Magyar hálószobapop – kis színtértörténet

Az elmúlt bő egy évben gombamód elszaporodtak a hálószobáikból az internet segítségével jelet küldő magyar előadók, zenekarok. A közösségi, zenemegosztó oldalakon feltünedező lo-fi projektek nyomán egyre több új nevet kellett megjegyeznünk (Evil Men Have No Songs és Models Can't Fuck, Piresian Beach és Zombie Gilrfriend, Nohopekids és Bad Haircut, Route 8 és Broken Cups, morningdeer és artofarto stb.), de ezt – azok izgalmassági foka okán – cseppet sem bántuk. Nem kérdés, mára jóval tisztább a kép, és ez a kép azt sugallja, hogy a java még csak ezután következik. A múlt héten már adunk ajándékba itt a Recorderen egy 20 számos válogatást, melyen nem kevesebb, mint 14 exkluzív dal kapott helyet (Recorder Mixtape – Magyar hálószobapop 2011), most pedig – annak apropóján, hogy a mai napon, szeptember 24-én este 10-kor a Vas utcai Roham Bárban sor kerül az első elektromos, zenekari formában zajló Piresian Beach-koncertre – részletesebben is bemutatjuk az elmúlt egy év történéseit.

2010 augusztusában lehetett először a mára magyar hálószobazenének nevezett színtér első csíráira ráakadni. Kezdetben az EZ Basic-frontember Szarvas Árpád projektje, az Evil Men Have No Songs kapcsán (ő idővel a Models Can't Fuckkal egy még újabb monikert is iktatott a sorba), majd kicsit később, amikor mindenki hevesen like-olta a Piresian Beach néven feltűnő ismeretlen lány egészen társnélküli hangzással felvett, üdítő dalait. A magyar mini-hype, mint egy hortobágyi tornádó, elképesztő ütemmel pörgött rá erre a pár dalra és nem is alaptalanul. Ezekben a túlvezérelt, proli dobgépekkel kisegített dalokban volt annyi dög, lendület, bájos amatőrizmus és zeneszeretet, amiért imádni lehet a popzenét – és ami annyira hiányzott az elmúlt évek magyar palettájáról! Aztán jött a morningdeer, mely tiszta, dalszerű dalaival ugyan épp a nőiesség másik oldalát domborította ki, de a Csináld magad! attitűd, és persze az ingyenes Bandcamp-felület miatt mégis volt valami közös ezekben a fenti előadókban. Egy éve indult a folyamat ezzel a három-négy projekttel – most legalább tízszer ennyi van.

Tavaly ősszel sorra tűntek fel – vagy csak kaptak egyre nagyobb figyelmet – az újabb és újabb nevek: Nohopekids (a képen dobverővel), Halál Judit, Destroy The Plastic Chairs!, Zombie Girlfriend, hogy aztán úgy nagyjából ez év márciusa körül már viszonylag bátran (de azért még fenntartásokkal) lehessen kimondani: megszületett egy színtér. Ami ugyan kicsit szűkös, még keresi a határait, de megtermékenyítő hatása már egyértelmű. Talán ereje is ebből a szempontból a legjelentősebb: a csajok és srácok egymást bátorítva sorra meg merték mutatni magukat, dalaikat, és ennek a felszabadító hatása áthatja a produkciókat. Az amatőrizmus magával ragadó bája iránti vonzalom, egy elhangolt gitár, egy ingyen letölthető zeneszerkesztő és egy megkapó dallam elég ahhoz, hogy valami remek dolog szülessen. Persze ez már-már közhelyszerű igazság, hiszen legalábbis Daniel Johnston és a Beat Happening óta nem újdonság az, ha valaki egy szobában, recsegős, rosszul szóló dalokat vesz fel. A különbség csak annyi, hogy, ami harminc éve még kazettákon, az ma az interneten terjed.

Igazságtalan lenne megfeledkezni arról, hogy ez az egész azért nem a semmiből jött. 2010 előtt is voltak tehetséges magyar fiatalok, akik hálószobájuk magányában vették fel dalaikat. Aki keresgélt, rábukkanhatott hasonló attitűddel alkotó, remek magyar produkciókra a MySpace-t, Bandcampet vagy SoundCloudot bújva (Kristóf Norbert, Hó Marci, Nyerges Gábor Ádám, Nichtstuer stb.). Azonban míg ezek az előadók, formációk többnyire társtalanul léteztek a fent említett oldalak tengernyi zenéi közt, addig a tavalyi év óta hirtelen feltűnő produkcióknak meglett az az előnyük, hogy egy idő után – jogosan, vagy jogtalanul, de – betagozódtak egy gyűjtőnév alá, megkönnyítve az elérhetőségüket. Egy ilyen hívószóként szolgáló név persze soha nem lehet pontos, és a magyar hálószobapop szcéna szereplői kellően változatosak ahhoz, hogy ne lehessen őket egy kalap alá venni. Vannak, akik egyaránt közel állnak a nyolcvanas évek magyar hagyományaihoz és a punk-rockhoz (Halál Judit), vannak, akik ukulelén és Pavementen szocializálódtak (Sad Kolibries), vannak, akiknek a túlvezérelt gitárjaitól első hallgatásra majdnem beszakadt a dobhártya (Nohopekids) és vannak, akiknek csendes, szép, instrumentális gitárpengetéseire akár könnyedén el is lehet aludni (Éjféli Szobadiszkó). Februárban létrejött egy azóta is szélsebesen pörgő Tumblr-blog, a Hungarian Bedroom Noise, hogy biztos pontként egy helyre terelje az addig ismeretlen, vagy talán még nem is létező lo-fi zenéket (a Halál Judittal alkotó Lang Ádám által szerkesztett oldal két válogatást is közzétett: a Zombie Girlfriend-közeli ClusterOne bloggal közösen jegyzett What’s On Your Mind – Hungarian Lo-Fi Vol. 1-t, illetve a Cheap Music – Hungarian Lo-Fi Volume 2-t). Mint a rendszerváltás kori Moszkva tér, ahol valaki mindig tudott valami jó bulit (vagy éppen nevezhetjük a hálószoba-színtér Peel Sessionjének is). Egy blog, ahová elküldheted az egyetlen egy számodat is, nem kell több, és máris tiéd a – ha nem is tizenöt, de mondjuk – két és fél perc hírnév, vagy egy reblog.

Hát így lett az idei tavasz és a nyár eleje a nyolcvanas évek óta a legkreatívabb és legszerethetőbb robbanás a magyar popzenei életben. A már korábban sem egyhangú paletta azóta is csak folyamatosan színesedik. Megjelent a magyar alternatív zenei hagyomány (Magyar Csakra, Mayberian Sanskülotts), egy Takáts Eszter-féle vonalon továbbhaladó, klasszikus értelemben vett dalszerző-énekesnő (Barkóczi Noémi), a Sleeping Machine mellé pedig újabb alakok kerültek a sötétebb, ám korántsem csúf elektronika felől (Lonely Priest, Fatime). És megjelent az a rohadt politika is (Gyurcsány Sára).

Az elmúlt néhány hónapban aztán a kezdeti szobaprojektek közül jó néhány elkezdett koncertképes zenekarként is működni. Az Evil Men Have No Songs és a Zombie Girlfriend mellett egyre többen (Möbel, Le Hjarta, Halál Judit vagy a fenti képenlátható morningdeer) lépnek ki a szobák árnyékából és egyre többet lépnek fel élőben – ez a tendencia a jelek szerint csak tovább erősödik majd. Nehéz megjósolni, hogy meddig fejlődhet ez az egész, mennyi új zenekar fog előbukkanni a semmiből, hány jó dal fog feltűnni az elkövetkező fél évben, vagy egyáltalán hányan fognak még továbbra is zenélni mondjuk egy, vagy két év múlva. Azonban akárhogy is lesz, az biztos, hogy ennél könnyebb talán még sosem volt valami igazán jót létrehozni és nagyon hosszú idő óta ennél jobban nem is lehetett örülni annak, ha valakinek ez sikerült.

Csada Gergely

a Hungarian Bedroom Noise oldal:
http://andiftheparentsgoout.tumblr.com

What’s On Your Mind – Hungarian Lo-Fi Vol. 1

Cheap Music – Hungarian Lo-Fi Volume 2

FRISSÍTÉS: egy szám a bevezetőben említett első elektromos zenekari felállású Piresian Beach-koncertről!