Gyorstalpaló – Ismerkedj meg Kanye Westtel!

Régóta meg szeretnél ismerkedni egy zenekarral vagy előadóval, de azt se tudod, hol kezdd? Segítünk! Gyorstalpaló rovatunk elkalauzol a diszkográfiák könnyűzenei útvesztőiben. Az elnökjelölt-kampányába gabalyodó Kanye West két hete hozta volna ki Donda: With Child című új lemezét, aminek azóta se híre, se hamva, mi viszont át tudjuk addig is tekinteni az életművet.

Kezdőlökés

Yeezus (2013)

Tanulságos év áll Kanye West mögött. 2019 végén nem nagyon lehetett úgy belebotlani évtizedösszegző zenei összeállításba, hogy a lista felső karéján ne helyezkedett volna el legalább egy 2010-es évekbeli Kanye-lemez. Mindeközben a rapper egyre kijjebb sodródik a könnyűzene, és azon belül a hiphop élbolyából, progresszivitás tekintetében: lemezeit egyre vegyesebb megítéléssel fogadta az elmúlt öt évben a közönség és a kritikusok is, a megjelenések rendre csúsznak, az elkészült anyag sosincs teljesen kész, zeneileg már akkor tud csak igazán érdekfeszítő lenni, amikor más rapperek (Pusha T, Kid Cudi) albumát erősíti producerként vagy társalkotóként. A közéleti botrányhős, celeb mára agyonnyomta a művészt, legyen szó felháborodást keltő kijelentéseiről, politikai állásfoglalásairól, az evangelizáló fordulatról, vagy az éppen aktuális elnökjelölő kampányról.

Míg tehát sokáig a Kanyéban rejlő végtelen ellentmondások miatt is tekinthettük az új évezred egyik legizgalmasabb és persze legmegosztóbb zenei figurájának, mára a zenei teljesítmény egyenletes csökkenésével ez inkább már ballasztot képez. Ha valaki laikusként meg szeretne ismerkedni Kanye West életművével, és nem tántorítja el kapásból a sztár személyisége, akkor is át kell gázolni először a számolatlan botrányon a zenékig.

Pedig érdemes lehántani kicsit ezt a réteget - már amennyire Kanyénél lehet -, mert a Yeezus például még ma is pont ugyanolyan radikálisan és lehengerlően hat, mint hét évvel ezelőtt. Irdatlanul tömény anyag, sötét, agresszív, konfrontatív. Bemutatkozásnak lehet, hogy mélyvíz, de süt belőle a zaklatott zsenialitás. All killer, no filler. A Daft Punkkal közösen létrehozott indusztriális-elektronikus-sikolygazdag atmoszférában Kanye felölti legpuccosabb öltényét ("hurry up with my damn croissants" - követeli Marie Antoinette-alakításával), majd nyakig megmártózik a sárban, a mocsokban, a félelmeiben. Az I Am A God fináléja David Lynch-i, ijesztő mánia; a New Slavesé a Gyöngyhajú lány eufóriája. A Hold My Liquor füstbe és függőségbe fojtott, kilátástalan deep house; a Blood On The Leaves Nina Simone-interpolációja, a lincselés és Kanye kapcsolati szenvedésének összekötése ízlésficamos és lenyűgöző. Kanye negyven percig kivagyi szörnyeteg, és talán soha nem volt erősebb.

Középhaladó

The College Dropout (2004)

A messiáskomplexus és önmarcangolás csúcsműve után üdítő kontraszt Kanye debütlemeze, ami pont azzal hökkentette meg a kortársokat, és hatott számtalan utódra, hogy szembement az ezredforduló környékén dívó, a konzumerizmust egyre magasabb hőfokon éltető gengszterrappel. Ráadásul az a Kanye, akivel a The College Dropouton találkozunk, egy lemezzel később már gyakorlatilag megszűnik létezni: a bizonyítási vágy mindig ott dolgozik benne, de az első lemezen ez még egy egészen könnyen azonosulható hétköznapisággal párosul. Laza, fesztelen. Ezt a Kanyét olyan horderejű problémák foglalkoztatják, minthogy cseszteti a főnöke a Gapben (Spaceship), összefércelt szájjal rappel a karamboljáról (Through The Wire), autotune-os fitneszhimnuszt ír (The New Workout Plan), Jamie Foxxszal tiszteleg a soul nagyjai előtt (Slow Jamz). A Yeezus ipari elektronikájához képest a debütalbumon a felpitchelt soul, rnb és gospel dominál, ami ugyancsak jóval befogadhatóbb, miközben már itt is kapunk egy adagot a keresztény tematikából az egyik első Kanye-slágerrel (Jesus Walks). A skiteket meg át lehet pörgetni nyugodtan.

Hardkór

My Beautiful Dark Twisted Fantasy (2010)

Még épp befért Kanye hatalmas lélegzetű magnum opusa a 2010-es évekbe, és ezáltal pályázhatott az évtizedet összegző listák trónjára; a Pitchforknál speciel a ritka tízpertízes értékelés dacára második helyre szorult Frank Ocean Blonde-ja mögött. Amennyire feszes és céltudatos a Yeezus, és oldottan építkező a The College Dropout, annyira széttartóan, barokkosan, dekandensen ambiciózus a My Beautiful Dark Twisted Fantasy, melynek már a keletkezéstörténete is mitikus: Kanye önkéntes száműzetésbe vonult Hawaii-on, hogy létrehozza a pökhendiség és önimádat kiáltványát, ahol aztán egymásnak adták a kilincset a sztárvendégek a stúdiófelvételekhez. Kanye sosem volt a legvirtuózabb rapper, a flowját is verik sokan mások, az énekhangjáról nem beszélve; a két dolog, amiben viszont egy ideig verhetetlen volt, az a produceri munka, a hangminták és daltöredékek-motívumok újszerű egymásra rétegzése, valamint a kollaboratív szellem, amelyben ez a lemez is megszületett. Csak az All Of The Lights vokálszekciójában felvonultatja John Legendet, Alicia Keyst, Kid Cudit, Elton Johnt, Drake-et és Rihannát, és hát külön szekciót érdemelne Nicki Minaj ajtót zsanérokkal berúgó verzéje a Monsterből. De a lemezt nem is a sztárok adják el, hanem a sokszínű hangzásvilág és Kanye büszkén felmutatott középső ujja.

Mostohagyerek

The Life Of Pablo (2016)

Megosztó sztárhoz megosztó lemezek dukálnak, a stadionkoncertekre kalibrált Graduationnek és az AutoTune-gyászfeldolgozó 808s & Heartbreaknek legalább annyi megveszekedett ellenzője van, mint éltetője. A többség szerint viszont ez a lemez a lejtmenet kezdete, a pont, ahonnan kezdve Kanye elkezdett annyit szöszmötölni a dalaival, hogy végül nagy csúszással (vagy sohasem) jelentek meg, ahol kicsúszott a kezéből a kontroll saját alkotóművészete felett. És valóban, ha koherens egységként próbálunk tekinteni a The Life Of Pablóra, akkor csapongó, összefüggéstelen, nagyravágyó kudarc, a tökéletességet hajszoló megszállott fatális kisiklása, maga az albumformátumot öltött hübrisz. Ám részleteiben, különálló szigetekre bontva jelen állás szerint ponthogy az utolsó olyan lemez, amin még érvényesül Kanye dalszerzői-produceri zsenije: az Ultralight Beam gospe-r'n'b istentisztelete az életmű egyik ékköve, a Famous a botránycelebség kimaxolása, az I Love Kanye önironikus mémdal, a Real Friends őszinte hajnali önmarcangolás, a No More Parties In LA oldszkúl összefogás a kurrens hiphop-forradalmár Kendrick Lamarral, a Fade nagyszerű chicagói house-hommage. Van itt elég gyöngyszem.