Vidám dalok a világégésről. Weyes Blood: And In The Darkness, Hearts Aglow (lemezkritika)

Súlyos témák, éteri balladák: a Weyes Blood ötödik albuma a zene szent terében vizsgálja az elmagányosodás és a végstádiumú kapitalizmus jelenségét. Ez a kritika először a Recorder magazin 100. számában jelent meg.

A penthouse lakásban elegáns vendégsereg áramlik ide-oda, kristálypoharak koccannak, itt-ott nevetés hangzik fel. A meghívottaktól kissé távolabb magányos női alak, feje körül alig kivehető glória ragyog. Valami ilyesmi képpel nyit a Weyes Blood új albuma, amely az énekes-dalszerző Natalie Mering elmondása szerint a Titanic-trilógia második felvonása, a 2019-es Titanic Rising után.

A folytatás a grandiozitás helyett a nehezebb utat, a befeléfordulást választja. A himnikus csengésű dalok sokszínű, de szinte szarkasztikusan műanyagnak ható zenekari aláfestéssel szólalnak meg: Mering itt a szakrális zene világából merít, a vallással kapcsolatos ellentmondásos viszonyából. Az And In The Darkness… halkszavú meditáció a mindennapok katasztrófái láttán. Szemlélődésének középpontjában a mindnyájunkat sújtó magány, a szerelem elegyedése a bírvággyal, önmagunk és mások kizsákmányolása állnak – de mindig a személyességen és az egyéni tapasztalaton átszűrve. Éteri, klasszikus szépségű és végtelenül aktuális.

Előadó: Weyes Blood

Cím: And In The Darkness, Hearts Aglow

Kiadó: Sub Pop Records

Megjelenés: 2022. november 18.

Műfaj: barokk pop 

Kulcsdal: God Turn Me Into a Flower 

8.5/10

Selmeczi Nóra