Cher 7 nagy slágere – 7 ikonikus ruhájával

Kanye West köszönetet mondott neki az autotune-ért, a hippik a trapézgatyáért, az utána jövő női popsztárok rengeteg mindenért. Cher az egyetlen szólóelőadó, akinek hét évtizedben is volt listavezető slágere, miközben volt ő bájos hippilány, egzotikus gótboszorka, szoft-rock szexistennő és diszkódíva is – nem csoda, hogy a Zene Háza dívakiállításán is övé a legnagyobb, leglátványosabb pavilon.

Már 2011-ben, a Recorder egyik korai cikkében megírtuk, hogy „a 64 éves Cher lett az első előadó a Billboard-listák történetében, aki hat egymást követő évtizedben is tudott No.1 slágert produkálni”, amit tavalyi karácsonyi lemezén egy hetedikkel is megfejelt. (Egyetlen együttesnek sikerült még ez a bravúr: persze, hogy a Rolling Stonesnak.)

Cher ráadásul úgy mászott fel újra meg újra a toplisták élére, hogy mély hullámvölgyekből kellett felállnia, és közben csomószor stílust is váltott – újra meg újra feltalálta önmagát. A hatvanas évek trapézgatyás hippilányaként indult férjével, Sonny Bonóval az oldalán, de volt egzotikus gót- és cigányboszorka, görkorizó diszkódíva, az MTV szoft-rock szexistennője, a tánczenei klubok jégkirálynője, majd a melegek imádott camp dívája is – és korunk egyik legnagyobb popzenei divatját, az autotune-t is ő tette népszerűvé.

A DÍVA, AKI SZEXSZIMBÓLUM HELYETT INKÁBB ÖNMAGA AKART LENNI – ANNIE LENNOX

Ebben a cikkben listavezető slágerei mentén vesszük át Cher karrierjét, és közben a divatot diktáló ruháiról is megemlékezünk, amelyek közül hat darab élőben látható még pár hétig a Magyar Zene Háza Dívák & Ikonok kiállításán.

 

Cher és Sonny 1965-ben. Fotó: Earl Leaf/Michael Ochs Archives/Getty Images.

A sláger: I Got You Babe (1965)

 

Cher első nagy slágere, amit még férjével, Sonny Bonóval énekelt. Sonny már egy ideje a hatvanas évek csodagyerek-producere, a monumentális pophangzásáról, a wall of soundról híres Phil Spector mellett dolgozott, írt slágert Jackie DeShannonnak (a Needles & Pinst, amit később a Ramones is feldolgozott), és 17 éves barátnőjét, Cherilyn Sarkisiant is elvitte a stúdióba, aki olyan Spector-slágerekben vokálozott, mint a Be My Baby a Ronettestől, a Da Doo Ron Ron a Crystalstől, vagy a You've Lost That Lovin' Feelin' a Righteous Brotherstől.

Cher ekkor már túl volt pár számon, a Ringónak álnéven (Bonnie Jo Mason), beatleses yeah-yeah-yeah-vel szerelmet valló Ringo, I Love You-n, meg az első sikereket meghozó Dylan-dalon (All I Really Want to Do), amivel felkerült a slágerlistákra (egészen a 15. helyig jutott). Sonny érezte, hogy most kell megírnia azt a bizonyos nagy dobását. „Abban az időben Dylan mindig azt mondta, hogy „Baba ez, baba az”. Mindenki „baba” volt az utcán. Azt gondoltam, ez elég fülbemászó, ha jól használom. Philip Spector mindig ezt a fajta 6/8-os ritmust játszotta, így én is tudtam ezt hozni. Addig játszottam és énekeltem, míg meg nem született az a nyerő dallam” – mesélte Sonny az I Got You Babe-ről, amelynek vezérmotívumát nem egy ajaksípos okarina hozza, ahogy sokáig hitték, hanem egy oboa.

A duónak menedzsere már volt, de pénzük még nem, ezért nála laktak, és a pincében tartották a zongorájukat („csak pár billentyűje volt eltörve"), amin Sonny éjszakánként a dalokat írta, és ha valamit el kellett énekelni, felkeltette Chert. „Sonny, visszamegyek aludni, ez semmi” – dünnyögte az álmos Cher, de nem lett igaza: az I Got You Babe lett a Sonny & Chér (igen, a hatvanas években így írta a nevét, franciásan) első listavezető slágere a Billboard Hot 100-on.

TÍZ SZÁM, AMIT TARANTINO TETT NAGGYÁ

Sonny és Cher egy csapásra óriási sztár lett, az I Got You Babe pedig a hippi ellenkultúra egyik himnusza, amely a szülői tiltást legyűrő, fiatal szerelmet élteti. Évtizedekkel később az Idétlen időkig tette még inkább halhatatlanná, amelyben az időhurokban ragadt Bill Murray-nek ez volt az ébresztőzenéje, amit legszívesebben szétzúzott volna. Chernek szólóban is sikerült majdnem megismételnie a sikert egy spagettiwesternes halálballadával, a Bang Bang (My Baby Shot Me Down)-nal, ami a Hot 100 második helyéig jutott, és sokan Nancy Sinatra dalaként ismerik, mert az ő szépen széttremolózott verziója adta meg az alaphangulatot az első Kill Bill kaszabolásának.

Egy ikonikus ruha az évtizedből: Cher és Sonny

Sonny és Cher a hippik előtt voltak hippik, hosszúhajú nonkomformisták, és önkéntelen divatdiktátorok: a trapézgatyát például ez a félénk, frufrus hippilány robbantotta be a divatba. Sonny-nak már a hatvanas évek elején hosszú haja volt, mielőtt az ellenkultúra (Hair!) ezt elfogadottá tette volna, szőrmemellényes ősember-figurája pedig nem csak Délen tűnt provokációnak: beléjük kötöttek bárokban, kidobták őket hotelekből, a menedzsmentjüknek pedig úgy is magyarázkodniuk kellett, hogy nem, Sonny nem meleg, hogy házaspárként turnéztak kezdettől fogva.

Angliában is így futottak be: kidobták őket a Hiltonból, amiről készült egy csomó fotó, és az egyik napilap már ezekkel jelent meg délután, és ők egy hét alatt olyan ismertek lettek a szigetországban, mint a Stones. Ez a kép már a hét végén készült, amikor visszatértek a hotelbe egy sajtótájékoztatóra:

 

A sláger: Gypsys, Tramps & Thieves (1971)

 

1965-ben Sonny és Cher a fiatalok menő sztárpárja volt, de népszerűségük pár év alatt elpárolgott. Változott a zenei környezet, a kedves, folkos hippidalok helyét átvette a hard rock és a pszichedélia, és az sem segített, hogy Cherék vállaltan drogellenesek voltak az LSD csúcskorszakában, sőt, a később republikánus politikusként a képviselőházba is bejutó Sonny még egy oktatófilmben is szerepelt, ami a marihuánafogyasztást démonizálta. A Sonny & Cher-albumok színvonala is zuhant, első filmes próbálkozásaik pedig elhasaltak a mozikban: mind a Good Times (az ördögűzős William Friedkin első rendezése), mind a Chastity, amihez az összes bútorukat elzálogosították, és több százezer dolláros tartozásban találták magukat utána.

Sonny és Cher ekkor úgy tért vissza, mint a hetvenes évek végén majd Tina Turner: a Las Vegas-i hotelek és kaszinók karriertemetőjében, ahová ekkoriban csak levitézlett sztárok jártak fellépni. „Nightclub-turné a Pokolban” – így becézte Cher később ezt az időszakot, amikor a Madison Square Garden után pár tucatnyi, ittas, szerencsejátékozó embernek játszottak estéről estére. A hangulat tényleg pokoli volt, de Sonny és Cher duója itt született újjá: visszaoltották a közönségből őket oltókat, majd egymást is elkezdték húzni a színpadon, és kialakult egy olyan, stand-uppal vegyített koncertműsor, amiben Cher a pompás, szarkasztikus humorával tündökölhetett.

TINA TURNER 5 NAGY PILLANATÁRÓL ITT ÍRTUNK.

Erre már a CBS csatorna fejese, Fred Silverman is felfigyelt, és a nyári uborkaszezonban adott nekik egy beugrási lehetőséget, ami akkora siker lett, hogy 1971 őszétől saját műsort kaptak The Sonny & Cher Comedy Hour címen. (Ennek a folytatása volt az énekesnő válása után a The Cher Show, egy kimeríthetetlen poptörténeti kincsesbánya, olyan csodákkal, mint Cher duettje Tina Turnerrel, vagy a Jackson 5-val.)

Miközben a tévéműsorral a pár népszerűbb lett, mint valaha, zenei karrierjük feltámasztását Snuff Garrett producerre bízták, akinek szintén ez lett a nagy visszatérése. Garrett 15 évesen kezdte a bizniszt texasi dj-ként, aki összehaverkodott Buddy Hollyval, és az elsők között játszotta rádióban a számait, majd az elsők között alkalmazta Phil Spectort és Leon Russellt, a keresett dalszerzőt és stúdiózenészt is. Mire 30 lett, kiégett, eladta a kiadóját a Warnernek pár millió dollárért, de egy év után már viszketett a tenyere, hogy csináljon újra valamit – ez lett a Gypsys, Tramps & Thieves, a szomszédjában lakó Cher első szólószáma, ami a Billboard Hot 100 élén landolt.

„Snuff Garrett szólt, hogy visszatért a szakmába, és megemlítette Chert. Egy olyan dalt keresett, ami valahol a Bang Bang és a Son of a Preacher Man között van. Hazarohantam, meghallgattam mindent, amit Cher csinált, és rájöttem, hogy ami legjobban tetszik tőle, az mind mollban van. Cher félig örmény, és van egy etnikai jellegzetessége; a hangja mély, sötét és kemény. Nemsokára meg is voltam egy verzével és egy poénrefrénnel, aminek Gypsys and White Trash volt a címe. Tetszett nekik, de mondtam, hogy tudok jobbat is. Néhány nap múlva fel is vették a Gypsys, Tramps and Thievest” – mesélte Bob Stone, a dal szerzője.

Garrették ráleltek egy sikerreceptre, amit jól jelez, hogy két év múlva a Half-Breeddel, aztán a Dark Lady-vel is meg tudták ismételni. Lendületes, kissé egzotikusan hangszerelt, sztorizós számok voltak ezek (szerelemi) tragédiákkal, amikben Cher olyan figurákat játszott, amiket feketehajú szépségként beleláttak a szőke, méhkasfrizurás popsztárok korában: vándorcigányt, cseroki indiánt, cigány jósnőt.

A Billboard egyszer a 20. század egyik legjobb dalának nevezte a Gypsys, Tramps and Thievest, ami nyilván rajongói hévből kiszaladt túlzás, a leírásuk mégis telitalálatos: „A gazdag hangszerelés a mandolinnak és a verklinek köszönhetően kissé „etnikainak” vagy „egzotikusnak” hangzik, de fenyegetőnek is a szabálytalan ritmusok és egy kis disszonancia miatt. Olyan grandiózus, mint egy Phil Spector-dal, de B-filmes horrorral van beoltva” – írták a Gypsysről, amelynek borítóján úgy néz ki Cher, mintha a Kör című japán horrorból mászott volna elő, a Dark Lady-én pedig gót boszorkányként tündököl, aki az Addams Familyben is simán elvegyülne.

A Gypsys, Tramps & Thieves (1971), a Half-Breed (1973) és a Dark Lady (1974) borítója.

Cher nem szerette, giccsesnek tartotta ezeket a számokat. „Akkoriban Anjelica Hustonnal, Jack Nicholsonnal és Warren Beattyvel lógtam. Ők csodás művészetet csináltak, én meg a Dark Lady-t énekeltem. De aztán hatalmas slágerek lettek, és valaki azt mondta: „a hatalmas slágerekkel nem lehet vitatkozni, Cher.” Mindhárom dal a Hot 100 első helyére került, részben azért is, mert a turnézással rutint, a tévészerepléssel magabiztosságot nyerő Cher már sokkal jobb énekes volt, mint a hatvanas években.

„Micsoda hangja volt ekkor már! Emlékszem, arra gondoltam, hogy ez a nő át tudna ütni a betonon is” – mondta Snuff Garrett, aki a Gypsys, Tramps & Thievest tartotta élete legjobb lemezének, és a Sonny & Cher duó visszatérését (All I Ever Need is You, 1972) is maximális sikerrel vezényelte le. „Próbáltam hozzá passzintani a dalokat. Soha nem gondoltam Cherre énekesnőként; ő egy stylist volt, ami egészen más. Én bármikor inkább egy stylistot választok – ha bekapcsolod a rádiót, és meghallod azt a hangot, tudod, hogy ez Cher.”

 

Egy ikonikus ruha az évtizedből: Cher pucérruhája az 1974-es Met-gálán

 

„Ebben a korszakban szinte nem tudott rossz fotó készülni rólam. Minden ruhám csodás volt, imádtam őket, és kvázi minden időmet meztelenül töltöttem” – mondta Cher a Vogue videójában, aki a tévéműsorában tényleg megújult: a trapézgatyás hippi megvillantotta hosszú lábait és karcsú alakját, és az amerikai nők közül elsőként a köldökét is a televízióban, ami nagy botrány volt, a show pedig hatalmas siker: 25 millióan nézték hétről hétre, a nők közül sokan azért, hogy lássák, Cher milyen épp ruhát visel.

Cher a pucérruhában, mellette Bob Mackie, és a legjobb barátnője, Paulette Howell.

Cher itt, a CBS-nél találkozott a legendás divattervezővel, Bob Mackie-vel, aki ettől fogva a legtöbb ruháját tervezte. Az ő kezei alatt vált Cher a 70-es évek elegáns szexszimbólumává, aki mélyen kivágott, sokat mutató, extravagáns ruháival az új divatokat diktálta. „Ő megteremtette a hatvanas évekbeli trapézgatyás megjelenést – én pedig segítettem neki kialakítani a hetvenes évekét. Úgy kezdtünk, hogy kicsit glamúrosabbra vettük a megjelenését, aztán elvittük igazán glamúrosba. De Cher úgy hordta a ruháimat, mintha farmerek lennének. Tudom, hogy a ruhák mire képesek, és azt is tudom, hogy mire nem. Ha valaki más viselte volna azokat a ruhákat, nem lett volna ugyanaz. Senki sem olyan könnyed, mint Cher. És senki másnak nincs olyan hónalja! Chernek van a legszebb hónalja a világon” – mondta Mackie, akinek a fent látható, akkor még sokkolónak számító pucérruháját viselte az 1974-es Met-gálán az énekesnő.

„Ezt a ruhát szerintem minden élő nő lemásolta mostanra. És mégsem sikerült jól nekik” – mondta Cher a pucérruháról, ami egy éghető – és Amerikában betiltott, ezért a franciáktól importált – anyagból készült: ha ráesett volna egy kis hamu, leégett volna az egész. Cher a Time címlapján is szerepelt ebben a ruhában, amiről a legenda szerint Délen letépkedték a borítót – és nem azért, hogy kiragasszák otthon a falra.

Ez pedig Cher egyik, a Zene Házában is látható ruhája az 1975-ös Rock Music Awardsról, amin Elton John és Diana Ross társaságában jelent meg:

Fotó: Michael Ochs/Getty Images.

 

A sláger: If I Could Turn Back Time (1989)

 

A hetvenes évek végén Cher még csak harmincpár éves volt, de már a második visszatérésére készült. Az évtized közepén vált el az őt szigorúan kontrolláló és sorozatosan megcsaló Sonny-tól, és új barátja, a későbbi kiadómogul David Geffen segítségével kibújt az előnytelen, a bevételeket szinte mind a producer-dalszerző férjnek osztó szerződésekből is. Új kiadói viszont nem igazán tudtak mit kezdeni vele. '79-ben arra is rábeszélték, hogy kiadjon egy diszkólemezt, amin akadt egy kisebb sláger (Take Me Home), ezért még abban az évben kisajtoltak belőle még egy diszkóalbumot, amivel ugyanúgy befürdött, mint Tina Turner – bár a melegközösségekben ez a két lemez segített megalapozni a népszerűségét.

Cher aztán olyat lépett, amit popsztárok nemigen szoktak: gründolt egy bandát aktuális fiújával, a gitáros Les Dudekkel, egy igazi zenekart, saját névvel (Black Rose), amivel végre rockzenét játszhatott, valahol félúton a Bon Jovi, az új hullám és a rádiós AOR balladák között. Nem akartak Cher hírnevére támaszkodni, ezért nem reklámozták, hogy ő az énekes – a lemez hatalmas bukta lett, a Black Rose pedig egy rövid, a Hall & Oates előtti turné után feloszlott.

De Cher, aki addig csak elénekelte azokat a dalokat, amiket a férje vagy a producerei hoztak neki, élvezte, hogy végre a saját feje után megy, és amikor a hollywoodi kitérője (Silkwood, Maszk, Holdkórosok) után visszatért a zenéléshez, azt már szoft-rock szexistennőként tette. Cher akkor az If I Could Turn Back Time-mal ért fel a legmagasabb csúcsra, pedig nem egyszer visszadobta a dalt a sikergyáros Diane Warrennek, aki végül térden állva könyörgött barátnőjének, hogy vegye fel a számot: „Diane csinálta a demót, és ő nem épp az az énekes, akit hallgatni szeretnél. Ezért mindig nemet mondtam. Aztán azt mondta: kifizetem, ha nem sikerül fantasztikusan. És mivel Diane a legzsugoribb nő, aki valaha élt, tudtam, hogy muszáj megcsinálnom. És ahogy belekezdtem, a dal elénekelte magát.”

Botrány megint Cher ruhájából, a pillangós fenéktetkóját is szabadon hagyó, fekete testharisnyából lett, amivel az amerikai haditengerészet legendás hajóján, az USS Missourin vadította meg a matrózokat és lovagolt meg ágyúkat. Az MTV-nél is meglepődtek, mennyi negatív visszajelzés jött a nézőktől, akik azért háborodtak fel, hogy Cher rossz fényben tünteti fel az amerikai hadsereget: Texasban a városi tanács azért lobbizott, hogy vegyék ki az MTV-t a kábeltévés kínálatból. A nyomásnak engedve előbb megvágták, majd 9 óra utánra száműzték a klipet, ám a dal a botránytól csak még népszerűbb lett: az If I Could Turn Back Time a harmadik helyig jutott a Hot 100-on, és Cher második listavezető dala lett a Billboard adult contemporary listáján az After All című, Peter Ceterával közös, szirupos duettje után.

 

Egy ikonikus ruha az évtizedből: Cher az 1986-os Oscar-gálán

 

A legikonikusabb ruhája persze a klipben viselt, fekete bőrdzseki + fekete testharisnya + fekete fürdőruha kombó, de szintén híres a '86-os Oscar-gálára tervezett, tarajos-kasmírsálas szettje is, amivel az Oscart osztó Akadémiának mutatott fityiszt. „Az ötlet onnan jött, hogy az Akadémia nem igazán kedvelt. Utálták, ahogy öltözködtem, és hogy fiatal pasijaim voltak, és egyszerűen azt gondolták, hogy nem vagyok komoly. Szóval megjelentem a díjátadón, és azt mondtam: „Amint látjátok, megkaptam a kézikönyvem arról, hogyan kell komoly színésznőként öltözködni” – mondta Cher, aki két évvel később már megnyerte az Oscart a Holdkórosokkal.

Arra az estére egy picit – de csak egy picit – szolidabban öltözött fel:

 

A sláger: Believe (1998)

 

Az ezredforduló egyik legnagyobb és legcikibb slágere, ami elindította a Cher-reneszánszot, és népszerűvé tette az autotune-t, miközben rengetegen röhögtek rajta a South Parktól a Buffy, a vámpírok réméig. A '90-es évek elején krónikus kimerültségtől szenvedő Cher ekkoriban aprópénzre váltotta a karrierjét, gagyi reklámokban vállalt szerepet, és saját termékcsaládjait is elindította (bár a gótbútoros bolt jó poén), kiadója pedig arról győzködte a Ray of Light című Madonna-sláger sikere után, hogy itt az ideje dancepop-lemezt csinálnia.

Chernek persze esze ágában sem volt ez, de végül beadta a derekát. „Mark (Taylor, a producer) utálta, amit csináltam, és folyton azt mondta, csináljam jobban, mert a refrénig nem igazán ugrott ki a dal. Egyszerűen nem tudtam megcsinálni. Volt egy hatalmas veszekedésünk. Elviharzottam. Nagyon közel álltunk egymáshoz, de ő csak azt hajtogatta, hogy ez nem jó, ez nem jó. Én meg azt mondtam: „Ha azt akarod, hogy jobb legyen, keress valaki mást.” És kisétáltam” – mesélte Cher, aki még aznap látott a tévében egy srácot vocoderezni, és azzal ment vissza másnap a stúdióba, hogy ő is ezzel szeretne feldobni a verzét.

A producernek viszont jobb ötlete volt: bedobta azt a szoftvert, amivel akkoriban játszodozott, az AutoTune-t, amivel az elcsúszó, hamis hangokat lehetett egyszerűen a helyükre húzni, és tökéletesíteni a felvételeket.

Nem a Believe volt az első autotune-os szám – ebben Aphex Twin, de még Kid Rock is megelőzte Chert –, de elsöprő sikerével ez vitte be a mainstreambe az autotune-t. A Believe trükkje az volt, hogy nem rejtegetni akarta a hangkorrekciót, hanem felhívta rá a figyelmet, és úgy torzította el a világ egyik felismerhetőbb hangját, mintha egy robot énekelne. A kiadó ettől kiakadt, Cher viszont tapsikolt örömében, hogy pont ez a lényeg.

És tényleg: az autotune-os ének mára a pop és a trap egyik meghatározó hangzásává vált, a Believe pedig 24 évvel a Darky Lady visszarepítette Chert a Bilboard-lista élére. 11 millió eladott példányával az egyik legsikeresebb kislemez lett a popzene történetében, Cher pedig 52 évesen a legidősebb női előadó, akinek listavezető dala volt a Billboard Hot 100-n (a csúcsot Mariah Carey döntötte meg 2012-ben, amikor visszakerült az élre az All I Want For Christmas Is You-val, 53 évesen).

GYORSTALPALÓ: ISMERKEDJ MEG KANYE WESTTEL!

Slusszpoén: Cher egyik tweetje szerint Kanye West köszönetet mondott neki az autotune-ért, amikor 2013-ban találkoztak. Nemrég korunk legvalószínűtlenebb, mégis legautentikusabb diszkódívája, Jessie Ware is feldolgozta a dalt:

 

Egy ikonikus ruha az évtizedből: persze, hogy a Believe klipje

 

Már csak azért is, mert a Cherből klubkirálynőt varázsoló videó megelőlegezte a 21. századi camp dívát is.

 

A sláger: A Different Kind of Love Song (2001)

 

A Believe akkora siker lett, hogy Cher azóta sem tudott kilépni az árnyékából. Következő lemezénél úgy kellett rászólni, hogy mégsem jelenhet meg S.O.B., azaz Son of Believe címen, ahogy még a felvételek alatt is hívta a Living Proofot, amin szőke jégkirálynőként jelent meg. Ezen még klubosabbra vették a figurát, és nyilvánvalóan a százmilliós eladásokat produkáló album gigasikerét akarták megismételni: ez nem jött össze, de három dala így is vezette a Billboard tánczenei listáját: a szétvocoderezett A Different Kind of Love Song, a szeptember 11-ei merénylet után új jelentést kapó Song For the Lonely, amit Cher sokáig a legjobb dalaként emlegetett, és a When The Money's Gone.

Személyes kedvence is ez a két album lett: „A korábbi lemezeimnél csak egy-két dallal voltam elégedett, de az utolsó kettő, a Believe és a Living Proof a legjobbak, amiket valaha csináltam.”

 

A sláger: You Haven't Seen the Last of Me (2010)

 

„Soha nem próbáltam meg többet, mint azt játszani, aki vagyok. Ha megnézed a karaktereimet, mind én vagyok" – mondta Cher a filmszerepeiről, és ez különösen igaz a 2000-es évektől kezdve, amikorra annyi plasztikai műtéten volt már túl, hogy tényleg csak önmagára hasonlított. („Túl öreg vagyok ahhoz, hogy fiatal legyek, és túl fiatal ahhoz, hogy öreg” – mondta erről a korszakáról már ötvenpluszosan.)

AZ ELMÚLT 25 ÉV LEGJOBB ZENÉS FILMJEI A RECORDER SZERINT

Önmagát játszotta első musicalszerepében is, még jóval a második Mamma Mia előtt, pont azért, mert az elsőről lecsúszott egy turnéja miatt, de mindig is akart filmen énekelni. A Dívában, ebben a Sakáltanyába oltott Moulin Rouge-ban egy igazi camp dívát játszik, aki egy underground kabaréklubot próbál életben tartani, és ez a nagy dala, amit a régi barát, Diane Warren rá, az örök újrakezdőre szabott. Tipikus, hogy ezt is ki akarták vágni a filmből, mert VH1-os power balladaként kilógott belőle zeneileg és tartalmilag is, de Cher megmakacsolta magát – végül Grammy-jelölést és Golden Globe-ot kaptak érte.

„Ez a karakter nagyon hasonlít Cherre. Soha nem adja fel. Cher My Way-ját akartam megírni. Cher mindent a maga módján csinált, és sohasem fog eltűnni. Ő maga is azzal viccelődik, hogy a világ végén csak a csótányok lesznek, meg Cher. De szerintem túléli a csótányokat is” – mondta Warren.

Steve Astin kabarémusicalje annak ellenére sem volt különösebben sikeres a maga idejében, hogy ez volt Christina Aguilera első filmszerepe, de DVD-n és streamingen igazi queer-kultkedvenccé vált, amelynek nyitószámát, a Welcome to the Burlesque-t Cher a koncertműsorába is beépítette. 

RuPaul dragműsorában így adták elő a Dívát:

 

Egy ikonikus ruha az évtizedből: Cher fácántollas istennőként 2014-ben, a Park Theatre állandó fellépőjeként:

Ez a szettje is látható a Zene Házában.

 

A sláger: DJ Play Me A Christmas Song (2023)

 

A karácsonyi dal, ami összehozta Chernek a bravúrt, hogy hét évtizedben is legyen listavezető slágere – ez a Billboard Adult Contemporary élére került fel, és 21 év után a Billboard Hot 100-be is visszarepítette Chert. Ezt is a – popzenei nosztalgiaciklusba 25 év után pont belépő – Believe iránti szeretet szülte, ami azt is jelezte, hogy Chernek nincs a tarsolyában még egy zenei megújulás – cserébe viszont mellőzték a csilingelős, kötöttpulóveres karácsonyi kliséket.

Ez pedig a legszimpatikusabb húzás Cher karácsonyi lemezén: Phil Spector epikusat bukó albumán (A Christmas Gift For You From Phil Spector, amit minden idők legjobb karácsonyi lemezeként emlegettünk mi is) Darlene Love Christmas (Baby Please Come Home)-ja volt a mindent vivő sláger, amin a 17 éves Cher a háttérben vokálozott – 77 évesen pedig elénekelte úgy, hogy a 82 éves Darlene Love is beszállt mellé.

A kör bezárult, Cher örök.

Egy ikonikus ruha az évtizedből: Cher az Akadémiai Múzeum nyitógáláján 2021-ben:

A hat Cher-ruhát is felvonultató Dívák & Ikonok kiállítás szeptember közepéig látogatható a Zene Házában (kritikánk). A kiállításról a Zene Háza intézményigazgatójával, Horn Mártonnal is beszélgettünk (interjúnk), aki azt is elárulta, hogyan sikerült megszerezniük Freddie Mercury híres fellépőruháját, amit a Népstadionban adott legendás Queen-koncerten viselt. A kiállításhoz kapcsolódan Tina Turner legnagyobb dívapillanatait itt gyűjtöttük össze, az Eurythmics-énekes Annie Lennox első szólólemeze, a kiállítás koncepciójában is kulcsszerepet játszó Diva születéséről pedig itt írtunk.

Dívák & Ikonok
Helyszín: Magyar Zene Háza
Időpont: 2024. május 18. - szeptember 15. 10.00-18.00
Teljes árú belépő: 5200 Ft (hétköznap), 5900 Ft (hétvégén)
Jegyvásárlás. Facebook-esemény. További infók.

A Cher-szekció a Dívák & Ikonok kiállításon. Fotó: Palkó György / Magyar Zene Háza.

szöveg: Soós Tamás