Ma 30 éve adta magyarországi koncertjét a Queen - beszélgetés Hegedűs László koncertszervezővel

1986. július 27-én fellépett Magyarországon, a Népstadionban a Queen, ami a mából visszatekintve természetes dolognak tűnik, hiszen a korszak egyik - nálunk is - legnépszerűbb stadionrockzenekara aktuális turnéján útba ejti Európa egyik nagyvárosát. Valójában azonban még a szocializmus (akkor nem látott) vége felé kisebb csoda volt, hogy összejött az esemény. Nagyon sok minden más mellett (a koncertszervezés nagy rejtelmei, a nemzetközi lemezipar összeomlásának okai és persze saját karrierje) erről mesél Hegedűs László a Queen-buli szervezője, a hazai koncertszervezés doyenje, friss Fonogram-életműdíjas zeneipari szakember egy Jávorszky Béla Szilárd által készített monumentális életmű-interjúban, amelyből most a szerző szíves engedélyével közlünk - főképp az évfordulós Queen-koncertre vonatkozó - részleteket.

Alább tehát néhány rövid részlet az interjúból: 

(...)

Tudom, hogy a Multimédia mindig Kelet-Európában gondolkodott, de koncentráljuk inkább Magyarországra. 1982 februárjában megnyílt a Budapest Sportcsarnok, onnantól kezdve sorra jöttek a világsztárok, az emlegetett Santanán túl például Tina Turner vagy később a több koncertet is adó Dire Straits. Aztán 1986-ban a pályája csúcsán álló Queen is fellépett a Népstadionban. A szocializmus időszakában nyilván együtt kellett dolgozni a magyar állami szervezetekkel, mindenekelőtt az Interkoncerttel. Hogyan zajlott ez a gyakorlatban?

A Queen magyarországi koncertjéig az Interkoncerten keresztül mindig meg kellett állapodni az Országos Rendező Irodával, az Ifjúsági Rendező Irodával vagy az Idegenforgalmi és Propaganda Vállalattal. Ezeknek a szervezeteknek volt ugyanis devizakeretük. A nyolcvanas évek elején Schmitt Pál elintézte, hogy a Budapest Sportcsarnok is kapjon önálló rendezési jogot, ezért nekik is lett devizakeretük. Onnantól kezdve gyakran velük dolgoztam. 1983-tól Lehel Laci  lett a főnök, nagyszerű ember, korábban a budapesti KISZ Bizottság kulturális osztályán dolgozott, onnan került a Sportcsarnok, majd később a Petőfi Csarnok élére.

A Queen 1986 júliusában lépett fel a Népstadionban. Korábban ekkora léptékű rockkoncertet még nem tartottak Magyarországon. Még film is készült belőle.

Hát persze, karácsonykor volt a premierje, a Corvinba és az Urániába külön hangrendszert vittünk, hónapokon át játszották óriási sikerrel. Anno videokazettán is megjelent, de DVD-n csak nemrég jött ki, mert Brian May ragaszkodott hozzá, hogy újrakeverhesse a hangot, és hogy az egészet digitálisan felújítsák.

Tudnál mesélni magáról a koncertről néhány érdekességet? Túl azon, hogy Freddie Mercury elénekelte rajta a Tavaszi szél vizet áraszt című népdalt, a szövegét a tenyeréről puskázva.

Különleges munka volt. Ahhoz, hogy a Queent egy Népstadion szintű bulira ki tudjuk fizetni – értsd: meglegyen hozzá a deviza –, ahhoz az összes ezzel foglalkozó állami céget le kellett ültetni egy asztalhoz. Az IPV-től Kiss Imre volt jelen, nagyszerű ember, a BS részről Lehel Laci, az IRI-től Gaál Iván és Hidasi Nóra, a Népstadiontól dr. Müllner Jenő (rendes faszi, pártmegbízatásból került oda, de segítőkész volt), az ORI-tól pedig egy szörnyűséges figura, Bulányi László.

Bulányi 1990-ben látványos öngyilkosságot követett el, miután kiderült, hogy több százmillió forintot sikkasztott az ORI-nál. Durva ember volt, exbelügyes, rettenetesen merev, az a „felfelé-nyalok-lefelé-rúgok”-típusú káder. Amikor Keszler Pált, az ORI addigi igazgatóját a nyolcvanas évek közepén kinevezték az Operettszínház igazgatójának, ő vette kézbe a céget és mindjárt azzal rakta le a lábnyomát a zenei életben, hogy a Queen-koncert megszervezésére összehívott értekezleten felállt, majd azt mondta: „Kedves elvtársak, köszönöm, hogy eljöttetek. Az Országos Rendező Iroda nevében be kell, hogy jelentsem, hogy Magyarországon, mint ti is tudjátok, óriási devizahiány van és ezért a kórházakban nincsenek orvosságok elegendő mennyiségben, rengeteg orvosi műszer hiányzik, és ameddig ez a helyzet, addig nem tudok támogatni egy olyan pénzszórást, mint a Queen-koncert megrendezése”. Azzal összepakolta az iratait, a hóna alá csapta és távozott.

Ezt követően kételyeim lettek a Queen-koncerttel kapcsolatban. Müllner Jenő meg Kiss Imre azonban nyugtatgattak, „László, ne foglalkozz ezzel a barommal, majd mi összehozzuk”. Próbáltam nem törődni Bulányival, de mégiscsak ő volt a hivatalos állami ember, tehát kvázi az ő kezében volt a döntés. Aztán Müllner Jenő bement Schmitt Palihoz, Schmitt bement mit tudom én kihez, és néhány nap múlva hívtak a pártközpontból egy kávézásra a Luxor Presszóba, ahol Korda Pista, Lehel Laci meg mások elmesélték, hogy milyen trükkökkel jutottak el Berecz Jánoshoz , aki igent mondott. Tehát meg lehet csinálni a bulit. Innentől kezdve Bulányi elvtárs mehetett a francba.

Az ORI-val amúgy ennek ellenére sok koncertet megcsináltunk, a Dire Straits vagy Elton John az ő devizakeretük terhére ment. Mikor azonban Bulányi elvtárs megtudta, hogy Elton John meleg, azonnal felhívott: „ugye nem fülbevalóban fog fellépni? Nem nevelhetjük ilyen dolgokra a magyar ifjúságot. Elvárjuk tőled, hogy intézkedj!” Ráhagytam, aztán persze semmit sem szóltam Eltonnak, aki értelemszerűen hatalmas karikafülbevalóval lépett fel. Amikor Bulányi elvtárs ezért felelősségre vont, azzal védekeztem, hogy ilyeneket kalózfilmekben is hordanak.

Lehet tudni, hogy a Queen esetében mekkora gázsiról volt szó?

Üzleti titok, de annyit elárulhatok, hogy a Queen ötször-hatszor annyiba került, mint azok, akik akkoriban a BS-be jöttek. Ezek az összegek ráadásul mélyen a nyugat-európai gázsik alatt voltak. A Queen is körülbelül félpénzért játszott a Népstadionban.

A koncertet – miként volt róla szó – gigantikus filmforgatás övezte, tizenhat kamerával vették a legjobb magyar operatőrök. Emlékszem, a 35 milliméteres filmnél húsz perc nyersanyag fér csak be egy kazettába, úgyhogy húszpercenként cserélgetni kellett őket, amit külön stáb végzett. Hatalmas logisztikai manővert igényelt (Mihály György kollégám végezte), hogy úgy induljanak és álljanak le a kamerák, hogy közben a koncert folyamatosan több szögből rögzítve legyen. A hangot Dieter Dirks mobil stúdiója vette, ehhez a zenekar ragaszkodott, ezt később hozzászinkronizálták az időjeles filmfelvételekhez. Multitasking képernyőt gyártottak hozzá, azon tudta a rendező Zsombolyai János kiválasztani, hogy épp melyik kamera képét vágja be. Jim Beach-csel, a Queen menedzserével közösen voltunk a film producerei, a MAFILM vezetője, Marx György segített a létrehozásában. Egy ilyen film már akkor is roppant jövedelmező volt – nem feltétlenül a vetítések miatt, hanem mert milliós nagyságrendben értékesítettek belőle VHS-kazettát.

(…)

Idehaza amúgy melyik koncert volt az, amelynek megszervezésére a legbüszkébb vagy?

Úgy érzem, az 1986-os Queen-koncert és az abból készült film elég nagy lábnyom a hazai zenei életben. Az emberek mindig is szerették ezt a zenekart, de az, hogy a Magyar Szocialista Munkáspárt vezetői és ideológusai is megmozdultak rá, az számomra generációváltást jelentett a pártban. Külön ki kell emelnem Berecz Jánost, aki óriási segítséget nyújtott nekünk. Valószínűleg a fiatal színésznő felesége által táplált populáris imázs is belejátszott a zenehallgatási szokásaiba, de amikor láttam kifordulni a Balassi Bálint utcából és a kocsijában üvöltött a Queen, akkor picit megnyugodtam. (...)

interjú: Jávorszky Béla Szilárd

A Hegedűs László-életműinterjú Jávorszky Béla Szilárd honlapján olvasható teljes terjedelmében és nagyon is érdemes időt szánni rá, hiszen nemcsak egy legendás szervező portréja, de egy egész - zenei, politikai - korszak képe kirajzolódik belőle. Az interjú a Cseh Tamás Program támogatásával készült.

ITT PEDIG EGY RECORDER-INTERJÚ HEGEDŰS LÁSZLÓVAL ÉS MIHÁLY GYÖRGGYEL A QUEEN-KONCERTRŐL ÉS A BELŐLE KÉSZÜLT FILMRŐL.