Mini lemezkritikák – Underground

2012.09.05. 11:55, rerecorder

A nyomtatott Recorder magazin hatodik számában a sport és zene fókusztémánk mellett a nyár lemezeiből is válogattunk, az aktuális magyar kiadványok, az elektronikus tánczenei albumok és az indie, pop, diszkó lemezek után következzenek az igazán föld alatti kiadványok. Bár a nyitóképen is szereplő John Maus ma már egyre kevésbé számít ismeretlen alkotónak, a többiek bizony nagyon messze vannak a fősodortól. A Mercury Rev korai időszakának énekese, David Baker a zenekarból való kiválása után Shady néven adott ki egy albumot 1994-ben, de azóta hallgatott, most Variety Lights nevű formációval tért vissza. A Sun Kil Moon mögött az egykori Red House Painters-vezér, Mark Kozelek dalol szomorkásan, hosszú évek óta ez a legjobb lemeze, Paul Buchanan pedig a nyolcvanas évek eleje óta a pályán van, Blue Nile nevű, méltatlanul keveset emlegetett dzsessz-popos zenekarának feloszlása óta ez az első szólólemeze és egészen kiváló

John Maus
A Collection Of Rarities And Previously Unreleased Material
(Ribbon Music/Neon Music, 2012)

John Maus elmúlt tizenhárom évének (lényegében zenészi karrierjének) mérlege: három album és ez az 1999-2010 közötti időszakot felölelő kiadatlan dalok gyűjteménye, amiből még simán kijönne két hibátlan űrpop nagylemez. (SL)

Variety Lights
Central Flow
(Fire Records, 2012)

Az ex-Mercury Rev énekes David Baker egy szólólemezes kitérőtől eltekintve majdnem 20 évig semmit sem hallatott magáról, most azonban a tőle elvárható módon egy szeretnivalóan őrült és kaotikus lemezt készített, ezúttal viszont szinte kizárólag elektronikai alapokra, néhol erőteljes Silver Apples utánérzéssel, ami nem baj, sőt! (ER)

Crocodiles
Endless Flowers
(French Kiss Records, 2012)

Zajos gitárok, fülbemászó dallamok, sok reverb. Az amerikai Crocodiles harmadik stúdióalbumára sem változtatott az eddig jól bevált koncepción, a gyerekes álmodozás és sértődött flegma attitűd még mindig remek dalokat tud szülni. (ER)

Sun Kil Moon
Among The Leaves
(Caldo Verde, 2012)

Mark Kozelek őszintébb, mint valaha, és ebből megtudjuk, hogy egy közepesen híres énekes-dalszerző élete sem fenékig tejfel, de főleg nem túl izgalmas, ha már évtizedek óta (a Red House Painters kilencvenes évek eleji felbukkanása óta) zenél az ember. A dalokon mindez nem érződik, mert azok még mindig erősek. (CsG)

Paul Buchanan
Mid Air
(Newsroom Records, 2012)

Röhej, de a nyolcvanas évek közepén popzenei mércével is sikeres Blue Nile nevű dzsesszes-popzenekar egykori frontembere ma a megveszekedett undergroundhoz sorolható. Zeneileg persze köze sincs az avantgárdhoz, hacsak a halkszavú, csupasz, zongorás, rövid hajnali dalokat nem tekintjük a jelenlegi zenei közegben előremutatónak. Felesleges csűrni-csavarni, a Mid Air az év egyik legszebb lemeze, aki úgy érzi kicsit is nyitott a füle, az hallgasson bele, meglátja: beleszeret! (DE)

egy 2007-es gyöngyszem John Maus ritkasággyűjteményéről: