(4AD/Neon Music, 2012)
A 23 éves Claire Boucher – aki Lemeztáska sorozatunkban mutatta be kedvenc zenéit, e kritikánkban tárgyalt Visions című új lemeze pedig itt hallgatható végig – tulajdonképpen klasszikus hálószobapop-zenész, még ha korai felvételei jó részét egy zenészkollektíva által használt, egykori textilgyár falain belül állította is össze. Kanada legnyugatibb tartományának, Brit Columbiának a legnagyobb városában, Vancouverben született, de 2006-ban önállósította magát és átköltözött a keleti oldalra, a zeneileg sokkal pezsgőbb Montrealba, ahol a punk étosza a popzenével kel nászra, és ez már a saját szerzeményeinek is egyik jellemzője lehet. 2010-ben már Grimes név alatt adta ki kazettán a Geidi Primest (30 példányban), majd ugyanazon év végén még egy másik albumot, a Halfaxát is. Előbbi fülbemászóbb, utóbbi sötétebb, mindkettőn érződik a házibarkácskodás, az elektronikát és szintis megszólalásokat hol witch house-os, hol R&B-s, hol teljesen besorolhatatlan keretbe terelő szerkezeti keresgélés – és sokszor a popérzékenység is.
Grimes ezeken az anyagon kitanulta eszközei, hangszerei használatát (bár bevallása szerint az igazi iskola a koncertezés volt), a 2011-es Darkbloom EP-n pedig már olyan megkapó dalokkal jelentkezett, hogy többen benne látták a Következő Nagy Dolgot. Hogy 2012 egyik reménysége beváltja-e az ígéreteket, az azonban első nagyobb kiadónál megjelenő, profi megszólalású – amúgy már harmadik – albumával sem egyértelműen dől el. Nem a korong minősége, inkább annak milyensége miatt kérdéses ez. Az ügyes beharangozó popdalok (a lemezen is elől elhelyezett Genesis és Oblivion) ugyanis nem jellemzik a teljes kiadványt. A Visions nem elsőre megnyíló lemez, bár a dream-popos, pszichedelikus elektrós említett kezdés gyorsan magába szippant. Grimes aztán szabadon engedi kísérletező énjét, egy dalon belül több kapuit is megnyit, énekét a magas tartományban tartja, hangjának kislányossága, éterisége (és szándékolt érthetetlensége) pedig a szövegek egy részét is a zene részévé emeli. Az atmoszférikus ének mellett a ritmusok játékossága viszi a dalokat, a rétegzett zenei építmény pedig apró, zsongó hangokból (rövid loopokból, vonósmintákból, csengésekből, bongásokból) áll össze, hogy a következő percben egy hangtornádó porig rombolja. Mint ahogy a lemez egésze is folyamatosan továbbtekeredik-csavarodik, a hipnotikus-lágy zárlatig. Lykke Li földönkívülibb, Zola Jesus poposabb, Maria Minerva földhözragadtabb testvére Grimes, akinek egészen biztosan nem a Visions az utolsó popzenei víziója.
9/10
Dömötör Endre
http://www.grimesmusic.com
http://4ad.com/artists/grimes
a Visions album Circumambient című dalának rajongói videója:
