Meg kell tanulni lelassulni. Kéjes borsszórás, gyökerek az iszapban, epikus űrutazás, éjszakai barangolás, focializmus. Sötét diszkó, lebegő pszichedélia, káoszba forduló kellemesség. A Recorder új magyar zenéket bemutató rovata.
Mostanában itt a Recorderen volt a premierje a Žagar hosszú idő után megjelent, a pszichedelikus, folyamatzenés elektronika irányába lépő, de afrikai, arab hatásokat is bevonó nagylemezének (ehhez nagyinterjú is tartozik); a Meszecsinka a torokénekléstől a transz-rituálékig, a cicaaltatótól a halállal való szembenézésig sok mindent tartalmazó lemezének; The Anahit a függőségeket feldolgozó, R&B-s, elektronikus albumának; Szeder sokszínű, a pop, jazz, funk stb. irányába is nyitó nagylemezének; Busa Pista rap-metal zenekara, a Mangani 808 sokféle egyéb hatást is bevonó EP-jének; a Pontiac a rádióbarát blues-rock-pop műfajba grunge-os, hardrockos stb. kalandozásokat bevonó nagylemezének; a Clayfeet "szomorú, de emelkedett, hömpölygő diszkó" EP-jének; a Trillion videójának egy, a budapesti éjszakában csatangoló, balhézó, táncoló, kokót felszívó, szexelő, hányó, megdicsőülő, fantáziáló, mélyrepülő nőről, hatásos csattanóval; az aurevoir. klipjének, ahol a zenekar akadályozza egy szerelem beteljesülését; a Shaibo szuggesztív, kézikamerás montázsvideójának; a VÛV búváros, kézzel rajzolt animációs klipjének; az AŽUR az ellentmondásos érzelmeket egymásra fényképezett képekkel megragadó videójának; a Verőköltő szürreális-borzongató klipjének; a Szabó Balázs Bandája koncertfilmjéből származó részletnek és a Belauból és máshonnan is ismert Szécsi Böbe keserédes első szólódalának.
A Cimbaliband új, immár 11. lemezének címe: Iram, és tényleg, elképesztő tempóban pörög végig a 11 szám. Mint az előző két lemezen is, ismét Danics Dóra énekel (most már nem kell győzködni senkit, hogy X-Faktor győztes létére mit keres itt). Unger Balázs zenekarvezető-cimbalmos magyar és balkáni népzenei ihletésű zenéjéhez ő írta a szövegeket, amik érdekesen ötvözik a magyar népköltészet világát a slágerszövegek kedves iróniával megidézett fordulataival (a címbe kiemelt fordulat is tőle származik). De nem igazán van idő ilyesmikre figyelni, hiszen nem kell világzene-rajongónak lenni ahhoz, hogy elragadjon az, igen, iram. (Amúgy a kísérő szövegben Unger Balázs pont arról ír, hogy felgyorsult az élet, és "az életet élvezni és örülni a legemlékezetesebb élményeknek tudatos erőfeszítéseket igényel. Szinte meg kell tanulni lelassulni és élvezni a jelen pillanatot. Hisszük, hogy ehhez az állapothoz az egyik járható út a muzsikán keresztül vezet.") Némileg a Söndörgő ötletére hajazva a Cimbaliband is készített egy videósorozatot, ahol természetesen adódó és meglepő (pl. Children Of Distance!) zenészek és nemzenészek beszélnek arról, hogy szeretik őket. Honlap, Facebook, legközelebbi koncert: május 24., BelFeszt (ingyenes).
Tavaly nyáron jelent meg a szegedi minimál Bogart pszichedelikus stoner-blues lemeze, lelkes kritikát is írtunk róla. Akkor említettük, hogy a szájharmonikás kilépett, és trióként működik tovább a zenekar. Mint most kiderült, az első, ebben a felállásban felvett album egyben az utolsó is lett. "Abbahagyjuk a közös munkát, ami azért is nagyon durva, mert 2008-ban alakultunk, tulajdonképpen ezzel a projekttel nőttünk fel, és ismertük meg a 'zeneipar' alját" - írják. A Roots In The Mud címe jól eltalált, hiszen egyrészt a rockzene gyökereiből táplálkozik (a blues kevésbé érződik, inkább a rock and roll, stoneren, pszichedélián és garázsrockon átszűrve), másrészt meg tényleg jó koszos-iszapos. Ismét vannak rövid, nyers dalok, egy középhosszú, aztán pedig 18 percben egy lassan kibomló (csak dobbal-kolomppal induló), messzire jutó, de a "nagyszabást" kerülő, és pont ezért jó tétel. Végül két instrumentális jam zárja le sajnos nemcsak a lemezt, hanem a zenekar életművét is. Facebook, legközelebbi koncert: május 31., Gribedli Feszt, Grand Café, Szeged.
Pándi Balázs annyi legendával játszott már együtt, hogy az el sem férne ebben a cikkben (Thurston Moore, Merzbow, Venetian Snares, Wadada Leo Smith, Jamie Saft, Trevor Dunn stb. stb.). Most két újabbat is hozzáírhatunk a listához: Lee Ranaldo (ex-Sonic Youth) és Jim Jarmusch (aki ugyan inkább rendezőként legendás, de több lemezt is kiadott Jozef van Wissemmel); aki őket összehozta, az a többek között John Zorn mellől ismert Marc Urselli. A cím nélküli lemeznek vannak ugyan sötét-lefojtott hangulatú részei, de inkább türelmes, lebegős, ráérős szemlélődés jellemzi a nagyobb részét. Minden rákészülés és utómunka nélküli közös improvizáció ez, amit - ez talán meglepő lehet - az erős, belefeledkezésre csábító hangulat határoz meg. "Mintha egy nagyvárosban csatangolnál az éjszaka közepén" - írja a Quietus lelkes kritikája, hozzátéve, hogy a zene nem illusztrálja, hanem megragadja ezt az érzést. De persze ez csak az egyik lehetséges megfejtés; ott van például a Norvégiában készült fotó a borítón, ami meg egy másik. A lemezt az avantgárd zenében meghatározó osztrák Trost kiadó jelentette meg digitálisan és vinylen. Pándi Balázs Facebook
A Secret Factory páros kb. két évtizede rendez partikat Sopronban, nemrég pedig új területre léptek át: Secret Fusion néven kiadót indítottak. Az első kiadvány a szintén soproni SouveQ EP-je volt: a Kerub című szám "kilencperces epikus űrutazás", ahogy a kiadó fogalmaz. Jók a sci-fi szintik, hatásos a dramaturgia. Craig Bratley remixében hangsúlyosabb a ritmus; a Secret Factory saját remixe ismét a szintiket hozza előtérbe. Végül Occam "brilliánsan tébolyult" remixe következik, csúszkáló szintikkel és egyre inkább a törzsi irányba mozgó dobokkal, sötét hangulattal. SouveQ Facebook, Secret Factory Facebook, Secret Fusion Facebook
A második, friss Secret Factory-kiadvány pedig az elsőt záró Occam EP-je. Arról, hogy a Žagar dobosaként legismertebb, szólóban a downtempo felől induló Lázár Tibor hogyan érkezett meg a "nem zsigeri, de azért ütős" tánczenéhez, itt beszélt nekünk. The Dark Slide című számát a kiadó "késő esti dark discónak" nevezi, ami elég jó közelítés; finoman, gitárral és sötét szintikkel indul, aztán táncosabb lesz, majd a kiállásban egy szellejárta motívum is megjelenik. A berlini Curses remixe redukált és ritmusközpontú, a Secret Fusion és végül az olasz La Mano pedig a szintikre koncentrál az eredeti rétegei közül. Facebook
A Lemurian Folk Songs tagjai tavaly meglátogatták Koppenhágában az oda költözött volt basszusgitárosukat, és ha már ott voltak, meg elfogyott néhány sör, hangszereket ragadtak. Így született, aztán elveszett, aztán újra meglett az a felvétel, amit egyszerűen Jam in Copenhagen 2018 címmel jelentettek meg. Pszichedelikus rockzene ez, mégpedig ennek az a könnyeden ellebegő fajtája, amiből 27 perc még kevés is. Facebook
2017 novemberében jelent meg az EZ Basic Sissyfuzz című lemeze (egyik kedvencünk volt az évben), egy évvel később készült hozzá egy epikus pingpongozós klip, most, még fél évvel később pedig egy újabb videó. Klág Dávid és Szombat Éva rendezte, az olasz sorozatgyilkosos-nyomozós, hetvenes évekbeli giallók ihlették, csak itt éppen a főszereplő (Puskár Krisztián) kéjgyilkolás helyett mindent összeborsoz! Arról, hogy ez mégis hogy jött, a klipet bemutató Urbanplayeren lehet bővebben olvasni. Facebook
Két rapszám is komoly figyelmet kapott mostanában a megszokott körökön kívül, nem feltétlenül kiemelkedő művészi erényeik, hanem politikai tartalmuk miatt. Funktasztikus nemcsak a "focializmus" összes képviselőjét küldte el a francba, hanem azokat is, akik a hiphopot nem használják rendszerkritikára, vagyis kb. mindenkit (de a mindenki közül leginkább az Animal Cannibalst) - a 444-en tartozik a számhoz hosszú cikk, ahol az állami pénzeket látja emögött, illetve a személyes, családi háttérről is beszél. Bobafett pedig a szélsőjobboldali és/vagy kormánypárti kommentelők szövegeiből állított össze hét nyomasztó percet; Jancsika, a kutya sajnos csak vizuálisan van jelen. Funktasztikus Facebook, Bobafett Facebook
Gnork így ajánlja a Blorp (digitális) és Earth Plates (vinyl) kiadó Earth Plates Vol 1. című válogatását: "Azóta hallgatom folyamatosan ezeket a számokat, mióta felfedeztem őket. Minden egyes szettemben lejátszottam őket az elmúlt hat hónapban. Nem tudok betelni velük." Egy ausztrál, egy francia és egy titokzatos előadó könnyed, nyárias, tört ütemű vagy house-os számait tartalmazza az Earth Plates, és persze Gnork is van rajta, pompás electróval zárja a tényleg szerethető válogatást. Gnork Facebook
Az EXILES Htrx kemény technós kiadványa után egy igazán kísérletező EP-vel jelentkezett: az interneten amúgy meg nem található Nabumorph öt számában a széttört ritmusok utalnak csak távolról valami táncosságra; egyébként inkább montázs ez, mint "kísérleti tánczene". Fura, akár idióta tartományokba átlőtt emberi hangok és egészen kellemes, klasszikus hangszeres töredékek kerülnek a rendkívül sűrű, mindenféle elektronikus törmelékkel teleszórt káoszba, amitől a "kellemes" dolgok valami hatványozottan fura karakterrel telítődnek. A kiadó erős vizuális világában most Král Lili szobra jelenik meg a borítón. EXILES Facebook, a kiadó estjén a Kolorádón lesz Nabumorph is.
Összeállítás: Rónai András
