Pluto: Nevem Senki

(NarRator Records, 2011)

Márciusban Bérczesi Róbert és Nemes András itt a Recorderen mutatták be közös Biorobot projektjük Csipogó című új felvételét, a héten pedig elkészült hozzá a videoklip is, időközben azonban a mindkét dalszerző-gitáros-énekes a fő zenekarával nyitott új fejezetet: Bérczesi – az Én meg az Ének feldolgozáslemez ujjgyakorlata után – az újjászervezett Hiperkarma élén tért vissza nagy sikerrel a koncertszínpadokra, Nemes pedig a Pluto negyedik albumán minden korábbinál slágeresebb szerzeményekkel állt elő. A Nevem Senki című új anyag hivatalos lemezbemutató koncertjére a tervek szerint csak ősszel kerül sor, de addig még sokszor hallhatjuk élőben az új Pluto-dalokat – például a mai napon, július 29-én este 9-től egy ingyenes fellépésen a budapesti Gödör Klubban, a Hangmás és a Korai Öröm társaságában.

A félig orosz származású Nemes András átlag fölötti tehetsége már akkor megmutatta magát, mikor zenei pályafutása korai stádiumában matróz-poppal, klezmerrel vagy orosz kocsma-punkkal kísérletezett, mára feledés homályába vesző formációi élén (Placidi, Nemes Bruderz, HandaBanda). A Pluto bájos amatörizmussal és Manu Chaót idéző barkácshangulatban elővezetett 2004-es debütálása, az Oda se neki, itt a Pluto! máris magasabb szintre emelte Nemes zenei munkásságát, két évre rá pedig elkészült a hazai alternatív színtér zenei örökségét punkos lendülettel és angolszász indie hatásokkal ötvöző folytatás, a figyelemreméltóan markáns, de továbbra sem egyenletes színvonalú Klub Vittula. A fejlődés szerencsére nem állt meg: a zeneszerző-szövegíró- gitáros-énekes-producer frontember, valamint a ritmusszekciót alkotó Dudás Zsombor (dob) és Horváth Gábor (basszusgitár) mellé a Galapagosból ismert Martinkó Tamás szólógitáros érkezett negyedik tagnak, amitől a Pluto sokkal izgalmasab koncertzenekarrá vált, de a 2009-es stúdióalbum, a Menedék is egy jól átgondolt, egységes anyag lett a Klub Vittula irányvonalának és garázshangzásának továbbfejlesztésével. Az írásunk tárgyát képező negyedik album fényében is elmondható, hogy a Pluto-sztori eddig egy folyamatosan felfelé ívelő sikertörténet, vagyis továbbra is helytálló az a megállapítás, hogy Nemes Andrásék mindegyik lemeze jobb, mint az előző.

Nemes dalszerző-szövegíróként nemcsak magabiztosan képes tartani a korábbi Pluto-lemezekkel kijelölt nívót, de a Bérczesi Róberttel közös mellékprojektben, a Biorobotban szerzett tapasztalatokat felhasználva fejleszteni is tudta magát. A legnagyobb változás azonban a garázs-rockos nyersesség felcserélése egy (pop)dalcentrikus hozzáállásra, amit rövidebb, változatosabb, lényegretörőbb számok és színesebb hangszerelés tesz még izgalmasabbá.

A Szemből szembe című nyitódal elejét máris billentyűsök és akusztikus gitár uralják, mint ahogy később a lemez nagyobb részét is – torzított gitárok csak finoman adagolva kerülnek képbe. A Gyufalángban a zongorakíséret mellé női vokálok szállnak be, a lemez folytatásában mandolinnal, ukulelével, orgonával, tapsgéppel, szintetizátor-vonósokkal találkozhatunk, Kárpáti Dodi (Quimby) pedig trombitájával vendégeskedik két dalban. A Hóember című lendületes klipdal és a szvinges Szívbűvölő az album azonnali slágerei (az előbbibe Bérczesi Róbert segített be társszerzőként, az utóbbiból pedig a 2011 elején rádiós sikerré lett Péterfy Bori-féle női verzió, A Nagy Szívbűvölő is rákerült a korongra bónuszdalként), de a többi szerzemény is könnyen megadja magát – még a kissé hatásvadász Mások könnyei is működőképes tud lenni. Miután üresjárat egyáltalán nem rontja az összképet, nem túlzás azzal összegezni, hogy a Nevem Senki az év egyik legkellemesebb magyar popzenei meglepetése.

9/10

Bokor Péter

http://plutozenekar.hu

a Hóember című dal mobiltelefonnal készült 2011-es klipje:

a Szilánk című dal videója a 2009-es album idejéből:

a Vittula Klubban forgatott Gyerünk fel hozzád! klip 2006-ból:

az első Pluto-videoklip, a Maradjunk barátok! 2004-ből: