Európa Pont, 2012. április 25.

(X) Lovasi András kortárs popzenész és Lackfi János kortárs költő Heidl György segítségével különleges produkciót hoz tető alá szerdán este az Európai Unió budai közösségi terében. A Kiscsillag énekese énekel, Heidl György mindenféle gitárokon játszik, a zongoránál az After Crying-alapító Vedres Csaba ül, gitáron közreműködik az egyébként virtuóz hegedűsként ismert Szabó Attila, a Csík Zenekar prímása, az alapokról pedig Drapos Gergő basszusgitáros (Amorf Ördögök, Péterfy Bori & Love Band) és Gáspár Gergő dobos gondoskodik. Az este 8-kor kezdődő ingyenes műsor kiegészül Lovasi András és Vedres Csaba dalaival, valamint Heidl György más szerzeményeivel is.

Egymondatos hír: az 1988-ban egy walesi faluban alapított, majd idővel nemzetközi irodalmi és művészeti fesztivállá nőtt Hay Festival of Literature & Arts első budapesti rendezvényének keretében május 4-én este a PeCsa Music Hallban ad koncertet (majd május 5-én 11 órától a Petőfi Irodalmi Múzeumban beszélget Peter Florence fesztiváligazgatóval) a Boomtown Rats ír punk/new wave zenekar egykori énekeseként, A fal című Pink Floyd-film főszereplőjeként és az 1985-ös Live Aid szuperkoncert megszervezőjeként ismert Bob Geldof, aki egy évtized kihagyás után tavaly jelentette meg legújabb – sorrendben immár ötödik – szólólemezét How To Compose Popular Songs That Will Sell címmel.

Az 1976-os születésű Santi White viszonylag későn, de már jelentős zeneipari tapasztalattal a birtokában lépett a reflektorfénybe 2008-ban, és Santogold név alatt kiadott címnélküli lemeze annak az évnek a legjobb női bemutatkozó albuma lett. A fehér new wave beütésű brooklyni art-popjával hódító fekete MC-énekesnő hamarosan Santigoldra változtatta a nevét, a folyatás azonban egyáltalán nem jött hamar: a második lemez első előjele, a Yeah Yeah Yeahs-frontcsaj Karen O-val felvett Go csak 2011 nyarára érkezett meg, a Master Of My Make-Believe album megjelenésére pedig egészen mostanáig kellett várnunk – de megérte. Amint azt az első klipdalok, a My Big Mouth és a Disparate Youth (no meg az utóbbi egy évben megjelent közreműködések, a Don’t Play No Game That I Can’t Win című dubos Beastie Boys-dal és az Amadou & Mariam afropop duóval felvett Dougou Badia) is jelezték, Santigold egzotikusabb hangzások felé vitte el zenéjét, jobban kiegyenlítette a fehér és fekete összetevőket (egy friss interjúban egy meghatározó jelentőségű jamaikai látogatást is említ), és változatos társszerzői/produceri sereg (Greg Kurstin, Diplo, Switch, Q-Tip, Boys Noize, Buraka Som Sistema, továbbá a Yeah Yeah Yeahs-gitáros Nick Zinner és a TV On The Radio-zeneguru David Sitek) segédletével készült új albumán megtalálta az arany középutat M.I.A. és Gwen Stefani világa között. A legutóbbi Coachella-fellépésén is diadalmaskodó énekesnő lemezanyagát az NPR rádióhálózat honlapján tették közzé – és itt a Recorderen is meghallgatható az amerikai megjelenés napjáig, május 1-ig.

Merlin, 2012. április 25.

Az Air France duó tavaly novemberi fergeteges EUShorts-nyitó DJ-szettje és a vintage videójátékokkal és filmvetítéssel egybekötött februári ITAL-fellépés után a HOLALO szervezőbrigád idén tavasszal belevágott egy önálló lábakon álló bulisorozat megszervezésébe, amelynek első programja az amerikai Brothertiger és a képünkön látható kanadai Teen Daze közös koncertje lesz április 25-én a Merlinben, egy hazai fellépő, Saint Leidal The 2nd társaságában.

A Record Store Day alkalmából az elmúlt hétvégén két budapesti lemezboltban, a Révay köz 1. alatti Wave-ben és az Almássy téri Neon Music/Musicland üzletében is rendeztek ingyenes élő koncerteket. Fellépett többek között között Frenk, Petruska András, Nemes András (Pluto, Biorobot), a képünkön látható Hó Márton és a Jégkorszak, illetve a Recorder-mixtape-pel ünnepelt magyar hálószobapop színtér több kiválósága, Zombie Girlfriend-dalokat pedig mindkét helyszínen lehetett élőben hallani annak örömén, a zenekar aznap jelentette meg a Legenda Records gondozásában az első hazai Record Store Day-kiadványt, egy 200 példányban limitált vinyl kislemezt két tavalyi ZG-számmal (Jesus Stole My Zombie Girlfriend/I Hope You Don't Mind). Ahogy a 2011-es lemezboltkoncertekről is beszámoltunk egy képgalériával és a Piresian Beach & Zombie Girlfriend-világpremierről készült videóval, úgy most a 2012-es rendezvényekről is készítettünk egy (mozgó)képes összeállítást.

Az 1977-es születésű amerikai dalszerző-zongorista-énekesnő Fiona Apple kilencvenes évek legjobb női lemezei közé tartozó Tidal (1996) és When The Pawn... (1999) albumok után csupán 2005-ben jelentkezett új anyaggal (Extraordinary Machine), és az azóta eltelt hét évben is csak különféle feldolgozásokat kaptunk tőle (legutóbb a tavaly nyári Rave On Buddy Holly tribute albumra készített egy felvételt). Aztán eljött 2012 tavasza, és Fiona végre közzétette visszatérő lemeze megjelenési dátumát (június 17.), saját készítésű borítóját és 23 szóból álló címét (The Idler Wheel Is Wiser Than The Driver Of The Screw, And Whipping Cords Will Serve You More Than Ropes Will Ever Do), a South by Southwest (SXSW) fesztiválon adott óriási sikerű koncertjén már három új szerzeményt is játszott, a mai napon pedig stúdióverzióban is megérkezett tőle a lemez első dala, az Every Single Night. A hét szűk esztendő után most nagyon örülhetünk ennek az új számnak, melyhez itt a kislemezborítót is megmutatjuk.

Trafó, 2012. április 24.

Ha létezik a pop felé kacsintó, experimentális dzsesszlegendának számító zenekar, akkor a brooklyni Medeski Martin & Wood biztosan az. A billentyűs John Medeski, a dobos Billy Martin és a bőgős Chris Wood kereken húsz éve jelentették meg első albumukat, a Notes From The Undergroundot, azóta már jó pár élő és nem élő kiadványon vannak túl, és akkor még nem is szóltunk a három zenész rengeteg közreműködéséről (a John Lurie, John Zorn és Marc Ribot nevével fémjelzett színtértől a néhai Morphine együttesen és Iggy Pop 1999-es Avenue B albumán át a Sonic Youth-gitáros Lee Ranaldo vadonatúj lemezéig).

Egymondatos hír: többek között a két évtizedes múltra visszatekintő brit Saint Etienne popzenekar és a legjobb 2011-es albumok egyikét jegyző Wild Beasts, továbbá a Modeselektor és a tavaly remek magyarországi koncerteket adó Azari & III és Lamb együttesek is szerepelnek a Sziget fesztiválra ma bejelentett új fellépők listáján (The Killers, Crookers, Dirtyphonics, DJ Fresh, High Contrast, Borgore, Dope D.O.D., Dynamite MC, Tiga, Kakkmaddafakka, Black Seeds, Amon Amarth, Flux Pavilion, Anti Flag stb.).

A Blur és a Gorillaz vezére, Damon Albarn köztudottan halmozza a különféle projekteket (a legutóbbinak, a Red Hot Chili Peppers-basszista Flea-vel és az afrobeat dobos Tony Allennel alakított Rocket Juice And The Moon szupergruppnak a múlt hónapban adta ki a bemutatkozó lemezét – lásd dalösszeállításunkat!), de szólóalbuma eddig még nem jelent meg (a 2003-ban korlátozott példányszámú dupla vinyl EP formájában megjelent Democrazy című demógyűjteményt nem igazán számíthatjuk annak). Igazából a saját neve alatt kiadott Dr Dee sem egészen tekinthető hagyományos értelemben vett szólólemeznek, hiszen az azonos című opera anyagát tartalmazza. Albarn a XVI. századi angol tudósról, I. Erzsébet királynő tanácsosáról, John Dee-ről írt művébe – mely az ősi kínai történetre épülő Monkey: Journey To The West után immár a második operája – a középkori angol folk és barokkos megoldások mellé a szívének oly kedves nyugat-afrikai zenei hatásokból is beépített valamennyit, de ami a legfontosabb, hogy a szépséges dalok legtöbbjét ezúttal ő maga énekli. A zeneanyagból egy tavalyi rádióinterjúban már kaptunk egy 11 számos ízelítőt, az elmúlt egy hónapban pedig két kislemezdal (The Marvelous Dream, The Dancing King) végleges stúdióverzióját is hallhattuk, ám a mai napon az amerikai NPR rádióhálózat honlapján közzétették a teljes 48 perces albumot – ami a megjelenés napjáig, május 7-ig itt a Recorderen is meghallgatható.

A Record Store Day alkalmából április 21-én megjelent kislemezek, maxik és EP-k közül már bemutattuk az Arctic Monkeys, a Public Image Ltd., az Animal Collective, St. Vincent, Little Boots, a Mastodon és Feist kiadványait, hát most jöjjön a legnagyobb falat: a Flaming Lips dupla albuma, melyen mind a 13 szám más-más neves közreműködővel készült! Néhány felvétel már ismerős lehet dalszerző-gitáros-énekes Wayne Coyne vezette oklahomai pszichedelikus zenekar 2011-es kreatív ámokfutása idején megjelent közös EP-kről (Neon Indian, Prefuse 73, Lightning Bolt, Yoko Ono/Plastic Ono Band), továbbá az elmúlt egy hónapban közzétettük a Bon Iver-duettet (Ashes In The Air) és a korhatáros videóval kísért New Fumes-kollaborációt is (Girl, You're So Weird), ám a Nick Cave-vel, a Coldplay-énekes Chris Martinnal, a My Morning Jacket-frontember Jim Jamesszel,  Edward Sharpe-ékkal és a Tame Impala együttessel közös dalokat, illetve a Roberta Flack által világhíressé tett The First Time Ever I Saw Your Face című Ewan MacColl-szerzemény Erykah Baduval felvett csodálatos tízperces feldolgozását most hallhatjuk először. Az 1969 című Stooges-klasszikust szöveggel és hangmintával is megidéző nyitódaltól a John Lennon-féle Imagine-re építő záródarabig húzódó 13 számos anyagon a színvonal persze nem egyenletes (Ke$ha ezúttal is élő példázata a „szarból nem lehet várat építeni” mondásnak), de kevés ennél ambíciózusabb és grandiózusabb lemezt fogunk hallani idén. A vadonatúj The Flaming Lips And Heady Fwends album mellé ráadásként bemutatunk két friss feldogozást is, melyekkel Wayne Coyne-ék a Sparklehorse és a Beach Boys előtt tisztelegnek.