató basszusokkal, cséphadaró dobokkal, Kurt Cobaint idéző rekedtes ordibálással, énekléssel. SCs
Kulcsdal: Wasted Days
.
42. Lukid: Lonely At The Top (Werk Discs / Ninja Tune / Neon Music)
Egy magába zárkózott, sebzett lelkű producer torzított dobhangos zord ritmusokból, recsegő-sistergő alapzajból, melankolikus szintidallamokból és szenvedő tónusúra sötétített emberi hangfoszlányokból rétegzetten felvitt, mégis odakentnek ható hangfestményeinek gyűjteménye. FK
Kulcsdal: This Dog Can Swim
.
41. Pegasvs: Pegasvs (Canada)
Képzeljük el, hogy a Beach House mondjuk nem shoegaze meg dream pop lemezekből indul ki, hanem krautrockból és hatvanas évekbeli analóg elektronikából. Miközben valaki selymes hangon spanyolul énekel tökéletes popdalokat. A Pegasvs papíron katasztrofálisnak tűnik, lemezen hibátlan. KD
Kulcsdal: Brillar
.
40. Dean Blunt & Inga Copeland: Black Is Beautiful
(Hyperdub)
A Hype Williams géniuszai egyfajta zeitgeist-soundtrackkel jelentkeznek a Nagy testvér szemszögéből. A zseniális kísérleti ötletek olcsó DIY-megoldásokkal, direkt rosszul megszólaló hangmintákba öltöztetve kiválóan ábrázolják korunk YouTube-világát. VZ
Kulcsdal: 9
.
39. Death Grips: The Money Store (Epic)
Kutatásaim alapján a szokásonál kétszer gyorsabban lehet elmosogatni erre a lemezre. Hiába, a velős düh által szállított tettrekészségi potenciál ragadós, azzal meg bőven tele van az indusztriális punk-rapet művelő kalifornai srácok feszes negyven perce. Ilyen kreatív dühöngést azonban senki más nem tudott felmutatni 2012-ben. UA
Kulcsdal: Get Got
.
38. Swans: The Seer (Young God)
Amikor 120 perc egyetlen pillanatnak tűnik, nos, akkor az új Swans albumot hallgatod. Michael Gira szerint összes eddigi lemezük ebben az egy túlvilági szépségű albumban egyesül, és mi hiszünk neki a 20 vagy akár 35 perces hosszúságú dalokban totálisan elmerülve. DL
Kulcsdal: The Seer Returns
.
37. Bill Fay: Life Is People (Dead Oceans)
Bill Fay a hetvenes évek elején kiadott két nívós folk-rock lemezt, de miután dobta kiadója, ő sem erőltette a popzenei karriert. Negyven év szünet után egy olyan stúdiólemezzel tért vissza, amiről nyugodt szívvel kijelenthetjük, hogy mestermű. Az alapvetően zongorás dalokra sok rétegben tornyosulnak különböző szólamok és szíven ütő, egyszerű életbölcsességek. DE
Kulcsdal: Be At Peace With Yourself
.
36. Kindness: World, You Need A Change Of Mind (Female Energy / Polydor)
Adam Bainbridge végtelenül hosszú hajtincsei mögött egy olyan tehetség bújik meg, aki védő és melegen tartó vastag plédként hozza vissza a hetvenes-nyolcvanas évek popzenéjét, sokszor megidézve a Talking Heads funk-popját is. Külön pluszpont, hogy feldolgozta az Eastenders, a brit Szomszédok főcímdalát. KD
Kulcsdal: House
.
35. Redshape: Square (Running Back)
Sebastian Kramer, „a kelet-német Jeff Mills” Redshape alteregójának második albuma a Detroit-Berlin-London tengely mentén felvonultatja a techno, mint tágan értelmezve technológia-központú elektronikus zene minden klasszikus értékét, az alkalmazott formákat nagyon is jellegzetes, saját(os) tartalommal kitöltve. FK
Kulcsdal: Until We Burn (Feat. Space Ape)
.
34. Lone: Galaxy Garden (R&S)
Mutogatnivaló azoknak, akik még mindig azzal jönnek, hogy a gomb megnyomására jön a teknó. Aha, na de ennyi színben és fazonban egyszerre? Lone ott folytatta, ahol a 2010-es Emerald Fantasy Tracksszel abbahagyta: fogta a stúdiót, elképzelte, hogy az játszótér, és verejtékezés nélkül kiköhögte magából ezt csodát. UA
Kulcsdal: Crystal Caverns 1991
.
33. Melody’s Echo Chamber: Melody’s Echo Chamber (Fat Possum / Domino / Neon Music)
A Tame Impalás Kevin Parker produceri segédletével rögzített, sztratoszférában lebegő, éteri psych-pop dallamokba belefúródó, kásás noise gitárok, azokból vulkánként kitörő elektronikus bugyborékolások, néhol hiphopos alapokra ráfröccsenő savas eső. Nagyjából ilyen a francia lány, Melody Prochet első lemeze. SCs
Kulcsdal: You Won’t Be Missing That Part Of Me
.
32. Perfume Genius: Put Your Back N 2 It (Matador / Neon Music)
Mike Hadreas letisztultabb, egyszerű szerkezetű, zongora és egyéb akusztikus hangszerek uralta második lemezével még beljebb lépett a nagy formátumú dalszerzők csarnokába. Ez a személyes és univerzális témákat egyaránt boncolgató nagylemez bizony már az Antony & The Johnsons-dalokat minőségben is megidézi. DE
Kulcsdal: Dark Parts
.
31. Cooly G: Playin’ Me (Hyperdub)
A Hyperdub égisze alatt megjelent bemutatkozó nagylemezével a brixtoni Merrisa Campbell két legyet üt egy csapásra. A soul-os vokáltémáktól egy döbbenetes Coldplay-feldolgozáson át az igazán sötét klub hangzásig sok mindent felvillantó albummal producerként és énekesnőként is felhívja magára a figyelmet. CsG
Kulcsdal: Trouble
.
30. Legowelt: The Paranormal Soul
.jpg)
(Clone Jack For Daze Series)
Danny Wolfers bizonyítja, hogy egy techno zenész sokadik albuma is lehet elképesztően jó. A The Paranormal Soul igazi űrtechno, hangulatában a tudományos helyett inkább a fantasztikusra helyezve a hangsúlyt. Az ilyen számok sosem avulnak el! VZ
Kulcsdal: Transformation Of The Universe
.
29. Bat For Lashes: The Haunted Man (Parlophone)
Natasha Khan szerencsére nem björkösödött el, harmadik lemezén is szerethető maradt, és nagyjából ugyanazt nyújtja, amit első két lemezén, ezúttal tisztább, szellősebb dalstruktúrákkal, sokszor minimalistább hangszerelésekkel és egy kicsit ismét tovább finomítva saját világát. DL
Kulcsdal: Laura
.
28. Hot Chip: In Our Heads (Domino / Neon Music)
Ha a Hot Chip legalább kétévente kijön egy annyira szórakoztató elektropop albummal, mint amilyeneket eddig jelentetett meg, és amilyen az In Our Heads is, akkor bérelt helyük lesz minden ilyen listán. Főleg, mert egyre biztosabbak a dolgukban és egyre kiegyensúlyozottabb albumokkal jelentkeznek. KD
Kulcsdal: Don’t Deny Your Heart
.
27. John Maus: A Collection Of Rarities And Previously Unreleased Material (Ribbon Music / Neon Music)
Az önmarcangoló szintipop nagyura? A huszonegyedik századi fiatalság Joy Divisonje? Anti-fellépéseivel az őrület szélén keringőző filozófus? Tökmindegy, a Maus-jelenség itt is bámulatosan magnetikus, még úgy is, hogy a lemez nem “új”, hanem az eddig meg nem jelent, 1999 és 2010 között fogant dalokat gyűjti egybe. UA
Kulcsdal: Bennington
.
26. The xx: Coexist (Young Turks / Neon Music)
Fekete és fehér, pasi(k) és csaj, x és faktor helyett még egy x, libabőrt generáló Sziget koncert, fasza első lemez után fasza második, szakítás és egymásra találás, otthonra szánt klubdalok, antisláger-szerű slágerek, zene és csend, tökéletes összhangban. (interjú) Steve-O
Kulcsdal: Our Song
.
25. Dexys: One Day I’m Going To Soar (BMG)
Amikor valaki huszonhét éven át mindössze egyetlen feldolgozáslemezt ad ki, attól nem várunk egy minden ízében perfekt visszatérést. Pedig Kevin Rowland három remekbeszabott nyolcvanas évekbeli Dexys Midnight Runner-lemez után egy pont ilyen folytatással jelentkezett zenekarával negyedszerre. Feldobó, fifikás, fúvósdús soulpop. DE
Kulcsdal: Incapable Of Love
.
24. The Maccabees: Given To The Wild
(Fiction)
Kis matek, némi folk és rengeteg modorosságmentes nagyív az év egyik legszerethetőbb gitárpop-lemezén. NR
Kulcsdal: Ayla
.
23. Fiona Apple: The Idler Wheel Is Wiser Than The Driver Of The Screw And Whipping…(Clean Slate / Epic)
Fiona Apple hosszú szünet után kiadott albuma, melynek dalai önnön lelkének legmélyebb bugyraiból törnek felszínre, egyszerű teátralitásával és zabolázatlan őszinteségével válik egyedivé nem csak az idei lemeztermést, hanem az egész popzenei mezőnyt is tekintve. CsG
Kulcsdal: Valentine
.
22. Jack White: Blunderbuss
(Third Man / XL Recordings / Neon Music)
A White Stripes-történet egyenes ági folytatása: besztof - a fapados garázsrocktól, a színesen hangszerelt dalokig - és még annál is több; minden, amit Jack White tud. NR
Kulcsdal: Sixteen Saltines
.
21. Lana Del Rey: Born To Die (Paradise Edition) (Interscope / Universal)
A pillanatok alatt mainstream szupersztárrá avanzsált Lana Del Rey - vagy gúnynevén a hipster Britney - debütálóként számon tartott albumát novemberben egy EP-vel kiegészítve dobta újra piacra, így az év közben felbukkanó számtalan kiszivárgott demo mellett 23 keserédes hangulatú popdallal ajándékozta meg a világot. BA
Kulcsdal: Summertime Sadness
.
20. Lotus Plaza: Spooky Action At A Distance (Kranky)
Lockett Pundtt, a Deerhunter basszusgitárosa már zenekara Halcyon Digest című albumán is megmutatta igazi tehetségét, egy egész lemeznyi szóló szerzemény (Lotus Plaza néven) pedig most lehengerlő lett tőle. Fantasztikus dalok, álomszerű hangzás, dúdolható refrének, indie rock mennyország. KD
Kulcsdal: Monoliths
.
19. Flying Lotus: Until The Quiet Comes (Warp / Neon Music)
Glitch-hop, Alice Coltrane, csalódás, 7/10, metafizika, izgalmas női vokálok, idejétmúlt női vokálok, eseménytelenség, Thom Yorke, Erykah Badu, 9/10. Kimaradt valami? Álomszerű fekete massza tele kanyargó alagutakkal, amiken csúszunk lefelé a nagy színes mindenségbe. SL
Kulcsdal: Until The Quiet Comes rövidfilm
.
18. Ty Segall Band: Slaughterhouse (In The Red)
2012-ben egyértelmű trend volt, hogy sok előadó két vagy három stúdióalbumot is kiadott az év során. Közülük a garázs-rockos Ty Segall érdemli a pálmát és ezt egyértelműen alátámasztja az, hogy a zenekari felállású Slaughterhouse mellett a szóló Twins és a White Fence-szel közös Hair is felfért volna a listánkra. DE
Kulcsdal: Tell Me What's Inside Your Heart
.
17. Mac DeMarco: 2 (Captured Tracks)
Ti mit tettetek le 22 éves korotokban az asztalra? A kanadai Mac DeMarco egy olyan lemezt (és egy EP-t is), amiből süt a fiatalság-bolondság, a Jonathan Richman iránti rajongás, és persze az a tehetség, amitől a lemeze (és ő maga is) az egyik legszerethetőbb idei újdonságot szolgáltatta. ER
Kulcsdal: Freaking Out The Neighbourhood
.
16. Frank Ocean: channel ORANGE (Def Jam)
Ha van olyan, hogy 21. századi soul man, akkor a New Orleans-i Frank Ocean azzá avanzsált első nagykiadós - a címe ellenére zeneileg és szövegileg is kaleidoszkopikus, egyszerre mai és klasszikus hangzású - r’n’b/neo-soul albumával. Ilyen lenne Usher és Marvin Gaye szerelemgyereke. FK
Kulcsdal: Pyramids
.
15. Ariel Pink’s Haunted Graffiti: Mature Themes
(4AD / Neon Music)
Sok meglepetés nem érhette Ariel Pink kedvelőit 2010 óta, a nehéz ember hírében álló Ariel második 4AD-s lemeze ugyanis pont olyan király, mint az előző volt. Noha Round And Round-szerű sláger ezúttal nincs, a rózsaszín haj mindenért kárpótol. JB
Kulcsdal: Mature Themes
.
14. Japandroids: Celebration Rock (Polyvinyl / Neon Music)
A kanadai rockduó második albuma olyan friss és energikus, mintha Brian King és David Prowse csuklóból rázták volna ki két őrületesen jó koncert között – mint amilyen a budapesti is volt idén ősszel. Két harmincas férfi írta meg az év kamaszlemezét! (interjú) SzB
Kulcsdal: The House That Heaven Built
.
13. Grimes: Visions (4AD / Neon Music)
Ez a dream-popos, pszichedelikus, elektrós, folyamatosan alakot váltó, kicsavarodó poplemez év eleje óta bennragadt lejátszóinkban. Grimes harmadik nagylemeze nem elsőre megnyíló anyag, viszont a játékos ritmusoknak és a sokrétű zenei építménynek annál hosszabb a hatása (interjú). DE
Kulcsdal: Oblivion
.
12. Holy Other: Held
(Tri Angle)
A manchesteri művész a debütlemezén azt az érzéki elektronikát hozza magabiztosan, amit már a tavalyi With U ep megelőlegezett. A kétszeres hossz ráadásul az élmény faktort is duplázza; a végeredmény egy lágy, fantáziadús album. VZ
Kulcsdal: Love Some1
.
11. Spiritualized: Sweet Heart Sweet Light (Double Six / Neon Music)
Jason Pierce, avagy a Spiritualized agya eddig arról volt híres, hogy nagyszerű albumokat csinált kábítószer hatása alatt. Most arról híres, hogy nagyszerű albumot csinált kórházi kezelések és kőkemény gyógyszerek hatása alatt (lásd interjúnkat). Nincs sok különbség, az eredmény egy újabb nagyszerű album. ER
Kulcsdal: So Long You Pretty Thing
.
10. Actress: R.I.P. (Honest Jon’s)
Salad Fingers technózik, pam pam. Mintha csak azt a feladatot kapta volna az Actress név mögött álló Darren Cunningham, hogy a nyugtalanító felnőttrajzfilm-sorozat magányos, senkiföldjén tébláboló, ujjával mániákusan fémárgyakat kapargató antihősének készítsen egy bulilemezt, aminek gyönyörűen idegen hanghurkaira az jókat tud majd szorongani képzelt barátaival. Egyértelműen az év kísérleti elektronikus albuma, egy elbocsátó, szép üzenet. Ilyen lenne az egocentrikus klubzene, ha ledobná az egóját és felvándorolna a hegyekbe. UA
Kulcsdal: Caves Of Paradise
.
09. Grizzly Bear: Shields (Warp / Neon Music)
A népszerűséget előző nagylemezük hozta meg, de a Grizzly Bear valódi időszámítása még a kiforrott második albumnál, a folkos Yellow House-nál kezdődött. A Shields is ide nyúl vissza, úgy, hogy a lemez dalai átpasszírozódnak a "pop formájú" lyukakon, majd ezután - sokszor elég agresszíven - mind visszanyerik eredeti alakjukat. Aki egy mesterműben is csak slágert keres, az meg sem érdemli, hogy Ed Droste és Daniel Rossen hangjai vigyék az elvarázsolt erdőbe. SL
Kulcsdal: Yet Again
.
08. alt-J: An Awsome Wave (Infectious Music / PIAS / Neon Music)
A Mercury Prize-t idén joggal elnyerő, azóta pedig folyamatos teltház előtt turnézó brit kvartett debütalbuma az első hangtól az utolsóig hibátlan. Különös bája abban rejlik, hogy bár sokféle stílust vonultat fel (folktól kezdve a hip-hop-on át egészen az indie-ig), sokszor sosem voltnak tűnő hangulatban, a dalok közt mégis van egyfajta kohéziós erő, ami a hallgatót egy percre sem engedi kizökkenteni a lágy, mégis magával ragadó hangfolyamból, aminek elengedhetetlen kelléke Joe Newman egyedülálló orgánuma. BA
Kulcsdal: Fitzpleasure
.
07. Kendrick Lamar: good kid m.A.A.d city (Top Dawg / Aftermath / Interscope)
Huszonnégy évvel az N.W.A. után ez a 25 éves dél-kaliforniai rapper megcsinálta a maga "egyenesen a comptoni gettóból" lemezét, amely grandiózus módon drámai, történetmesélésben pedig szinte már irodalmi szintű mestermű. A drogoktól és véres bandaháború-erőszaktól átitatott egykori közegébe visszatérő "jó srác" szuggesztív tanmeséjéhez olyan nagyágyúk asszisztáltak, mint Just Blaze, a Neptunes és Drake, de ők tényleg csak a kötelező kellékek Kendrick elsöprő alakításához. Instant klasszikus. FK
Kulcsdal: m.A.A.d city
.
06. John Talabot: ƒIN (Permanent Vacation)
A John Talabotként alkotó barcelonai Oriol Riverolának bámulatos érzéke van a beach fíling megteremtéséhez, hipnotikus deep house groove-ok, légies, bizsergető dallamok, éteri emberi hangfoszlányok fineszes alkalmazásával. Szinte tényleg ott vagyunk valahol az ibériai tengerparton; amikor végre leérünk a strandra, arcunkat a Nap felé fordítjuk és valami isteni elégedettség és megnyugvás tölt el bennünket - na, ezt a paradicsomi állapotot fogja meg a Permanent Vacation müncheni nu-disco / deep house kiadónál megjelent bemutatkozó albuma.. FK
Kulcsdal: When The Past Was Present
.
05. Django Django: Django Django (Because Music)
Már a januári megjelenéskor sejteni lehetett, hogy a skót Django Django bemutatkozó lemeze előkelő helyen végez majd az év végi elszámolásnál is; mi más lehetne a sorsa egy olyan kiadványnak, amin sorjáznak a friss, okos, táncolható slágerek? A dobos David Maclean a Beta Band billentyűsének öccse, de nem ez az egyetlen kapcsolat a két zenekar között: a Django Django szintén képes a hagyományos popzenei kereteken egyszerre kívül és belül maradva kiemelkedően jó dalokat írni. Már most várjuk a folytatást. SzB
Kulcsdal: Waveforms
.
04. How To Dress Well: Total Loss (Weird World / Neon Music)
Tom Krell a How To Dress Well név mögött másodjára is egy zajjal bezavart, minimalista glitch-elektróba ültetett, nyolcvanas-kilencvenes évekbeli kommersz soul/R&B lemezt készített, de ezúttal sokkal inkább azonnali hatású, egyszerűbb megoldásokkal. A közeli barátok, rokonok halálát, kapcsolatok megszűnését kiéneklő gyönyörű dalok sok-sok hallgatás után sem fedik fel az anyag összes titkát és ez végképp bizonyítja, amit a lemez egyik hangmintája sugall: Krell képes repülni, de nem fél visszatérni a "kibaszott földre" sem. DE
Kulcsdal: & It Was U
.
03. Chromatics: Kill For Love (Italians Do It Better)
A Drive – Gázt! című instant kultfilm soundtrackje révén szélesebb körben is ismerté vált Chromatics öt év után végre előállt új albumával, amely minden várakozást felülmúlva maga is egy közel játékfilm hosszúságú mű – mestermű. A multiinstrumentalista-producer Johnny Jewel vezette zenekar csillogó feketére polírozta a nyolcvanas évek minimal wave-jéből, szintipopjából és New Orderéből merítő, mindezt egyedien szenvtelenül szexi módon újjáértelmező hangzását; ez a 17 szám egyben, képzeletbeli filmzeneként működik a legjobban, éjszakai utazáskor hallgatva. FK
Kulcsdal: Kill For Love
.
02. Beach House: Bloom (Sub Pop)
A francia származású Victoria Legrand billentyűs-énekesnő és Alex Scally gitáros-billentyűs által üzemeltetett Beach House duó hat év és négy nagylemez alatt vált a korunk egyik legjobb zenekarává. Egy szolid, háttérben megbújó, mégis azonnal felismerhetően egyedi hangzású zenekarrá. A hálószobában szült dream popos dalaik apró lépésekkel jutottak el egyre szélesebb térbe, de a Bloom is egy nagy egész újabb kirakós szelete: a sötét ragyogás lemeze. Álmodozás és álomban lebegés helyett a cselekvés hajtja. Örök, közben folyton változik, végtelen és mégis önmagába tér vissza. DE
Kulcsdal: Myth
.
01. Tame Impala: Lonerism (Modular Recordings)
A 2010-es Innerspeaker megjelenését követően az ausztrál Tame Impala gitáros-énekes-dalszerző zenei agya, Kevin Parker szinte egyből elkezdett új dalokat írni, kötetlenül, földrajzi és időkeretek nélkül - a turné alatt, otthoni házi stúdiójában és ahol éppen rájött az ihlet. Ez a szabadság maradéktalanul át is jön a Parker irányításával, Dave Fridmann szuperproducer (Mercury Rev, Flaming Lips, MGMT stb.) által kevert Lonerism - vintage szintiket előtérbe toló, a környezetből felvett hangmintákkal dekorált – pszichedelikus rockkal elszédített kozmikus glam-pop sziporkáin. Mint a Recorder magazin hetedik számában írtuk: „A Lonerism az első lemez egyenes folytatása, talán kevesebb egyből működő slágerrel, ám annál tartósabb hatással.” FK
Kulcsdal: Feels Like We Only Go Backwards
összeállítás: Dömötör Endre és Forrai Krisztián
az összeállítás a Recorder szerzőinek, munkatársainak listái alapján készült, közreműködött: Biczó Andrea, Csada Gergely, Deimanik László, Dömötör Endre, Elekes Roland, Fábián Titusz, Forrai Krisztián, Judák Bence, Klág Dávid, Lékó Tamás, Nagy István, Németh Róbert, Simon José, Soós Csaba, Sugó Lilla, Szabó Benedek, Unger András és Velkei Zoltán. (A szerzők egyéni listáit egy külön összeállításban közöljük.)
