Thy Catafalque: Geometria (lemezkritika)

Találós kérdés: magyar, de mégsem teljesen, dalcímek alapján lehetne népzenekar is, de mégsem, sőt, még csak nem is zenekar, ráadásul hiába népies, valójában nem az a lényeg - mi az? Az is segíthet, ha az ember az új megjelenések, vagy épp a matematika terén gondolkodik - bizony, megjelent az új Thy Catafalque-lemez, a Geometria.

Kiadó: Seasons Of Mist

Megjelenés: 2018. május 4.

Stílus: avantgárd metál

Kulcsdal: Szamojéd Freskó

Kátai Tamás Thy Catafalque szólóprojektje elsősorban az avantgárd metál rajongóinak szól, az újonnani könnyebbséggel mégis őket elégíti ki legkevésbé a Geometria. A friss albumból – bár Kátai zeneileg általa korábban felfedezetlen és izgalmas területeket jár be –, éppen az eddig megszokott súly hiányzik. Megmaradt viszont a természetközeliség és a Magyarországra emlékező nosztalgia, a népiességgel és az iskolás múltidézéssel (Kátai lassan húsz éve Skóciában él). Azonban egy szám sem lépi át a tíz percet, éppen az előző lemezek eposzszerű magnum opusa hiányzik (a Tűnő Idő Tárlat Neath Waterse, vagy éppen a legutóbbi album, a 2016-os Meta Malmok járnak című felvétele). A felszabaduló időt persze a szintén kiválóan megvalósított új irányok töltik ki: a korábbiaknál erőteljesebben van jelen a neofolk és a női ének, továbbá a szaxofon, valamint a jazzes elemek beemelésével járó merészség is dicsérendő – de persze mit is várnánk éppen a kreativitásáról, sokoldalúságáról és meg nem alkuvásáról ismert Kátai Tamástól.

8.5/10

Varga Zsófia

a friss lemez: